A terhességmegszakítás jogi és orvosi aspektusai Magyarországon és nemzetközi kitekintés

Ideális esetben a terhesség akkor következik be, amikor mindkét partner ezt kívánja, és felelősséggel felkészültek a megszületendő utód felnevelésére. Sajnos a terhességek jelentős százalékában ez ma még nincs így. Magyarországon különösen magas a nem kívánt terhességek aránya: száz kiviselt terhességre az elmúlt években közel 80, míg tavaly több mint 60 terhességmegszakítás jutott. Ez a nyugat-európai országok hasonló adatainál háromszor-négyszer magasabb szám. A szülész-nőgyógyász társadalom nagy erőfeszítéseket tesz a kedvezőtlen adatok javítására: a gyermeknőgyógyászati szakrendelések, a korszerű fogamzásgátló tabletták és a sürgősségi fogamzásgátlás hozzáférhetősége, a felvilágosító előadások mind hozzájárultak a nem kívánt terhességek arányának csökkenéséhez.

A terhességmegszakítás nem tekinthető a családtervezés elfogadható módszerének. Célszerű tehát mindent megtenni elkerülésére. Akár rendszeres, akár alkalmi kapcsolat esetén ajánlott megbízható fogamzásgátlásról gondoskodni. Amennyiben mégis védekezés nélküli együttlét történt, alkalmazható az esemény utáni tabletta, esetleg méhen belüli fogamzásgátló eszköz utólagos felhelyezése.

A terhesség megállapítása és a döntéshozatal

Egy-egy menstruáció kimaradása előfordulhat teljesen egészséges nőkben is. Mégis, vérzéskimaradás esetén legelőször terhességre kell gyanakodni, mielőbb célszerű elvégezni a terhességi tesztet. A patikákban kapható tesztek nagy biztonsággal igazolják vagy kizárják a korai terhességet, bármilyen kétség, vagy pozitív terhességi teszt esetén mielőbb forduljon nőgyógyászhoz! Ekkor mindenképpen indokolt ultrahang vizsgálatot is végezni. A hüvelyi ultrahang segítségével már a vérzés kimaradása után egy héttel biztonsággal ábrázolódik a méhen belül elhelyezkedő petezsák, igazolódik a terhesség. Fentiek után Ön párjával együtt dönt a terhesség megtartásáról. Amennyiben a terhesség kiviselését nem tudják vállalni, a törvényi rendelkezések keretein belül a nő kérheti terhessége megszakítását.

A terhességmegszakítás jogi keretei Magyarországon

Magyarországon a terhesség megszakítását jogilag az 1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről szabályozza. A törvény leszögezi, hogy a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze, a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel.

A hatályos jogszabályok alapján a terhesség a 12. hétig megszakítható, ha:

• a várandós nő egészségét a terhesség súlyosan veszélyezteti;
• az embrió orvosilag valószínűsíthetően súlyosan fogyatékos vagy károsodott;
• a terhesség bűncselekmény (különösen nemi erőszak) következménye;
• az állapotos nő súlyos válsághelyzetben van.

Tekintve, hogy a súlyos válsághelyzet egyénenként változó egyéni és társadalmi körülményeket jelent, a terhes nő a 12. hétig maga dönthet a terhesség megszakításáról. Így biztosított az Alaptörvény által is védett önrendelkezéshez való jog érvényesítésének lehetősége.

Kibővített határidők

Az alábbi esetekben a határidő a 18. hétig terjed ki:

• korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen nő esetén;
• ha a terhes nő neki fel nem róható egészségügyi okból vagy orvosi tévedés miatt korábban nem ismerte fel a terhességet;
• a kérelmező hatóság mulasztása miatt lépte túl a 12 hetes határidőt.

A terhesség a 20. hétig (diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hétig) megszakítható, ha a magzat súlyos genetikai károsodásának valószínűsége eléri az 50%-ot.

A terhesség bármikor megszakítható az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve ha a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenességre derül fény.

Az ügyintézés menete

A beavatkozáshoz szükséges engedélyek, iratok beszerzése a nőgyógyászati vizsgálatot követően a Családvédelmi Szolgálatnál történik. Magyarországon a beavatkozás térítésköteles és a kérelem benyújtását követő 3 napos várakozási idő után végezhető el. Az abortusz elvégzésének feltételei Magyarországon a terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen; terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége a 12 hetet.

