Amikor egy pár gyerekvállaláson gondolkodik, izgalmas, örömteli tervezgetés veszi kezdetét. A babavárás minden szakaszában más-más érzelmek dominálnak, ám olykor a kicsi érkeztével nem az jön, amire a szülővé váló pár számított. Vajon mi lehet az a pont vagy pontok, ahol minden rossz irányt vesz?
Akármilyen csodálatos dolog, akármennyire boldogok vagyunk tőle, a gyerek születése minden párkapcsolatban krízis. Teljesen természetes krízis, de krízis. Ilyenkor a kétfős rendszerünk több főre bővül, az életünk teljesen átalakul, ráadásul minden energiánkkal a babára koncentrálunk, gyakran keveset alszunk, a hormonháztartásunk felborul. Ilyenkor jóval kevesebb időnk és energiánk jut a párkapcsolatunkra, és hajlamosak is vagyunk a háttérbe szorítani. A párkapcsolat azonban ritkán, rövid szakaszokra hagyható csak magára, ápolni, gondozni kell, hogy jól működjön.
Gyakran problémát jelent azonban az is, hogy teljesen mást várnak a felek a szülői szerepektől, más mintákat hoztak otthonról, más kép él a fejükben a családi működésről. Ez pedig gyakran csak a gyakorlatban kerül a felszínre, ami szintén sok kapcsolatban okoz problémákat. Különösen, hogy a szülővé válás nemcsak a család, a párkapcsolat, de az egyén számára is fontos mérföldkő. Ilyenkor a saját múltunkkal, gyerekkorunkkal, szüleinkkel kapcsolatos emlékek, kérdések, problémák is a felszínre törhetnek.
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?
Igen, ilyenkor kétségbeejtő tudatosítani, hogy a kapcsolat a tönk szélére került. Mindenki szorong a jövőtől, hogy lesz ezután, különösen, hogy már nem ketten, hanem hárman alkotnak egy családot. Ezeken a problémákon mindenki átesik. Az esetleges válás vagy szakítás rémképe, persze, mindenkit megijeszt, bármennyire is tudjuk - ahogy a szakértő is elmondta -, hogy természetes a problémák jelentkezése a kapcsolatban. A megelőzés a legtöbb probléma esetében könnyebb út az utólagos bánkódásnál vagy próbálkozásnál, helyrehozásnál. Működhet ez vajon ebben az esetben is?
Ezt a helyzetet elkerülni nem lehet, de felkészülhetünk rá. Ahhoz, hogy a problémák mélyére lássunk, és megkeressük azok gyökerét, muszáj megvizsgálni, min megy keresztül a két oldal, mit él meg a nő, és mit él meg a férfi, ha baba születik.
A szülővé válás kihívásai a nő és a férfi szemszögéből
Ahogy fent is említettem, sok szempontból hasonló feladatokkal küzdünk ilyenkor. A szülői szerep sajátosságaiból persze eltérések is adódnak. A nők gyakran érzik magukat ebben az időszakban egyedül, magányosan, elzárva a külvilágtól. Amikor a gyerek már idősebb, gyakran megjelenik az ingeréhség, a felnőtt tevékenységek iránti vágy.
A férfit eközben gyakran komoly felelősség terheli, neki kell fenntartani a családot, és emellett apaként is helytállnia. Ez rengeteg és nagyon megterhelő feladat. Egyik félnek sem könnyű tehát, ahogy a szakértő mondta, ám a nő oldaláról fontos figyelembe venni, min is van túl, és nem felróni sem neki, sem önmagának, hogy a kapcsolatban gondok merültek fel. Az anya dolgát ugyanis a szülés jelentette fizikai és lelki megpróbáltatás, az esetleg depresszióba hajló hangulat, a baba miatti aggodalom is nehezíti. Mindez hátráltatja azt is, hogy még a férjre is figyeljen, a férj pedig emiatt elhanyagolva érezheti magát. Ez azonban természetes helyzet, de bajt is hozhat, ha nem jól mérik fel a felek, hogy nem a kapcsolat a gond, hanem az új életet kell megszokniuk.
Megelőzni nem lehet, átvészelni nehéz. Már csak a probléma kezelésében bízhatunk, ám abban abban valóban érdemes. Ugyanis, ha már válsághelyzet van, akkor jó hozzáállással, annak okos felmérésével, kezelésével nincs minden veszve.
