A petefészek kimerülésének okai és kezelési lehetőségei

A petefészek kimerülése, vagy korábbi elnevezéssel korai petefészek-elégtelenség, akkor következik be, amikor a petefészek 40 éves kor előtt elveszíti normális működését. Ez a jelenség két fő okból alakulhat ki: egyrészt akkor, ha a petefészkekben nem maradt elegendő egészséges tüsző, másrészt akkor, ha az egyébként megfelelő számban jelen lévő tüszők kevéssé reagálnak a peteéréshez szükséges stimuláló hormonra.

A peteérés folyamata és zavarai

A petefészek több ezer primordiális tüszőt (follikulus) tartalmaz, melyek mindegyikében egy megtermékenyítetlen petesejt található. Minden női ciklus elején az agyalapi mirigy (hipofízis) follikulusstimuláló hormont (FSH) juttat a keringésbe, amelynek hatására a tüszők egy része elkezd érni, majd közülük a leggyorsabb (általában egy, ritkán kettő vagy több) teljesen megérik. Érés közben a tüszők ösztrogént termelnek, az ösztrogénszint emelkedése jelzi a hipofízisnek, hogy a továbbiakban már nincs szükség a follikulusstimuláló hormonra.

Ha a női ciklus során nem indul érésnek megfelelő számú tüsző, és ezek nem termelnek elég ösztrogént, akkor a follikulusstimuláló hormon szintje nem csökken, hanem magas értéken stabilizálódik. Ez jellemző mind korai petefészek-kimerülésben, mind a természetes menopauza esetében. A magas follikulusstimuláló hormon szintet teszik felelőssé a hőhullámokért és a rossz közérzetért.

Aktív petefészekkel rendelkező nőknél a hipofízis egy másik hormont is termel az ösztrogén hatására, az ún. luteinizáló hormont (LH). Ez a hormon felelős az érett tüsző megrepedéséért, és ezáltal a petesejt kijutásáért a petefészekből (ovuláció), ami szükséges a terhesség bekövetkezéséhez. Ha a női ciklus során nem emelkedik meg az ösztrogének mennyisége a vérben, az agyalapi mirigy nem fog luteinizáló hormont termelni, vagyis az ovuláció és a teherbeesés lehetősége is elmarad.

A tüszők száma a kor előrehaladtával fokozatosan csökken, nemcsak a megérés és az ezt követő felhasználódás miatt, hanem spontán pusztulás következtében is. Magzati korban még több millió tüszővel rendelkezik egy lány, a pubertás korra 300-500 ezer tüsző található a két petefészekben, majd ezek száma folyamatosan tovább csökken.

A petefészek működésének elégtelensége

A petefészek működésének elégtelensége két fő okból alakulhat ki: egyrészt akkor, ha a petefészkekben nem maradt elég tüsző, amely reagálni tudna a follikulusstimuláló hormonra, másrészt akkor, ha valami miatt az egyébként megfelelő számban jelen lévő tüszők kevéssé reagálnak a follikulusstimuláló hormonra. Az előbbi esetben follikulushiányról, az utóbbiban pedig follikulusdiszfunkcióról beszélünk.

A follikulushiány

A follikulushiány miatti petefészek-kimerülés esetén az egészséges tüszők hiányoznak, azok korai pusztulása miatt. A follikulusok száma természetes esetben is csökken az életkor emelkedésével, de bizonyos hatások eredményeként ez a folyamat felgyorsulhat. Okai közé tartoznak a kromoszóma rendellenességek és a sejteket pusztító toxikus (mérgező) anyagok.

A petefészek tüszőit is pusztítja például a kemoterápia és a sugárterápia, továbbá tüszőkárosító toxikus anyagok kerülnek a szervezetbe a cigarettából, de ilyenek bizonyos ipari vegyszerek, a rágcsálóirtók és egyes vírusok is. A teherbe esés ezen forma esetében nehezebb, petesejt-donációval történő mesterséges megtermékenyítéssel van rá lehetőség.

