Természetes szülés: Útmutató és szakirodalmi ajánló

Ahogy közeledik a nagy nap, valószínűleg egyre többet gondolsz a szülésre, és eltervezted magadban vagy a szülési terved formájában, hogyan is szeretnéd világra hozni a kisbabádat. Ha egészséges várandós vagy és nincs semmi probléma sem veled, sem a kisbabáddal, akkor gyanítható, hogy természetes és beavatkozásmentes szülést tervezel, ahogy általában a legtöbb édesanya. Ehhez képest sajnos a valóság egészen más képet fest, és az idealizált beavatkozásmentes szülés nagyon gyakran nem válik valósággá.

Ma Magyarországon a legtöbb szülés abszolút medikalizált folyamat, amit valóban az orvos vezet le, és még az a jobbik eset, ha ez nem a műtőben végződik. Ebben a bejegyzésben most megismerkedhetsz azzal a három buktatóval, amin sajnos tényleg el tud bukni a természetes szülés. Ez a három buktató láthatatlanul lapul a háttérben, és ha nem figyelsz, ha nem vagy óvatos - pillanatok alatt el tudják vinni a szülésedet a medikalizált irányba, annak ellenére, hogy ezek egyike sem abnormális, kirívó állapot, hanem sokkal inkább a várandósság, a szülés teljesen normális variációi.

A természetes szülés buktatói

1. Burokrepedéssel kezdődő szülés

Bár a filmekben ezt látjuk, és talán ez él a szülés normális kezdéseként a fejünkben, de ez a ritkább! Olyannyira, hogy a szüléseknek csak kb. 10%-a kezdődik burokrepedéssel, és ennél sokkal gyakoribb, hogy összehúzódásokkal indul a vajúdás, és a magzatburok - feltéve, ha békén hagyják és nem repesztik meg - majd csak a vajúdás vége felé, a kitolás környékén reped meg. Fontos hangsúlyozni, hogy mindkét eset teljesen normális!

De miért tudja a burokrepedéses kezdés „elvinni a zölderdőbe” a szülésedet? Sajnos ahány szülésznőt, orvost vagy dúlát megkérdezel arról, hogy mi a teendő, ha megreped a magzatburok - körülbelül annyiféle választ fogsz kapni! Ezek közül az egyik - viszonylag gyakori válasz -, hogy menj be a kórházba, mert a burokrepedés veszélyes lehet a babának és fennáll a fertőzés veszélye is.

Köldökzsinór előesés

A burokrepedés egyik valós veszélye a köldökzsinór előesés. Ez azt jelenti, hogy a kizubogó magzatvíz a baba alá, a hüvelybe sodorja a köldökzsinórt, ami a baba teste alá szorul, és így kompromittálja, illetve szélsőséges esetben elszorítja a köldökzsinór keringését a saját testével. Ez egy valóban nagyon komoly, veszélyes állapot, ami végzetes lehet a babának, és az egyetlen megoldás az azonnali műtéti szülés.

Mielőtt azonban borzasztóan megijednél, nézzük meg a köldökzsinór előesés gyakoriságát! A kutatásokból az derül ki, hogy a gyakorisága valahol 1:200 - 1:1000 között van, tehát elmondhatjuk, hogy fél százaléknál is alacsonyabb az esélye! Ráadásul a köldökzsinór előesés akkor tud megtörténni, ha a víz kizubog (tehát nem akkor, ha csak szépen lassan szivárog...) és ha a méhszáj már néhány centiméternyire nyitott. Ez a nagyon komoly komplikáció egy picit gyakoribb farfekvéses babánál vagy akkor, ha a baba nagyon pici vagy idő előtt születik, mert ilyenkor több hely van a baba teste körül, ahová becsusszanhat a köldökzsinór. Szintén gyakoribb a köldökzsinór előesés akkor is, ha nagyon sok magzatvíz van és ha a méhlepény a méhszájhoz közel tapad a méh falára. Sajnos ha a köldökzsinór előesés otthon történik - és ha nem tudod az ilyenkor életmentő trükköket - akkor elég kevés az esély arra, hogy időben beérj a kórházba... Viszont ezzel a témával kapcsolatban a „jó hír”, hogy ez ritkán történik meg, ugyanis a legtöbb köldökzsinór előesés eset kórházakban történik, amikor a vajúdás során megrepesztik a magzatburkot!