A baba születése után a férfiak abban látják a problémát, hogy párjuk elhanyagolja őket, nem kapnak elég figyelmet, értéktelennek és kirekesztettnek érzik magukat. Ezzel szemben a kismamák arról panaszkodnak legtöbbet, hogy társuk nem érett meg az apaszerepre, nem érzi át és nem kezelik megfelelően azokat az érzelmi és testi változásokat, melyeken ilyenkor a nők keresztülmennek.
A pszichoanalitikus elmélet szerint a terhesség időszakában jellemezheti a kispapákat a magzattal való rivalizálás, hiszen míg korábban megkapták párjuk teljes figyelmét, mostantól ezen osztozniuk kell a magzattal. Az analitikus elméletalkotók abban is nehézséget láttak, hogy a férfi tudattalanul rivalizál az anya teremtő erejével, hiszen ő hordja ki a magzatot.
További nehézség, hogy kultúránk korábban nem tanította a férfiaknak az érzelmekről való kommunikációt. Ebben az életszakaszban az apák ráadásul még nehezebben fejezhetik ki emócióikat, melyek gyakran ambivalensek: az öröm mellett féltékenységet is megélhetnek.
Stern, N. D. (2006) Anya születik. Animula kiadó
Druckerman, P. (2017) Nem harap a spenót. Libri Könyvkiadó Kft
Pantley, E. (2012) Békés álom könnyek nélkül.
A kommunikáció fontossága és a megoldási stratégiák
A nyílt kommunikáció, a tudatos figyelem a fontos, és annak elfogadása, hogy a párkapcsolatra is külön kell időt fordítani. Attól függetlenül, hogy józan ésszel, érett gondolkodással belátható, hogy a szülés után a szexuális élet elcsendesedése természetes dolog, sok pár számára okoz feszültséget.
A gyerek születése után a szex tekintetében is új élet kezdődik, új szokásokat alakítunk ki. Érdemes úgy hozzáállni, mintha elölről kezdenénk, mintha újra kellene tanulnunk a másikat.
Az első javaslatom: türelem. A második pedig az, amit a fentiekben több ízben említettem, most pedig részletesen kifejtem, az a kommunikáció módja. Fontos, hogy a másik is megértse, mit is szeretnénk kifejezni, hogy mit érzünk, esetleg bennünk milyen hatást kelt a másik fél cselekedete vagy éppen annak hiánya. Például: „Amikor ezt csinálod, vagy ezt látom/ hallom…, akkor így…. érzem magam”. Véleményem szerint ez egy valóban hatékony technika, amely egy kis gyakorlással azonban azonnal elsajátítható.
Ezekért az érzésekért pedig mi felelünk, így a mi felelősségünk tenni magunkért, változtatni azokon a dolgokon, amelyek rossz érzést keltenek bennünk. Érdemes odafigyelni arra, hogy ne reagáljunk a külvilág (pl. szomszédok, rokonok) véleményére.
Azaz tegyük fel például, hogy valamilyen gondolatunk, ötletünk, kívánságunk adódik - ez esetben ne arra várjunk, hogy a másik kitalálja azt, és cselekedjen, hanem mi fejezzük ki az igényünket, hogy mit szeretnénk, illetve osszuk meg a gondolatainkat! Így sokkal több energiánk marad a folyamatos teremtésre, azt érezhetjük, hogy jó dolgok történnek velünk - szinte maguktól -, folyamatos ún. flow élmény.
Fontos, hogy a gyermek születését követően is legyen a pár életében egy- egy megszentelt pillanat, amikor a nagy családi zűrzavarban egymásra tudnak hangolódni. Ezekben a pillanatokban történő érzelmi megosztások olyanok, mint egy-egy kirakós játék darabjai, amik által összeáll a szeretetteljes családi lét.
Ami biztosan segít, ha terheket tudnak levenni a szülők válláról, és lehetőséget biztosítanak arra, hogy a szülőknek legyen énidejük, és legyen idejük csak egymásra is.