A kérelem elbírálásáról és az eljárás részleteiről a családvédelmi szolgálat munkatársa tájékoztatja a nőt, lehetőség szerint a magzat apja jelenlétében is. Ez magában foglalja a gyermekvállalás esetén elérhető támogatások, az örökbeadás lehetőségeinek, a válsághelyzet feloldására alkalmas segítségnyújtási formák, valamint a terhességmegszakítás veszélyeinek ismertetését. Az orvos által kiállított igazolás 2022 óta tartalmazza a „szívhang rendeletként” ismert szabályozást, amely szerint „a bemutatott orvosi lelet rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta.”

Amennyiben a tájékoztatás ellenére a kérelmező nő továbbra is kéri a terhességmegszakítást, a családvédelmi szolgálat munkatársa tájékoztatja őt a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről, körülményeiről, módjáról, az azt végző egészségügyi intézményekről, valamint a családvédelmi szolgálat segítségnyújtásának lehetőségéről a beavatkozást követően, és egyidejűleg felajánlja segítségét a megfelelő családtervezés érdekében, a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereinek ismertetésével, illetve tájékoztatja őt a fogamzásgátló eszközök kedvezményes igénybevételének lehetőségéről is.

A terhességmegszakítás iránti kérelmet írásban rögzítik, amelyet a kérelmezőnek és - lehetőség szerint - a magzat apjának is alá kell írnia, és meg kell nevezniük a beavatkozás elvégzésére választott egészségügyi intézményt. Az állapotos nőnek a kérőlappal legkésőbb az ellenjegyzését követő 8 napon belül jelentkeznie kell a választott egészségügyi intézményben.

A terhességmegszakítás módszerei

A beavatkozás lényege a terhes méh tartalmának kiürítése, a beágyazódott terhesség magzati elemeinek, járulékos részeinek eltávolítása. A beavatkozást valamennyi esetben egyéni elbírálás szerint (a terhesség nagysága, korábbi terhességek és szülések) a legkíméletesebb, legkevesebb késői szövődményt eredményező módszerrel igyekeznek elvégezni.

Műtéti abortusz (vákuum-aspiráció)

Napjainkban a lényegesen kevesebb veszéllyel járó vákuumszívásos módszert alkalmazzuk, előtte szükség esetén, különösen még nem szült nőknél a méhszáj gyógyszeres előtágításával. A tágításra a hüvelybe vagy méhszájba helyezhető gyógyszereket használnak, melyek behatási ideje néhány óra. Ennek leteltével érzéstelenítésben végzik el a méh kiürítését. A gyógyszeres méhszájtágítás nem károsítja a méhszáj szerkezetét. Egészen korai terhesség megszakítása esetén olyan vékony eszközt is tudnak alkalmazni, amivel elkerülhető a méhszájtágítás. A vákuum-aspiráció elvégzéséhez a méhnyakat fémpálcák segítségével fokozatosan tágítják fel altatásban. A rövid, hozzávetőleg 15 perces beavatkozás a terhesség 12. hetéig hajtható végre, melynek végeztével - néhány órás megfigyelést követően - a nő elhagyhatja a kórházat vagy klinikát.

Gyógyszeres terhességmegszakítás

Mint látható, gyógyszeres kezelést már ma is alkalmazunk a terhességmegszakításnál, teljes egészében gyógyszeres befejezésre Magyarországon és Európa legtöbb országában ma még nincs lehetőség. A vizsgált készítmények közül egymagában egyik sem alkalmas a terhesség befejezésére, több készítmény kombinált alkalmazása esetén is szükség lehet műszeres beavatkozásra. Elterjedésüket jogi-vallási megfontolások is gátolják. A gyógyszeres terhességmegszakítás a műtéti változat alternatívája, mely Magyarországon nem engedélyezett és nem alkalmazott módszer. Kétlépcsős folyamat: az első tabletta blokkolja azoknak a hormonoknak a termelését, melyek a terhesség fennmaradásához szükségesek; a 24-48 óra elteltével adandó második tabletta pedig erőteljes méhösszehúzódást, ezáltal művi vetélést idéz elő. A beavatkozást követően az orvosnak meg kell győződnie az abortusz teljességéről. A tablettát már az 5. és 7. hét között lehet használni, és távozik a petezsák, és mivel nincs műtét, a méhűri fertőzések veszélye és az altatással járó komplikációk csökkennek, illetve nő egy későbbi problémamentes szülés esélye.

