A várandósság és a szülés lehet jó és kiteljesítő tapasztalat, és nem lenne szükségszerű, hogy a nők traumatikus élményként éljék meg.
Miben különbözik egymástól a császármetszés és a hüvelyi szülés? A hüvelyi úton szülés a lehető legtermészetesebb módja annak, hogy gyermeknek adjunk életet. A legtöbb várandós édesanya ezt az utat választja - vagy legalábbis így tervezi.
Hüvelyi, vagyis természetes szülés esetén a kórházban töltött lábadozási idő általában rövidebb és a felépülés is gyorsabb, mint császármetszés után, és nem maradnak utána hasi hegek, vágások sem, sebészileg pedig kevésbé invazív beavatkozás.
Ezek miatt annak is kisebb az esélye, hogy szülés közben komplikációk lépjenek fel.
Felmérések szerint a szülés közbeni/utáni halálozás esélye is kisebb azoknál az édesanyáknál, akik természetes úton hozzák világra a gyermeküket.
Hüvelyi úton szülés esetén a babának, illetve a testünknek is van ideje természetes módon felkészülni a születés folyamatára.
Ahogy a csecsemő áthalad a hüvelynyíláson, a magzatvíz kiürül a tüdejéből.
Emellett a szülőcsatornán áthaladva a baba szervezetébe olyan védő hatású baktériumok kerülnek, amelyek fontos, hogy szaporodni kezdjenek az emésztőrendszerében, mivel erősítik az immunrendszerét.
A vaginális szüléssel kapcsolatban ugyanakkor fontost tudni, hogy sikeressége nagyban múlik az időzítésen és azon, hogy mennyire áll rá készen a test, ezért nem lehet "időzíteni".
A szüléshez közeledve egyre erősebb stressz, szorongás jelentkezhet a fájdalomtól való félelem miatt, és bizonyos esetekben az ilyen módon szülő nőknél megnő a vizeletvisszatartási problémák kialakulásának esélye is.
Emellett nőhet a szülés után kialakuló szexuális problémák kockázata, illetve megnő annak az esélye, hogy trauma éri a magzatot, miközben áthalad a szülőcsatornán - ha pedig ez nem megfelelő sebességgel történik, fogó használatára is szükség lehet.
Minden nőnek joga van döntenie a szülésről.
Császármetszés: elterjedtség és hatások
Császármetszés esetén a szülés során vágást ejtenek a hasfalon, illetve a méhfalon, és műtéti úton segítik világra a csecsemőt.
Ez egy tervezhető folyamat, éppen ezért napra pontosan tudható, hogy mikor történik a szülés.
Ez abból a szempontból lehet előnyös, hogy tudunk mire készülni, így csökkenhet a szülést megelőző stressz és szorongás, ahogy csökken az utólagos vizeletvisszatartási problémák kialakulásának esélye is.
Ugyanez a helyzet a szülés után jelentkező szexuális problémákkal.
Annak is kisebb az esélye, hogy a babát valamilyen trauma éri, miközben áthalad a szülőcsatornán, és a fogóhasználat szükségességének esélye is minimálisra csökken.
Ugyanakkor mivel ez egy műtéti eljárás, megvannak a maga kockázatai, különösen, ha az időpontot nem sikerült megfelelőn megtervezni.
Emellett a császározás altatásban zajlik, ami szintén megnöveli az esetleges komplikációk kialakulásának esélyét.
Nagyobb az esélye a vérrögösödésnek, és mind az anyák, mind a babák halálozási aránya is nagyobb valamivel ennél az eljárásnál, mint a természetes szülésnél.
A császármetszés világszerte nagyon elterjedt, Európában ma már minden harmadik csecsemő császármetszéssel születik (ebből sok esetben előre indikált, elektív alapon).
Ha orvosi szempontból szükséges, a császármetszés hatékonyan képes csökkenteni bizonyos, a természetes úton történő szüléssel járó rizikófaktorokat, hatékony beavatkozás az anya és az újszülött védelmében.
A császármetszéssel született csecsemők szervezetébe ugyanakkor nem jutnak bizonyos hasznos baktériumok, melyek a bélflóra egészségéért felelősek.
Az anyatej minden kétséget kizáróan a legmegfelelőbb táplálék a csecsemők számára, mivel támogatja az egészséges immunrendszer fejlődését és a bélflóra kialakulását.
Klinikai kutatások is igazolják, hogy a császármetszéses szülés gyakran jár a szoptatás nehézségeivel és a szoptatás korábbi abbahagyásával.
A Massachusetts állambeli Bostoni Gyermekkórház kutatói szerint a császármetszés útján történő születés jelentős hatással lehet a babák bélbaktériumaira, amelyek befolyásolják az ételek emésztésének módját.
A kutatók összefüggést találtak a testtömeg, a bőrvastagság és a babák születési módja között.