Fertőzésveszély

Nézzük meg a burokrepedés másik „veszélyét”, a fertőzést. Kórházi környezetben hallhatod az orvostól vagy a szülésznőtől, hogy ha megreped a magzatburok, akkor a fertőzésveszély miatt X órán belül meg kell születnie a babának, vagyis ketyeg az óra... Amikor megreped a magzatburok, akkor valóban fertőzési kapu nyílik a kisbaba felé és a te tested felé, és elvileg valóban bejuthatnak a kórokozók. Viszont azt fontos tudnod, hogy az esetleges kórokozók a hüvelyed alsó szegmensében élnek, viszont a folyamatosan újratermelődő magzatvíz ezeket a kórokozókat kifelé irányítja, vagyis megakadályozza, hogy feljussanak a kisbabádhoz!

Ám amikor bemész a kórházba, akkor felvételnél szinte minden esetben végeznek méhszáj vizsgálatot, és a vizsgálat során egy ingyen fuvart adnak a kórokozóknak a célegyenesbe - vagyis innentől kezdve valóban megnő a fertőzés veszélye és valóban ketyegni kezd az óra! Ráadásul a burokrepedés nem feltétlenül jelenti a vajúdás azonnali beindulását! Van akinél még egy-két nap vagy akár még több is eltelik, mire beindulnak az összehúzódások! Viszont ha a burokrepedés után bemész a kórházba, a hüvelyi vizsgálattal tényleg megemelkedik a fertőzés kockázata, és bizony fognak róla tenni, hogy beinduljanak az összehúzódások...

Ha azt tapasztalod, hogy a magzatvíz nem tiszta, hanem barnás, zöldes, sárgás vagy feketés, akkor ez azt jelenti, hogy a kisbabád már belekakilt (mekóniumos a magzatvíz), és ilyenkor tényleg menj be a kórházba, hogy ellenőrizzék a baba állapotát! Emiatt nem kell megijedned, mert ez egyáltalán nem jelent alaphelyzetben problémát, mert több dolog is okozhatja azt, hogy a baba már a pocakodban kakil, de az egyik ok valóban lehet az, hogy a kisbabád nem érzi magát túl jól odabenn, tehát emiatt fontos, hogy ellenőrizzék a baba szívhangját. Viszont ha tiszta a magzatvíz, vagyis átlátszó, víz szerű, esetleg fehér darabkák úszkálnak benne és édeskés szagú - akkor ez teljesen normális állapot!

2. Pozitív Streptococcus B szűrés eredménye

Néhány éve már Magyarországon is van szűrés a Streptococcus B baktériumra a várandósság vége felé. Itthon az a szokás, hogy ha pozitív az teszt eredménye, akkor a vajúdás alatt antibiotikumot adnak az esetleges fertőzések megelőzése végett, és emiatt mondhatják azt, hogy gyere be korábban a kórházba, hogy legyen idő az antibiotikumos kezelésre, amit kb. négy órával a baba születése előtt kell időzíteni. Antibiotikummal valóban csökkenteni tudják az esetleges megbetegedések kockázatát, de teljesen kizárni sajnos ezt még így sem lehet! Az is előfordulhat, hogy a teszt negatív eredményt mutat, de az utolsó néhány napban mégis valahogy megfertőződsz észrevétlenül, de ezt senki nem ellenőrzi és senki nem fogja tudni.

Tehát nagyon fontos azt tudnod, hogy a szűrés sem egy „bombabiztos” módszer, és ha pozitív vagy, de mégsem kapsz antibiotikumot, mert esetleg nincs rá idő, az sem feltétlenül azt jelenti, hogy a baba beteg lesz. (Ha belegondolsz, még nem is létezett ez a szűrés, amikor te születtél!) Viszont ha csak a Streptococcus B szűrés pozitív eredménye miatt berohansz túl korán a kórházba, akkor nagyon szépen megágyazhatsz annak, hogy kiteszitek magatokat felesleges beavatkozásoknak.

