Tehéntejfehérje allergia és a többemberes babák világa: átfogó információk szülőknek

A csecsemőkor kihívásokkal teli időszak lehet, tele örömteli pillanatokkal, de olykor aggodalomra okot adó tünetekkel is. Két olyan jelenség, amely sok szülő számára fejtörést okozhat, a tehéntejfehérje allergia és az úgynevezett "többemberes babák" viselkedése. A tehéntej okozhat allergiát a benne található fehérjék miatt. Az erre allergiás esetek száma az elmúlt tíz évben megduplázódott.

Ez alkotja a gyermekeknél az ételallergiák 13 százalékát, és a két éves kor alattiak 3 százalékát érinti. A tehéntejfehérje allergia 3 éves kor alatt a leggyakoribb allergiát okozó táplálék, de bármely életkorban előfordulhat. Általában már 1 éves kor alatt megjelenik, kisdedkorban 2-3% körüli az előfordulása, mely 6 éves kortól 1% alá csökken.

Ugyanakkor léteznek magas igényű, úgynevezett többemberes babák, akik mellett másfajta szülői jelenlétre van szükség, mint az átlagos igényű babák esetében. Gyakran emellé még az erőteljesebb temperamentum is társul, ezért ami miatt az egyik baba nem sír annyira vagy egyáltalán nem sír, a másik baba szüntelenül nyugtalan. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a tehéntejfehérje allergiát, annak tüneteit és kezelését, valamint a többemberes babák jellemzőit és a szülői támogatás lehetőségeit.

Tehéntejfehérje allergia és érzékenység gyermekeknél

A tejallergia szerteágazó tüneteket okozhat. Az emésztőrendszeri panaszoktól át a bőrtünetekig változatos panaszok jelentkezhetnek és az is előfordulhat, hogy nem allergia áll a tünetek háttérében. A tejfehérje-érzékenység az esetek 80 százalékában egy-két éves korra elmúlik, ha a tehéntej teljesen eltűnik a baba étrendjéből. Az érintett gyerekek 20 százalékánál azonban határozatlan ideig megmarad.

Fontos elkülöníteni a „korai” és a „késői” megjelenésű tüneteket. Amennyiben az étel bevitelét követően pár perccel, vagy 2 órán belül jelentkezik (korai), általában IgE mediált folyamatra utal. A késői tünetek megjelenhetnek akár 48 órával vagy 1 héttel az étel bevitelét követően, ezek általában nem IgE közvetített folyamatok. A tünetek eléggé variábilisak és nem specifikusak a betegségre, ami nem könnyíti meg a diagnózist.

A tehéntejfehérje allergia tünetei

Leggyakrabban emésztőrendszeri tüneteket okoz, majd ezt követik gyakoriságban a bőr- és a légúti tünetek. A késői megjelenésű formára inkább az emésztőrendszeri tünetek jellemzőek, melyek bőrtünetekkel társulhatnak.

Íme, a tehéntej allergiát okozó tünetek három főbb típusa:

• Bőrön: csalánkiütések, ekcéma, pirosság vagy sápadtság az arcon, ödéma (puffadás), ajak-, szemhéjduzzanat.
• Emésztőrendszeri: reflux, hányás, székrekedés, krónikus hasmenés (újszülötteknél), hasfájás (kisgyermekeknél), haspuffadás, hasi kólika, nyálkás vagy véres széklet, gastrooesophagealis reflux (GERD), eozinofíliás emésztőrendszeri megbetegedések, nyelési nehezítettség.
• Légúti (az esetek 20-30 százalékában): lihegő köhögés, asztma, nehézlégzés, akut rhinitis, középfülgyulladás.

Egyéb tünetek is előfordulhatnak, mint a nem megfelelő súlygyarapodás, súlycsökkenés, akut kötőhártya-gyulladás vagy vashiányos anaemia. Szerencsére ritkábban, de előfordulhat anafilaxiás sokk is, amely sürgős kórházi beavatkozást igénylő, az egész szervezetet érintő súlyos, életveszélyes túlérzékenységi reakció (szisztémás tünetek, anafilaxia).