A terhesség és a szülés mentális hatásai
A várandósság hatalmas testi-lelki, érzelmi és hangulati változással, változások folyamatával jár a nők nagy része számára. Ezzel együtt járhat az is, hogy mostanában máshogyan tud figyelni a párjára, mint korábban. Talán a kapcsolatuk minősége egy kicsit megváltozott. Lehet, hogy a párja nem ilyennek szokta meg Önt. Lehet, hogy az Ön életének középpontjában eddig a párkapcsolata volt, most azonban párja ezt kevésbé érzékeli. Elképzelhető, hogy ez rosszul esik neki, és továbbra is igényt tartana az Ön kizárólagos figyelmére. Lehet, hogy emiatt ingerült, frusztrált, kevésbé türelmes.
Ön talán most inkább befelé, a születendő gyermekre és a saját testére figyel. Úgy tűnik, párjának van elképzelése az "ideális" életformáról várandós nők számára. Mintha ennek az ideálnak az lenne a lényege, hogy a várandós nő éljen úgy, legyen ugyanolyan partner, mintha nem is lenne várandós.
Az mindenképpen fontos, hogy Ön hamarosan anya lesz, és anyai szerepében is találkozhat majd elvárásokkal. Lehet, hogy van Önben bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogyan fognak családként működni, megmarad-e a kapcsolatuk olyannak, ahogyan szeretik, jut-e elég energiájuk majd egymásra a gyermek születése után.
Kismamaként és majd anyaként is fontos tisztáznia a környezet elvárásaihoz való viszonyát. Anyaként még több kritikát kaphat majd, és lényeges, hogy ezt hogyan tudja kezelni. Fontos, hogy anyaságát autentikus módon tudja megélni, és követni tudja a saját személyes érzéseit, belső indíttatását azzal kapcsolatban is majd, hogy hogyan gondozza a babát.
Most Ön érzi a legjobban, hogy Önnek és a magzatnak mi esik jól. Pihenés, aktivitás, egyedüllét vagy párja gondoskodó figyelme, ezekhez mind joga van, amikor és ahogyan Ön igényli. A párja által felhozott példák ebből a szempontból lényegtelenek. Ez az Ön teste, az Ön várandóssága. Figyelje a saját jelzéseit, és ne törődjön a környezet elvárásaival.
Anyai megérzéseire, ösztönös reakcióira majd akkor is nagy szüksége lesz, amikor a baba születése után arról kap tanácsokat, hogy hogyan és mennyit szoptasson, mikor vegye fel, vele aludjon-e vagy ne. Ezek is ugyanúgy az Ön személyes döntései, választásai lesznek, mint az, hogy várandósan mit bír fizikailag.
Próbáljon beszélgetni a párjával arról, hogy ő mitől feszült. Talán aggódik, szorong attól, hogy a kapcsolatuk megváltozik. Az ő érzelmi igényei is nagyon fontosak ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog család legyenek. Úgy tűnik, ő sem tud igazán arról beszélni, amit érez, hanem kommunikálni inkább az Ön kritizálásán keresztül próbál, ami ugyan valóban kommunikáció, de nem hatékony.
A várandósság alatti és szülés utáni mentális zavarok kockázati tényezői az alábbiak lehetnek: korábbi mentális zavarok; családi anamnézis (pl. depresszió vagy szorongás); szociális támogatás hiánya; párkapcsolati nehézségek; stresszes élethelyzet.
A várandósság alatti hangulatingadozások leggyakoribb tünetei az alábbiak: fokozott érzékenység; hirtelen hangulatváltozások; ingerlékenység; fáradékonyság.
A prenatális depresszió tünetei az alábbiak lehetnek: állandó levertség és szomorúság; táplálkozási-táplálkozási- és alvászavarok; érdeklődés elvesztése a korábban örömet okozó tevékenységek iránt; állandó fáradtság; önkritikus gondolatok, alacsony önértékelés.
A prenatális szorongás tünetei az alábbiak lehetnek: állandó aggódás és félelmek; alvászavarok az aggodalmak miatt; testi tünetek, mint például izomfeszültség, fejfájás vagy szapora szívverés; koncentrációs nehézségek.
Szülés utáni „baby blues”A szülés utáni „baby blues” általános érzelmi állapot, amelyet az anyák nagy része tapasztalhat közvetlenül a szülés után. Ez az állapot a hormonális változások következménye, és általában 1-2 héten belül elmúlik.
A baby blues tünetei az alábbiak lehetnek: gyakori sírás; fáradtság; ingerlékenység; szomorúság, de nem mély depresszió.