A szakemberek azt is kimutatták, hogy a gyermekeiket császármetszéssel világra hozó anyák nagyobb valószínűséggel rendelkeztek magasabb testtömeggel, mint a hagyományos módon szülő társaik.
A szakemberek szerint a gyermekkori elhízás másik lehetséges magyarázata, hogy a császármetszéssel, illetve a hüvelyi úton világra jövő babák eltérő összetételű bélbaktériumokra tesznek szert a születés során.
A kutatók ezért azt tanácsolják a császármetszést fontolgató kismamák számára, hogy vegyék számításba a gyermekek későbbi elhízásának kockázatát.
A császármetszés mint nehezített pálya: Ahogy Juli példája is mutatja, a császármetszés - főleg, ha váratlanul éri az édesanyát, és nem tud rá felkészülni - új helyzetet teremt.
Szerencsére ezek az élmények, szépen gyógyíthatóak és felülírhatóak, és ebben nagy szerepe van a tudatos felkészülésnek, a segítő, támogató környezetnek, valamint a nyugodt, védett gyermekágyas időszaknak.
Fontos tudatosítani magadban, hogyha császármetszéssel fejeződne be várandósságod, akkor - kissé késleltetve ugyan - de meg fog történni a találkozás a babáddal.
Ilyenkor is szépen át- és megélhető a bőr-bőr kontaktus, az egymásra hangolódás, az első mellre tétel, mint a hüvelyi szülést követően.
A császármetszés után elképzelhető, hogy az aranyóra és a hormonális változások máshogy alakulnak, szerencsére azonban a szülést követő gyerekágy egy szenzitív időszak mindkettőtök számára az egymásra hangolódás szempontjából is.
Az odafordulás, a környezet támogatása és szeretete nagy segítséget tud nyújtani abban, hogy ez a kötődés szépen kialakuljon, és szakszerű segítséget is kérhetsz az élmények feldolgozásához.
A császármetszés során történt esetleges negatív élményeket ugyanis fel kell dolgozni, nem szabad, hogy az anya elnyomja ezeket magában.
A környezet vigasztalónak szánt mondatai („Örülj, hogy minden rendben, és életben maradtatok!”) ilyenkor sajnos nem segítenek, mert - a gyógyulás és feloldás érdekében - muszáj kimondani, letenni ezeket a negatív érzéseket.
Emellett azonban fontos, hogy pozitív emlékeket is keressünk a szüléstörténetben!
Ez lehet egy ctg-n hallott magzati szívhang, egy bátorító érintés a szülésznőtől, egy pozitív mondat az orvostól, vagy egy röpke pillanat, amikor meglátjuk babánkat.
Ezek mind-mind kapaszkodóként szolgálhatnak az édesanya számára.
A császármetszés mint orvosi beavatkozás
A császármetszés egy életmentő műtét, mely segítségével a baba és az anya élete megóvható, illetve egyes perinatális károsodások elkerülhetők.
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a császármetszések száma a szülések 10-15%-ában végezhető indokolt esetben.
Hazánkban évek óta magas a császármetszések aránya.
A WHO ajánlásához képest itthon 40% fölött van az elvégzett császármetszések száma.
Indokolt lehet a császármetszés, amennyiben az édesanya súlyos szív-, cukor- vagy ortopédiai betegségben szenved.
Szakemberek szerint ez utóbbi okból kifolyólag egyre több anyának van szüksége császármetszésre.
A szülőkben fel sem merül, hogy ha az anyatejes táplálás nem, vagy csak részben lehetséges a császármetszéssel született kisbabájuknál, akkor különleges odafigyeléssel kell kiválasztani a tápszert.
Pedig már léteznek olyan tápszer összetevők, amelyekben a rost- és jótékony baktériumtartalom segítenek helyreállítani a bélflórában a jó baktériumok mennyiségében kialakuló hiányt, közelebb hozva azt a hüvelyi úton született, egészséges csecsemőkhöz.
A tudósokat régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy az evolúció során miért nem növekedett az emberi medence mérete.
Más főemlősökéhez képest az ember feje születésekor viszonylag nagy.
A kutatók matematikai modellt dolgoztak ki az Egészségügyi Világszervezet statisztikái alapján, és elméleti tanulmányaik során ellentétes evolúciós erőket találtak.
Egyrészt igaz, hogy általában a nagyobb fejmérettel rendelkező újszülöttek egészségesebbek, ugyanakkor, ha a baba feje túlságosan nagyra nő, elakadhat a szülőcsatornában.
"Természetesen nem az a szándékunk, hogy kritizáljuk a szükséges, életmentő orvosi beavatkozást, ám tisztában kell lenni vele, hogy ennek evolúciós hatása van" - mondta dr.
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni.
Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?
Michel Odent francia gyermekorvos és szülésspecialista szerint a császármetszések számának növekedése nem csupán a fent leírt következménnyel jár.