Diagnózis és kivizsgálás

A tehéntej allergiát felismerni bizony nem könnyű feladat, hiszen a tünetek egyénenként változhatnak, ráadásul más allergiával is összetéveszthetők. A diagnózis felállítása elsősorban a részletes betegtörténet felvételből áll, mely kiterjed a családban előforduló allergiás megbetegedésekre, illetve részletes betegvizsgálatból. Ahhoz, hogy egyértelműen ki lehessen mondani azt, hogy tehéntej allergiás a gyermeked, szükség van egy teljes körű allergiavizsgálatra. Ha felmerül a táplálék allergia gyanúja, a házi gyermekorvos akár további szakrendelésre is küldheti a gyermeket kivizsgálás céljából.

A vizsgálatok során bőr- és/vagy tapasztesztet is végeznek. További diagnosztikus lehetőségek a bőrön végzett prick-teszt, valamint a vérből a specifikus IgE szint meghatározása. Nem szabad elfelejteni, hogy a tejfehérje allergia kialakulhat nem IgE mediált módon is, ilyen esetben negatív lesz a specifikus IgE szint a vérben. Kisgyerekeknél - egy éves kor felett, ennél korábban nem érdemes vérvizsgálatot végezni tejallergia tisztázására, mert az ellenanyag képződés még alacsony - ez vérvizsgálattal történik. A multiplex allergiateszt segítségével egy vérvétellel, egyszerre több allergént is vizsgálni lehet, így kisebb kellemetlenséggel lehet utána járni, hogy pontosan mi okozza a kicsinél jelentkező panaszokat.

A gyakrabban alkalmazott diagnosztikus vizsgálat az ún. eliminációs-terheléses vizsgálat. Ehhez először a tejfehérjét tartalmazó ételek ki kell vonni az étkezésből (eliminációs étrend), majd tünetmentes állapotban lehet elvégezni. A terhelés első napját szoros orvosi felügyelet mellett kell elvégezni, mert a terhelés során a visszajuttatott allergén ismét allergiás reakciót provokálhat, mely akár más tünetek formájában is megjelenhet, mint korábban, akár anafilaxia is kialakulhat. Amennyiben a tehéntej fehérje allergia anafilaxiás tünetek formájában jelentkezett és egyértelmű az étel és a tünetek megjelenése közti kapcsolat, a diagnózis felállításához nem szükséges terheléses vizsgálat.

Kezelési lehetőségek tehéntejfehérje allergia esetén

Tej-, tejtermék kivonása az étrendből általában elegendő a tünetek megszűnéséhez. Fontos, hogy ha tejterméket vagy a tej valamely részét adalékként tartalmazza egy készítmény, azt sem szabad fogyasztani. Másodsorban meg kell tanulnod megfejteni az élelmiszereken fellelhető összes jelölést, hogy felfedezhesd a tehéntej-fehérje legkisebb nyomát is. Bizonyára te is találkoztál már a csomagoláson található legismertebbekkel, például a tejporral, a kazeinnel, a laktoglobulinnal, a laktalbuminnal vagy éppen az aludttejjel. (Vigyázat, a lista nem teljes!)

Anyatejes csecsemők esetén

• Kizárólag anyatejes csecsemőknél, ha az édesanya hajlandó a tej-, tejtermékmentes diéta folytatására, a szoptatást általában nem kell abbahagyni.
• Ha szoptatsz, akkor viszont rajtad múlik, hogy kiiktatod-e a saját étrendedből a tejtermékeket. Ugyanis hasznos tudnod, hogy ellenkező esetben a tehéntej-fehérje átmegy az anyatejbe.
• Anyatejjel táplált csecsemők esetében az édesanyának kell korlátoznia, átmenetileg megszüntetni a tejtermékek fogyasztását, a szoptatást nem kell felfüggeszteni!
• Tápszerváltás, vagy anyai diéta esetén is, kell egy vagy két hét, amíg az allergének kiürülnek a baba szervezetéből, ez idő alatt a tünetek még fenn állhatnak.
• Előfordulhat, hogy nem csak a tejtermékekre allergiás a baba, ilyenkor alaposan át kell nézni az anyai diétát és akár más ételeket is ki kell vonni belőle (pl. tojás, szója).

Tápszeres csecsemők esetén

• Elsősorban a tehéntej alapú csecsemőtápszert felváltja a speciális hidrolizált tejsavó-fehérje alapú tápszer, amely tökéletesen helyettesíti az anyatejet az újszülöttek számára (de nem összetévesztendő a hipoallergén tápszerrel!).
• Ez a különleges tej a korábban fogyasztott tápszerhez hasonlóan ugyanolyan hatékonyan járul hozzá a babád fejlődéséhez.
• Amennyiben a csecsemő tápszeres, először extenzíven hidrolizált tápszerre kell váltani, viszont ha a tünetek továbbra is fenn állnak, szükség lehet még inkább lebontott formájú, azaz aminosav alapú tápszer adására.
• Igazolt tejfehérje allergia esetében kizárólag nem tejfehérje alapú, vagy speciális tápszert adhatunk.

