Karafiáth Orsolya, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alakja, akinek neve összeforrt a női magazinok újságírásával, költészettel és a társadalmi felelősségvállalással, számos alkalommal szólalt már meg az anyaság témájában, mind saját írásaiban, mind pedig más szerzőkkel együttműködve. Munkásságán keresztül betekintést nyerhetünk az anyaság sokszínűségébe, a szülői szerepek kihívásaiba és abba a komplex érzelemvilágba, amely a szülő-gyermek kapcsolatot áthatja.
Szeretlek, anya! - Egy kötet az anyaságról
2024 áprilisában jelent meg a Manó Könyveknél a Szeretlek, anya! című kötet, melyben 31 magyar mesél az anyaságról. A kötet ötlete Csapody Kingában és Edinger Katalinban fogalmazódott meg, amikor meglátták Quentin Gréban anyákat ábrázoló festményeit. Hazai szerzőket kértek fel, hogy írják meg saját vallomásaikat, gondolataikat a belga illusztrátor képei mellé. Karafiáth Orsolya is a szerzők között szerepel, aki a maga egyedi hangján közelíti meg az anyaság témáját, bemutatva annak örömeit és nehézségeit egyaránt.
A kötetet a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be, melyen a Szeretlek, anya! írói közül részt vett Hadas Krisztina, Almási Kitti, Balázsy Panna, Koós Réka, Ungár Anikó, Szurovecz Kitti, Lackfi János, Krizsó Szilvia, Péterfy-Novák Éva, Tamás Zsuzsa és Turi Tímea is. A moderátor szerepét Edinger Katalin töltötte be. Halász Judit, aki szintén írt a könyvbe, a koncertjéről érkezve rögtön be is szállt az anya-gyerek történetek felidézésébe.
A könyvbemutatón a szerzők felidézték gyermekeikhez kapcsolódó legviccesebb történeteiket is. Lackfi János lányától, Dorottyától például megkérdezték az óvodában, hogy mit dolgoznak a szülei, mire azt válaszolta, semmit, hiszen állandóan otthon vannak, nem úgy, mint például egy rendőr, aki reggel felveszi a ruháját és elmegy dolgozni. A családias hangulatú könyvbemutató végén a szerzők elmesélték legkedvesebb anyáknapi emlékeiket is, majd dedikálták a könyvet az olvasóknak.
A kötet olyan történeteket kínál, amelyek az anyaságról szólnak, és célja, hogy az apukáknak, nagyszülőknek, gyerekeknek és persze az anyáknak is szívhez szóló olvasmányt nyújtson, akár egyedül, akár együtt a családdal olvasva. A könyvben szereplő anyák, bár nagyon különböznek egymástól - afrikai, francia, bátor és kevésbé bátor, feledékeny, figyelmes vagy szétszórt, néhányuk itt él a földön, de van közöttük földönkívüli is, és van, amelyik ejtőernyővel közlekedik -, egy dologban biztosan egyformák: a gyerekeiket nagyon szeretik. Nincs a világon olyan ember, akit ne anya szült volna, így ezek a mesék mindenkit érdekelnek, gyereket és felnőttet ugyanúgy.
Az anyaság ambivalenciája a mesékben
A Szeretlek, anya! című kötet előszavában a neves mesekutató és meseterapeuta azt a kérdést teszi fel, hogy miért nincsenek jó anyák a mesékben, és az apák miért olyan jók szinte minden mesében? Az anyához fűződő kapcsolat mindenki életében a legfontosabb, és a fogantatás pillanatától meghatározó. Azonban több ezer mese szól arról az ambivalenciáról is, amellyel az anyák kötődnek gyermekeikhez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz. A jó anya önzetlenül kíséri és segíti gyermekei kibontakozását, és méltó módon - hamuban sült pogácsával - engedi el őket a szülői házból, ha eljön az ideje.
Persze a legjobb anyának még a mesékben sem csak szerető, kedves és odaadó arca van - épp oly erőteljes a haragos, szenvedélyes, sötét indulatokkal terhelt másik arc is. Az utóbbi anyatípusból mintha kicsivel több került volna a mesékbe, s ennek oka elsősorban az, hogy a mesék mindig problémákkal foglalkoznak. A valóságban általában nem a „jó” anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya.
Érzelmi intelligencia és a szülői minták
A szülő-gyermek kapcsolat minőségében kulcsfontosságú az érzelmi intelligencia fejlesztése, melyet fokozatosan sajátítunk el gyermekkorban. Ha megtapasztalhatjuk azt, hogy a szüleink érzelmileg hozzáférhetők, érzékenyek a szükségleteinkre, kifejezhetjük feléjük a negatív érzelmeinket is, és ezeket csillapítják, akkor belsővé tesszük ezt a mintát, így tanuljuk meg az érzelmi szabályozás képességét. Ugyanakkor az is lényeges, hogy szülőként is hitelesen, kongruensen fejezzük ki érzelmeinket, vagyis az, amit kifelé mutatunk, azonos legyen azzal, amit megélünk - így tudunk a személyiségünkön keresztül a legerősebben hatni a gyermekünkre.