Középidős terhesség megszakítása

A 12. hét után önmagában már nem alkalmazható a vákuumos eljárás. Középidős terhesség megszakítása esetén gyógyszeres vetélésindukciót végeznek, ami csak kijelölt szülészeti intézményekben végezhető. Ebben az esetben a nyakcsatorna gyógyszeres (prosztaglandin-E2) tágítását gyakran ozmotikus tágítókkal egészítik ki, és a méhtevékenységet nagy dózisú méhösszehúzó szer (oxytocin) alkalmazásával váltják ki. A vetélés lezajlása után a méhlepényt és a visszamaradó részeket műtéti úton (küret) távolítják el.

Lehetséges szövődmények és utóhatások

A terhességmegszakításnak lehetnek közvetlen szövődményei és később jelentkező negatív kihatásai. A különböző statisztikák általában 10% körül adják meg a mellékhatások gyakoriságát. Ez azt jelenti, hogy a terhességmegszakításra jelentkezők közül minden tizedik nő számolhat a szövődmények kockázatával.

Közvetlen szövődmények

• Sérülés: Mivel a terhes méh állománya felpuhult, még a leggondosabb kezekben is átfúródhat az eszköz a méh falán, ami vérzéssel, esetleg a környező szervek sérülésével járhat. Ilyen esetekben a beavatkozás után mindenképpen hosszabb megfigyelésre van szükség, sok esetben a műtét sem kerülhető el. Ennek során hastükrözés, esetleg hasmetszés útján áttekintik a hasűri szerveket, csillapítják a vérzést ellátják a sérüléseket.
• Gyulladás: Napjainkban jóval gyakoribb, nem kevésbé veszélyes szövődmény a beavatkozás kapcsán kialakuló gyulladás. Ezt szinte soha nem a kívülről bevitt kórokozók, hanem a hüvelyből feljutó mikroorganizmusok váltják ki. A hüvely ugyanis nem steril szerv, mikroorganizmusok normál esetben is nagy számban mutathatók ki benne. A beavatkozás után nyitott méhszáj fertőzési kapu, rajta keresztül a kórokozók a méh üregébe, innen a hasüregbe juthatnak és gyulladás léphet fel. Ennek jelei a műtét utáni alhasi fájdalom (enyhe görcsölés a beavatkozás után szövődménymentes esetben is előfordulhat), kellemetlen szagú váladékozás, láz.

Késői szövődmények

• Meddőség: Ha a gyulladás látszólag gyógyul is, a kialakuló összenövések állandó, vagy visszatérő alhasi panaszokat, fájdalmat okozhatnak. A gyulladásos összenövések lezárhatják a petevezetőket, meddőséget okozva.
• Méhszájelégtelenség: A késői szövődmények közül méhszájelégtelenség esetén a következő terhességben az addig zárt méhszáj nem tud ellenállni a növekvő magzat fokozódó súlyának, kinyílik, a terhesség időnek előtte vetéléssel vagy koraszüléssel fejeződik be.
• Koraszülés: Számos tanulmány kimutatta, hogy a műtéti abortusz befolyásolhatja a jövőbeni teherbeesés esélyeit, emellett néhány esetben kimutatható volt a kapcsolat a korábbi műtéti terhességmegszakítás és a koraszülés között. A több ízben végrehajtott, nem vákuumos műtéti abortusz következménye lehet a méhfal belső felületének hegesedése, mely a későbbi teherbeesést nagyban megnehezítheti.

Általános utóhatások

A terhességmegszakítást bizonyos tünetek szövődménymentes esetben is kísérhetik. Az érzéstelenítéshez használt gyógyszerek okozhatnak enyhe utóhatást, fejfájást. Rövid ideig tartó alhasi panasz lehet a műtét után és néhány napos színes folyás, enyhe vérzés sem ritka. Mindezek néhány óra, 1-2 nap alatt megszűnnek, elmúlnak. Ha azonban a fájdalom tartós, vagy fokozódik, a színes folyás nem szűnik, vérzésbe megy át, mielőbb orvoshoz kell fordulni. Láz megjelenése még enyhe egyéb tünetek esetén is komoly figyelmeztető jel. Nőgyógyásza akkor tud eredményesen segítséget nyújtani, ha ezen tünetek jelentkezése esetén mihamarabb felkeresi.

