Az első trimeszter: a terhesség kezdete és a magzati fejlődés

Egy átlagos terhesség 40 hétig tart, melyet három részre (trimeszterekre) osztunk. A terhesség kezdetét az utolsó menstruáció első napjától számoljuk. Az első 12 hetet az első trimeszternek nevezzük. Ez a terhesség első 3 hónapja, a nagy változások és az időnként szélsőséges érzelmek időszaka.

A magzat fejlődése az első trimeszterben

A megtermékenyülés utáni első 14 nap a sejtosztódásról és az embrió anyaméhbe történő beágyazódásáról szól. A 15. naptól kezdődik az embrió fejlődése. A szervek és szervrendszerek kialakulása a 12. hétig tart. Az ultrahangvizsgálat során a 4-5. héttől látható a petezsák, ekkor már megállapítható a terhesség, azonban az élő terhesség csak a szívműködés megjelenésével, a 6-7. héten mondható ki. A 7. héten az agy és a gerinc, a 8. héten a végtagok, a 12. héten már az állkapocs is látható. Ebben az időszakban fejlődik ki a méhlepény és ekkor alakul ki a kapcsolat a köldökzsinór és a méhlepény között.

A legfontosabb azonban, hogy ez a központi idegrendszer kifejlődésének időszaka is. A 12. hét után a magzatnak minden szerve a helyén van, már csak fejlődnie, növekednie, érnie kell.

Élettani változások és lehetséges tünetek az első trimeszterben

A várandósság alatt a nők szervezetében rengeteg változás megy végbe, melyek számos szervrendszert érintenek. A várandósság gyanújeleinek többsége a hormonális és idegrendszeri változások nyomán jelennek meg. A női nemi hormontermelés ciklikussága megváltozik, bizonyos hormonokból több vagy kevesebb termelődik, és emellett a kialakuló méhlepény is elkezd hormonokat termelni.

Mindezek következtében gyakoriak az első trimeszterben a reggeli rosszullétek, hányinger, hányás, bizonyos ételek kívánása vagy elutasítása. Ebben az időszakban általánosságban jellemző a hangulatingadozás, a szorongás, a bizonytalanság érzése, a fáradékonyság és a fokozott alvásigény is. Sokan a 4. héttől már reggeli rosszullétekkel - hányás, hányinger, émelygés - küzdenek, ami akár az első trimeszter végéig is eltarthat. Vannak, akik fáradtak, enerváltak lesznek, és jóval több alvásra van szükségük, mint a terhesség előtt. Nem véletlen ez, hiszen az anya testének hormonháztartása, légzése, keringése, szívritmusa és anyagcseréje is alaposan megváltozik, alkalmazkodik az új helyzethez.

A hormonális és idegrendszeri változások hatására szív- és érrendszeri, valamint emésztőrendszeri változások is bekövetkeznek. A pulzusszám enyhén nő, a vérnyomás enyhén csökken. Ez (a többi változással együtt) gyakran okoz fáradtságot, kimerültséget, esetleg fejfájást. Csökken a belek mozgékonysága (motilitása), csökken a nyelőcső alsó záróizmának tónusa, és lassul a táplálék felszívódása. Ezek az emésztés lelassulásához, esetleg székrekedéshez vezethetnek.

Ez az időszak rendkívül szenzitív: a külső ingerek nagyobb hatással lehetnek az embrió fejlődésére, ezért fontos figyelni az életmódra (alkohol, dohányzás, gyógyszerek, fizikai megterhelés stb.), ugyanis a vetélések legnagyobb százaléka ebben az időszakban történik. Nagy részüknél nem lehet megmondani az embrió elhalásának okát, de megfelelő életmóddal és odafigyeléssel ennek kockázata nagymértékben csökkenthető. Emiatt fontos betartani az orvos utasításait, illetve a megfelelő tápanyagtöbbletet, vitamint, ásványi anyagot bevinni a szervezetbe.

