Mióma kialakulása és hatása terhesség alatt

A mióma, más néven leiomyoma, a méh jóindulatú daganata, amely leginkább a fogamzóképes években, illetve a menopauza alatt alakul ki. Nem emeli a méh rákos megbetegedéseinek kockázatát és a legritkább esetben alakul rosszindulatúvá. Az elváltozás során a méhfal izomszövete és kötőszövete indul burjánzásnak. Méretét tekintve lehet a kicsi, szabad szemmel észre sem vehetőtől egészen akár olyan nagy is, mely már el is torzíthatja és megnagyobbíthatja a méhet magát is. Kialakulhat egyedül álló mióma vagy több daganat egyszerre - extrém esetben megnagyobbíthatják annyira a méhet, hogy az elérje a bordakosár magasságát is. A mióma a leggyakoribb, jóindulatú nőgyógyászati daganat, mely a méh izmos falából indul ki. Minden negyedik nőt érint, leggyakrabban 35 éves kor felett. Mivel a miómát nem mindig fedezik fel a terhesség ideje alatt, csak becsülni lehet az előfordulási gyakoriságát. Körülbelül a kismamák 1-20 százalékánál alakul ki, ám a mióma csak az esetek 10 százalékában okoz problémát a várandósság közben.

Mióma és terhesség: Mit érdemes tudni?

A legtöbb esetben a mióma terhesség alatt nem okoz problémát, ugyanakkor hormonérzékeny elváltozás: a szervezet által termelt ösztrogén és progeszteron hatására növekedhet a mérete. A miómával élő kismamákat a szülész-nőgyógyász rendszeres ellenőrzés alatt tartja. A legtöbb esetben nincs szükség azonnali beavatkozásra, ugyanakkor fontos, hogy a kezelőorvos tisztában legyen az állapottal, és felkészüljön az esetlegesen felmerülő szövődményekre. Sok miómával élő nőben felmerül a kérdés: mi történik, ha teherbe esik? A mióma terhesség alatt milyen kockázatokat jelenthet, befolyásolja-e a várandósság lefolyását és hogyan alakulhatnak a trimeszterek? A mióma a méh simaizomzatából kiinduló, jól körülírt, kemény, gömbszerű, gócokból álló jóindulatú daganat, izomtumor. A női nemi szervek leggyakoribb daganata, ami ugyan jóindulatú, ám mégis okozhat komolyabb problémákat, mint például vérzészavarok, fájdalmak, erős vizelési inger és nehezített teherbeesés. Egy vagy több mióma is lehet egy nő méhében és a miómák mérete 1 mm-től 20 cm-ig terjedhet. Miómák a nők kb. 80 százalékánál kialakulnak életük során, de csak az esetek kb. 25 százalékában okoznak jelentősebb problémákat. Legtöbbször olyan kis méretűek, hogy semmilyen panaszt nem okoznak. A nagyobb méretű miómák azonban súlyos veszélyt is jelenthetnek. Általában a méh belsejében fejlődnek ki, de előfordulhatnak a méh külső falán is. Ez utóbbi esetben nem befolyásolják a szervezet egészségét, kivéve ha túlon túl nagyra nőnek. A myoma kialakulásának igazi oka ismeretlen, de az kimutatható, hogy a myomák keletkezésében az ösztrogén hormonok szerepe a legjelentősebb, ezért fogamzóképes korban alakul ki, gyakran a 25-30. életév körül. Az egyik leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedésnek számít, így sokszor a terhesség is mellette alakul ki. A terhes méhben kialakult myomát - hasonlóan a nem terhes méhben létrejövőhöz - elsősorban elhelyezkedése alapján lehet osztályozni.