Postpartum depresszióA szülés utáni depresszió (postpartum depresszió) súlyosabb, mint a baby blues, és hosszabb ideig tartó depresszív állapotot jelent. Ez akár hónapokig is elhúzódhat, és orvosi segítséget igényel.
A postpartum depresszió tünetei az alábbiak lehetnek: állandó levertség és szomorúság; érdeklődés elvesztése a baba vagy más emberek iránt; alvászavarok: akár túl sok alvás, akár álmatlanság; bűntudat és értéktelenség érzése; nehézségek a baba gondozásában.
Postpartum szorongásA szülés utáni szorongásos zavar hasonló lehet a szülés előtti szorongáshoz, de ebben az időszakban gyakoribbak a baba egészségével és a szülői szereppel kapcsolatos túlzott aggodalmak. Az anyák gyakran kimerültek, és folyamatosan aggódnak, hogy valami baj történhet a gyermekükkel.
A postpartum szorongás tünetei az alábbiak lehetnek: állandó aggodalom a baba biztonsága miatt; nehézségek az ellazulásban; testi tünetek, mint például szapora szívverés, fokozott izzadás.
Postpartum pszichózisA postpartum pszichózis, vagy más néven gyermekágyi pszichózis, a legsúlyosabb mentális zavar, amely a szülés után kialakulhat. Ritkán előforduló állapot, amely sürgős orvosi beavatkozást igényel.
A postpartum pszichózis tünetei az alábbiak lehetnek: hallucinációk vagy téveszmék; súlyos zavartság; irracionális gondolatok; azonnali beavatkozást igénylő, veszélyes viselkedés.
A kapcsolatanalízis és a tudatos felkészülés szerepe
Sokan gondolják úgy, hogy egy jól működő házasságot/párkapcsolatot a baba érkezése koronázza meg igazán. Sokan gondolják úgy, hogy egy jól működő házasságot/párkapcsolatot a baba érkezése koronázza meg igazán.
Szakértőnk, Zalai-Zempléni Zsófia szerint a gyermek érkezése valóban kiteljesítheti a szerelmi kapcsolatot, mert ezután válik a pár családdá, azonban a babavárás folyamata során rengeteg olyan kérdés, kétség merülhet fel mindkét személyben, amelynek hatására feszültség jelentkezhet.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis módszere ugyanis lehetőséget ad arra, hogy az anya megismerje a méhében növekvő kisbabája érzéseit, igényeit, személyiségét.
A kapcsolatanalízis során a várandós relaxáció közben, ellazult állapotban képes felvenni a kapcsolatot és képes kommunikálni kisbabájával.
Mit ad a kapcsolatanalízis az anyának? Ha befekteti a kellő időt és energiát, lehetőséget arra, hogy szavak nélkül is megértse a babáját (e képességnek a szülés után sokáig hasznát veszi majd). Lehetőséget az anyává válással kapcsolatban természetes módon megjelenő szorongások, kettős érzések feldolgozására. A belső erőforrásainak megtapasztalását, a testével való együttműködés képességét, például amikor sikerül a méhszáj nyílását megállítani relaxációs-imaginációs módszerekkel. Lehetőséget a negatív családi minták átírására még a gyermek születése előtt. Nagyon sokszor egy mély belső meggyőződést, hogy minden rendben van.
Kapcsolatanalízisben már várandósan megtapasztalják az anyák, hogy kisbabájuk egy önálló, minden állapotában kész ember, saját szándékokkal és érzésekkel.
A babavárás során az érzelmek szélsőséges mértékben változhatnak, részben a fent említett okok miatt is: pl. Nekem az a meglátásom, hogy a baba akkor valóban erősíti két fél kapcsolatát, ha az szilárd, őszinte kapcsolatra épül, viszont ellenkező esetben gyengítheti azt. Amikor ez utóbbi fennáll, akkor érdemes tudatosan és együtt dolgozni a kapcsolatért, tenni a családért, hiszen a pár a baba érkezését követően nem csak saját magáért felel, hanem már a Családért.
Amennyiben úgy érzik, hogy a kapcsolatot működtető ún.
Kapcsolatod erősítése a terhesség és az újszülött kor alatt.
tags: #terhesseg #alatt #tonkrement #kapcsolat