A mellfolyás, vagyis a mellbimbóból származó váladékozás sok nőt aggaszt, különösen akkor, ha nem várandósak vagy szoptatnak. Bár a mellfolyás gyakran ártalmatlan jelenség, bizonyos esetekben komolyabb egészségügyi problémát is jelezhet. Ebben a cikkben körüljárjuk a mellváladékozás lehetséges okait, a hozzá kapcsolódó tüneteket, valamint azt, hogy mikor érdemes orvoshoz fordulni. Fontos megjegyezni, hogy bár aggasztónak tűnhet, amikor először észreveszed, a normális és a figyelmet igénylő dolgok megértése segíthet megnyugtatni az elméd.
Mi számít mellváladékozásnak?
A mellbimbóból távozó folyadékot nevezzük mellváladékozásnak, amely bármilyen folyadék, amely a mellbimbóból szivárog a szoptatáson vagy a fejésen kívül. Ez a folyadék a tiszta és vizes állagtól a sűrű és ragacsosig terjedhet, és különböző színekben jelenhet meg.
A váladék egy mellből vagy mindkét mellből származhat. Előfordulhat magától, vagy csak akkor, ha a mellbimbót vagy a mellet nyomkodod. Legtöbbször ez a tested normális módja az egészséges mell szövet fenntartásának. A mellek apró csatornák hálózatát tartalmazzák, amelyek normál esetben tejet szállítanak a szoptatás során. Még akkor is, ha nem szoptatsz, ezek a csatornák kis mennyiségű folyadékot termelhetnek. Néha ez a folyadék a csatornákban marad, máskor pedig a mellbimbón keresztül szivároghat ki.
A mellbimbó váladékozás önmagában általában nem okoz semmilyen fizikai kellemetlenséget. Először egy nedves foltot vehetsz észre a melltartódon vagy a ruhádon, vagy száraz pelyheket láthatsz a mellbimbó környékén. A folyadék ragacsos, vizes vagy a kettő között lehet. Néhányan úgy írják le, hogy olyan érzés, mintha folyna az orruk. A mennyiség néhány csepptől a ruhán átázásig terjedhet, bár a nagy mennyiségek ritkábbak.
Észreveheti, hogy a váladékozás bizonyos időpontokban történik, például öltözködéskor vagy fizikai aktivitás közben. Van, aki csak akkor látja, amikor finoman megnyomja a mellbimbóját vagy a mell szövetét.
Mellbimbó váladék típusai és jelentésük
- Tiszta, vizes váladék: Ez a váladék bármely életkorban előfordulhat nőknél és férfiaknál egyaránt, és általában normálisnak tekinthető.
- Fehér, tejszerű váladék (galactorrhoea): Ez a váladék gyakori állapot terhes és szoptató nőknél. Nem terhes és nem szoptató nőknél a fehér mellbimbóváladék továbbra sem ad okot aggodalomra. Ez a mell vagy a mellbimbó stimulációjára adott válaszként történik, vagy hormonális változásokra utalhat, különösen a prolaktin túltermelésére.
- Sárgás váladék: Gyakori a menopauza felé közeledő nőknél. Az állapot gyakran fordul elő emlőcsatorna ectasias betegeknél, amikor a tejcsatorna megvastagodik és eltömődik a mell falában.
- Zöldes váladék: A zöld mellbimbóváladék néha fertőzést jelez, például mellgyulladást (masztitisz), vagy tejcsatorna-tágulatra (ectasia) utalhat.
- Barnás vagy véres váladék: A mellbimbóból származó vörös folyás nem gyakori. Ez azonban gyakori lehet, és nem jelent kockázatot szoptató szülőknél. A vörös folyás egyik oka jóindulatú papillóma lehet, de rosszindulatú elváltozásra is utalhat, különösen, ha spontán és egyoldali. A véres bimbóváladék sohasem normális!
A mellváladékozás lehetséges okai
A mellbimbó váladékozása sokféle okból történhet, és a legtöbbjük teljesen ártalmatlan. A szervezet ezt a folyadékot a normál mellműködés részeként termeli, bár néha más tényezők növelhetik a mennyiségét vagy megváltoztathatják a megjelenését.
