A várandósság során számos furcsa, olykor kellemetlen panasz is felléphet, melyek természetesek, és csupán a magzat kihordását támogatják, valamint a testet készítik fel a szülésre. A has keményedésével járó jelenséget a méh simaizomzatának összehúzódása okozza, amely a terhesség bármely szakaszában létrejöhet. Rendkívül fontos a fogantatás utáni 40 terhességi hét alatt bekövetkező haskeményedést okozó méhösszehúzódások ismerete és helyes értékelése, így a kóros méhösszehúzódások időben felismerhetők és kezelhetők. Szinte nincs is olyan kismama, aki a terhessége során ne tapasztalna olykor kisebb-nagyobb mértékű hasfeszülést, haskeményedést.
Mi áll a haskeményedés hátterében?
A méh simaizomszövetekből áll, amely folyamatos összehúzódások által rendszeres méhtevékenységet végez a terhesség ideje alatt is. A simaizom membránjának kalciumion csatornáin keresztül biztosított a kalciumion sejtből ki és sejtbe áramlása. Amennyiben az ion tömegesen áramlik a sejtbe, akkor jön létre az aktin és miozin szálacskák közötti összekapcsolódás, melynek eredményeként a simaizomsejt összehúzódik. Ennek számtalan, a sejtet érő külső és belső inger lehet az okozója, de külön kiemelendő a vegetatív idegrendszer szerepe, mely az egész testet érő stresszhatásokra reagálva, mintegy szimpatikus idegrendszeri túlsúlyban tartva a szervezetet, a méh simaizomsejtjeinek összehúzódását is okozza. A méh természetes állapotában is naponta többször összehúzódik, akkor is, ha nem vagyunk terhesek. Várandósan azonban a nagy pocak miatt jobban érezzük a méhizomzat összehúzódását, ami ijesztő lehet.
A vajúdás szakaszai - fiziológia
Mikor figyelhetők meg az összehúzódások?
Már a várandósság korai heteiben (6-8. hét) jelentkezhetnek méhösszehúzódások (kontrakciók). Erre eleinte deréktáji fájdalom, de elsősorban gyakori vizelési inger tünetei hívják fel a figyelmet, ugyanis az összehúzódott („megkeményedett”) méhizomzat benyomja a hólyagfalat, és vizelési késztetés jelentkezik. Az első trimeszterben inkább feszülésről, kisebb görcsökről beszélünk, nem pedig a később említésre kerülő haskeményedésről. A feszülést a várandósság elején két dolog is okozhatja: egyrészt a méh növekedése, másrészt a hormonális és fizikai változások miatti székrekedés és puffadás, mely akár nagyobb méreteket is ölthet, mint a terhesség előtt - így akár kellemetlenebbek is lehetnek.
A későbbi terhességi hetekben, amikor a növekvő méhtest egyre közelebb kerül az anyai hasfalhoz, a méhizomzat összehúzódásai már kézzel is kitapinthatóak. Az első magzatmozgásokat követően érzik a legtöbben először ezeket a tüneteket, amelyek mindaddig nem adnak okot aggodalomra, amíg nem járnak fájdalommal, nagyfokú kellemetlenséggel, illetve nem társulnak hozzá más tünetek (pl. rossz közérzet, vérzés, alhasi görcsök). A haskeményedés mindaddig nem tekinthető kórosnak, amíg ezekkel a tünetekkel nem társul, valamint a méhszáj állapotát nem befolyásolja.
Kiváltó tényezők és a haskeményedés típusai
A méhösszehúzódásokat néhány környezeti vagy egyéni tényező is kiválhatja. Gyakran a magzat mozgása áll a háttérben, de időjárás változás, a kismama stresszes életmódja, a pihenés hiánya, fokozott fizikai igénybevétel, elégtelen folyadékfogyasztás is mind okozhatnak gyakoribb méhtevékenységet. Emellett a terhesség második trimeszterétől a méhnövekedéssel járó anatómiai változások (pl. szalagok feszülése) is kiválthatják a tüneteket. Komplikációmentes esetben a haskeményedés néhány pillanatig vagy percig tart.
A második és a harmadik trimeszterben tapasztalható haskeményedést jellemzően a kerek méhszalagok nyúlása okozza, de az ún. Braxton-Hicks elnevezésű összehúzódások is jelentkezhetnek már ekkor. Ennek során a méh simaizomzata húzódik össze majd ernyed el - célja, hogy a testet felkészítse a szülésre. A pocakkeményedéseket Braxton Hicks-kontrakcióknak vagy más néven jóslófájásoknak is nevezzük. Nem minden kismama tapasztalja meg a jóslófájásokat, vannak, akiknél egyáltalán nincs, másoknál az utolsó hónapokban jellemző, míg megint másoknál a szülés előtt 1-2 héttel keményedik a has és menstruációkor tapasztalt fájások kísérik. A jóslófájásokról úgy tartják, hogy egyfajta gyakorlatozás a szülésre, felkészíti a testet a szülésre, a vajúdásra.
A méh izomzata nem terhes állapotban és a terhesség alatt is naponta többször összehúzódik. A terhesség előrehaladtával azonban az összehúzódások gyakorisága és időtartama is növekedhet.
Mi a teendő visszatérő vagy gyakori haskeményedés esetén?