Vizsgálatok az első trimeszterben

A terhességre általában a 4-6. héten, a menstruáció kimaradását követően derül fény. A várandósgondozás a terhesség megállapításával veszi kezdetét, melyet száz százalékban az ultrahangvizsgálat bizonyít. A 6-7. héten végzett ultrahangvizsgálaton általában már kimutatható a magzati szívműködés. Ez a terhesség biztos jele, de már ezt megelőzően is vannak a várandósságnak gyanú- és valószínűségi jelei.

Az első alkalommal az orvos felveszi az anamnézist, és az adatok alapján megállapítja, hogy magas vagy alacsony kockázatú terhességre van-e kilátás. Megbeszélik a szedendő gyógyszerek, vitaminok, táplálékkiegészítők, az esetleges diéta, életmód-változtatások módját, ha szükséges. Folsav szedését minden esetben javasolni szokták, sőt, ezt akár már a terhesség tervezésekor el lehet kezdeni. Emellett leginkább a magnézium és a vas pótlása, vagy valamely kombinált terhesvitamin szedése ajánlott.

A szülész-nőgyógyász ultrahanggal megvizsgálja a várandós nő belső nemi szerveit és a méh üregében lévő embriót, illetve megállapítja a terhességi kort, mely esetenként eltérhet az utolsó menstruáció alapján számítottól. Ez esetben a korrigált terhességi kort veszik irányadónak. Az első vizsgálat után általában 4 hetente kerül sor ismételt vizsgálatra. Ezen alkalmak mindegyikén vérnyomás-, pulzus- és testsúlymérés, vizeletellenőrzés, a méhszáj állapotának vizsgálata és a terhesség fejlődésének követése történik. Ezeken kívül az orvos szükség szerint különböző vizsgálatokra irányíthatja, beutalhatja a kismamát.

Az első trimeszterben elvégzendő vizsgálatok:

• laboratóriumi vizsgálatok: teljes vérkép, vércukorvizsgálat, vércsoport-meghatározás, szifiliszszerológiai szűrés, anyai hepatitis B-hordozás szűrése, vizeletvizsgálat (és egyéb, az orvos által elrendelt vizsgálatok);
• szülészeti-nőgyógyászati vizsgálatok: citológiai vizsgálat (sejtek vizsgálata), hüvelyváladék-tenyésztés, emlő vizsgálata, általános nőgyógyászati vizsgálat;
• 12-13. héten az első ultrahang-szűrővizsgálat;
• általános belgyógyászati vizsgálat;
• fogászati vizsgálat.

Progeszteron szerepe a terhességben és a menstruációs ciklusban

A progeszteron, vagy más nevén sárgatesthormon, rendkívül lényeges a női szervezet számára, hiszen az ösztrogénnel együtt tulajdonképpen ők teremtik meg annak egyensúlyát. Amennyiben mértéke túl alacsony az a ciklus nem rendszeres működését, a pajzsmirigy rosszul funkcionálását, hangulatingadozást, depressziót okozhat, valamint negatívan hat a női termékenységre. Szerepe pedig még inkább jelentőséget kap a terhességet megelőzően, illetve a várandósság alatt.

A sárgatesthormon megfelelő esetben a tüszőrepedést követően termelődni kezd a petefészekben, mégpedig az LH-hormon, azaz luteinizáló hormon hatására. A progeszteronszint emelkedése elősegíti a méhnyálkahártyát abban, hogy elérje a kellő vastagságot, illetve megfelelő mennyiségű tápanyagot termeljen, ezzel pedig lehetővé tegye az éppen odaérkező megtermékenyített petesejt megtapadását. A sárgatest hormon továbbá a mirigyek fejlődéséért és az új erek kialakulásáért is felelős.

A progeszteronszint terhesség alatt épp úgy változik, mint a menstruációs ciklus során. Utóbbi esetén széles skálán mozognak az értékek, amelyeket egy-egy szakaszban megfelelőnek tarthatunk. Ha a női test jól működik, a progeszteronszint a tüszőrepedés időszakában emelkedni kezd, néhány napig magasabb arányban van jelen a szervezetben, majd - ha nem történik meg a beágyazódás -, mértéke csökkenésnek indul. Más a helyzet, ha sikerül a megtermékenyített petesejt megtapadása: ebben az esetben a progeszteronszint nem indul csökkenésnek, hiszen a terhesség első trimeszterében különösen fontos feladata van. Segít a várandósság fennmaradásában, a korai vetélés elkerülésében. Emellett a mellszövetet is stimulálja arra, hogy felkészüljön a tejtermelésre, valamint a szoptatásra, miközben gátolja a várandósság alatti tejtermelődést.