Karafiáth Orsolya munkássága, mint költő és író, nem csak az anyaság tematikáját érinti, hanem mélyen foglalkozik az emberi kapcsolatok komplexitásával, a társadalmi kérdésekkel és az egyén belső világával. Született Budapesten, 1976. szeptember 19-én. 1995-től 1999-ig az ELTE bölcsészkarán könyvtár és észt szakon, majd 1998-2002 között magyar-könyvtár tanárszakon tanult. A Ludwig Múzeumban könyvtáros és irodalmi rendezvények szervezője volt 2005 júniusáig. 2006 nyaráig a Kréta iskolai magazinnál dolgozott szerkesztőként. Rendszeresen publikál az Élet és Irodalom, Forrás, Bárka, Jelenkor, Holmi, Népszabadság, Alföld stb. hasábjain. Író és költő, a Magyar Érdemrend nagykeresztjével.
Karafiáth Orsolya és a zene világa
Karafiáth Orsolya életében a zene is fontos szerepet játszott, bár saját bevallása szerint énekesi pályára nem készült. Gyerekkorában szülei zeneiskolába íratták, de hamar kiderült, hogy nem a zenei előadás lesz az ő útja. Nincs ugyanis jó hallása, és a hangja sem az igazi. Annak ellenére, hogy gyerekkorában hangszerek és dalok kavalkádja vette körül, neki kudarcos kísérlet volt a zene. A nagyszülei a magyar nótáktól a Zámbó Jimmy-slágerekig elég sokfélét hallgattak, apja a klasszikusokat és progresszív rockot, anyukája pedig a populáris dalokat szerette, de közel állt hozzá a táncház-mozgalom is. Anyukája sokat énekelt nekik, és húgával gyakran átköltötték ezeket a szövegeket.
Ötödikes korában rá bízták, hogy találja ki a tábori indulót, mert tudták, hogy írogat. Az égvilágon semmit. De évekig visították a vándortáborokban. Ahogy énekeltek Koncz Zsuzsát, Omegát és Illés-számokat is. A főiskolán először Vilcsek Bélának mutatta meg verseit, aki a szövegek zeneiségét dicsérte. Pedig akkor nemigen ismerte még a verstant, inkább ösztönösen érezte a metrumot. Egy idő után lehetett már sejteni, hogy aligha lesz belőle énekes, ő viszont szeretett volna a zene közelében maradni valahogy. Emiatt kezdtek el foglalkoztatni a dalszövegek.
Zenei projektek és dalszövegírás
Karafiáth Orsolya nevéhez több zenei projekt is kapcsolódik, ahol dalszövegíróként, ötletgazdaként vagy narrátorként működött közre. 2008-ban jelent meg az A Maffia-klub című film zenéje lemez, melynek ötletgazdája, szövegírója, narrátora és producere is ő volt. Részleteket olvasott A Maffia-klub című regényéből, a könyv női főszereplőinek írt dalai pedig egy underground-válogatott - többek között a Boogie Mamma, Gasner János, a Kaukázus, a Kistehén Tánczenekar és Palya Bea - tolmácsolásában szólalnak meg.
2009 decemberében jelent meg A fekete macska című, zeneileg roppant színes, az orfeumok, kabarék világát idéző, kicsit dzsesszes, kicsit funkys lemeze, amely Tóth Evelin hangjának köszönhetően mégis nagyon egységes. Eredetileg A fekete macskát is különböző énekesnőkkel képzelte el, de amikor először hallotta énekelni Evelint, tudta, hogy vele szeretne dolgozni ezen a lemezen. Lotte Lenyához, illetve a harmincas évek berlini lokáljaihoz visz vissza ez a lemez.
A dalszövegírás számára egyfajta szerepjátszás, hiszen egy előadó, egy színpadi karakter számára készülnek a sorok. Elmondása szerint a dalszövegírás sokkal kevésbé harsány szerep, mint a performatív megjelenései. Akkor volt a legnehezebb, amikor a Naprának írt szövegei játszani kezdte a Petőfi Rádió. Együtt énekelt a tömeggel a koncerteken, és tudta, hogy elképesztően jól álltak azok a sorok Krámli Kingának és Both Mikinek, de közben fájt is, hogy senki nem tudja, hogy ezek az ő sorai. Aztán elrendezte magában. Rengetegszer van előtérben, és belátta, hogy simán belefér az, hogy dalszövegíróként az árnyékban marad.
Karafiáth Orsolya és a társadalmi érzékenység: Az Utcáról Lakásba Egyesület
Karafiáth Orsolya nem csupán az irodalom és a zene világában aktív, hanem a társadalmi ügyek iránt is elkötelezett. Kiemelten fontosnak tartja a lakhatási válság enyhítését, és az Utcáról Lakásba Egyesület munkájának bemutatásával és támogatásával igyekszik felhívni a figyelmet a hajléktalan emberek problémáira. „Hiszünk abban, hogy mindenkinek szüksége van egy helyre, amit otthonnak hívhat.” Ez az Utcáról Lakásba Egyesület hitvallása. Céljuk a lakhatási válság enyhítése, azon dolgoznak, hogy minél több rászoruló és hajléktalan ember költözhessen szociális bérlakásba.