Ha visszatérő panaszokkal küzd, érdemes több időt szánni a pihenésre, odafigyelni a bevitt folyadékmennyiségre (amely ideális esetben 2-3 liter naponta). Orvosa magnézium szedését is javasolhatja, amennyiben a méhösszehúzódások nem múlnak. A magnéziumpótlás azonban legfeljebb a 36. hétig javasolt. Ha a haskeményedést bizonyos alvási, fekvési pozíciókban (pl. hanyatt fekve) észleli a kismama, az jelzés lehet arra vonatkozóan, hogy a méh vérellátása pillanatnyilag nem megfelelő. Ilyen esetekben a pozíció megváltoztatása néhány percen belül megszünteti a panaszt. Haskeményedés esetén szintén jótékony hatású a kellemesen langyos vízzel történő zuhanyozás, amely segít ellazulni a kismamának. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a terhesség alatti szexuális élet is kiválthatja a kontrakciókat, hiszen az orgazmus eleve hajlamosíthat intenzívebb méhtevékenységre. A fokozott magnéziumbevitel - amivel oldhatóak az izomgörcsök - ugyancsak lényeges. Kerülnöd kell továbbá a has gyakori simogatását, tapogatását. Ha nincs semmilyen problémád a pocakod keményedésén kívül és elképzelhető, hogy a benned levő feszültség is hozzájárul a tünetekhez, akkor ajánlom számodra a kismama masszázs, amely segít ellazulni és egy kicsit leengedni.
Gondot is jelezhet
Fontos! A korai várandós időszakban a rendszeressé és egyre erőteljesebbé váló, fájdalmas méhizomzat-összehúzódások, főleg, ha vérzés is társul hozzá, szakorvosi kivizsgálást igényelnek, mivel ez a fenyegető vetélés tünete is lehet. A terhesség egészéből kiemelendő a 24-32. gesztációs hét az észlelt méhizom kontrakciók szempontjából, ugyanis a fenyegető méhszájmegnyílás miatti koraszülés veszélye ebben az időszakban nagyobb. A kórházi felvételek 80%-a főleg a koraszülések megelőzése miatt történik, pontosan ezen időszakban. Emiatt rendkívül fontos, hogy amennyiben az anyánál bármilyen előzetes "negatív" szülészeti történés volt (pl. műtét, vetélés, előzetes koraszülés), vagy egyéb krónikus betegsége ismert (pl. diabétesz, keringési problémák, autoimmun betegség), a terhesség szorosabb nyomon követése szükséges. Ebbe az is beletartozik, hogy a méhösszehúzódások hátterében álló okokkal tisztában legyen a kismama, és adott esetben időben jelentkezzen a panaszaival orvosánál.
Gyakori méhkeményedés esetén több pihenésre lesz szükséged. Próbálj lassítani az életmódodon, iktass be kellemes fürdőket, melyek segítenek lazítani a méhizomzatot. Ha keveset alszol és túlságosan kimeríted magad, okozhat haskeményedést. Alapvetően nagyon fontos a terhesség alatt a megfelelő ásványi anyagok és vitaminok bevitele, ugyanis a méhedben fejlődő gyermek „elveszi magának”, amire szüksége van, így mindenképpen pótolnod kell ezeket a dolgokat a szervezetedben. Ha nem iszol eleget, az is okozhatja a has keményedését, valamint egyéb tünetekkel is járhat, ha nem fogyasztasz elég vizet. Így érdemes erre mindig odafigyelni. Ha görcsszerűen tapasztalod a keményedést, feszülést, akkor azonnal orvoshoz kell menned, ugyanis ez lehet egy figyelmeztető jelzés a méhed részéről. Persze jó eséllyel nincs probléma és a megfelelő orvosi előírások betartása után helyreáll a rend, azonban nem éri meg kockáztatni!
Mikor hívjunk orvost?
„Nagyon sok nő kérdezi, hogy mikortól számítanak túl gyakorinak a haskeményedések/összehúzódások: bár mindenki más, általánosságban elmondható, hogy egy óra alatt maximum 3-4 összehúzódás normális, és nem lehet több napi 10-12 alkalomnál. Előfordulhat, hogy egymást követő napokon is előfordul a panasz, de az is lehet, hogy egy-egy nap kimarad. Szintén gyakori kérdés, hogy lehet megkülönböztetni egymástól a Braxton-Hicks összehúzódást és a szülést jelző valódi fájást. A kettő közti különbség, hogy míg az előbbi pihenés, ivás, testhelyzetváltoztatás esetén elmúlik, úgy az utóbbi nem, sőt, erősödik és sűrűsödik.”
Végezetül egy tanács: bármilyen szokatlan vagy hirtelen jelentkező tünetet észlel a kismama, inkább két alkalommal jelentkezzék feleslegesen a szakellátáson, mint egyszer későn. A szakellátás esetleges rosszallásával sem törődve mindenkor az egészséges magzati és anyai állapot óvása az élet célja.
Terhesség vége felé természetesek a méhösszehúzódások
A méhösszehúzódások a terhesség végén, a 36-40. hét között teljesen normálisak, a szülés közeledtével egyre gyakoribbak, ezeket nevezik jósló fájásoknak (Braxton-Hicks összehúzódás) is. A jósló fájások kezelése szükségtelen, hiszen a szervezet ilyen módon a szülésre is készül, sőt, valójában ennek az eleinte fájdalommentes, legfeljebb kisebb kellemetlenséggel járó haskeményedésnek a szülés beindulása és a vajúdás során észlelt fájások válnak a tetőpontjává. Természetesen ebben a szakaszban is nagyon oda kell figyelni a jelekre, viszont ekkorra már rutinos leszel és a legtöbbször tudni is fogod majd, mi miért történik, mit mulasztottál el. Az összehúzódás a méh tetejéről indul és lefelé halad, nem fájdalmas, inkább kellemetlen érzés. A szülés közeledtével egyre gyakoribbá válhat, első gyermeküket váró kismamák össze is téveszthetik a valódi kontrakciókkal.