A progeszteronszint a terhesség alatti három trimeszterben nem azonos, mértéke folyamatosan emelkedik:

A progeszteronszint meghatározásának több oka is lehet, egyrészt annak megállapítása, hogy rendben lezajlik-e az ovuláció, másrészt a sikertelen terhesség okainak diagnosztizálásában is segíthet. Például értékei segítségével kikövetkeztethető, hogy méhen kívüli terhesség, vagy korai vetélés állt-e a háttérben. Mivel a túl alacsony progeszteronszint a tüszőrepedés problémáit jelezheti, fokozottan kell figyelni és támogatni a termelődését.

Az alacsony progeszteronszint tünetei és okai

Nem mindig egyértelmű jelekkel jár, ha a sárgatest hormon mértéke alacsony. A tüneteket sokszor nehéz észrevenni, gyakori, hogy akkor kerül sor a diagnózisra, ha az érintett már a gyermektervezés szakaszába lépne, de a fogantatás sikertelen.

• Menstruációs rendellenességek: amennyiben rendszertelen a ciklus több hónapon át, kimarad a menstruáció, vagy annak első napjaiban barnás folyás tapasztalható, az mind utalhat alacsony progeszteronszintre.
• Teherbeesési nehézségek, meddőség, vetélés: sokszor több vetélés után derül fény az alacsony sárgatesthormonszintre, vagy épp a hosszú időn át tartó terméketlenség miatt kezd kivizsgálásba a babát tervező pár.
• Pattanások, töredező körmök, száraz, kirepedezett bőr: mivel a női szervezet harmóniája a progeszteron és ösztrogén hormonok egyensúlyának segítségével jön létre, ezért, ha ez megbillen, annak természetesen az egész testet érintő tünetei lehetnek.
• Depresszió, szorongás, hangulatingadozás: szintén szorosan összefügg a pszichénk működése a hormonrendszer egyensúlyával. Az alacsony progeszteronszint általában magas ösztrogénszinttel párosul, hormonjaink termelődése teljesen felborul, ez pedig lelki állapotunkon is megmutatkozik.

Miután a tünetekkel orvoshoz fordulunk és kiderül a diagnózis, a szakemberek feltérképezik az alacsony progeszteronszint hátterét, amely a legfontosabb információ a kezelés felé tartó úton.

Az alacsony progeszteronszint lehetséges okai:

• Krónikus stressz: a stressz szintünk emelkedésével a szervezet kortizol hormont állít elő, ezt pedig a sárgatesthormont felhasználva teszi meg.
• Környezeti ösztrogének, helytelen táplálkozás: a hormonális egyensúlyt a táplálkozásunk és a külső környezeti tényezők is befolyásolják. Számos olyan tárgy használata, illetve étel fogyasztása jár mesterséges ösztrogén felszabadulásával, amelyre nem is gondolnánk. A műanyagból készült edények például mikrohullámú sütőbe téve hasonló hatást váltanak ki, de egyes lakástextilek is hasonló káros anyagokkal készülnek.
• Túl kevés vagy túl sok testmozgás: a túlzott testmozgás hatására a stresszhez hasonlóan emelkedik a kortizol hormon szintje, csakúgy, mint a mozgásszegény életmód során.
• Policisztás ovárium szindróma (PCOS): ennek a problémának az alapja a petefészek rendellenes működése, ezért az nem képes megfelelő mennyiségű sárgatesthormon termelésére sem.

Ha a progeszteronszint a terhesség idején alacsony, az első trimeszterben szakszerűen megtámogatják a szervezetet a szükséges mennyiségű sárgatesthormonnal. Emellett így tesznek akkor is, ha a fogantatás akadályozott ugyanebből az okból. A pótlás megvalósulhat hüvelyben alkalmazott készítményekkel, injekció segítségével, valamint szájon át szedhető tablettákkal. Emellett léteznek a progeszteronpótlást támogató természetes növények is, mint a vad jamgyökér, a macagyökér, vagy a barátcserje.

