A magzatvíz, más néven amnionfolyadék vagy amniosz, egy átlátszó folyadék, amely a terhesség alatt a magzatot körülvevő magzatburkon belül található. A magzatvíznek számos fontos funkciója van: védőburokként működik, mozgást segít, és támogatja az emésztés és légzés fejlődését. A baba nyeli is a magzatvizet, majd kipisili, ezzel is készül a kinti életre, használja az emésztőrendszerét, hólyagját stb.
A magzatvíz mennyisége éppen ezért nagyon fontos adat - sem a túl sok, sem a túl kevés magzatvíz nem jó, és mindenképpen fel kell deríteni a mögötte álló okokat. A túl sok magzatvíz állapotát polyhydramnionnak nevezzük. A túl kevés magzatvíz, az oligohydramnion, sajnos számos negatív következménnyel járhat, ugyanis víz híján a baba nem tud megfelelően mozogni, így kényszertartásba kerül. Emiatt a fülei, orra lelapulhatnak, deformálódhat a csípője, kialakulhat dongaláb, tüdőfejlődési zavar léphet fel, valamint rendellenes fekvés. A túl kevés magzatvíz tünetei nehezebben észrevehetők, gyakran fel sem tűnnek, csak ultrahangvizsgálat során. A kismama azt veheti észre, hogy a babája „lustább”, nem mozog annyit, de ha igen, az néha kellemetlen, fájdalmas. A has kisebb lehet, mint az adott terhességi korban megszokott.
A magzatvíz mennyisége a terhesség során fokozatosan növekszik, szülés előtt eléri az 1-1,3 litert! Mivel a magzatvíz rendszeresen - 3-4 óránként - kicserélődik, így könnyen érthető, hogy a magzatvízforgalomban bekövetkező bármely zavar a mennyiség gyors növekedését vagy csökkenését okozhatja. A túl kevés magzatvíz terápiája - mint minden másnak - a kiváltó októl függ. Ilyen esetben nagyon fontos mielőbb megtalálni azt az okot, ami ludas a megkevesbedett magzatvízért, hogy érdemben tudjunk segíteni az anyának és babának, ha lehet. Terminusközelben, ha magzatvízszivárgás áll a háttérben, kézenfekvő a terhesség befejezése. Amennyiben a baba szempontjából ez még korai lenne, szoros kontroll mellett igyekszünk húzni a dolgot, amíg lehet.
A túl sok magzatvíz, a polyhydramnion, kórosan megnövekedett mennyiségű magzatvízről beszélünk, ha az adott terhességi korra számított normális mennyiség másfélszeresét meghaladja. Figyelemfelhívó lehet, ha a has mérete, növekedési üteme, feszülése - széles striák megjelenése - és a testsúly gyarapodása a számított terhességi korhoz képest túl nagy. A kismama gyakran nehézlégzésről és renyhe magzatmozgásokról számol be. Lábai, bokái és hasfala duzzadt, ödémás, nőgyógyászati vizsgálat során a magzat alig tapintható ki, és szívhangjai is tompábban hallhatóak. A polyhydramnion lehetséges okai közé sorolható az anyai cukorbetegség, Rh-szenzibilizáció, szifilisz és vesegyulladás. De méhen belüli fertőzés, ikerterhesség és különböző fejlődési rendellenességek is állhatnak a háttérben. A polyhydramnion leggyakoribb szövődménye a koraszülés, ugyanis feszül a méh, és emiatt könnyen megreped a magzatburok. Súlyos következmény lehet továbbá szülés során a lepény korai leválása, fájásgyengeség, illetve a magzat beilleszkedési és fekvési rendellenességei. Ha csak enyhe polyhydramnion áll fenn, súlyos tünetek nélkül, akkor nincs szükség feltétlenül kezelésre. Amikor azonban a kismamának kifejezett panaszai vannak - hasi fájdalom, nehézlégzés, fulladás -, akkor ágynyugalom, sőt akár kórházi megfigyelés is szükségessé válhat. Nagyon súlyos esetben bizonyos magzatvízmennyiség lebocsátásával lehet könnyíteni az anya állapotán, de ez általában csak átmenetileg hatásos. Ha az ágynyugalom, valamint a magzatvíz rendszeres (kétnaponta) lebcsapolása ellenére a terhes állapota nem javul, kifejezett mellkasi panaszai vannak, akkor a császármetszés az egyetlen megoldás az anya biztonsága érdekében.