3. Túllépted a terminust

Az a nap, amikor „ki vagy írva” - a terminus - egy becslés: körülbelül ekkorra várható a kisbabád érkezése. Ez olyannyira becslés, hogy a szakirodalom szerint a betöltött 37. hét után már nem számít koraszülöttnek a baba, és egészen a betöltött 42. hétig „a term” jelzést kap a szülés, ami annyit jelent, hogy ebben az öt hetes intervallumban megfelelő időben születik! Ennek ellenére Magyarországon a terminus napján már pedzegetik az indítást, és általában „még egy hét haladékot adnak”, de nagyon tipikus, hogy 40+6-nál indítják, indítanák a szülést.

Ezzel elvileg a halvaszületés kockázatát igyekeznek csökkenteni, merthogy az valóban emelkedik már a 39. héttől. Nagyon fontos megértened, hogy bár a halvaszületés kockázata tényleg emelkedik, ez még mindig nagyon-nagyon alacsony kockázat, az előfordulása ezrelékekben mérhető! Még egy fontos tudnivaló, hogy a halvaszületés kockázata SOHA nem nulla! Sem a 39. héten, sem a 40. héten, sem bármikor a várandósság alatt! Sajnos tragédiák előfordulnak, de hál’ Istennek nagyon - nagyon ritkán!

Tehát önmagában az a tény, hogy túllépted a terminust és még nem született meg a kisbabád, nem egy rendkívüli dolog, és nem azt jelenti, hogy valami baj van veled, vagy a kisbabáddal, vagy hogy elfelejtett megszületni... Ez sokkal inkább azt jelenti, hogy még nem áll készen a megszületésre! Gondolj bele abba, hogy szerencsére mi sem vagyunk egyformák, nem vagyunk robotok... Például a legtöbb felnőtt nőnek 37-es lába van, de lehet, hogy neked 39-es vagy 40-es - ez is teljesen normális, és ugyanígy a várandósság hossza sem teljesen egyforma mindenkinek!

Ráadásul kutatók azt tapasztalták, hogy első babának még egy picit több időre van szüksége, és az átlag az első babánál nem is a 40 hét a várandósság átlagos hossza, hanem sokkal inkább valahol a 40+5 - 41. hét környékén születik (születne) a legtöbb első baba. Ezért azt javaslom, hogy gondold végig már a várandósság során, hogy szeretnéd-e ezt az óvatossági szülés beindítást, ha túlléped a terminust, mert ez lehet az első - de nagyon nagy - lépés ahhoz, hogy a szülésed teljesen medikalizált legyen, és sajnos a szülés beindítása még a műtéti szülés esélyét is elég durván megnöveli. Szóval készülj fel már most, hogy „mi lesz ha” és gondold át a lehetőségeidet és beszéld ezt át a partnereddel is.

Miért fontos a tájékozódás?

A fentiekből remélem kiderül, hogy miért is fontos alaposan, hiteles forrásból felkészülni a szülésre. Ugyanis van döntési lehetőséged szinte minden helyzetben, és a döntéseidnek bizony kihatása van a szülés mikéntjére is. 2021-ben várandósnak lenni bonyolultabb műveletnek tűnik, mint valaha. Mindenhonnan árad az információ, minden és mindennek az ellenkezője igaz - legalábbis, mindenre esküszik valaki. Influenszerek, coachok, szakemberek, álomszerű és horrorisztikus szüléstörténetek, szájról-szájra járó tippek, tanácsok, önjelölt szülésszakértők és orvosok között kapkodja a fejét az egyszeri leendő vagy épp friss szülő. Az ideális az lenne, ha a kismamák és -papák megfelelő tájékoztatást kapnának, ami szinkronban kellene lennie azzal, amit a szülészeti protokoll is képvisel.

A szülés elmedikalizálódása és a traumák

A szülés elmedikalizálódása nagyjából a 18. században kezdődött, azaz ekkor kezdett a szülés egyre inkább áthelyeződni az otthonokból a kórházakba, elsősorban a mesterséges érzéstelenítők megjelenése miatt, amit veszélyes lett volna otthon adagolni. Ez azonban egy másik lavinát is elindított amellett, hogy nyilvánvalóan fantasztikus, hogy a szülés fájdalmának csillapítására ma már számos módszer van. Sajnos előfordul, hogy a kelleténél gyakrabban alkalmaznak rutinszerű szülésindítást, gyógyszeres méhösszehúzódás-erősítést, ami megzavarhatja az amúgy természetes folyamatot, és így az indokoltnál gyakrabban végződhet a szülés traumatikusan, császármetszéssel vagy akár mindkettővel.

