Az orvostudomány fejlődése mérföldkőnek számít a meddőség elleni küzdelemben, s mára már rutineljárássá nőtte ki magát. Azonban a tudomány, mint az emberi génállomány mesterséges megváltoztatása és a genetikai öröklődő betegségek kivédése, az embrionális őssejtekkel való kísérletek, a klónozás stb. kapcsán számos jogi és etikai kérdést vet fel. Cikkünkben megvizsgáljuk az embriókkal és ivarsejtekkel végzett beavatkozással nem járó vizsgálatok, valamint az emberi génállományba való beavatkozás jogi és etikai szabályozását.
Az asszisztált reprodukciós eljárások szükségessége és fejlődése
Az emberi szaporodás folyamata rendkívül bonyolult és sérülékeny egyensúly, amelynek felborulása meddőséghez vezethet. Meddőségről akkor beszélünk, ha rendszeres, egy vagy két évig tartó nemi élet mellett - fogamzásgátló módszer nélkül - megtermékenyülés nem jön létre. Ez az állapot primér meddőségként a nemi élet kezdete óta fennállhat, de bekövetkezhet későbbi esemény, például betegség vagy baleset következtében is.
A meddőség az utóbbi 20-25 évben megháromszorozódott, és jelenleg a (házas)párok körülbelül 15%-át érinti. Ennek okai sokrétűek lehetnek, beszélhetünk szomatikus meddőségről, mely a szervek vizsgálata során feltárható, vagy idiopatikus meddőségről, amely ismeretlen eredetű, és amelyet nem lehet diagnosztikai úton kimutatni.
A meddőség kezelésének módszerei közül - amennyiben az nem kezelhető terápiás vagy sebészeti úton - némely esetben csak az új reprodukciós technikák vezetnek eredményre. Ezek az eljárások egyazon célt szolgálnak: a gyermektelenség kiküszöbölését. Korábban az örökbefogadás volt az egyetlen út a gyermekhez jutásra, mára azonban kétségtelenül a művi megtermékenyítés élvez prioritást, mivel a legtöbb országban az adoptálható gyermekek száma kevés, és a várakozási idő is évekig tart.
Az egzakt orvosi indikációk megállapítása mellett elengedhetetlen a pár részletes tájékoztatása (informed consent) a segített reprodukció minden lépéséről és következményeiről. Az eljárás nem mindig kecsegtet sikerrel, és különösen a nő részére jelenthet nagyobb megterhelést az esetleges többszöri beavatkozás, az állandó megfigyelés és a folyamatos feszültség.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1988-ban betegségnek nyilvánította a meddőséget. A betegség definíciójával kapcsolatban viták merültek fel, különösen a lelki és szociális aspektusok tekintetében. Ugyanakkor megalapozott az a felfogás, miszerint a gyermektelenség súlyos pszichikai vagy pszichoszomatikus tünetekhez vezethet, és ezeket betegségként kell értékelni, hiszen a lelki, mentális egészség éppen olyan egészség, mint a testi.
Az asszisztált reprodukciós technikák (ART)
Az új, művi reprodukciós eljárások összefoglaló elnevezése az asszisztált reprodukciós technikák (ART). Ezek nemcsak a házaspár, hanem egy harmadik személy közreműködését is szükségessé tehetik a megtermékenyülés létrehozásában.
Artificialis Inseminatio (AI)
A leghosszabb múltra az ún. artificialis inseminatio (AI, mesterséges ondóbevitel) tekint vissza, kezdetben kizárólag ezt nevezték mesterséges megtermékenyítésnek. Lényege, hogy a megtermékenyítés a férfi ivarsejtjével az anya testén belül történik. Az első biztos információ 1770-ből származik, a XIX. században pedig már széles körben alkalmazták.
In Vitro Fertilisatio (IVF)
A fejlődés azonban nem torpant meg az artificiális inszemináció határán, hanem új horizontokat keresett, így az 1970-es évek végére került a tudomány homlokterébe az ún. in vitro fertilisatio (IVF). Lényege, hogy a megtermékenyítés a férfi ivarsejtjével az anya testén kívül, laboratóriumi körülmények között - in vitro, üvegben - történik, s az így létrehozott embriót ültetik vissza az anya uterusába (embrió transzfer).
Az IVF-eljárás folyamata a következő:
- Hormonstimulációval egyszerre több petesejtet érlelnek a nő szervezetében.
- Az előkészített petesejteket ultrahangos módszerrel kiemelik.
- Laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik a petesejteket.
- A megtermékenyített petesejtek 10-15 órán belül elkezdenek osztódni, és kb. 48 óra múlva beültetik az anya méhébe.