A magas progeszteronszint szintén problémákat okoz a szervezetben, hiszen a hormonális egyensúlyra nem megfelelően hat. Terhesség esetén ez lehet többes várandósság jele, de akár mellékvese daganat vagy emlőrák tünete, valamint okozója is. Az alacsony és magas progeszteronszint tünetei között vannak átfedések, ezért is lényeges a vérvizsgálat.

Progeszteronpótlás és a terhesség

Az alábbiakban egy kérdés-válasz olvasható, amely egy kismama progeszteronszintjével kapcsolatos aggodalmaira ad választ:

Tisztelt Doktornő!

Egy év alatt két spontán vetélés után most 17 hetes terhes vagyok. Az előző két terhességemnél vizsgálták a progeszteron szintet, ami csak nagyon csekély volt, el sem érte a minimum szintet, így elhalt a terhesség. Ezúttal Utrogestant kaptam 3*2 adagban az 5. héttől, melyet 14. hétig kellett szednem, fokozatosan lecsökkentve. Mivel nagyon aggódom, végeztettem vérvizsgálatos ellenőrzést, melyen a progeszteron szintem a 16. hét végén 90 nmol/liter lett, a 17. héten már csak 80.5 nmol/liter. Kérdésem az lenne, hogy jelenti-e ez az eredmény azt, hogy a méhlepény sem termel elegendő, mennyiségű progeszteront, illetve ez az alacsony - és úgy tűnik rohamosan csökkenő - érték a második trimeszterben is okozhat-e olyan problémát, mint az elsőben. Szükséges volna-e szednem tovább az Utrogestant bármilyen mértékben. Válaszát nagyon várom, segítségét pedig hálásan köszönöm!

Dr. Kedves Kismama!

A terhesség során ezen időszakban nem szoktunk progeszteron szintet mérni. Teljesen egyértelmű referencia sincs sajnos, többféle eredményt fogadhatunk el normálisnak. Az Ön eredménye sok referenciatartomány szerint tökéletes, az önmagában semmit se jelent, hogy csökkent, hiszen nem kell állandó értéken állnia egyik laborértéknek sem. Azt nem írja, de gondolom, hogy az előző két terhesség során még kisebb volt a terhesség, olyankor gyakoribb, hogy ellenőrzik a progeszteron szintet. Én abban hiszek, ha korábban volt probléma, akkor a progeszteron az egyik első gyógyszer, amit odaadok egy terhesnek, normál progeszteron szint mellett is. 12 hét után a progeszteront vagy vérzés, vagy fenyegető vetélés, fenyegető koraszülés esetén adagolhatjuk, van olyan tanulmány, ami szerint akár 32 hetes korig is hasznos lehet. Az Ön esetében, mivel az adott labor határértéke alatti a progeszteron szintje, és az előzményében van 2 vetélés, lehet feleslegesen, de én visszaadnám a gyógyszert, így sem Ön, sem a kezelőorvosa nem izgul tovább a laboreredmény miatt. Viszont szerintem a továbbiakban ellenőrizni sem kell tovább a progeszteron szintet. Remélem sikerült megnyugtatnom, panaszmentes terhességet kívánok! Üdv: Dr. Figyelem! Megválaszolva: 2017. szeptember 27.

Terhesvitaminok és a menstruáció

Amikor az ember terhes vitamint választ, akkor a legkevésbé sem gondol arra, hogy az eltolhatja a menzeszét. Azzal majd’ mindenki tisztában van, hogy egy átlagos, nagykönyvi ciklus 28 napos. De azzal is érdemes számolni, hogy minden ember más, így néhány napos eltérés pluszban vagy mínuszban tökéletesen rendben van. Ami azonban fontos, és mindenkinél azonos: a ciklus ismétlődő folyamat, nagyjából azonos napszámokkal. Még az is elfogadható, ha egy vérzés kimarad, de ha ez rendszeres, vagy esetleg több menzesz is kimarad, akkor mindenképpen gyanakodni kell arra, hogy valami nincsen rendben.