Az elfolyt magzatvíz visszapótlásával sokszor elkerülhető a császármetszés és koraszülés. A magyar professzor módszere, az amnioinfúzió, hazánkban mégsem terjedt el, hiába mentett meg sok életet. Dr. Novák Hunor elmondta, hogy 1990 körül külföldi orvosi folyóiratokban olvasott arról, hogy az elfolyt magzatvizet sikeresen visszapótolták. Ennek hatására, a szövődmények megelőzésére, 1992-ben ők is kidolgoztak egy módszert. Miután ultrahanggal pontosan meghatározták a magzat helyzetét, a méhlepény tapadási helyét, a hasfalon keresztül a méhbe vezettek egy tűt, amely segítségével steril Ringer infúziós oldatot fecskendeztek be a méh üregébe 30 ml/perc sebességgel, azaz infúzióval pótolták vissza a magzatvizet, abban az esetben, amikor csaknem az összes magzatvíz elfolyt és nem volt hely a magzat további növekedéséhez. Az esetek jelentős részében 200 - 300 ml folyadék elegendő volt a magzatvíz pótlására. A beavatkozással az volt a cél, hogy a várandósságot meghosszabbítsák, hogy biztosítsák a teret a magzat további méhen belüli fejlődéséhez. Legtöbbször egy alkalommal volt szükség magzatvíz-infúzióra, de előfordult olyan is egy édesanyánál, hogy hat alkalommal kellett megismételni a beavatkozást. A magzatvízpótlás előtt szinte a méh ráfeszült a magzatok testére, alig tudtak mozdulni. Több mint 100 édesanyánál végeztek magzatvíz-visszapótlást, a 18. és 30. várandóssági hét között. Átlagosan 30 nappal tudták a várandósságot meghosszabbítani, de volt olyan édesanya, akinél 123 napot nyertek így. A koraszülöttek születési súlya 560 - 2200 gramm között volt.
Dr. Novák Hunor kiemelte, hogy átlagosan 30 napot maradhatott pluszban az anya méhében a magzat, ami rengeteg idő, hiszen nem mindegy, hogy egy gyermek a 25. vagy a 29. héten jön a világra. Elmesélt egy megható történetet egy 40 éves vietnámi nőről, akinél a 18. héten elfolyt a magzatvíz. Egy másik kórházban próbálták visszatartani a magzat megszületését, a 23. hétre azonban már teljesen elfolyt a magzatvíz. A szegény asszonynak ez lett volna az első gyermeke, és lombikprogrammal esett teherbe, daganat miatt operálták, és jelenleg is van méhizom daganata, egyéb betegségei miatt nincs esély, hogy újra gyermeke lehessen. Dr. Novák Hunor elvállalta a segítséget, és visszapótolták a magzatvizet a 23. héten. Tizenkét héttel később, a 35. hétben született meg a baba, így sikerült megmenteni egy „halálra ítélt” újszülött életét. Kilenc évvel később a vietnámi édesanya a kilenc éves gyermekével együtt jelent meg nála, hogy megköszönjék a segítséget.
Dr. Novák Hunor szerint a magzatvíz-visszapótlás módszerének elterjedésének hiányát több ok is magyarázhatja. Először is pontos diagnózis kell, tisztázni kell a magzat állapotát, hogy van-e az édesanyánál esetleg fertőzés vagy más egyéb elváltozás, egyáltalán kell-e infúzióval pótolni a magzatvizet. A döntés nagy felelősséggel jár, amit vállalni kell. Az infúziót követően naponta több alkalommal is ellenőrző vizsgálatokat kell végezni, ami nagyon nagy odafigyelést igényel (magzati szívhangok ellenőrzése, ultrahangos vizsgálat, édesanya állapotfelmérése, laborvizsgálatok). A sok vizsgálat miatt drága beavatkozásról van szó, aminek nincs megfelelő finanszírozása. Viszont az a véleménye, ha egy újszülött életét megmentik, akkor egy világot mentenek meg, és csak ez számít.
A koraszülöttek egyik legjelentősebb problémája a tüdő éretlensége miatt kialakuló légzési elégtelenség, melynek döntő szerepe van a koraszülöttek halálozásában. A tüdő érésének folyamatát az édesanyának adott szteroid injekcióval lehet siettetni. A hatás kifejlődéséhez 24 - 48 óra szükséges. Vannak azonban szituációk, amikor nincs idő várni az injekció hatására. Ekkor döntött Dr. Novák Hunor úgy, hogy az időt rövidítsék le és a világon elsőként, 1995-ben kidolgoztak egy új módszert, melynek során, méhen belülre, a magzat izomzatába adják be az injekciót ultrahangkontroll mellett, így sokkal gyorsabban elkezd hatni a szteroid, a tüdő sokkal gyorsabban kezd „érni”. Az etikai engedély megszerzése után bevezették a klinikai gyakorlatba, természetesen az édesanyákkal megbeszéltek mindent. A kedvező hatást jól mutatta az ultrahangos vizsgálat: az injekció beadását jelentősen fokozódott a tüdő véráramlása. Az újszülötteket gyermekgyógyászok vizsgálták meg, akik véleményezték a koraszülöttek állapotát és ők is megállapították, hogy a kezelés nagyon hatásos. A beavatkozással a koraszülött magzatoknál 93 %-os túlélést tudtak elérni, ami kiváló eredmény.
