A terhesség egy rendkívüli időszak a női szervezet számára, amikor számos élettani változás megy végbe. Ezek a változások, mint például a terhesség korai szakaszában lezajló élettani folyamatok, többek közt azért következnek be, hogy biztosítva legyen a méhlepény megfelelő véráramlása.
A vérnyomás terhesség alatti alakulása kiemelt fontosságú, hiszen szélsőséges esetben két ember egészségét is veszélyeztetheti: az anyáét és a magzatét. A kismama és a magzat egészségét is veszélyeztetheti a magas vérnyomás.
A terhesség alatt jelentkező magas vérnyomás feltétlenül kezelést igénylő állapot. A magas vérnyomás a leggyakoribb terhesség alatti egészségügyi rendellenesség, világszerte az összes terhesség 5-10%-ában fordul elő. Magyarországon a terhességek 6-10%-ánál jelentkezik, és általában a szülés után magától rendeződik.
Mikor normális a vérnyomás terhesség alatt?
A terhesség első harmadában a hormonális változások miatt a vérnyomás általában enyhén csökken, hiszen a progeszteron hatására az erek kitágulnak. Az első és második trimeszterben a vérnyomás a jelentős értágulat miatt csökken (általában 115/75 Hgmm alatt marad), majd a harmadik trimeszterben emelkedni kezd, és eléri a terhesség előtti értéket. A második trimeszter végére, illetve a harmadikban viszont a vérnyomás jellemzően visszatér a terhesség előtti szintre.
Terhességben elfogadhatónak tekinthető a 140/90 Hgmm-nél alacsonyabb vérnyomás. Normál esetben a várandósság második trimeszterében enyhén csökken a vérnyomás, a harmadik trimeszterben tér vissza a normális szintre.
Magas vérnyomásról beszélünk, ha két különböző alkalommal mért vérnyomás 140/90 Hgmm vagy annál magasabb. Terhes kismamák esetén ez a határ alacsonyabban van, 120/80 Hgmm érték felett fokozott már odafigyelés szükséges. Terhesség esetén magasnak tekintjük a 140 Hgmm-es szisztolés és 90 Hgmm-es diasztolés értéknél magasabb vérnyomást.
Abban az esetben, ha az egymás után legalább hat órával mért érték magas, felállítható a magas vérnyomás diagnózisa. Amennyiben azonban a vérnyomás emelkedik és meghaladja a határértéket, az potenciálisan veszélyes következményekkel járhat a várandósságra és az anyára.
A terhességi magas vérnyomás típusai és okai
Alapvetően két fajta terhesség alatti vérnyomást különböztetünk meg:
- Az első, amely már a terhesség előtt is ismert volt (krónikus magas vérnyomás). Ebben az esetben a terhesség előtt is fennálló vagy a terhesség 20. hete előtt fellépő hipertónia áll fenn.
- A második, amely a terhesség alatt alakul ki (terhesség kiváltotta magas vérnyomás). Ez a terhesség 20. hete után diagnosztizált magas vérnyomás.
A terhesség maga okozza a terhességi magas vérnyomás megbetegedést. Számtalan elmélet létezik arra, hogy közvetlenül mi is az a tényező, ami egyes nőknél kiváltja a betegség kialakulását, és mi az, ami másokat megvéd ettől. A leginkább elfogadott magyarázat a betegség kialakulására, hogy a méhlepény (placenta) kiserei kialakulásuk során károsodást szenvednek, ez okozza a gondot, mert a lepényen átáramló, a magzatot tápláló vérnek egy normálisnál nagyobb ellenálláson kell átjutnia.
A terhességi magas vérnyomás kialakulásának pontos oka nem teljesen ismert, de bizonyos tényezők növelhetik a kockázatot. Bármelyik terhességnél előfordulhat, azonban nagyobb az esély az alábbi esetekben:
- Korábbi terhességnél előforduló preeklampszia
- Közeli hozzátartozónál előforduló preeklampszia
- Krónikus vesebetegség vagy cukorbetegség
- 40 év feletti életkor
- Túlsúly
- Ikerterhesség
A terhességben előforduló leggyakoribb kóros állapot a magas vérnyomás, amely együtt járhat számos terhességi kórképpel és a magzat fejlődési zavarával. Fontos, hogy a terhes nőnek érdemes ismerniük a terhességi magas vérnyomásra és a preeclampsiára jellemző tüneteket, mert az időben történő felismerés és kezelés megóvhatja a súlyos szövődmények kialakulásától.
Preeclampsia (eclampsia) a terhesség alatt - Ápolási áttekintés: Patofiziológia, Tünetek, NCLEX
Preeklampszia és annak kockázatai
A legsúlyosabb forma a preeklampszia, amelyet enyhe formában magas vérnyomás és a vizeletben jelentős fehérjevizelés jellemez. Ez a veszélyes állapot akkor diagnosztizálható, ha a 20. terhességi hét után mérhető a 140/90 Hgmm-es vagy efeletti vérnyomás és a napi 300 mg-ot meghaladja a vizeletben a fehérjeürítés. Súlyos esetben vese-, májelégtelenséghez, véralvadási zavarokhoz, idegrendszeri tünetekhez (fejfájás, görcsök), valamint akut szívelégtelenség, agyvizenyő miatt az anya halálához vezethet.