Napjainkban rengeteg nő szenved el kórházi traumát (a szülés módjától függetlenül), a fejlett országokban pedig a császármetszések aránya különösen magas. Sok esetben a nők nem kapnak kellő tájékoztatást, így rengeteg olyan kórházi beavatkozáson esnek keresztül, amire nincsenek felkészülve, elválasztják őket a babájuktól az első pár órában, nem lehet jelen az édesapa, amit egy frissen szült nő nagyon komoly traumaként élhet meg. Ugyan ma már létezik gyengéd császármetszés is, ami intimebb körülmények között zajlik, nem vágják el egyből a köldökzsinórt és a babát egyből az anya mellkasára helyezik, ám ez sajnos még eléggé gyerekcipőben jár.

A császármetszés érzelmi következményei

„A lényeg, hogy egészséges!” - hallja a legtöbb császáros anyuka szülés után, ám sokaknak mégis sokáig tart feldolgozni és elfogadni, hogy nem sikerült természetes úton életet adni a gyermeküknek. Ez az olykor ambivalens érzés független a gyermek iránt érzett szeretettől és hálától, hogy az valóban egészséges. Fontos kiemelni, hogy mint bárkiben, úgy egy császármetszéssel szült anyában is rengeteg érzés kavaroghat. A császármetszés sokaknak megváltás, életmentő műtét vagy akár a könnyebb út, mert sokan rettegnek a természetes szüléstől, így van, aki kifejezetten kéri a programozott császárt.

• Kudarc: Kevés jelentőségteljesebb dolog van egy nő életében, mint életet adni a gyermekének. Ott van bennünk az a rejtett üzenet, hogy egy nő „tud szülni”, hiszen ükanyáink, dédanyáink, nagymamáink és anyáink is megcsinálták, arról nem beszélve, hogy a nők akkor is szültek, amikor még nem is létezett császármetszés. A szülés sokak fejében egy természetes folyamat, amire minden nő képes. Nem véletlen tehát, hogy sok nő kudarcként éli meg, hogy az élet egyik legfontosabb feladatát nem tudta természetes úton teljesíteni, ahogyan azt az ősei tették, így nem tudta átélni ezt a mindent elsöprő energiát annak minden fájdalmával együtt, amiről olyan sokat beszélnek. Különösen igaz lehet ez olyan nők esetében, akiknél nehezített volt a fogantatás, esetleg mesterséges megtermékenyítésre volt szükség, mert ők még inkább azt érezhetik, hogy nem elég, hogy „teherbe esni nem tudtam, de még szülni sem”.
• Hiány: Képzeljük el, amikor valaki egy maratonra készül, amit előtte egy több hónapos edzés és felkészülés előz meg, amelynek jutalma, hogy aztán 42 km-t lefutva beér a célba. Kicsit ilyen ez a szülésnél is, hiszen nem csak a születés, de maga a várandósság is egy hosszú időszak, miközben egy nő teste „folyamatosan edz” és készül arra a bizonyos pillanatra, amikor életet ad a gyermekének. Ha egy egészséges várandósság vagy egy természetesnek induló szülés végül császármetszéssel végződik, az sok anyában okozhat hiányt amellett, hogy közben amúgy rendkívül hálás lehet a tudománynak, hogy mind ő, mind a baba egészségesek. Kicsit azonban mégis olyan ez, mint amikor az ember lefutja ugyan a maratont, beér a célba, de az utolsó kilométereket nem a saját verejtékével szenvedi meg, hanem egyszer csak ott áll, lóg az érem a nyakában. Altatásos vagy sürgősségi császárnál ez különösen nagy sokk, hiszen egyszer csak azon kapja magát az anya, hogy ugyan beértem a „célba” és megszületett a babám, de nem is tudom, hogy jutottam oda vagy hiába vajúdtam a végét, az igazi katarzist mégsem élhettem át.
• Beleszólás: Különösen azokban az anyákban, akik programozott császármetszéssel szülnek (függetlenül, hogy ez indokolt-e vagy az ő kérésükre történik-e) gyakran merül fel az az érzés, hogy beleszóltak a természet dolgába, így a babájuk „nem akkor született meg, amikor ő szeretett volna”, „nem a saját ütemében” vagy „nem magától indult be a szülés”. Erős lehet a félelem bennük, hogy a babának szüksége lett volna a természetes születés élményére, hogy végig küzdje magát az úton, ahogyan arra is, hogy ő dönthesse el, mikor akar megérkezni. Emellett sokan kötik a szoptatási, kötődési és hozzátáplálási nehézségeket is a császármetszéshez.
• Trauma: A szülés élménye nagyon szubjektív, és lehet, hogy az érintett is csak hónapok, évek múlva képes magában helyre tenni. Ugyanakkor a születésünk módja meghatározó lehet a későbbi fizikai és lelki egészségünk szempontjából is. A csecsemő immunrendszerét befolyásolhatja, hogy találkozik-e a hüvelyi mikroflórával, amelynek számos előnye van és kapcsolatban lehet az asztma, az allergia és egyéb betegségek megjelenésével is. A világra érkezés módja tudattalanul befolyásolhatja kapcsolatainkat, döntéseinket, amelyek transzgenerációsan is nagyon erősen hatnak. Így, ha eddig még nem tettük, és van rá lehetőségünk, mindenképpen érdemes megismerni a saját szüléstörténetünket is a szüleinktől.