Prognózis és fontos tudnivalók

Jó hír, hogy az ételallergiás gyerekek 95 százalékánál 3 éves korra megszűnnek a panaszok, a gyermekek kinövik a betegséget. A betegség általában 6-18 hónapos korra megszűnik, extrém ritka, hogy tartós allergia alakuljon ki. A visszaterhelést általában 6 hónapnyi eliminációt követően szokták először megpróbálni. Amennyiben az első visszaterhelés nem sikeres, általában még 6 hónapig javasolt a tejmentes diéta/tápszer folytatása, majd újra meg lehet próbálni a visszaterhelést.

A beteget 6-12 havonta újra kell vizsgálni, hogy kialakulhatott-e a tolerancia. Ez általában 3 éves korra >75%-ban, 6 éves korra >90% kialakul. Amennyiben 2 éves korig nem történt terheléses vizsgálat, ennek elvégzése mindenképpen szükséges. Kialakulhat keresztallergia más állatok teje között (tehén, kecske, juh), ezért ezek mind kerülendőek, ugyanígy a belőlük készült tejtermékek fogyasztása is. Nagyobb gyermekeknél fontos figyelembe venni, hogy a tej és tejtermékek kivonásával fontos tápanyagok (fehérje, kalcium, D és A vitamin) bevitele megszűnik, ezért az étrendben ezeket pótolni szükséges, hogy ne alakuljanak ki hiányállapotok, betegségek. Nem törvényszerű az, hogy az újszülött is allergiás lesz, ha valamelyik szülő vagy a testvér érzékeny a tehéntejre. Ugyanakkor az tény, hogy gyakrabban fordul elő ételallergia azokban a családokban, ahol másfajta allergiák is megfigyelhetők.

Laktóz-intolerancia kontra tehéntejfehérje allergia

A tehéntej okozhat allergiát a benne található tejcukor miatt: ez a laktóz-intolerancia, amely az elégtelen laktáz kiválasztásból ered; ez az enzim bontja le a laktózt a belekben. A laktóz-intolerancia jelei lehetnek az akkut és hirtelen, erős hasmenés, a felfújódás, a hasi görcsök, a szélszorulás és a hányás is. A csecsemő emésztőrendszere 3-4 hónapos koráig igen éretlen, emiatt a laktóz lebontása is nehézkes, és előfordulhat fiziológiásnak tekinthető relatív laktáz enzim hiány. A laktáz bontja a laktózt. Nagyon sérülékeny enzim, így akár egy betegség, vagy antibiotikumos kúra után is kialakulhat a hiánya. Ráadásul az anyatejben, és a tápszerek egy részében jelentős a laktóz tartalom. Laktáz enzimet pótló cseppet kaphat a baba, amelyet 4 hónapos korig minden etetésnél lehet alkalmazni.

A tejkiütés: nem feltétlenül allergia

Ha apró, vörös vagy fehéres, kissé kidudorodó göbök jelennek meg a baba arcán, a legtöbb édesanya valamilyen allergiára gondol. Mivel ezek a tünetek rendszerint az első hónapokban jelentkeznek, kiváltó okként a tápszer, vagy az anyatej merülhet fel, hiszen a csecsemő abban az életkorban még mást nem fogyaszt. "A tejkiütés tünetei elsősorban az arcon jelentkeznek, de előfordulhat a nyakon, fejen is és inkább világosabb színűek, fehérek.

A csecsemőnél a bőrtünetek mellett egyéb panaszok nincsenek, egészséges, jól fejlődik. A tejkiütést mindössze a még fejletlen bélrendszere idézi elő, amely nem tudja tökéletesen megemészteni az anyatejet. A csecsemők immunrendszere még fejletlen, bőrük érzékeny. Kiütéseket ezért nem csak az elfogyasztott anyatej, vagy tápszer okozhat, hanem sok egyéb más is. A kicsi bőrét irritálhatja a mosásnál használt mosószer, öblítő is, vagy az ágynemű, pelenka anyaga. Ha bizonytalanok vagyunk a kiütések kiváltó okát illetően, akkor allergia vizsgálat segíthet megállapítani, hogy tejallergia áll-e a tünetek hátterében.

