A petefészek működésének elégtelensége két fő okból alakulhat ki: egyrészt akkor, ha a petefészkekben nem maradt elég egészséges tüsző, másrészt akkor, ha az egyébként megfelelő számban jelen lévő tüszők kevéssé reagálnak a peteéréshez szükséges stimuláló hormonra.
A petefészek több ezer primordiális tüszőt (follikulus) tartalmaz, melyek mindegyikében egy megtermékenyítetlen petesejt található. Minden női ciklus elején az agyalapi mirigy (hipofízis) follikulusstimuláló hormont (FSH) juttat a keringésbe, amelynek hatására a tüszők egy része elkezd érni, majd közülük a leggyorsabb (általában egy, ritkán kettő vagy több) teljesen megérik. Érés közben a tüszők ösztrogént termelnek, az ösztrogénszint emelkedése jelzi a hipofízisnek, hogy a továbbiakban már nincs szükség a follikulusstimuláló hormonra.
Ha a női ciklus során nem indul érésnek megfelelő számú tüsző, és ezek nem termelnek elég ösztrogént, akkor a follikulusstimuláló hormon szintje nem csökken, hanem magas értéken stabilizálódik. Ez jellemző mind korai petefészek-kimerülésben, mind a természetes menopauza esetében. A magas follikulusstimuláló hormon szintet teszik felelőssé a hőhullámokért és a rossz közérzetért.
Aktív petefészekkel rendelkező nőknél a hipofízis egy másik hormont is termel az ösztrogén hatására, az ún. luteinizáló hormont (LH). Ez a hormon felelős az érett tüsző megrepedéséért, és ezáltal a petesejt kijutásáért a petefészekből (ovuláció), ami szükséges a terhesség bekövetkezéséhez. Ha a női ciklus során nem emelkedik meg az ösztrogének mennyisége a vérben, az agyalapi mirigy nem fog luteinizáló hormont termelni, vagyis az ovuláció és a teherbeesés lehetősége is elmarad.
A tüszők száma a kor előrehaladtával fokozatosan csökken, nemcsak a megérés és az ezt követő felhasználódás miatt, hanem spontán pusztulás következtében is. Magzati korban még több millió tüszővel rendelkezik egy lány, a pubertás korra 300-500 ezer tüsző található a két petefészekben, majd ezek száma folyamatosan tovább csökken.
A petefészek működésének elégtelensége: okok és típusok
A petefészek működésének elégtelensége két fő okból alakulhat ki: egyrészt akkor, ha a petefészkekben nem maradt elég tüsző, amely reagálni tudna a follikulusstimuláló hormonra, másrészt akkor, ha valami miatt az egyébként megfelelő számban jelen lévő tüszők kevéssé reagálnak a follikulusstimuláló hormonra. Az előbbi esetben follikulushiányról, az utóbbiban pedig follikulusdiszfunkcióról beszélünk.
A follikulushiány
A follikulushiány miatti petefészek-kimerülés esetén az egészséges tüszők hiányoznak, azok korai pusztulása miatt. A follikulusok száma természetes esetben is csökken az életkor emelkedésével, de bizonyos hatások eredményeként ez a folyamat felgyorsulhat. Okai közé tartoznak a kromoszóma rendellenességek és a sejteket pusztító toxikus (mérgező) anyagok.
A petefészek tüszőit is pusztítja például a kemoterápia és a sugárterápia, továbbá tüszőkárosító toxikus anyagok kerülnek a szervezetbe a cigarettából, de ilyenek bizonyos ipari vegyszerek, a rágcsálóirtók és egyes vírusok is. A teherbe esés ezen forma esetében nehezebb, petesejt-donációval történő mesterséges megtermékenyítéssel van rá lehetőség.
A follikulusdiszfunkció
A follikulusdiszfunkció miatt bekövetkező korai petefészek-kimerülés oka az egyébként rendelkezésre álló primordiális tüszők érési folyamatának zavara. Leggyakrabban autoimmun betegség váltja ki. Ennek lényege, hogy a női szervezet ellenanyagokat termel a petefészkek bizonyos saját sejtjei ellen, amely károsíthatja a tüszőket. A kiváltó okot nem tudjuk pontosan, de a folyamatot általában vírusfertőzés indítja el. A teherbeesés lehetősége ezen forma esetén kedvezőbb, hormonális kezelés segítségével sok esetben elősegíthető a peteérés.
A peteérés folyamata és zavarai
A női nemi működés ciklikus jellegű, mely két részre osztható: a peteérés folyamatára, valamint a vérzésre. Maga a menstruáció általában 28 naponként ismétlődik (bár 25-31 napos is normálisnak számít). A ciklus első napján az ösztrogénnek köszönhetően megindul a peteérés, melyet az FSH nevű hormon szabályoz - ennek hatására keletkezik a domináns tüsző, mely később megtermékenyítésre alkalmas lesz. Ennek hámsejtjei osztódnak, így egyre nagyobbá válik, majd üregében folyadék halmozódik fel.
Az ovulációhoz közeledve az FSH helyett egyre inkább az LH hormon szerepe kerül előtérbe, és amikor a legnagyobb mennyiséget eléri (LH csúcs), akkor létrejön az ovuláció (az LH később a luteális fázisban segít a sárgatest fennmaradásához). A tüszőrepedés általában a ciklus 14. napján következik be, melynek során a kiáramló folyadék a petesejtet is magával sodorja, ami az elkövetkezendő napokban a méhüreg felé halad.