Hormonális változások
A terhességtől függetlenül is kialakulhat olyan hormonális változás a testben, mely az emlők váladékozásához vezet. Előfordulhat, hogy túl sok prolaktin - tejelválasztást serkentő - hormon termelődik a szervezetedben, és ez okozza a szivárgást. A havi ciklus, a terhesség vagy a menopauza kiválthatja a váladékozást. A szerv csökkent működése - latinul hipotireózis - hatással van a prolaktin termelésre is, így okozhat emlőszivárgást.
A mellbimbó váladékozás normális az egyén reproduktív éveiben. Annak ellenére, hogy egy nő terhes, előfordulhat folyás a mellbimbóból. A menstruáció elmaradása a terhesség jele lehet, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy babát vársz.
A prolaktin szerepe: Az agyalapi mirigy, azaz a hipofízis által termelt hormon a prolaktin, mely részt vesz az anyagcserében, a növekedésben, valamint a terhesség létrejöttében és a szoptatásban. Legtöbben tejelválasztó, illetve a stressz során nagy mennyiségben jelen lévő hormonként ismerik. A prolaktin ezen kívül a szülés után gátolja a tüszőérést, megakadályozva a terhesség létrejöttét. Azonban ez akár a visszájára is fordulhat, ugyanis ha pl. a prolaktin túltermelődése megakadályozhatja a gyermekáldást, így ha hosszabb idő után sem mutat pozitívat a terhességi teszt, érdemes hormonvizsgálattal ellenőriztetni a szintjét, főleg akkor, ha stresszesebb életmódot folytat. Látható tehát, hogy a magas prolaktin szint számos problémát vonhat maga után, így kezelni szükséget. Viszont ehhez fontos tudni, mi is okozza a hormon túltermelődését, hiszen a terápiát ehhez szükséges igazítani.
Gyógyszerek mellékhatásai
Fogamzásgátló tabletták, antidepresszánsok és vérnyomáscsökkentő gyógyszerek okozhatják ezt. Ha olyan gyógyszereket szed, amelyek a váladékozást okozhatják, ne hagyja abba a szedésüket anélkül, hogy először beszélne orvosával. Ők segíthetnek mérlegelni a jelenlegi kezelés folytatásának előnyeit és kockázatait.
Mell stimuláció vagy irritáció
A szűk ruházat, a testmozgás vagy a fizikai érintkezés kiválthatja a folyadék kiürülését. A mellbimbók stimulációja, összenyomása hatására folyadékot választhatnak ki. Az ilyen jellegű, normális emlőváladék akkor is jelentkezhet, ha a mellbimbót a melltartó irritálja, de akár intenzív testmozgás (pl. futás) esetén is megfigyelhető.
Stressz
A magas stressz-szint befolyásolhatja a hormonális egyensúlyt és a mell szövetét. A stresszel összefüggő váladékozás gyakran javul, amikor a stressz-szintje csökken.
Legutóbbi szoptatás
A mellek hónapokig termelhetnek folyadékot a szoptatás befejezése után. A szervezetnek időre van szüksége ahhoz, hogy teljesen átálljon a tejtermelésről.
Mellgyulladás (masztitisz)
A mell gyulladása - más néven masztitisz - az emlőmirigy fertőzéseit és gyulladásait foglalja magában. A gennyszivárgás mellett gyakori tünet a mell csomós tapintása, valamint a kivörösödés. Az emlőgyulladás elsősorban a szoptató nőket érinti, de előfordulhat olyan nőknél is, akik nem szoptatnak, illetve férfiaknál is: ilyenkor általában fertőzés áll a probléma mögött. Okozhatja többek között mellimplantátum, a mellkas szőrtelenítése, vagy valamilyen sérülés a mellbimbón (például piercing miatt).