Az egyesület immár több mint ötven ember, köztük gyerekes családok és nyugdíjasok lakhatását tudja biztosítani, és ez a szám folyamatosan növekszik. Több lakhatási programjuk van. A Kunyhóból Lakásba! programon belül rossz állapotban lévő, lakhatásra alkalmatlan önkormányzati bérlakásokat a leendő bérlők, önkéntesek, és más partnerek bevonásával újítják fel, magánadományokból és közadakozásból. Az egyesület a Lakhatást Most alapítvánnyal partnerségben lakásügynökségként magánbérleteket kezel, és a tulajdonosok által rábízott ingatlanállományt szociális bérlakásokként hasznosítja.
Mobilház programjuk pedig egy innovatív társadalmi vállalkozási koncepció, melyben az egyesület lakásügynöksége hajléktalan embereket, önkormányzatokat és magántulajdonosként belépő filantróp befektetőket kapcsol össze. Ebben a modellben üres telkekre telepített, összkomfortos és szigetelt, alacsony bérleti díjú és fenntartási költségű otthonokat bérelhetnek a rászorulók. A megvásárolt vagy használatba kapott telkekre skandináv-típusú használt mobilházakat telepítenek, melyek lényegesen olcsóbbak a lakásoknál, komfortban azonban nem maradnak el azoktól.
A lakhatás kérdése mellett az egyesület heti szinten is segíti a hozzájuk fordulókat, például a munkalehetőségek feltérképezésében is, így a sikeres munkaerőpiaci integráció elengedhetetlen feltétele lakhatási programjaiknak. Fontosnak tartják, hogy ne csak a biztonságos lakhatás megteremtésében, de az annak megtartásához szükséges munkahely keresésben is támogassák a hozzájuk fordulókat. Az Adj Munkát! egy olyan szolgáltatás, ahol egymásra találhatnak szegénységben, társadalmi kirekesztésben élő dolgozni akaró emberek és az olyan munkáltatók, akik valamilyen alkalmi, vagy hosszútávú feladatra, munkára keresnek embert.
Interjúk hajléktalan emberekkel: Utak az erdőben
Karafiáth Orsolya ajánlja az egyesület gondozásában megjelent kötetet, Kovács Vera könyvét, az Utak az erdőben címűt, amely hajléktalan emberekkel készült interjúk alapján írt szociográfia. Mély és megrázó olvasmány. Piroska, a könyv egyik szereplője vidéken született, alig valamivel a nagykorúvá válása előtt tudta meg, hogy örökbefogadott gyerek. Összetört teljesen, idegileg összeroppant. Nevelőszülei levették a nevükről, gyakorlatilag semmi nélkül szélnek eresztették. „Olyan ez, mint amikor beleesel a Dunába, és sodor a víz. Hát sodródtam én is ide-oda, elbuktam, aztán felálltam. 19 évesen teherbe estem, majd rá egy pár hónapra megismerkedtem a férjemmel a közös baráti társaságunkon keresztül. Tudta, hogy terhes vagyok, de azt mondta, „ne törődj te semmivel, majd megleszünk valahogy”” - emlékszik vissza.
Hosszú és jó házasság volt, ahol ő előbb 15 évig háztartásbeliként, majd 5 évig gyári munkásként dolgozott. Ám férje halála után az anyósa kitette a házból, ahol addig éltek. Így került az utcára. Most öregen és betegen ugyan, de lakásban él, hála az Utcáról Lakásba Egyesületnek. „Tíz évet voltunk a Janival az utcán, ő meg tüdőrákban halt meg. Amikor bekerült a kórházba, azt mondták, tébécés. Vagy három hónappal később jutott eszébe, hogy neki egy nagy lyuk van a tüdején. Azzal ki is vágták a kórházból, hiába, ha fertőzött vagy, akkor nem rakhatnak ki. Na de őt kivágták, és akkor még három évig élt ott lent velem.”
Ezek a történetek rávilágítanak arra, hogy a hajléktalanság gyakran nem választás, hanem tragédiák és szerencsétlen körülmények következménye. A mesékben oly gyakori "jó anya" hiánya a valóságban is mélyrehatóan befolyásolja az emberek életét, és a biztonságos otthon hiánya az egyik legsúlyosabb probléma, amellyel egy társadalom szembesülhet. Karafiáth Orsolya munkássága, legyen szó az anyaságról, a zenéről vagy a társadalmi felelősségvállalásról, mindig az emberi sorsok és érzések mélyére hatol, és arra ösztönöz, hogy nyitott szívvel tekintsünk a világra.
tags: #karafiath #orsolya #az #anyasagrol