A terhességi magas vérnyomásból adódó szövődményeket komolyan kell venni, mert veszélyt jelenthetnek kismama és a magzat számára is. A preeklampszia súlyos esetben leginkább epilepsziához hasonlítható görcsöt okoz a terhes nőnél, melyet eclampsiának hívnak. A legsúlyosabb szövődménye azonban nem ez a rémisztő görcs, hanem a HELLP-szindróma lehet, ami a preeclampsia legsúlyosabb, akár órák alatt kialakuló, életveszélyes állapota. Elsősorban a fokozott véralvadási hajlammal élő kismamákat veszélyezteti.
Magzati szövődmények lehetnek: koraszületés, tartós méhen belüli magzati oxigénhiány, ennek következtében magzati fejlődési zavar (retardatio). További anyai szövődmények lehetnek a már említett eclampsián és a HELLP-szindrómán túl: tüdővizenyő, véralvadási zavar, lepényleválás.
A preeclampsia kockázati tényezői közül néhányat befolyásolhatunk. Ilyen például a dohányzás, a metabolikus szindróma, illetve a kezeletlen magas vérnyomás - ezek szakorvosi közreműködéssel és elhatározással leküzdhetők, illetve mérsékelhetők a hatásaik.
Tünetek és diagnosztika
A terhességi magas vérnyomásnak nincs jellemző tünete, általában a várandósgondozáskor végzett rutin vizsgálatok során derül rá fény. Gyakran semmilyen panasz nem jelentkezik az érintett kismamánál, mivel sem a magasabb vérnyomásértékek, sem a fehérjevizelés nem feltétlenül okoz tünetet. Éppen ezért a vérnyomást rendszeresen ellenőrizni kell, ahogyan a laboratóriumi vizsgálatokat is el kell végezni.
A tünetek előfordulási gyakoriság szerinti sorrendben:
- Fejfájás
- Fokozódó reflexek (ez orvosi ideggyógyászati vizsgálat során mutatkozik)
- Fehérje jelenléte a vizeletben (laborvizsgálat igazolhatja)
- Vizenyő (oedema)
- Izomgörcsök, izomrángások
- Látászavar
- Gyomortáji fájdalom
A várandósság alatti nőgyógyászati vizsgálatok során rutin szűrővizsgálat a vérnyomás ellenőrzése, mivel a kezeletlen magas vérnyomás káros hatással lehet a magzatra nézve.
Sokszor látjuk a gyakorlatban, hogy a terhesgondozóban magas értékeket mérnek, viszont az otthoni vérnyomás a normális tartományban van. Ilyenkor az úgynevezett fehérköpeny-jelenség kizárása céljából ambuláns vérnyomás-monitorozást (ABPM) rendelhet el a kezelőorvos. A monitorozás során mért vérnyomás átlagok, a napi vérnyomásgörbe sajátosságai fontos információt nyújtanak.
Kezelés és megelőzés
A terhességi magas vérnyomás kezelése függ a vérnyomás értékeitől, a magzat korától, a tünetektől és a kockázattól. A kismértékű vagy közepesen magas vérnyomást alacsony kockázat esetén nem feltétlenül szükséges kezelni. A folyamatos ellenőrzés, nyomon követés azonban nagyon fontos a súlyosabbá válás, illetve a preeklampszia megelőzése érdekében.
Amennyiben a terhesség során jelentkezik a magas vérnyomás, a szülész-nőgyógyász kontrollja mellett hipertónia specialista segítsége is szükséges a vérnyomás kezelésében.
Az enyhe magas vérnyomás és szervkárosodás hiánya esetén az aktivitás megőrzése, a mindennapi fizikai tevékenység, például a séta vagy az úszás segíthet a normális tartományban tartani a vérnyomást. A kiegyensúlyozott étrend és a sóbevitel alacsony szinten tartása szintén segíthet csökkenteni a vérnyomást.
A nemzetközi ajánlások szerint a terhességi magas vérnyomás gyógyszeres kezelésére 150/95 Hgmm fölötti átlagértékek esetén van szükség, kockázat esetén 140/90 Hgmm fölött. A terhességben jelentkező magas vérnyomás gyógyszeres kezelésére a magzatkárosító és a terhességre való veszélyek miatt kevés gyógyszer alkalmas. Vannak vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, amelyek biztonságosnak tekinthetők a terhesség alatt is, azonban az úgynevezett ACE-gátlókat és az ARB-ket kerülni kell.
Súlyos preeclampsia esetén a terhesség befejezése javasolt, ez az egyetlen módja az állapot megszüntetésének. Ennek módjáról, vagyis hogy császármetszést végezzenek, vagy megindított hüvelyi szülés történjen, a kezelőorvos dönt a beteg panaszainak, tüneteinek, laborleleteinek, illetve szülészeti, belgyógyászati, ideggyógyászati vizsgálati leleteinek birtokában.