Ez a történet arról szól, hogyan történhet csoda, ha a szívünk nyitott a szeretetre és a segítségnyújtásra, még a legreménytelenebb helyzetekben is. A vak, kezetlen lány története összefonódik Szent József és Szűz Mária betlehemi szálláskeresésével, és az emberi jóság erejével, amely felülírja a testi korlátokat és a társadalmi elutasítást.
Szent József, a nemes ács és a Betlehemi éjszaka
Szent József asszonyunk Máriának jegyese Betlehemben támada Dávid királynak házából és nemzetségéből. Ő legdicsőségesebb nemzetbül származott, mert az ő nemzetéből némellyek pátriárkák, némellyek királyok, némellyek próféták, némellyek papok voltak és nagyobb részént istenes szent emberek. Ami a testet illeti, Szent József legszebb és ékesebb volt az emberek fiai között, mivel oly királyi nemzetből származott, és az emberek között legékesebbnek kellett jegyesül adatni, mind lelkében, mind testében hozzá hasonlónak kellett lenni. Azért őfelőle úgy van megírva, hogy tiszta szűz férfiú volt. Beszédében szerelmetes, cselekedeteiben mértékletes, társalkodásában nyájas, serénységében, ábrázatjában, szavában, cselekedetiben, hajlandóságiban, kedvességben, nyájasságban Krisztushoz és az ő anyjához mindenekben hasonló.
Az aszú istápnak megverágozásából és galamb képében tetejére szállásából a Szentlélöknek, választaték Úristentől a bódog Szűz Máriának szolgálatjára e nömös szűz fírfiú, mikoron a zsidó pispöknek parancsolatjából magának jegyzötte volna meg a szent templomba. Názárethben vivé a bódog Szűz Máriát az ő anyjához, Szent Anna asszonyhoz és ott hagyá. Ő kegyig mene Betlehemben, hogy a menyeköző napra készülne. Hol mikoron késött volna, ezön időnek alatta Gábriel arkangyal asszonyonkhoz bocsáttaték és Szentlélöknek cselekedéséből fogadá az élő Istennek fiát. S mikoron József hét hónapoknak utána Názárethbe tért volna, terhösnek lelé az szentséges szüzet. De miért igaz embör vala, nem akará őtet megszégyőníteni, hanem titkon el akará asszonyonkat hagynia. De Úristennek jelöntéséből megértvén, hogy az élő Isten fiával volna temérdök, és szeplőtelen volna a magzatnak ő szent méhében való fogadása.
Hogy pedig Szent József ács volt, az nem történt szegénysége miatt, hanem maga akaratjábul, mivel e világ gazdagságát, dicsőségét semminek tartotta, és inkább akarta tisztességes munkában magát foglalni, hogysem henyélésben életét tölteni. Szent József a pátriárkák bizodalma volt és több dicsőséget, tiszteletet vettek őtőle, hogysem ő vett tőlök.
Szent József és a várandós Szűz Mária megérkeznek Betlehembe. Járják a házakat, és sehol nem kapnak szállást. A Bujdosó Mária balladája a betlehemi szálláskeresést, a szent család elutasítását és a csodás születést adja elő. Amikor elérkeztek a házhoz, elénekelték a Bujdosó Mária első két versszakát, majd bekopogtak az ajtón. "Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok, koldusok!" Te már tudtad, hogy nincs segítség. Végül egy öregember segít nekik, mondván, hogy van egy istálló, egy barlang, ahol meg tudnak szállni.
Üdvözlégy, Mária
A Születés csodája
Azonközben az szent napnak hórája, azaz éjféli kor elközelgetvén, térdére esék Sionnak szent szíz leánya, levonyá fedelét fejéről, megereszté szent szízességes haját, felemelé édes kezeit, kegyes szemeit, szívét és lelkét mennyeknek országára. És íme, azonnal kiötleték az ő szent orcájára az nagy isteni fényesség, kinek miatta ott az hely megvilágosodék. Szent József jóllehet felocsúdék, de maga helyéből ki nem távozék.
Az Szíz Mária kedég felragadtaték lelke szerint az Szentháromságnak látására, és ott minden titkokat látván, miképpen Atya Úristentűl örök sziletéssel sziletik az Fiú Úristen, Szentlélek miképpen származik Atyátúl és Fiútúl, és betelék az nagy édes isteni látásból minden mennyei jószággal. Íme kedég, azon szempillantásban nagy isteni fényességgel az édes Jézus kijöve az ő szíz anyjának szeplőtelen méhéből, kinek fényességétűl mind az egész éj világosságra fordula, mintha nappal volna.