Ductectasia (tejcsatorna tágulat)
Ez a második leggyakoribb oka a rendellenes mellszivárgásnak, és tipikusan a menopauza előtt álló nőknél jelentkezik. Az állapot a bimbó alatt elhelyezkedő tejcsatornák gyulladásával vagy elzáródásával jár, ami fertőzést, valamint sűrű, zöldes színű váladékozást okozhat. Meleg kompresszorokkal minimalizálhatja a csatorna ectasia kialakulását.
Fibrocisztás elváltozások
A mell kötőszöveteinek felszaporodásával jár, csomók alakulhatnak ki, és tiszta, fehér, sárga vagy zöldes váladékot okozhat. Ez a gyakori állapot valószínűbbé teheti a váladékozást.
Intraductalis papilloma
Ez egy jóindulatú daganat, amely a tejcsatornákban alakul ki, és általában véres vagy barnás váladékozással jár. A tejcsatorna-papilloma a mell jóindulatú daganatos elváltozása. Nem ritka, hogy az állapot - hasonlóan a rosszindulatú tumorhoz - véres váladékozással hívja fel magára a figyelmet.
Rosszindulatú elváltozások (mellrák)
Bár ritkábban, de mellfolyás akár mellrák jele is lehet, különösen, ha egyoldali, spontán és véres váladékról van szó. A mellbimbó váladékozás ritkán a rák jele. A legtöbb váladékot jóindulatú állapotok vagy normális mellváltozások okozzák. A véres váladékot vagy csak az egyik mellből származó váladékot azonban ki kell vizsgálni a súlyosabb állapotok kizárása érdekében. Ritkán a mellbimbó váladékozása súlyosabb állapotokkal, például emlőrákkal is összefüggésbe hozható, de ez ritka, és általában más tünetekkel jár, mint például csomók vagy bőrelváltozások.
Semmelweis oktatóvideók: Szájüregi daganatok – önvizsgálat lépésről lépésre
A mellrák egyik fajtája, mely mellváladékozással is járhat, az intraductalis carcinoma. Ez a ráktípus a mellbimbó alatt található tejcsatornákban alakul ki. Egy másik, ritkább mellrák típus, melynek tünete lehet a bimbóváladékozás, a Paget-kór. Ez az állapot a mell tejcsatornáiban alakul ki, majd a mellbimbó felé terjed. A mellbimbó vagy a bimbóudvar környékének vérzésével vagy szivárgásával járhat.
Mikor érdemes orvoshoz fordulni?
Bár a legtöbb mellbimbó váladékozás normális, bizonyos jelek arra utalnak, hogy orvosnak kellene megvizsgálnia. Mindig jobb a megnyugtatás, mint a felesleges aggódás. Időpontot kell kérnie, ha a következőket veszi észre:
- Véres vagy rózsaszínű váladék: Ezt ki kell vizsgálni, még akkor is, ha nem fáj.
- Váladékozás csak az egyik mellből: Különösen, ha tartós vagy fokozódik.
- Spontán jelentkező váladékozás: A mell nyomkodása vagy érintése nélkül.
- Új mellcsomók vagy bőrelváltozások: A váladékozással együtt.
- Rossz szagú váladék: Ez fertőzésre utalhat.
Akkor is orvoshoz kell fordulnia, ha a váladékozás befolyásolja az életminőségét, például naponta több melltartóbetéten átázik, vagy jelentős szorongást okoz. A váladék színe nem mindig segít annak eldöntésében, hogy normális vagy kóros jelenségről van-e szó. A normálisnak tekinthető bimbóváladék gyakrabban fordul elő mindkét mellen, és általában csak a bimbók összenyomásával, összeszorításával ürül ki. Egy orvosi vizsgálat során megállapítható, hogy a bimbóváladékozás normális (fiziológiás) vagy kóros (patológiás).
Diagnózis és kezelési lehetőségek
Diagnosztikai módszerek
A helyes diagnózis felállítását számos vizsgálati módszer segíti elő. Az orvos először a tüneteiről kérdezhet, és fizikális vizsgálatot végezhet. Emellett olyan vizsgálatokat is elrendelhet, mint a mammográfia, ultrahang vagy a váladék folyadék elemzése, hogy jobban megértsék, mi történik.