Ennek megfelelően a következő fajtákról beszélhetünk:

• subserosus (a méh külső felszíne felé kialakuló)
• intramuralis (magában a méh izomzatában)
• submucosus (a méh ürege felé terjeszkedő)
• cervicalis (a méhnyakban elhelyezkedő)
• intraligamentaris (a méh függesztő szalagjai között elhelyezkedő)

A terhességgel kapcsolatos szövődményeket illetően fontos szempont az elhelyezkedése a lepényhez képest. Bár az irodalmi adatok nagy szórást mutatnak, de hozzávetőlegesen az állapítható meg, hogy minden 100. terhesség fogan myomás méhben. Azonban úgy tűnik, hogy emelkedő tendenciáról van szó. Ennek egyik oka a jobb felismerési lehetőségekben rejlik. Szerencsére, többnyire eseménytelen a terhesség lefolyása myomás méh mellett is, az ily módon fogant terhességek kb. 70%-a probléma nélkül kiviselhető.

A miómák növekedése és tünetei terhesség alatt

A mióma terhesség alatt nagyon gyakran növekedésnek indul. Nem ritka, hogy akár az eredeti méret kétharmadára duzzad, de előfordulhat ennek az ellenkezője is. A miómák általában a terhesség első trimeszterében növekednek meg jelentős mértékben, mégpedig az extra ösztrogén és progeszteron hatására. A várandósság során a méh folyamatos tágulásban van, hogy helyet adjon a fejlődő gyermeknek. A fájdalom a mióma leggyakoribb tünete, ami a terhesség egészét elkísérheti. Fontos megjegyezni, hogy a második és a harmadik trimeszterben előfordulhat a mióma elhalása is. A miómák növekedése igen gyakori terhesség alatt, mivel a mióma-növekedésre hatással van az ösztrogén hormon. Az ösztrogénszint a terhesség első három hónapjában gyorsan emelkedik, ezért ilyenkor a leggyakoribb a mióma kialakulása. Egy 2010-es tanulmány szerint a meglévő miómák egyharmada növekszik az első trimeszterben. Többségük azonban nem változik méretében.

Az esetek többségében semmilyen panaszt nem okoznak a miómák terhesség alatt. Ha mégis, akkor ezek a leggyakoribbak:

• erős, a menstruációkor tapasztalthoz hasonló görcsök
• hüvelyi vérzés
• kiterjedt fájdalom és feszülő érzés a hasban
• emésztési problémák, székrekedés
• gyakoribb vizelési inger

Ha vérzést, erős görcsöket, fájdalmakat vagy a 37. hét előtt a szülés jeleit tapasztalod, akkor fordulj azonnal orvoshoz!

Kockázatok és szövődmények trimeszterenként

Első trimeszter

A méhmiómák mintegy egyharmada növekedhet a várandósság első trimeszterében. Ebben az időszakban az ösztrogén- és progeszteronszint jelentősen megemelkedik, ami hozzájárulhat a miómák méretének növekedéséhez. Az első trimeszterben előfordulhat:

• alhasi fájdalom
• vérzés
• a vetélés kockázatának enyhe emelkedése

A fájdalom rendszerint a mióma elhelyezkedésével és méretével függ össze, különösen akkor, ha növekedése miatt nyomást gyakorol a környező szervekre. Vérzés a várandósság korai szakaszában akkor fordulhat elő, ha a méhlepény a mióma közelében ágyazódik be. A mióma egyik legsúlyosabb szövődményének tekinthető az első trimeszterben a vetélés. Panaszként szerepelhet a meddőség is - főként submucosus és intramuralis göbök esetén -, mivel a méhűr alakjának torzulása a megtermékenyült petesejt beágyazódását akadályozza, illetve a myoma mellett a méh és a petevezető ivarsejt-továbbító képessége is zavart szenved. Bár a vetélés minden terhesség esetén kockázatot jelent, miómák jelenlétében ennek esélye kissé emelkedhet. Fontos hangsúlyozni: a legtöbb esetben a terhesség zavartalanul halad tovább, de az orvosi kontroll ilyenkor különösen fontos!