A follikulusdiszfunkció

A follikulusdiszfunkció miatt bekövetkező korai petefészek-kimerülés oka az egyébként rendelkezésre álló primordiális tüszők érési folyamatának zavara. Leggyakrabban autoimmun betegség váltja ki. Ennek lényege, hogy a női szervezet ellenanyagokat termel a petefészkek bizonyos saját sejtjei ellen, amely károsíthatja a tüszőket. A kiváltó okot nem tudjuk pontosan, de a folyamatot általában vírusfertőzés indítja el. A teherbeesés lehetősége ezen forma esetén kedvezőbb, hormonális kezelés segítségével sok esetben elősegíthető a peteérés.

Milyen vizsgálatok történnek?

Számos vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában a problémára utaló tünetek (menstruációs zavar, hőhullámok) mellett:

• Nőgyógyászati vizsgálat: A szokásosnál kevesebb női hormon nyomot hagy a nemi szerveken, továbbá a rutin nőgyógyászati vizsgálattal gyanúba hozhatók vagy kizárhatók más betegségek is.
• Terhességi teszt: Terhességi tesztet általában a fogamzó képes korú nőknél végeznek a terhesség kizárására, hiszen ez is állhat a menstruáció elmaradásának hátterében.
• Follikulus stimuláló hormon (FSH) labor: Korai petefészek-kimerülésben szenvedő nőknél rendellenesen magas a follikulus stimuláló hormon szintje. A kétszeri alkalommal mért 40 mIU/l feletti FSH-érték szinte biztosan a korai petefészek-kimerülésre utal.
• Luteinizáló hormon (LH) labor: Korai petefészek-kimerülésben a luteinizáló hormon szintje alacsonyabb, mint a follikulus stimuláló hormoné.
• Szérum ösztrogén laborvizsgálat: Az ösztrogének szintje alacsony elégtelen petefészek működés esetén.
• Anti müllerian hormon (AMH) szint: Az AMH alacsony értéke támogatja a petefészek-kimerülés diagnózisát. A hormon szérumszintje az életkor előrehaladtával természetes módon is csökken, de összefüggésben áll a petefészkekben jelen levő éretlen petesejtek számával is.
• Kromoszómavizsgálat (a kariotípus meghatározása): Ennek során meghatározzák, hogy megvan-e mind a 46 kromoszóma. A korai petefészek-kimerülés egyes formáiban az egyik X kromoszóma gyakran hiányzik vagy sérült.

A vizsgálatok eredménye és a pontos diagnózis alapján alakítható ki a megfelelő kezelési terv.

Kezelések petefészek-kimerülés esetén

Amennyiben a gyermektelenség oka önmagában a petesejtérés zavara, hormonális támogatással elérhető, hogy a tüszőérés folyamata megfelelően alakuljon. Amennyiben a termékenységi kivizsgálás keretében hormonális eltérést tapasztalunk, például a sárgatest elégtelen progeszterontermelése esetén, hormonpótlással segíteni lehet a terhesség kialakulását és megtartását.

A legáltalánosabban alkalmazott, tabletta formájában szedhető készítmény a klomifén. Ez az agyalapi mirigy saját FSH (follikulus-stimuláló hormon) termelésének fokozásával fejti ki tüszőnövekedést serkentő hatását. A hormonális kezelés mellékhatásai és szövődményei csak igen ritkán és enyhe formában jelentkezhetnek. Az évtizedekkel ezelőtt alkalmazott hormonoknak tulajdonítottak olyan mellékhatásokat (fokozott szőrnövekedés, elhízás), melyek előfordulásával ma már a gyakorlatban nem kell számolnunk.

A normál tüszőérés -többnyire észrevétlen- velejárója a tüszőmaradványok vagy sárgatesttömlők (ciszták) kialakulása. A terhességi arány növelése céljából bármilyen termékenységi kezelést is alkalmazunk, egyidejűleg több tüsző érlelése a cél.