Az abortusz jogi és etikai megítélése

Az abortusz napjaink egyik igen vitatott bioetikai problémája. A magzat emberi mivoltát sokan megkérdőjelezik, mások viszont egyenesen gyilkosságnak tartják az abortuszt, pedig már az élet definiálása is komoly nehézséget okoz. A terhességmegszakítás alapjogi természetét illetően a magzat élethez való joga („pro life”) és az anya önrendelkezési joga („pro choice”) állnak egymással szemben. Jogi szövegekben (jogszabály, bírói, alkotmánybírósági döntés stb.) az abortusz kifejezés helyett a terhességmegszakítás fogalom használatos.

Történelmi és vallási perspektívák

Az ókori görög és római kultúrában elfogadták az abortuszt, azonban orvosok a hippokratészi eskü miatt nem végezhették, így ez a bábák feladata volt. Több száz módszert ismertek. Az ókori görög jogban a nőnek nem volt közjogi státusza, így az önrendelkezés jogilag értelmezhetetlen volt számukra. Spártában tiltották az abortuszt a katonai erő utánpótlása miatt, viszont a megszületett, de alkalmatlannak ítélt csecsemőket megölték. Az ókori Rómában végeztek abortuszt, de a római jog a fogantatástól számítja a magzat státuszjogát, védelem illette meg. Az abortuszt emberölésként kezelte a római jog, és szankcionálta. Hammurápi törvényei szerint a magzatot vagyontárgyként kezelték: amennyiben nemes vetette el, pénzbírságot kellett fizetnie.

Mózes második könyvéből kiderül, hogy a zsidó-keresztény vallás alapjául szolgáló Biblia szerint életért élettel kell fizetni. Gratianus itáliai jogász világosan fogalmaz az abortuszt illetően: „Az anyaméhben megfogamzott magzatot, aki abortusszal elpusztítja, embergyilkos.” Ettől kezdve az egyházban két, egymásnak ellentmondó irány alakult ki. Az egyik Aquinói Szent Tamás elképzelését követi, mely szerint az abortusz a test és lélek egyesülése előtt „csak” bűnnek számít, nem pedig gyilkosságnak. Valószínűleg erre az elméletre alapoz számos ország jelenlegi szabályozása, mivel egy bizonyos időpontig engedélyezik a terhesség megszakítását. A másik irány abból a kérdésből indult ki, hogy mi a teendő, ha az anya élete veszélyeztetett. Ebben az esetben az anya életének megmentése elsőbbséget élvez a magzattal szemben. A 13. századtól a kereszténység a magzatot akkor tartotta értelmes lénynek, ha már megmozdult (ettől kezdve nevezte „átlelkesültnek”). Az abortusz tilalma a 20. századra teljesedett ki az állam politikai és katonai megerősödése okán, így Rákosi idején Magyarországon is. A terhességmegszakítást akár öt év börtönnel is büntethették, ezért az illegális abortuszok száma rettentően megemelkedett. 1956-tól a Ratkó-törvény feloldásával ismét nőni kezdett az abortuszok száma, majd az 1970-es években kezdett csökkenni, amikor a hormonális fogamzásgátlók kezdtek elterjedni.

A katolikus egyház egyértelműen állást foglal az abortusz ellen: „súlyos bűn, mivel egy ártatlan életnek vet véget”. 2016-ban Ferenc pápa azonban minden római katolikus papra kiterjesztette a terhességmegszakításon átesett nők feloldozásának jogát, amely korábban csak a püspökök és a különleges gyóntatópapok kiváltsága volt.