Szintén lehet homológ, ha a férj és a feleség (élettárs) ivarsejtjeit használják, s heterológ, ha a gaméták (a női petesejt vagy a férfi hímivarsejt) donortól származnak.
Az in vitro fertilizációval egyidőben jelent meg az ún. GIFT (gamete intra fallopian transfer) módszer, amely során a petesejteket és spermiumokat közvetlenül a petevezetékbe juttatják, hogy ott jöjjön létre a megtermékenyülés.
Az első sikeres in vitro megtermékenyítés 1978-ban történt Angliában, Louise Brown születésével. Ezt követően számos országban, köztük Ausztráliában és az Egyesült Államokban is áttörés történt. Az 1980-as években az embriók fagyasztva tárolásának lehetőségeit kezdték vizsgálni, és 1984-ben Ausztráliában megszületett az első újszülött, aki embrionális állapotában két hónapot fagyasztva töltött.
Magyarországon először 1988-ban született gyermek a GIFT-módszer segítségével, és 1992-ben jött világra az első újszülött petesejtadományozással.
Az embrió vizsgálatának jogi és etikai kérdései
Az asszisztált reprodukciós eljárások, különösen az in vitro fertilizáció, számos jogi és etikai kérdést vetnek fel. Az anyatesten kívül létrehozott embriók státusa, a manipulációs és visszaélési lehetőségek, a „maradék” embriók sorsa, valamint a genetikai vizsgálatok lehetőségei mind komoly problémát jelentenek.
Mi az etikai dilemma?
A magyar Büntető Törvénykönyv (Btk.) 168. §-a szigorúan tiltja a genetikai állomány mesterséges megváltoztatását, kivéve azokat a beavatkozásokat, amelyeket kifejezetten a gyógyító-megelőző célok tesznek indokolttá. A bűncselekmény védett jogi tárgya kettős:
- Az ember genetikai integritásának tisztelete: A törvényalkotó óvja az egyén - legyen az újszülött, magzat vagy felnőtt - öröklött tulajdonságainak természetes kialakulását.
- A társadalom hosszú távú érdeke: A génmanipuláció kihatással lehet az utódokra is, így nem pusztán egyetlen egyénről, hanem generációkra gyakorolt lehetséges hatásról van szó.
A Btk. abból indul ki, hogy az emberi örökséghez (génkészlethez) való „hozzányúlás” határeset: adott esetben lehet orvosilag indokolt (gyógyító-megelőző), de törvényellenes, ha úgynevezett „új egyed létrehozására” vagy az utódok genetikai állapotának önkényes befolyásolására szolgál.
Tiltott génmódosítás és engedélyezett beavatkozások
A Btk. 168. § (1) bekezdése szerint bűntettnek minősül minden olyan tevékenység, amely emberi génállomány megváltoztatására vagy a génkészlet mesterséges befolyásolására nem a törvény (Eütv.) által engedélyezett módon és célokkal történik. Ez magában foglalja a génsebészeti eljárásokat és a mesterséges gének sejtbe juttatását is.
A törvény azonban nem gátolja meg az orvostudományi kutatásokat és a gyógyító-megelőző célokat. Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről (Eütv.) kimondja, hogy:
- Megengedett a génterápia, ha az a betegségek megelőzéséhez, kórisméjéhez vagy gyógyításához szükséges.
- Tilos viszont minden olyan génbeavatkozás, amely az utódok örökítő anyagát érintheti, és amely meghaladja a szükséges orvosi beavatkozás korlátait.
A Btk. 168. § épp erre épül: aki a szaktörvényben meghatározott kereteken túlmegy (pl. „designer-babákat” próbál létrehozni, génkészletet manipulál a gyermek testmagasságának, szemszínének vagy más, nem életmentő tulajdonságának módosítása érdekében), bűncselekményt követ el.
Az illetékes hatóságok és etikai bizottságok felelősek az emberi szövetek, sejtek adományozása, gyűjtése, vizsgálata, feldolgozása, tárolása és elosztása során a jogszabályok betartásáért. Az etikai bizottságok feladata az ilyen típusú beavatkozások etikai szempontból történő elbírálása, figyelembe véve a donor és a recipiens jogait, valamint a társadalmi és etikai kockázatokat.
Az embriókkal, illetve ivarsejtekkel, őssejtekkel végezhető, beavatkozással nem járó vizsgálatok esetében az ETT Humán Reprodukciós Bizottság (ETT HRB) szakmai etikai szakhatósági állásfoglalása alapján az országos tisztifőorvos engedélye szükséges.