- Vérvizsgálat: Lehetőség van a prolaktin szintjének meghatározására a vérből. Vérvizsgálattal kimutatható az eltérés, amennyiben pedig szükséges, hormonfelszabadulást gátló gyógyszert - például Bromoscriptint - ír fel az orvos.
- Mellvizsgálat: A mell vizsgálata mindig az alapos áttapintással kezdődik. Esetleges csomót gyakorlott orvos már tapintással is észrevesz.
- Mammográfia: A mell röntgenvizsgálata - nem tapintható elváltozásokat is kimutat. (Ezt az eljárást 40 éves kor felett szűrővizsgálati céllal is alkalmazzák.)
- Ultrahang: Az ultrahang a már kimutatott csomók méretének és szerkezetének meghatározására alkalmas.
- Duktográfia: A duktográfia során a mellbimbónál vékony katéterrel megkeresik a tejvezeték külső végét, és kontrasztanyaggal töltik fel azokat.
- Agy CT- vagy MR-vizsgálata: Amennyiben az agyalapi mirigy daganata merül fel okként.
- Sebészi mintavétel (szövettan, aspirációs citológia): A rák kizárására és az elváltozás pontos azonosítására.
Kezelési lehetőségek
A kezelés a mellfolyást kiváltó különböző okok miatt sokrétű. Az orvosi kezelés attól függ, hogy mi okozza, és mennyire befolyásolja a mindennapi életét. Sok esetben nincs szükség speciális kezelésre a megfigyelésen és a megnyugtatáson túl.
- Gyógyszeres beállítások: A váladékozást okozó gyógyszerek megváltoztatása vagy abbahagyása.
- Hormonkezelés: Ha a hormonális egyensúlyhiány hozzájárul a problémához, például prolaktintúltermelődés esetén gyógyszeres kezelés indokolt.
- Antibiotikumok: Fertőzésekre, mint például a mastitis. Szoptatás esetén az antibiotikum egy része az anyatejbe kerülhet. Ez nem árt a babának, viszont nyugtalan lehet tőle.
- Kisebb sebészeti beavatkozások: Olyan állapotok esetén, mint az intraductalis papillómák, amelyek maguktól nem javulnak, vagy ha az agyalapi mirigy növekedése egy bizonyos szintet meghalad.
- Rosszindulatú daganatok kezelése: Mellrák esetén műtétre kerül sor, szükség szerint sugárkezeléssel és kemoterápiával kombinálva.
- Mechanikai irritáció megszüntetése: A kiváltó ok megszüntetése, például kényelmesebb melltartó viselése vagy a mellbimbó védelme.
A legtöbb kezelés egyszerű és hatékony. Orvosa együttműködik Önnel, hogy megtalálják a helyzetének leginkább megfelelő megközelítést.
Otthoni kezelési lehetőségek és tanácsok
A legtöbb típusú mellbimbó váladékozás esetén a gyengéd otthoni ápolás segíthet abban, hogy kényelmesebben érezze magát, miközben a szervezete természetesen megoldja a problémát. A kulcs az, hogy elkerülje az emlőszövet további irritálását.
- Viseljen jól illeszkedő, megfelelő tartást biztosító melltartót.
- Használjon melltartóbetétet az eldobható vagy mosható betétek megvédhetik a ruházatát, és szárazon tarthatják a területet.
- Kerülje a mellbimbók nyomkodását vagy manipulálását.
- Tartsa a területet tisztán és szárazon.
- Kezelje a stressz szintjét.
- Meleg kompresszorokkal minimalizálhatja a csatorna ectasia kialakulását.
- Emlőgyulladás esetén használhatunk nem-szteroid gyulladáscsökkentő szereket a gyulladás és a fájdalom enyhítésére. Érdemes pár óránként jeges borogatást alkalmaznunk az érintett területeken, lehetőleg háton fekve. Kerülje az erős masszázst, helyette gyengéd, nagyon enyhe nyomómozdulatokat alkalmazzon a nyirokcsomók felé a hónaljban és a kulcscsont felett.