A "többemberes baba" jelenség

Többemberesnek akkor nevezünk egy babát, ha a kicsi állandóan sír, nyugtalan, csak kézben tud megnyugodni, ezért állandóan foglalkoznia kell vele valakinek ahhoz, hogy elégedett legyen és csendben maradjon. A „high need baby” fogalmát a válaszkész nevelés atyjának, a gyermekorvos dr. William Searsnek és feleségének, az ápolónő Martha Searsnek köszönhetjük. Nemcsak meghatározták ezt a fogalmat, de össze is szedték, hogy mik a jelei annak, ha egy baba magas igényű, vagyis „többemberes”. A legtöbb esetben a többemberes, vagy angolul „high need baby” (azaz magas igényű baba) nem azt jelenti, hogy több ember sürög-forog a kisbaba körül, és ő ezt kiélvezi, hanem ennek majdnem az ellenkezőjét: egy vagy két ember végzi el a többembernyi feladatot, amit egy ilyen baba ad. Ezek a kisbabák elsősorban az anyukájukat igénylik - amit több módon ki is fejeznek -, aki aztán totálisan kipurcan ebben a helyzetben.

Jellemzők és lehetséges okok

Újszülöttként jellemző, hogy nagyon hangosan sírnak, és nemcsak sírnak, de ökölbe szorítják a kezüket, megfeszítik a hátukat - erőteljesen fejezik ki, hogy valami nincs rendben számukra. Egy kisbaba nem manipulálni akar a sírással, hanem ez az egyetlen módja annak kifejezésére, ha nem érzi jól magát. Sokszor még testközelben sem érzik magukat komfortosan, úgy is tovább sírnak akár órákon át, akár olyankor is, amikor látszólag semmi bajuk nem lehet.

A szakemberek ennél a pontnál a hiperaktív jelzőt használják, hozzáteszik, hogy inkább a folyamatosan feszesen tartott izmokra, a mozgás korlátozásának (akár bepólyálásnak vagy hordozóba kötésnek) az elutasítására gondolnak, mint az orvosi értelemben vett hiperaktivitásra. Az is jellemző, hogy szinte sosem állnak meg, állandó mozgásban vannak. A többemberes babák általában nem simán a fizikai (gyakran bőr-bőr) kontaktusra vágynak, hanem mellette arra is, hogy az őket tartó szülő folyamatos mozgásban legyen, sétáljon, ringasson. Vannak közöttük olyanok, akik szeretnek a szüleikhez bújni, de olyanok is, akik úgy igénylik a folyamatos hordozást és ringatást, hogy közben még el is tartják magukat, nem kérik a túl szoros fizikai kontaktust. A „többemberes” babák ritkán keltik azt a benyomást, hogy elégedettek az aktuális helyzetükkel.

A szülőknek arra kell számítaniuk, hogy a baba azt várja el, hogy a szülő minden más feladatot, akár a saját legelemibb szükségleteit is folyamatosan háttérbe szorítsa. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen nagy energiákat mozgósító, nagyon aktív baba sokat alszik - de általában a fordítottja igaz. Ez pedig nagyon nehéz a szülőknek, mert olyan mértékű fáradtsággal járhat, ami egy átlagos, éjszakánként kétszer-háromszor ébredő baba szüleinek elképzelhetetlen. A Sears házaspárnak személyes tapasztalata is van a negyedik gyerekükkel, akinek Martha elmondása szerint egyszerűen nem volt menetrendje, sokkal inkább állandó evési igénye. Valószínűleg szülőként ez a legnyugtalanítóbb: a magas igényű babák kisbabaként ritkán vannak „jól” el, nem gőgicsélnek vagy nézelődnek boldogan.

Ha beválik is valamilyen nyugtató módszer, általában másnap már nem használ. Ringatás, séta, hasra fektetés, oldalra fektetés, magunkra fektetés - egyszer működik, de másodszor nem biztos. Sok baba van, aki a babahintában vagy az autóban, esetleg egy cumival képes gyakorlatilag „egyedül”, közvetlen szülői kontaktus nélkül elaludni, mert elkezd működni egyfajta önnyugtatási képesség náluk. A Sears házaspár úgy véli, hogy amit szeparációs szorongásnak nevezünk, és próbálunk megszüntetni, az egy teljesen valid félelem a baba részéről, aki azt éli meg eleinte, hogy ő egy az anyával, és csak mellette van biztonságban.