Dajkái kedég jóllehet ott akkoron nem volnának, de az mennyei szent angyalok valának dajka helyött. Az Szíz Máriának lelke is az isteni látásból megbocsáttaték, és látá, hát előtte vagyon az édes, kévánatus szülötte. Azonnal reá fordula, és nagy szívvel, lélekkel imádá, és köszöne őnéki, mondván: „Áldott vagy, ki jöttél Úrnak nevében. Ó én tisztölendő uram, Istenem, és én édes, kévánatus szent fiam, áldott vagy, ki jöttél minden népeknek kévánsága és régi szent atyáknak, pátriárkáknak, prófétáknak, királyoknak és minden igazaknak ájtatus várások szerint. Imádlak azért tégödet, én szentséges teremtőm és megváltó Istenem, és hálát adok teneked rajta, hogy ilyen szegény szolgáló leányodat nem utáltad sziléül választani.”
Annak utána felvévén ölében, és nagy édes szeretettel, bőséges könnyhullatással apolgatja vala minden tagocskáit, könyörgetvén édes anyai beszéddel, hogy ne sírna az szép, aranyas fiú. Miért kedég hideg idő vala, takargatja vala őtet, ami kevés ruhácskája vala. És letevé az jászolban az aszú szénára, az barmok elejben, hogy lehelésökkel megmelegítenék. Az nyavalyás barmok kedég megismervén az ő teremtőjöket, szolgálnak vala őneki.
A vak, kezetlen lány története
A gazdag kovács vak, kezetlen lánya története egy népi legenda, mely a betlehemi eseményekhez kapcsolódik. A legenda szerint az újszülött Jézus látogatására egy vak, kezetlen lány is elment. Amikor az öregember, aki szállást adott a Szent Családnak, felajánlja a lánynak, hogy vegye a karjába az újszülött Gyermeket, a lány így felel: „Fáj a szívem, mert nem tudom megtenni.”
Ez a történet rávilágít arra, hogy néha olyannyira eltávolodunk a szeretettől, a kapcsolatainkkal való törődésről, hogy talán észre sem vesszük, hogy „megvakulunk” és „kezetlenekké” válunk a lelkünkben. Elfelejtjük, hogy az életben nem a hiúság, az önzés, vagy az anyagi javak halmozása számít igazán, hanem a szeretet és a jóság. Ha lemondunk az egónkról, és megnyitjuk a szívünket a Szentlélek irányításának és vezetésének, akkor megtörténik a csoda, és „újra látni fogunk”, és „visszanyerjük a kezeinket” a szeretet cselekedeteihez.
Jézus, a világ világossága: A vakon született meggyógyítása
Egyszer útközben Jézus látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?" "Sem ez nem vétkezett - felelte Jézus -, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."
Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: "Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Ez annyit jelent, mint: "küldött". A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték: "Nem ez az, aki itt ült és koldult?" Némelyek azt állították: "Igen, ez az", mások ellenben tagadták: "Nem az, csak hasonlít hozzá." De ő kijelentette: "Én vagyok az."
A farizeusok kételkedése és az ember tanúságtétele
Erre megkérdezték tőle: "Hogyan nyílt meg a szemed?" Elmondta nekik: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok." Erre megkérdezték tőle: "Hol van?" "Nem tudom" - felelte.
Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz, mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt. A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: "Sarat tett a szememre, megmosdottam és látok." A farizeusok közül némelyek így vélekedtek: "Ez az ember nem Istentől való, hisz nem tartja meg a szombatot." Mások ellene vetették: "Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodát?" Így szakadás támadt közöttük. Azért hát tovább faggatták a vakot: "Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?" "Azt, hogy próféta" - felelte.
De a zsidók sehogyse akarták elhinni, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, azért odahívták az imént még vak embernek a szüleit és őket faggatták: "A ti fiatok? Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet akkor, hogy most lát?" Szülei ezt válaszolták: "Azt tudjuk, hogy a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan hozzá a kora, mondja el maga."
A farizeusok vaksága és az ember "jól látása"
A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: "Megvan hozzá a kora, kérdezzétek meg tőle magától." Erre másodszor is hívatták a vakon született embert és figyelmeztették: "Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös."
"Azt, hogy bűnös-e - felelte -, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok." Erre újra faggatni kezdték: "Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?" "Már elmondtam nektek - felelte -, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?" Erre becsmérelték, s azt mondták neki: "Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk. Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk."
"Épp az a különös - felelte az ember -, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis visszaadta a szemem világát. Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja. Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát. Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit." Erre rászóltak: "Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?" Ezzel kidobták.
Az evangéliumi szakasz rávilágít a farizeusok vakságára, akik nem a tények alapján ítélték meg Krisztust, hanem saját, előregyártott igazságaik bástyái mögé zárták lelkiismeretüket és józan eszüket. A vakon született ember azonban azonnal helyesen ítél, és „jól lát”. Tapasztalata szerint beszél, nem rendeli alá hitét a zsidók ítéletének, hanem a Szentírásra és a saját, vele történt csodára hivatkozik.