A ciklus a nő szervezet szaporodási folyamatának alappillére. A ciklus elején elkezdődik a soron lévő petesejt érése. A középidőben megtörténik a tüszőrepedés, majd az érett petesejt megkezdi vándorlását a méhbe. Ha megérkezett, de nem termékenyült meg, akkor a ciklus végén a méh megvastagodott fala leválik, és a petesejttel együtt kiürül a szervezetből.

Hihetetlen, de az esetek többségében a menzesz egyszerűen a nem megfelelő tápanyagellátottság miatt marad ki, mely azonban hosszabb távon komoly betegségek melegágya is lehet. Így a kezdetben egyszerűen orvosolható gond, ha nem foglalkoznak vele, könnyen válhat PCOS-é vagy más olyan betegséggé, mely meddőséggel is jár. Sajnos egy nem mindig szerencsés gyakorlat szerint a menstruációt fogamzásgátlóval állítják be.

Nagyon sok nőnél jelentkezik az a tünet, hogy egy viszonylag rendszeres ciklus felborul, amikor elkezd egy igazán jó terhes vitamint szedni. A szervezet tápanyagraktárainak feltöltése azonban nem olyan egyszerű. Ahhoz, hogy valódi segítséget jelentsen egy készítmény fontos, hogy a benne lévő anyagok szerves, biológiailag aktív formában (-citrát, -glükonát) legyenek jelen. Így ugyanis azok felszívódása akár 80%-kal is jobb lehet.

A menzesz fenntartása nem létszükséglet, vagyis tökéletesen csak akkor fog üzemelni, ha a test tápanyag ellátottsága megfelelő. Ha nem, akkor az elsők között sérül ez a folyamat is. Ha étkezési zavarokkal küzd valaki, jellemzően a menzeszén is meglátszik a gond, hiszen rossz esetben akár teljesen meg is szűnhet időszakosan. Ha tehát a menzesz összezavarodik egy jó vitaminkészítmény hatására, akkor nem eltér a normáltól, hanem eltér a megszokottól, és ez hatalmas különbség.

Meglepő lehet, de a megfelelő tápanyag ellátottság igen sok funkcióba beleszól a test működésében. A megfelelőt azonban mindenképpen értelmezni kell. Sok vitaminkészítmény ugyanis szervetlen kötésben tartalmazza az anyagokat. Ezek nyilván nem csak vitaminok, hanem ásványi anyagok és nyomelemek, hiszen nem kizárólag vitaminokra van szüksége a szervezetnek, nem csak ezeket értjük tápanyag alatt. A szervezetlen kötésű anyagok hasznosulása azonban szánalmasan alacsony, technikailag a bevitt mennyiség durván felét, vagy többet egyszerűen kipisiljük, mert a szervezet nem képes hasznosítani azt, holott nagy szüksége lenne rá.

Fontos tápanyagok az első trimeszterben

Miért fontos a D-vitamin szedése a gyermekvállalás tervezésétől?

A szakértők szerint a terhes nők gyakrabban szenvednek a D-vitamin hiányában, mint mások. A terhesség alatt elegendő D-vitamin bevitel fontos a magzat számára is, mivel serkenti a kalcium és a foszfor felszívódását a bélben, és szabályozza a magzat csont mineralizációját (csontozat és a fogak kialakulása), szilárdságát.

A D-vitamin hiánya (hipovitaminózis) a terhesség alatt lassabb magzati növekedést és kisebb születési súlyt eredményezhet. A D3-vitamin megfelelő bevitele statisztikailag szignifikánsan csökkenti a koraszülések és a terhesség alatti fertőzések előfordulását és a terhesség akut következményein túlmenően a D3-vitamin hiány is komoly hatással lehet a gyermekkori megbetegedéseire is. Ez egy úgynevezett „Magzati programozás”. Az a jelenség, amikor a táplálkozási hiányosságok következményeit csupán felnőttkorban tapasztaljuk.

Egy ezzel a kérdéskörrel foglalkozó tanulmány szerzői, Dr. Prof. MUDr. Miroslav Šašinka és DrSc., Doc., MUDr Katarína Furková kijelentették, hogy a biológiai mechanizmusok „emlékezhetnek” a korai magzati és újszülött tápanyagok anyagcsere-hatásaira, és a D-vitamin hiánya a terhesség alatt a hosszú távú (későbbi) egészségkárosodás alapját képezheti.