Sok anyukában elsőként az merül fel, hogy biztosan beteg a baba, azért olyan nyűgös, azonban néha ezek az egészségügyi problémák egyáltalán nem nyilvánvalóak. Leggyakrabban hasfájás vagy reflux miatt sírósabb és nyugtalanabb a baba kezdettől fogva, de hypertónia miatt is lehet sírósabb a baba az átlagosnál. Emellett pedig lehetnek a szopizási technikával kapcsolatos gondok (rövid nyelvfék stb.) is, amik miatt nem tud jóllakni a baba. A csecsemők egy része talán alkati érzékenység miatt nehezebben alkalmazkodik a méhen kívüli élet körülményeihez vagy a szülők elvárásaihoz.

Dr. Elaine Aron vezette be ezt a fogalmat, kutatásai szerint az emberek körülbelül 20%-a veleszületetten hiperérzékeny, azaz érzékenyebben reagál a zajokra, fényekre, a saját belső történéseire (emésztés pl.), és mások lelkiállapotára, hangulatára is. A hiperérzékeny babát zavarhatja az is, ha a bodyjában a címke súrolja a hátát, vagy ha kicsit nedvesebb a pelusa. Előfordulhat az is, hogy - akár érett, időre született babáknál is - idegrendszeri éretlenség az oka a folyamatos sírásnak. Ezeket a kicsiket szoktuk többemberes babáknak hívni.

Segítség és megküzdési stratégiák

Jó hír, hogy a többemberes babákból is önálló kisgyerekek lesznek. Sok baba már 3 hónapos korára nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mint a születés utáni hetekben, mások 1 éves korig „növik ki” az állandó testközelség és szórakoztatás iránti vágyukat. Fontos, hogy hagyjuk őket fokozatosan, a maguk tempójában elszakadni, önállóbbá válni, semmit se siettessünk vagy erőltessünk. Ugyanakkor tanítgassuk őket mindarra, ami önállóbbá teszi őket: a játék, a felfedezés öröme, az önálló evés és ivás stb.

Vannak olyan gyerekek is, akik még később is bújósabbak, anyásabbak lehetnek, és még a dackorszakban is igényelhetik anya jelenlétét, és alvásnál az összebújást, azonban idővel ők is kinövik a „többemberességet”. Különösen, ha nem kezdjük el „problémás” gyerekként kezelni őket és megtanuljuk felismerni, mikor miért sír a kicsi, mikor mi a valós igénye, hogyan tudunk neki abban segíteni és fokozatosan kialakítjuk a szokásokat és a határokat az életében, mert fokozatosan meg kell tanulnia, nem kell engedékenyebbnek lenni az élet minden területén csak azért, mert ő „nehéz eset”.

A Sears házaspár azt tanácsolja, hogy az ilyen babák anyukája az első időkben legyen az úgynevezett „anyazónában”, vagyis ne csináljon semmi mást, csak a gyerek életben tartásával legyen elfoglalva. Ha van rá mód, hívj néha segítséget, rokonokat, nagymamákat, apukát, akik foglalkoznak a kicsivel, amíg te egy kicsit kifújod magad. Hozzátartozóként, barátként érdemes a baba kívülállóként extrémnek tűnő igényeit figyelembe véve segíteni, ami nem könnyű. Főleg, hogy egy ilyen helyzetben, ahol káosz és bizonytalanság uralkodik, még segítséget kérni is nehezebb.