A szülés egyik alapfeltétele, hogy a tudatos agyat lecsendesítsük, és az úgynevezett ősi agyunkat használjuk.
A baba az anyai csontos medencén történő áthaladása évezredekig szabályozta az agykérgi területek növekedését.
Császármetszés vs. hüvelyi szülés: Tapasztalataim | Szülési vlog
A császármetszés a világon legtöbbet végzett hasi műtét, tehát rutinbeavatkozásról van szó, viszont a legnagyobb hasi műtétek közé tartozik.
Ez azt jelenti, hogy jelentős hasfali metszéssel hatolunk be a hasüregbe, és az egyik legnagyobb és legvérbővebb szervet, az anyaméhet vágjuk át, majd varrjuk össze.
Ez mind olyan potenciális megterhelést jelent az anyai szervezet számára, amit nagyon kevés más műtét.
Ha visszanyúlunk a császármetszés történetébe, akkor látjuk, hogy régen életmentő műtét volt, és csakis az anya életét mentették vele.
A későbbiek során - amióta a magzati szívhang meghallásával észlelni lehetett a magzati állapotot - már a magzat életét mentették a császármetszéssel.
Majd, ahogy biztonságosabbá vált a műtét, már nemcsak életmentésről, hanem megelőzésről is szólt, szól a mai napig (tehát profilaxis, vagyis megelőző műtétté vált).
Ehhez a műtéttechnika, a műtőben alkalmazott eszközök, varróanyagok és az anesztézia fejlődése, egyre kifinomultabbá válása mind-mind hozzájárultak.
Olyan szövődmények, veszélyhelyzetek is léteznek a szülészetben, amikor pillanatok alatt meg kell szervezni a császármetszést, és perceken belül meg kell operálni az édesanyát.
Az időfaktor ilyenkor tehát kritikus, éppen ezért is olyan érdekes és bonyolult szakma a szülészet.
A császármetszés életmentő műtét, mely segítségével a baba és az anya élete megóvható, illetve egyes perinatális károsodások elkerülhetők.
A császármetszésnek lehetnek negatív utóhatásai, de korántsem biztos, hogy lesznek.
Az emberi személyiség rugalmas: nagy ellenállóképességgel rendelkezik, ha éri valamilyen trauma, sok védőfaktort aktivál, amivel kompenzálhat.
Mindez pedig igaz a babákra is: ők is képesek feldolgozni a születésük nem éppen ideális körülményeit.
Utólag is sokat tehetsz: A szüléssel még nem dőlt el minden: rengeteg módja van annak, hogy ellensúlyozzuk a születéskori hatásokat.
Ha egy életmentő műtét miatt elmaradt az aranyóra, miért ne pótolhatnád később otthon?
Nyugodtan vedd magad mellé a babát, bújjatok össze, aludjon a mellkasodon.
Szintén gyógyító lehet a hordozás, az igény szerinti szoptatás, az együttalvás - persze csak akkor, ha anyaként ezt érzed helyesnek.
Az első időszakban ezek a dolgok ösztönösen jönnek.
Ne hallgass senkire, tedd azt, amit úgy érzed, tenned kell, hogy mindketten gyógyulhassatok!
A császármetszésnek vannak potenciális kockázatai és szövődményei, de ezek mérlegelendők az életmentő előnyökkel szemben.
Minden orvosi beavatkozás előtt az egy százalék feletti kockázatokról kell tájékoztatni a pácienseket.
Bár a császármetszés utáni, a méhen lévő heg szétválása, szétrepedése egy következő szülésnél egy százalék alatti kockázatot jelent, el szoktuk mondani, hogy például ezt is figyelembe kell venni.
Az operáció folyamatát tekintve, a gerincközeli érzéstelenítést követően, fokozatosan, rétegről rétegre jutunk be a hasüregbe (az izmokat soha nem vágjuk el - ez is gyakori tévhit -, hanem középen széthúzzuk), majd a méhet megnyitva emeljük ki a magzatot.
A lepény kivétele után összezárjuk a méhet, búcsút veszünk a hasüregtől, és kiflexzünk.
Sokféle hasfalzárási technika létezik a világon: vannak, akik minden réteget varrnak, vannak, akik bizonyos rétegeket zárnak, bizonyos rétegeket nem.
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a császármetszések száma a szülések 10-15%-ában végezhető indokolt esetben.
Hazánkban évek óta magas a császármetszések aránya.
A WHO ajánlásához képest itthon 40% fölött van az elvégzett császármetszések száma.
Indokolt lehet a császármetszés, amennyiben az édesanya súlyos szív-, cukor- vagy ortopédiai betegségben szenved.
Szakemberek szerint ez utóbbi okból kifolyólag egyre több anyának van szüksége császármetszésre.
A császármetszés, mint orvosi beavatkozás, bár nem mindig ideális, sok esetben életmentő lehet mind az anya, mind a gyermek számára.
tags: #miben #kulonbozneka #csaszaros #gyerekek