A szülésélmény feldolgozása fontos az önértékelés, az önbizalom, valamint a babával és a férjjel való kapcsolat szempontjából is. Nagyon fontos azonban tudatosítanunk magunkban, hogy semmi sem visszafordíthatatlan. Attól még, hogy például kimaradt az aranyóra, egy életen át lehet a gyermekünkkel kapcsolódni. Ahogyan az sem életbiztosítás, ha egy baba az első pillanatban mellre kerül, akkor onnantól zökkenőmentes lesz az anya-gyerek kapcsolat. Merjünk beszélni a szüléssel kapcsolatos érzéseinkről, hiszen minden érzésnek létjogosultsága van. Ha kell, keressünk fel egy szülésfeldolgozó csoportot vagy pszichológust, de számos könyv, videó, cikk és támogató csoport is elérhető már a témában. Na és persze azt se felejtsük el, hogy egyre több sikeres példa van a VBAC-re (vaginal birth after cesarean), azaz a császármetszés utáni hüvelyi szülésre vagy egy sokkal jobban felkészült császármetszésre, ami begyógyíthatja az előző szülés által okozott sebeket.

Ajánlott szakirodalom

A szülésre való felkészüléshez szeretettel ajánljuk az alábbi hiánypótló műveket és szerzőket:

Könyvek:

• Dr. Ecsedi Gabriella: Szülés-Császármetszés-VBAC - Elméleti és gyakorlati tudnivalók a hüvelyi szülésre és császármetszésre készülő nőknek. Ez a kézikönyv egy olyan emberre volt szükség, aki akkora utat járt be a témában, mint dr. Ecsedi Gabriella. A jogász, népegészségügyi szakember, háromgyerekes édesanya, szült császárral és utána hüvelyi úton is. A szülésre tudatosan készülőket gyakran éri az a vád, hogy orvosellenesek, ez a könyv végre megmutatja, hogy nem erről van szó. Hanem inkább tudatosságról. A kötet szakmai lektora dr. Bödecs Péter szülész-nőgyógyász szakorvos, a Magyar Pre-és-Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság elnöke. attól még, hogy valaki szeretné tudatosítani a szülését, nem akar az orvosnál okosabb lenni, pusztán élete egyik legfontosabb eseményére szeretne felelősen felkészülni, szeretné magát és a gyerekét a legjobb kezekben tudni. A vajúdás látens szakaszától kezdve a nyákdugó távozásán keresztül, a különböző beavatkozások szükségességének valódi, orvosi indoklásain (és cáfolatain) át a különböző szüléstörténetekig mindenre kiterjed a szöveg.
• Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol. A könyv első kiadása óta 26 év telt el. Ennek apropóján a szerző, Ingeborg Stadelmann aktualizálta és csaknem 150 oldallal bővítette a könyvet.
• Marsden Wagner és Stephanie Gunning: Szülési terv. Az Alternatal Alapítvány fordító munkacsoportja közreadja. A könyv első kiadása 2006-ban látott napvilágot Amerikában. Sheila Kitzinger (a magyarul is megjelent, nagysikerű Már élsz című könyv szerzője), így ír a könyvről: „Izzóan izgalmas, erőteljes mű.”
• Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában - Katarzis vagy krízis?
• Marsden Wagner: Amerikából jöttem, mesterségem címere sz(ülész)-n(őgyógyász). Ez a könyv tükör. A szerző az Egyesült Államok gyakorlatáról ír.
• Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez.
• Michel Odent: Császármetszés.
• Dr. Robert S. Mendelsohn: Gyermekorvos nélkül.
• Singer Magdolna: Asszonyok álmában síró babák.
• Singer Magdolna: Áldatlan állapot.