Konkrét tanácsok a többemberes babák szüleinek

Szoptatás és etetés

• A többemberes babák általában megnyugszanak, ha szophatnak és ez segít nekik pihenni, aludni is.
• Hagyni kell őket igény szerint és olyan hosszan szopizni, ameddig csak szeretnék, ez nem csak azért jó, mert addig is pihentek, hanem azért is, mert addig is csend van.
• Az már köztudott, hogy a kisbabák nemcsak evésre és ivásra használják az anyatejet (vagy a tápszert), hanem arra is, hogy nyugalomra leljenek, testközelséget kapjanak.
• Csak más az élet akkor, ha napi hússzor van igényük rá a nyugati kultúrákban általánosan elfogadott hét-nyolc alkalom helyett!
• Ha az előző szoptatás óta eltelt már egy-másfél óra, kínáld meg újból. (Gyakrabban is lehet, ha nálatok ez válik be!)
• Előfordulhat, hogy kevés volt neki a tej, mert éppen intenzív növekedési szakaszban van, amikor ugrásszerűen nő az anyatejigénye. Ezen csak gyakoribb mellre tétellel segíthetsz, így növelhető a tejmennyiség. Felesleges méricskélni, hogy mennyit szopott, mert a számok nem sokat mondanak, sőt kifejezetten félrevezetőek lehetnek.
• A rossz szoptatási, etetési gyakorlat is okozhat kólikát a levegő nyelés miatt. Természetesen a cumisüvegből táplált a babákat is sújtja a probléma. Ilyenkor érdemes kisebb lyukú cumisüvegre váltani, hogy ne dőljön annyira a tápszer a baba szájába. Ki lehet próbálni a speciálisan erre a problémára kifejlesztett cumisüvegek valamelyikét, amelyek a levegőt közvetlenül az üveg aljába vezetik, ezáltal teljesen légbuborék mentessé varázsolják a bennük lévő italt.
• Azt gondolnánk, hogy a kevés anyatej a szoptatás legnagyobb problémája, de sajnos sokszor a túl sok anyatej, és az erős tejleadó reflex is okozhat bajt. Mindkét esetben annyira ömlik a baba szájába a tej, hogy nem képes felvenni a tempót. Ilyenkor a megfelelő póz megtalálása nagyon fontos. A gravitáció ne a baba ellen dolgozzon! Kicsit meg kell őt emelni, hogy mellbimbó fölött legyen a feje. Pl. bölcsőtartásnál hátra kell dőlnie az anyának, vagy egy speciálisabb tartással az anya maga elé tartva, szinte ülő helyzetbe hozza a babát, az oldalt fekve szoptatás is hatékony, esetleg szopizhat úgy a baba, hogy az anya hasán fekszik. Lehet trükközni azzal, hogy a nagyon erős, kezdeti tejáramlást kifejjük, és csak a lassabb résznél tesszük mellre a babát.
• Meg lehet próbálni a blokkszoptatást is, de ezzel a módszerrel óvatosan, mert csökkenti a tejmennyiséget, viszont segít beállítani a kereslet-kínálatot, ha túl bőséges az anyatejtermelés. Lényege, hogy egy meghatározott időtartamban (blokkban) csak ugyanabból a mellből szoptatjuk a babát, általában a 3-4 óra a jellemző intervallum, de lehet akár 6 is. Az igény szerintiséget szem előtt tartva lehet kísérletezni, nem korlátozzuk itt sem a szoptatások gyakoriságát, hosszát.
• Tanácsként néha elhangzik, valami olyasmi, hogy 2 evés között X időnek el kell telnie, hogy ne egyen rá az előző, félig emésztett tejre a baba. Egyrészt a kicsi így nagyon éhes lesz, miáltal még mohóbban fog enni, és még több levegőt fog nyelni. Figyelni kell arra is, hogy ha a baba gyakran, és rövideket szopik, és az anya minden alkalommal a másik mellét kínálja fel, akkor a baba túlnyomórészt az első tejhez jut hozzá, ami laktózban gazdag, így hasfájást, hígabb, esetleg zöld színű székletet okozhat.

Zavaró ingerek kiiktatása és nyugtatás

• Ne legyenek erős fények, háttérzajok (tévé, rádió stb.) körülötte, mert ezek csak fárasztják az idegrendszerét.
• Megnyugtathatják őket az ütemes hangok (dúdolás, susogás, tengerzaj, fehér zajok pl. ventillátor hangja).
• Pólyázd be, vagy tekerd nagy, kötött kendőbe. A jóleső meleg és bebugyoláltság az első két hónapban megnyugtathatja a csecsemőt.
• Fektesd csupasz mellkasodra, és simogasd gyengéden, esetleg dúdolj neki egy dalocskát.
• Amikor csak célszerűnek tűnik, kösd hordozókendőbe. Függőleges helyzetben tedd bele a kisbabát, nincs szükség fektetésre, sőt, az veszélyes is lehet.

Napirend

• Különösen fontos számukra a rendszeres napirend, mert ez segít az egyes helyzetekhez (pl. alváshoz, etetéshez) való alkalmazkodásban.