Az emberi embrió jogi helyzete és a 14 napos szabály
Az emberi embriókkal kapcsolatos kutatások az orvostudomány egyik legígéretesebb területei közé tartoznak, de egyben számos etikai dilemmát is felvetnek. Az in vitro létrehozott embriók sorsa, kísérleti célú felhasználásuk, és az őssejt-terápia lehetőségei komoly viták tárgyát képezik.
A Nemzetközi Őssejtkutató Társaság (ISSCR) 2016-ban kiadott irányelvei szerint az anyai szervezeten kívül életben tartott emberi embriókat legfeljebb a 14. napon meg kell semmisíteni. Ezt a szabályt 2021 májusában a tudóstársadalom nyomására szüntette meg a szervezet, szakmai és társadalmi vitát kezdeményezve a kérdésről, és általános szabályok helyett egyedi elbírálást javasolt a 14 napon túli embriókutatási projektek esetében.
A jogalkotás feladata, hogy rugalmas fogalmi keretet dolgozzon ki, amely jól használható a jogban, de közelít a biológiai tényszerűségekhez, és az etikai/filozófiai elméletekhez is. A nemzetközi egyezmények, mint például a Helsinki Nyilatkozat és az Oviedói Egyezmény, az egyén alapvető védelmét kívánják biztosítani a biológia és az orvostudomány működésének területén. Ezek az egyezmények nem biztosítanak emberi jogi védelmet az embriók számára, de igyekeznek kifejezésre juttatni egyfajta különleges jogállást, amely az embriót kiemeli a puszta tárgyként vagy testrészként való kezelés lehetőségének köréből.
Etikai bizottságok és az orvosbiológiai kutatások szabályozása
Az orvosbiológiai kutatások jogi környezetét a Helsinki Nyilatkozat, az Oviedói Egyezményhez történő magyar csatlakozást ratifikáló 2002. évi VI. törvény, Európai Uniós és WHO dokumentumok, valamint az ezek szellemiségére épülő további nemzetközi irányelvek és természetesen a magyar jogszabályok biztosítják.
Hazánkban az egészségügy területén az országos hatáskörű kutatásetikai bizottságokat az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) működteti. Az ETT bizottságai szakmai-etikai hozzájárulást adnak az emberek mint kutatási alanyok részvételét igénylő orvosbiológiai vizsgálatokhoz. Az ETT bizottságai mellett kiépült a regionális kutatásetikai bizottságok rendszere is, amelyek bizonyos esetekben szintén adhatnak hozzájárulást vizsgálatok megkezdéséhez és folytatásához.
Az etikai bizottságok szakmai-etikai véleményt adnak, és figyelemmel kísérik, hogy a kutatást az engedélyben és a kutatási tervben előírtaknak megfelelően folytatják-e, valamint, hogy a résztvevők tájékoztatása és beleegyező nyilatkozata megfelel-e a jogszabályi követelményeknek.
A kutatásokban résztvevő alanyok védelme
A vizsgálati alany jogai, biztonsága és jólléte elsőbbséget élvez a tudomány és a társadalom érdekeivel szemben, ezért a kutatás alanyát érintő kockázatot a lehető legkisebb mértékűre kell korlátozni. Klinikai vizsgálatot végezni, vizsgálati készítményt emberen alkalmazni csak etikai jóváhagyás és hatósági engedély birtokában lehet.
Különös gonddal kell ügyelni arra, hogy a vizsgálati alanyok közül a következő csoportokba tartozó betegek érdekei érvényesüljenek, és személyiségi jogaik ne sérüljenek:
- Cselekvőképtelen személyek
- Várandós nők, embrióik, magzataik
- Szoptató anyák csecsemők és kiskorú gyermekek
- Katonai szolgálatukat teljesítő személyek
- Gondozást nyújtó, valamint bentlakásos intézményekben élő személyek
A tájékozott/tájékoztatott beleegyezés általánosan elfogadott, törvényes etikai és szabályozási követelmény minden egészséggel kapcsolatos beavatkozásnál. A tájékoztatásnak ki kell térnie a beavatkozás módjára, céljára, lehetséges előnyeire és kockázataira. A bevont személynek lehetőséget kell adni arra, hogy szabad választása legyen a beavatkozások elfogadásában, illetve visszautasításában.
A betegtájékoztatóknak egyértelműnek kell lenniük, és semmilyen beavatkozást nem szabad elkezdeni, kivéve különleges helyzeteket (sürgősség, életmentés), amíg érvényes beleegyezést az érintett fél nem tud adni.
tags: #tilos #az #embrio #vizsgalata