Jogi fejlődés Magyarországon

A rendszerváltozás után az abortusz kérdéseit alkotmányossági szempontból is vizsgálták, az Alkotmánybíróság kétszer is foglalkozott a témával. Elsőként a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban járta körül az abortusz akkori szabályait: a magzat jogalanyisága nem egyértelmű, azaz a magzatot nem illetik meg ugyanazok a jogok, mint egy már megszületett személyt. A magzat élethez való joga nem korlátlan, befolyásolhatja az anya egészséghez és önrendelkezéshez való joga. A 2012. január 1-jén hatályba lépett új Alaptörvény szerint „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. E szerint az állam köteles a magzatot védeni, mint keletkezésben lévő életet. Az abortusz jogi kereteit a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény és annak végrehajtási rendelete, a 32/1992 (XII. 23.) NM rendelet biztosítja. Legálisan az abortusz csak a jogszabályban meghatározott időkorláton belül végezhető el, mely a főszabály szerint maximum a terhesség 12. hetéig.

A terhesség engedély nélküli megszakítása bűncselekménynek minősül, melyet a Büntető törvénykönyv 163. §-a szabályoz: „Aki más magzatát elhajtja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás halált okoz.”

Nemzetközi kitekintés

Az abortusztörvényt a következő három paraméter alapján szokták vizsgálni: hozzáférhetőség, időtartam és az engedélyezéshez szükséges feltételek. Európában a hozzáférhetőség változó, a teljes tiltástól a kérésre hozzáférhetőségig terjed. Magyarország még a liberálisabb országok közé tartozik, Lengyelország és Írország szigorúbb, azonban Ausztriában, Finnországban, Norvégiában és Spanyolországban nincs háromnapos kötelező várakozási idő a műtét előtti két kötelező tanácsadás között.

Példák Európából

• Csehország: A terhesség 12. hetéig végezhető legálisan, de 1993 óta a társadalombiztosítás csak az egészségügyi okok miatt végrehajtott terhességmegszakítást fedezi.
• Franciaország: 1975 óta a terhesség megszakítása csak a 10. hétig engedélyezhető, valamint további feltételek a tanácsadáson való részvétel és az egyhetes várakozási idő.
• Németország: Egy 1995-ben alkotott törvény a fogamzás pillanatától védelemben részesíti a magzatot, emiatt ebben az országban is kötelező a terhes nőnek tanácsadáson részt vennie, melynek célja a magzat megtartására irányul.
• Olaszország: A terhesség első 90 napjában lehetséges annak megszakítása.
• Hollandia: A jogszabály szerint az abortusz a fogamzás és az életképesség közötti időszakban lehetséges, tehát nincsen konkrétan meghatározott ideje. Az életképesség elérését a 24. hét körüli időre teszik, ugyanakkor a 22. hét után csak ritkán végeznek abortuszt.
• Lengyelország: Európa egyik legszigorúbb országa az abortuszt illetően.
• Svédország: A 18. hétig lehet a törvény szerint megszakítani a terhességet, eddig az időpontig bármilyen okból el lehet végezni. A 18. és a 22. hét között orvosi hozzájárulás szükséges, és csak egészségügyi ok miatt kérvényezhető az abortusz elvégzése.
• Ausztria: A kérelmezett abortusz akkor legális, ha az a nő életét, fizikai vagy lelki egészségét védi, vagy ha a magzat valószínűsíthetően súlyos fejlődési rendellenességgel születne meg. A megszakításnak az első három hónapban kell megtörténnie.

Példák tengerentúlról

• Kanada: 1988-ban eltörölték az abortusztörvényt a nők jogaira hivatkozva, a nem kívánt terhesség megszakítását gyógyszeres kezelésnek minősítették.
• Egyesült Államok: A Legfelsőbb Bíróság döntésével irányt mutatott a tagállamoknak, a terhességet három 12 hetes trimeszterre osztotta. Az első trimeszterben az államok nem szabályozhatják az abortuszt azon túl, hogy a beavatkozást engedéllyel rendelkező orvosnak kell végeznie biztonságos egészségügyi intézményben. A második trimeszter alatt az állam úgy szabályozhatja a terhesség megszakítását, amely előírás észszerűen kapcsolódik a nő egészségéhez. A harmadik trimeszterben az állam érdeke, hogy óvja a magzatot mint potenciális életet, és ez megelőzi az anya magánélethez való jogát. Ennek oka, hogy a magzat a terhesség 23. hetéig nem tekinthető életképesnek, emiatt nem tulajdoníthatnak neki anyától független jogokat.

tags: #terhessegmegszakitas #nepszerusitese #torveny