Anyai étrend (ha szoptat)

• Az érzékenyebb babáknál az érzékenység oka néha az, hogy mit eszik anya a szoptatás alatt.
• Az anya által elfogyasztott ételek hasfájást vagy érzékenységet okozhatnak: a puffasztó ételek, a tej, a tejtermékek, a koffein, de még pl. a csokoládé is.
• Nagyon kevés ételre mondható, hogy a baba megérzi, de persze előfordul. Első nekifutásra nem szükséges az anyának diétázni, ha nincs érzékeny, vagy allergiás a családban. Mértékkel mindent szabad enni, a kiegyensúlyozott táplálkozást szem előtt tartva.
• De ha úgy gondolja az anya, hogy összefüggés lehet az általa fogyasztott ételek és a baba hasfájása között, akkor érdemes utánajárni. Rengeteg fajta étel lehet gyanús: tej, tejtermékek, tojás, kávé, szénsavas cukros üdítő, káposzta, hagyma, hüvelyesek, csoki, citrusfélék, tengeri herkentyűk, paradicsom, fűszerek, és még sorolhatnám. Az egyéni érzékenység a fontos, mindig az adott baba jelzéseit vegyük alapul.

Emésztést segítő módszerek

• Gondos büfiztetéssel valamelyest kiküszöbölhető a probléma.
• Közkedveltek a szimetikon tartalmú készítmények, amelyeket etetések előtt kell beadni. Szóba kerülhet még az “angol víz”.
• A szélcső a legutolsó lehetőség között szerepeljen, ha már tényleg semmi sem segít.
• Érdemes megpróbálni 1-2 hétig adni a kicsinek olyan cseppet, amely anyatejből kivont élőflórát tartalmaz. Bélflóra helyreállítás: Egy ismert csepp Lactobacillus reuterit tartalmaz, amely az emberi szervezetben már születéstől fogva természetesen kolonizálódó törzs. A kólikás babáknak ebből a jótékony baciból kevesebb van, mint a nem hasfájós társaiknak. Ezzel a cseppel ezt tudjuk ellensúlyozni.
• Fektessük rá az alkarunkra a babát úgy, hogy a lábacskái lelógjanak! Ez a “tigris a fán”, avagy kólika tartás.
• Ha már mindent megpróbáltunk, és semmi nem segít, akkor jöhet egy közös meleg fürdő.

Kakilás és székrekedés

• Az újszülöttek általában gyakran kakilnak, néhányan minden etetésnél alkotnak a pelusba valamit. Azonban kb. 6 hetes/2 hónapos korban sok minden történik. Lassan beáll a szoptatott babáknál a kereslet-kínálat, kezd érettebbé válni a bélrendszer, ügyesebben dolgozzák fel az anyatejet. Változhat a helyzet azért is, mert többet, erőteljesebben, gyakorlottabban szopiznak, és a “hátsó”, zsírosabb tejcsiből is bőven jut már nekik. A komfortszopizásokat is jobban igénylik.
• Normálisnak számít az is ha hosszú idő telik el 2 kakis pelus között. Az anyatejes babáknál még rendben van az is, ha 7-10 naponta kakil, ha nincs panasz.
• Jó tudni, hogy létezik laktulóz tartalmú szirup, amely a béltartalom víztartalmát növeli, ezáltal a székletet lágyabbá teszi és megkönnyíti a székletürítést.

A tejfehérje érzékenység és a többemberes babák kapcsolata

A többemberes babáknál a sírósság és nyugtalanság mögött gyakran egészségügyi problémák állnak, például hasfájás vagy reflux. Ezeket a tüneteket pedig kiválthatja vagy súlyosbíthatja a tehéntejfehérje érzékenység. Az anya által elfogyasztott ételek, különösen a tej és tejtermékek, hasfájást vagy érzékenységet okozhatnak a szoptatott babáknál, mivel a tejfehérje átjut az anyatejbe. Ezért az érzékenyebb babáknál az anya étrendjének átgondolása, és adott esetben a tejtermékek eliminálása kulcsfontosságú lehet a tünetek enyhítésében.

Ha felmerül a tejallergia gyanúja - például a szokatlan széklet, bűzös szellentés, vagy állandó nyugtalanság miatt -, javasolt szakemberhez fordulni kivizsgálás céljából. A megfelelő diagnózis és diéta jelentős mértékben javíthatja mind a baba közérzetét, mind a család életminőségét.

tags: #tobbemberes #baba #tejfeherje