Petefészek-hiperstimulációs szindróma (OHSS)

A petefészek-hiperstimulációs szindróma (OHSS) olyan szövődmény, amelyet IVF-kezelésben részesülő nőknél a hormonális stimuláció okozhat. Minden IVF-kezelés része a hormonális stimuláció, amely arra serkenti a nők petefészkeit, hogy több petesejt érjen be, mint egy természetes ciklus során. A petefészkek túlzott reakcióját a hormonális stimulációra nevezzük hiperstimulációs szindrómának.

Az OHSS tünetei az állapot súlyosságától függően különbözőek lehetnek. Az enyhe hiperstimulációs szindróma a has puffadásával, émelygéssel és alhasi fájdalmakkal jár. A közepesen súlyos tünetek közé soroljuk a hányást, hasmenést, gyors súlygyarapodást és a haspuffadást.

Bár az OHSS-nél előre pontosan nem tudni, hogy az adott nőnél kialakulhat-e vagy sem, vannak olyan nők, akiknél a kockázat nagyobb. A szindróma az ultrahangos ellenőrzésekből és a vérvételek eredményeiből diagnosztizálható. Sajnos az okok kezelésére nincs gyógymód, ezért a hangsúly a tünetek enyhítésén, a fájdalom csillapításán és a női szervezet megfelelő működésének támogatásán van.

Enyhe OHSS esetében elég, ha a betegnek biztosítjuk a pihenést, a kellő mennyiségű folyadékbevitelt és figyeljük az állapotát. A közepesen súlyos és súlyos szindróma esetében orvosi ellátásra van szükség. Bár az OHSS kellemetlen és néha nagyon súlyos szövődmény, de a modern termékeknek és a tapasztalt szakorvosoknak köszönhetően az esetek többségét meg tudjuk előzni, illetve a kialakult tüneteket kordában tudjuk tartani.

A modern stimulációs készítmények, a többszöri ellenőrzés és a megfelelően összeállított kezelési terv azonban minimálisra csökkentheti a kockázatát. A szerek megválasztása kulcsfontosságú, mivel ezek csökkenthetik a hiperstimulációs szindróma kialakulását.

Orvosa alternatív gyógyszereket is alkalmazhat, amelyek csökkentik az OHSS kockázatát anélkül, hogy befolyásolnák a terhesség esélyét. Ilyen például a "coasting", amikor az ösztrogénszint magas, vagy ha nagyszámú kifejlődött tüsző van jelen, a kezelőorvos felkérheti a pácienst, hogy hagyja abba az injekciós gyógyszerek szedését, és várjon néhány napot, mielőtt HCG-t adna, ami kiváltja az ovulációt.

Embriók fagyasztása is szóba jöhet. Ha folyamatban van IVF, az összes tüsző (érett és éretlen) eltávolítható a petefészkekből, hogy csökkentse az OHSS esélyét. Az érett tüszőket megtermékenyítik és lefagyasztják, a petefészkeket pedig pihentetik.

A szövődmények túlnyomórészt az OHSS kritikus eseteiben fordulnak elő. Az enyhe OHSS önmagában is megoldódik. Súlyos OHSS esetén előfordulhat, hogy kórházba kell kerülni megfigyelés és agresszív kezelés céljából, beleértve az intravénás folyadékot is. Súlyos szövődmények esetén további kezelésekre lehet szükség, mint például a petefészek-ciszta repedése miatti műtét vagy a máj- vagy tüdőszövődmények intenzív ellátása.

A policisztás petefészek szindrómában szenvedő nőknél nagyobb az OHSS kialakulásának kockázata. Enyhe OHSS, amely önmagában is megoldódik, a betegek körülbelül egynegyedénél fordulhat elő. A legtöbb enyhe OHSS-ben szenvedő nő a tünetek megjelenése után egy-két héten belül felépül.

tags: #tulelo #tuszo #szindroma #gyogyitasa