A kismamának beadott kortikoszteroidok átjutnak a méhlepényen, és közvetlenül serkentik a magzat tüdejében azokat a sejteket, amelyek a surfactant előállításáért felelősek. A szteroidok alkalmazása a szülészetben nem újkeletű dolog, gyökerei az 1960-as évek végére nyúlnak vissza. Sir Graham Liggins új-zélandi kutató eredetileg azt vizsgálta, mi indítja be a szülést birkáknál, amikor észrevette, hogy a szteroiddal kezelt bárányok tüdeje sokkal fejlettebb volt, mint várták volna. Az akkori eredmények megdöbbentették az orvostársadalmat: a kezelt kismamák babái körében a légzési nehézségek és a halálozási arány jelentősen visszaesett. Ma már az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és minden jelentős szülészeti protokoll alapköve ez a kezelés, ha fennáll a 34. hét előtt a koraszülés veszélye. A beadott gyógyszer, leggyakrabban dexametazon vagy betametazon, a véráram útján jut el a magzathoz. A hatásmechanizmus összetett: nemcsak a surfactant termelését fokozza, hanem strukturális változásokat is előidéz. Érdemes kiemelni, hogy a szteroidok nem csupán a tüdőre hatnak. Kedvező befolyással bírnak a magzat érrendszerére és agyfejlődésére is ebben a kritikus időszakban. Stabilizálják a vérnyomást, ami csökkenti a koraszülötteknél oly gyakori agykamrai vérzés kockázatát. A kezelés optimális hatása a beadástól számított 24-48 órán belül jelentkezik, és körülbelül hét napig tart.
Magyarországon a koraszülések aránya 9%, ez évente nagyjából 8500-9000 koraszülött babát jelent. A Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület (KORE) egyik alapítója, Kulcsár Judit szerint tájékoztatással, megelőzéssel és megfelelő ellátással csökkenteni lehetne a koraszülöttek számát. Hangsúlyozza, hogy a szülész-nőgyógyászoknak nagy a felelősségük. Sokszor csak belekapnak a témába, de hogy a koraszülés mivel jár, hogyan lehet rá felkészülni, arról nem igazán beszél senki. A KORE arra szeretné biztatni a kismamákat, hogy tájékozódjanak és ne féljenek kérdezni, kérni. A szakmai protokoll írja elő, hogy a 34. hét előtt a tüdő érlelésére szteroid kezelés szükséges. Ami egyébként egy olcsó injekció, ám sokszorosan növeli a baba életbenmaradási -, illetve minőségi életre való esélyét. A szomorú tény az, hogy ezt a kismamák - az európai 80%-os átlaggal szemben - kb. 35%-a kapja csak meg.
A respirációs distressz-szindróma (RDS) a neve annak a koraszülötteket fenyegető légzészavarnak, amely az 1500 gramm alatt, illetve 32. hét előtt született kisbabák jelentős részénél kialakul. A probléma lényege, hogy az éretlen tüdők nem termelik elegendő mennyiségben azt a felületaktív anyagot - ennek a neve surfactant -, amely szükséges ahhoz, hogy a tüdők léghólyagocskái (alveolusok) a ki- és belégzés során végig nyitva maradjanak. Ha a koraszülés már nem kerülhető el, az orvos kortikoszteroid- (betametazon- vagy dexametazon-) injekciókat adhat az anyának. Ezt nevezik szteroid-profilaxisnak. A kortikoszteroidok átjutnak a méhlepényen, és felgyorsítják a magzat saját felületaktív (surfactant) anyagának termelését. A 24. és a 34. terhességi hét között azoknál a várandósoknál, akiknél 7 napon belül koraszülés fenyeget, javasolják a rutinszerűen alkalmazott szteroidkezelést. Segítségével nemcsak az RDS előfordulása csökkenthető, hanem az agyvérzés, a bélelhalással járó bélgyulladás, a fertőzések és az újszülöttkori halálozás kockázati is.
A szteroid-profilaxis alkalmazását nem javasolják, ha anyai fertőzés vagy magzatburok-gyulladás áll fent. Az ismételt adás élettani következményeit kutató tanulmányok eredményei ellentmondásosak: fokozódik a tüdő érettsége és működése, viszont növekszik annak a kockázata, hogy a tüdő, az agy és a testtömeg elmarad a növekedésben, késik az agyi velőshüvely kialakulása, valamint a mellékvese működésére is káros hatással lehet.
A magzatvíz nagyon sok funkciót tölt be a gyermek életében a terhesség ideje alatt. Oltalmat, védelmet és a fejlődéshez elengedhetetlen világot biztosít. Azonban ha a magzatvíz mennyisége nem megfelelő - túl sok vagy éppen túl kevés -, az számos probléma forrása lehet. A terhesség során a magzat magzatvízzel körülvéve helyezkedik el az anyaméhben. Ez védi a fejlődő kis szervezetet a külső káros hatásoktól, biztosítja az állandó hőmérsékletet, és fontos szerepe van a tüdő fejlődésében is.
tags: #tobb #magzatviz #tudoerleles