Szerzők és munkásságuk:

• Dr. Szuromi András: A természetes szülés, a szüléstámogatás elkötelezett híve. Szenvedélyesen hirdeti, hogy az orvosoknak a biztonság megteremtése mellett nem szabad mesterséges szerekkel, „gyorsító megoldásokkal” beavatkozni a baba világra jövetelének folyamatába. Türelemmel, támogatással kell az anyák mellett lenniük, felelevenítve az évezredes hagyományokat, s tanulva a múlt bölcsességeiből, megengedni, hogy az anyák hallgathassanak ősi megérzéseikre. Vallja, hogy a napjainkban szinte rutinszerűen adagolt oxitocininfúzió nem szolgálja sem az anya, sem a baba javát, sőt árt nekik! Felborítja a szülés természetes menetét, akadályozza a szülő nő hormonjainak, testének amúgy tökéletes működését, és kihat a baba állapotára is. A harmincéves tapasztalattal rendelkező szülész-nőgyógyász szerző részletesen taglalja, mi lehet az oka, hogy mégis ennyire elterjedt az oxitocinadagolás, kitér arra, hogyan lehet elkerülni ezt úgy, hogy a szülés az anyának felemelő és magasztos tapasztalatot nyújtson, és a kicsinek se legyen megrázó a kinti világgal való első találkozás. Részletesen ír az epidurális érzéstelenítés és a mesterségesen adagolt oxitocin összefüggéseiről, de a „bababarát” császármetszésről is. Mindezeken túl megismertet a gyermekvállalásra vagy már szülésre készülő anya helyes táplálkozásával, megnevezi az ártó anyagokat, melyeket feltétlenül el kell kerülni, legyen az akár gyógyszerkészítmény, akár élelmiszer vagy a háztartásban alkalmazott anyag. A kötet nagy erénye, hogy lépésről lépésre végigvezet a szülés folyamatán, kezdve attól, hogy belépünk a szülőszobába.
• Varga Katalin: A szülés/születés minősége, mi (minden) függ tőle; Újabb eredmények az oxitocin világából: humán adatok; Az első életóra a centrális oxitocin tükrében; A centrális oxitocin és gyakorlati jelentősége.

További források:

• Armstrong P., Feldman: A születés művészete. Alternatal, Budapest, 1995.
• Bálint S.: A természetes szülés hipotézise. Lege Artis Medicinae, 1(3), 174-179., 1991.
• Frédérick Leboyer: A gyöngéd születés. Budapest, Katalizátor Könyvkiadó, 2008.
• Frigyes J.: Milyen érzés lehet megszületni? Bábák, szülésznők, 2002. november I/1. szám, 2002.
• Guóth-Gumberger Márta - Elizabeth Hormann: Szoptatás - Sanoma-Kismama 2003.
• Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában - A kontinuum-elv - Kétezeregy K. 2007.
• Marshall H. Klaus - Phyllis H. Klaus: A csodálatos újszülött - Jaffa Kiadó 2005.
• Michel Odent: A szeretet tudományosítása - Napvilág Születésház Bt. 2003.
• Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek - Jaffa 2010.
• Varga Katalin - Suhai-Hodá Gábor: Szülés és születés. Lélektanon innen és túl. Budapest, Pólya Kiadó, 2010.
• Dr. Várady Erzsébet: A Bababarát Kórház Kezdeményezés kiterjesztése az újszülött ellátásra.

tags: #termeszetes #szules #szakirodalom