Második és harmadik trimeszter

A várandósság középső és késői szakaszában a miómákkal összefüggő kockázatok változhatnak. A fájdalom fokozódhat, különösen nagyobb miómák esetén. A növekvő elváltozások nyomást gyakorolhatnak a belső szervekre, ritkább esetben vérellátási zavar vagy degeneráció alakulhat ki bennük, ami erős fájdalommal járhat. Ritkán lepényleválást is okozhatnak. Vizsgálatok igazolják, hogy a mióma terhesség alatt képes fokozni a méhlepény leválásának a kockázatát. Bár ez miómák nélkül is előfordulhat, jelenlétük növelheti a kockázatát. Ez súlyos állapot, mivel a méhlepény biztosítja a magzat oxigén- és tápanyagellátását, és jelentős anyai vérvesztéssel járhat. A koraszülés kockázata szintén magasabb lehet. Részben a fentieknek köszönhetően, részben a mióma egyéb hatásaiból kifolyólag az elváltozás hatására sokkal gyakrabban alakul ki koraszülés, vagyis a gyermek már a 37. hét előtt megszületik. A normál terhességi idő 37-40 hét, bizonyos esetekben a miómák korábbi vajúdást idézhetnek elő. Az irodalmi adatok nagy szórást mutatnak, de hozzávetőlegesen az állapítható meg, hogy minden 100. terhesség fogan myomás méhben.

Az alábbi táblázat összefoglalja a mióma terhesség alatti kockázatait és szövődményeit:

A császármetszés esélye megnövekedhet, mivel a miómák akadályozhatják a méh összehúzódását, befolyásolhatják a magzat elhelyezkedését, vagy elzárhatják a szülőcsatornát. A lehetséges komplikációk miatt egyes esetekben a császármetszés jelentheti a biztonságosabb megoldást az édesanya és a baba számára. A tanulmányok és a tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a mióma növeli a császármetszés esélyét. Ezzel nemcsak lassítja, hanem gyakran akadályozza is a szülés természetes folyamatát, így a baba és a kismama állapotának megóvása érdekében császármetszésre van szükség. Bár ezek az esetek ritkák, az időben felismert szövődmények jól kezelhetők. A rendszeres ellenőrzés ezért kulcsfontosságú. A méh összehúzódásai felkészítik a szervezetet a szülésre. A mióma hatására azonban ezek az összehúzódások gyengébbek lehetnek, ami megnehezíti a méhnyak kitágulását a vajúdás során. Nagyobb göbök (különösen a méhnyakban elhelyezkedők) szülési akadályt képezhetnek. A mióma a farfekvéses szülés kockázatát is növeli. Normál esetben a babák fejjel előre születnek meg, a farfekvéses gyermekeknél azonban a láb és a fenék néz előre.

Bár a hüvelyi úton történt szülés után normális a vérzés, a császármetszést követően azonban nem minden esetben. A szülést az említett rendellenességek, továbbá a fájástevékenység zavara (fájásgyengeség) és a lepényi szak rendellenességei (atoniás vérzés) tehetik szövődményessé. A gyermekágyi szakban gyakrabban lép fel atoniás vérzés és lázas szeptikus szövődmény. A szülést követően a miómák mérete általában lecsökken. Egy kutatásban azt találták, hogy 3-6 hónappal szülés után a nők 70%-ánál több mint 50%-kal csökkent a miómák mérete. Nem tudni pontosan, hogy a miómák miért zsugorodnak vagy akár tűnnek el teljesen szülés után, de a szülés közbeni mechanikai és sejtbeli változásoknak szerepe lehet benne.