A D-vitamin hiánya jelentősen befolyásolja az agy fejlődését és más szerveket, például az izom- és izomrendszer megfelelő fejlődését, sőt krónikus betegségek (pl. kardiovaszkuláris, sclerosis multiplex, cukorbetegség, karcinóma) kialakulását is okozhatja. Forrás: Prof. MUDr. Miroslav Šašinka, DrSc., Doc., MUDr. Katarína Furková, CSc.: Slnečný vitamín - pandémia nedostatku vitamínu D

Miért fontos a méhpempő szedése az első trimeszterben?

A méhpempő egy a természetben előforduló szupertáplálék. A méhek által természetes úton előállított tápanyag, amelyet a méhek anyatejének is szoktak nevezni, mivel a méhkaptárban a lárvák tápanyagául szolgál életük első néhány napján. A lárvák mellett a méhkirálynő is kizárólag méhpempőt fogyaszt egyedüli táplálékként egész élete során, és ennek köszönhetően akár 4-5 évig is elél, miközben a dolgozóméhek átlagosan csupán 20-40 napig élnek.

A méhpempő kb. 60-70% vizet, 9-18%-ban fehérjéket és aminosavakat, 11%-ban cukrokat, 4-8%-ban zsírsavakat, és rengeteg mikrotápanyagot tartalmaz. Annyira komplex anyag - jelenleg 150 biológiailag aktív összetevője ismert - , hogy jelenleg sincs még teljesen feltérképezve minden összetevője, folyamatosak a tudományos kutatások. Alapvetően rengeteg olyan anyagot tartalmaz, amiből az emberi szervezet könnyen készít hormonokat, olyat, amire éppen szüksége van (ösztrogént, tesztoszteront, progeszteront, inzulint).

De a méhpempő nemcsak a gyógyhatásai miatt különleges, hanem azért is, mert rendkívül kis mennyiségben fordul elő a természetben, egy kaptár évente mindössze néhány 100 grammot képes belőle előállítani. A méhpempő talán legfontosabb gyógyhatása, igazi különlegessége, hogy képes helyreállítani a szervezet hormonális egyensúlyát, mert éppen annak a hormonnak a termelődését serkenti, amelyikből kevesebbet állít elő a szervezet a szükségesnél. Emiatt kiválóan alkalmazható minden olyan helyzetben, amikor valamelyik hormon alacsony szintje okozza a problémákat, pl. meddőség esetén.

A méhpempő bizonyítottan hozzájárul az emberi szervezet hormonháztartásának egyensúlyához, így a rendszeres női menstruációs ciklushoz is, ami a teherbeeséshez elengedhetetlen. A tapasztalat azt mutatja, hogy a méhpempő hozzájárul a méhnyálkahártya megvastagodásához, ezzel segítve a megtermékenyített petesejt beágyazódását. Serkentőleg hat a luteinizáló hormonokra, amelyek a peteérés elérésében - és ezáltal a menstruációs ciklus szabályozásában - kulcsfontosságúak, illetve serkenti a progeszteron hormon előállítását is, amely a megtermékenyített petesejt megtartásában segít a terhesség első harmadában. Ez különösen 35 év feletti nők számára lehet fontos, mert a kor előrehaladtával a szervezet egyre kevesebbet állít elő ezekből a hormonokból.

Van a méhpempőnek mellékhatása?

A méhpempőnek nincs semmilyen mellékhatása, viszont allergiás reakciót válthat ki azoknál, akik allergiásak a méhcsípésre vagy bármilyen méhészeti termékre. A méhpempő - hasonlóan az összes természetes alapú étrendkiegészítőhöz - csak rendszeres használat után fejti ki jótékony hatását, így a teljes első trimeszter során javasolt a szedése. VISZONT A MÁSODIK ÉS HARMADIK TRIMESZTERBEN MÁR HATÁROZOTTAN NEM SZABAD FOGYASZTANI!

tags: #trimeszter #szedese #menstruacio