Maga a peteérés egy igen bonyolult folyamat, és ha valami hiba csúszik a rendszerbe, úgy nem megy végbe normál tüszőérés és az ovuláció elmarad (anovuláció). A legtöbb nő úgy gondolja, hogy ha menstruál, akkor volt is ovuláció. Ez azonban nagy tévedés, és bár általában a túl rövid vagy a túl hosszú ciklusok utalnak a problémára, ám az is előfordulhat, hogy normál időközönként jelentkezik a vérzés. Ez persze megzavarhatja a gyermekre vágyó nőket, és csak azt látják, hogy késik a gyermekáldás, ám az nem tudják, hogy miért.
Hogy miért nincs ovuláció, annak több oka is lehet, ám leggyakrabban pajzsmirigyzavar, PCOS, cukorbetegség, ösztrogéndominancia, korai klimax áll a hétterében. Az ovuláció elmaradásának gyakori jele a vérzés elmaradása, illetve a túl rövid/túl hosszú ciklusok - ám ahogy már említettük, ez nem feltétlenül van minden esetben így.
A menstruációs ciklus ismertetése: Útmutató a 4 fázishoz és a hormonokhoz
A peteérés folyamata tehát a ciklus körülbelül 3. napjától annak 13-14. napjáig tart. A folyamatot nem különösen érzékeljük, ám a petesejt kilökődését változó intenzitású alhasi fájdalom, akár minimális barna váladék is kíséri. A megfelelő peteérés, majd ovuláció után progeszteronszint-emelkedés történik, amitől körülbelül fél fokkal feljebb mehet a testhőmérsékletünk.
Amikor a petesejt kilökődik a domináns tüszőből, hasi görcsöket lehet tapasztalni. Mindig felvetődik, hogy ezt vajon miért és milyen erősen érzik, érdemes erről konzultálni. Szintén jellemző tünet, ami számtalanszor előfordulhat, hogy középidős, pecsételő vérzés jelentkezik, ugyanis a nyálkahártya picikét leeshet, egy-két pöttynyi barnás vérzést mutatva. A harmadik, egyben talán a leggyakoribb tünet, hogy a hüvelyváladék, vagyis a méhnyaknyák sűrűbb és több lesz a megnövekedett progeszteronszint miatt.
A hőmérőzés mellett két másik módszerrel is megállapíthatjuk, hogy ovulálunk-e. Az úgynevezett LH-teszt - a terhességi teszthez hasonlóan - a vizeletből állapítja meg, hogy megemelkedett-e az LH-szintünk. Míg ezek a tesztek remek segítséget jelenthetnek a családtervezés folyamatában, fontos, hogy a pár szexuális életét ne egy mechanikus rendszer vegye át, őrizzék a párok az intimitás örömét.
Vizsgálatok a petefészek-kimerülés diagnosztizálásához
Számos vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában a problémára utaló tünetek (menstruációs zavar, hőhullámok) mellett.
- Nőgyógyászati vizsgálat: A szokásosnál kevesebb női hormon nyomot hagy a nemi szerveken, továbbá a rutin nőgyógyászati vizsgálattal gyanúba hozhatók vagy kizárhatók más betegségek is.
- Terhességi teszt: Terhességi tesztet általában a fogamzó képes korú nőknél végeznek a terhesség kizárására, hiszen ez is állhat a menstruáció elmaradásának hátterében.
- Follikulus stimuláló hormon (FSH) labor: Korai petefészek-kimerülésben szenvedő nőknél rendellenesen magas a follikulus stimuláló hormon szintje. A kétszeri alkalommal mért 40 mIU/l feletti FSH-érték szinte biztosan a korai petefészek-kimerülésre utal.
- Luteinizáló hormon (LH) labor: Korai petefészek-kimerülésben a luteinizáló hormon szintje alacsonyabb, mint a follikulus stimuláló hormoné.
- Szérum ösztrogén laborvizsgálat: Az ösztrogének szintje alacsony elégtelen petefészek működés esetén.
- Anti müllerian hormon (AMH) szint: Az AMH alacsony értéke támogatja a petefészek-kimerülés diagnózisát. A hormon szérumszintje az életkor előrehaladtával természetes módon is csökken, de összefüggésben áll a petefészkekben jelen levő éretlen petesejtek számával is.
- Kromoszómavizsgálat (a kariotípus meghatározása): Ennek során meghatározzák, hogy megvan-e mind a 46 kromoszóma. A korai petefészek-kimerülés egyes formáiban az egyik X kromoszóma gyakran hiányzik vagy sérült.
A vizsgálatok eredménye és a pontos diagnózis alapján alakítható ki a megfelelő kezelési terv.
| Vizsgálat típusa | Jelentősége a petefészek-kimerülés esetén |
|---|---|
| FSH labor | Magas érték utalhat korai kimerülésre. |
| LH labor | Alacsonyabb szint, mint az FSH. |
| Ösztrogén labor | Alacsony szint elégtelen működés esetén. |
| AMH szint | Alacsony érték a petefészek-kimerülés diagnózisát támasztja alá. |
| Kromoszómavizsgálat | Az X kromoszóma hiánya vagy sérülése egyes esetekben szerepet játszhat. |