Mióma kezelése terhesség alatt

Terhesség alatt a mióma kezelési lehetőségei korlátozottak, a magzatot érintő kockázatok miatt. A tünetek enyhítéséhez az orvosi javaslat általában ágynyugalom, bőséges folyadékbevitel, és enyhe fájdalomcsillapítók használata. Nagyon ritka, hogy terhesség során mióma műtétre van szükség. Ehhez ma már többféle módszer áll a sebészek rendelkezésére, a legkíméletesebb a laparoszkópos és a hiszteroszkópos technika. A miómák műtéti eltávolítására terhesség során nem kerül sor, kivéve abban az esetben, ha az anya életét veszélyeztetik. A mióma műtéti eltávolítása terhesség alatt mindig nagyon kockázatos, a méh és a mióma erős vérzése miatt. Ráadásul egy ilyen műtét következtében idő előtti fájások jelentkezhetnek. Elméletileg lehetséges, azonban semmiképp sem tanácsos a császármetszés során eltávolítani a miómákat, egyrészt azért, mert előfordulhat, hogy a mióma pont ott található, ahol a császármetszést ejtik. Másrészt a császármetszés mellett másik beavatkozást a nagyfokú vérzés veszélye miatt lehetőleg kerülni kell. Ráadásul a terhesség alatt nagyon gyorsan növő miómák a szülést követően általában elhalnak, illetve nem növekednek tovább és nem okoznak semmilyen panaszt. Mindenképp tanácsos a baba születése után legalább fél-egy évet várni és figyelemmel kísérni, hogy ez idő alatt hogyan változnak a miómák. A mióma eltávolítása, amennyiben indokolt, a szülés után vagy a terhesség előtt kell, hogy történjen, főleg akkor, ha korábban vetéléseket okozott, vagy megakadályozza a fogantatást.

Mióma és a termékenység

Sok nő miómával is teherbe tud esni természetes úton, nem is szükséges előtte külön komoly orvosi beavatkozás. Néhány esetben - például szubmukózus miómánál, amikor a göb a méhüreg felé, befelé domborodik - valóban csökkentheti a fogamzóképességet és növelheti a vetélés kockázatát, ilyenkor már komolyabb kezelést igényel a helyzet. Ám attól függetlenül, hogy a mióma is lehet hatással a termékenységre bizonyos esetekben, általában más probléma szokott a háttérben állni. Ha gondod van a teherbeeséssel vagy a terhesség megtartásával, az orvosod lehet, hogy további vizsgálatokkal megpróbálja feltárni a probléma egyéb lehetséges okait, mielőtt a daganatnak tulajdonítaná a dolgot. A miómák többféle módon is megnehezíthetik a teherbeesést:

• A méhnyak alakjának megváltozása csökkentheti a méhbe jutó spermiumok számát.
• A méh alakjának megváltozása akadályozhatja a spermiumok vagy a megtermékenyített petesejt (embrió) mozgását.
• A miómák elzárhatják a petevezetékeket is.
• Hatással lehet a méhüreget borító nyálkahártya vastagságára.
• A méhüreg vérellátására is hatással lehet.
• Csökkentheti az embrió méhfalba történő beágyazódásának és további fejlődésének az esélyét.

A miómával rendelkező nőknél magasabb a terhességi és szülési problémák kockázata. De fontos tudni, hogy a miómás nők többségének egészséges terhessége és gyermeke van. A miómák mérete, száma és elhelyezkedése lényeges abból a szempontból, hogy okoznak-e komplikációkat. Terhesség előtt (vagy nagyon ritkán terhesség alatt) szükségessé válhat a miómák műtéti úton történő eltávolítása. A teherbeesés előtti kezelésről orvosi vélemény alapján szükséges dönteni, de általában elég a rendszeres kontroll terhesség során. Mennyi időnek kell eltelnie a miómák eltávolítása és a teherbeesés között? Erre vonatkozólag eddig semmilyen tudományos vizsgálatot nem végeztek, de a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy ha a miómák a méh külső felszínén helyezkedtek el, nem szükséges várni a teherbeeséssel. Amennyiben azonban a méh belsejéből kellett eltávolítani a miómát, akkor körülbelül negyed év várakozási idő javasolt. Korábban egy-másfél évet tanácsoltak.

tags: #mioma #kialakulasa #terhesseg #alatt