Tejfehérje és tejfogyasztás: Ausztrál kutatások és globális perspektívák

A tej és tejtermékek fogyasztásának hatásairól szóló viták régóta megosztják a dietetikusokat és a táplálkozáskutatókat. Míg korábban a csökkentett zsírtartalmú tejeket javasolták az érrendszeri kockázatok csökkentése végett, 2010-ben több olyan kutatási eredmény született, amelyek még a teljes, 4 százalék körüli zsírtartalommal rendelkező tejeket is ajánlják.

Tejfogyasztásra bíztató kutatások 2010-ben

2010 számos, a tej jótékony hatását alátámasztó kutatási eredményt hozott. Az egyik legfontosabb megállapítás az volt, hogy sem a teljes, sem a csökkentett zsírtartalmú tejek rendszeres fogyasztása nem növeli a szívbetegségek, illetve a stroke kockázatát. Az American Journal of Clinical Nutrition című táplálkozási szaklap 2011. januári számában megjelent amerikai Wageningen és Harvard Egyetemek közös kutatása szerint napi három pohár tej a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát 18 százalékkal csökkentheti. Összegeztek továbbá tizenhét, a témában 2010-ben Európában, az Egyesült Államokban és Japánban született kutatást is, amelyek mind ezt a tendenciát erősítették meg.

2010 januárjában amerikai kutatók az American Journal of Clinical Nutrition című táplálkozási szaklapban 350 ezer ember adatait elemezve arról számoltak be, hogy a tejben található telített zsírok fogyasztása nem növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Februárban az American Journal of Epidemiology című járványügyi szaklap egy svéd kutatásról adott hírt. A vizsgálat 23 366 svéd férfi kalciumbevitelét elemezve azt találta, hogy a hivatalosan ajánlottnál 25 százalékkal több kalciumot fogyasztva a szív- és érrendszeri betegségekben, valamint rákban való elhalálozás kockázata 25 százalékkal csökkenthető.

Ausztrál kutatások a tejtermékek hatásairól

Áprilisban a European Journal of Clinical Nutrition című táplálkozási lapban ausztrál kutatók arról számoltak be, hogy 16 éven át 1529 ausztrál felnőtt tej- és tejtermék-fogyasztását követve azt találták, hogy a legtöbb tejterméket fogyasztók kardiovaszkuláris elhalálozásának kockázata 69 százalékkal alacsonyabb volt, mint azoké, akik a legkevesebbet fogyasztották.

A kutatás során megvizsgálták, hogy a naponta bevitt tejtermék összefügg-e az artériák merevségével, mert arra voltak kíváncsiak, igaz-e az általánosítás, hogy ez az élelmiszercsoport összefüggésbe hozható a keringési problémákkal. Kezdetben azt feltételezték, hogy nincs köztük kapcsolat. A Hypertension című folyóiratban megjelent cikk arról számolt be, hogy a pulzushullám terjedési sebessége, a pulzusnyomás és a szisztolés vérnyomásérték csökkent több tejtermék fogyasztása esetében, a demográfiai és táplálkozási variánsoktól függetlenül. Ezzel párhuzamosan csökkent továbbá a szívbetegségek kockázata is. További kutatások, köztük kontrollált klinikai kísérletek is szükségesek annak meghatározására, hogy a tejtermékekkel hatásosan lehet-e befolyásolni az életkorral összefüggő artériamerevséget, továbbá a szívbetegségeket, valamint hogy mely csoportok számára megfelelő ez a módszer. A kutatást Georgina Crichton, táplálkozástudományi és pszichológiai doktorandusz hallgató vezette a Dél-Ausztrál Egyetemről.

A2-es tej és a tejfehérje-érzékenység

Új-Zélandon és Ausztráliában már évtizedek óta nagy sikert arat az úgynevezett A2-es tej. A tej a köztudatban egészséges, tápanyagokban gazdag élelmiszer, bár az orvosok és táplálkozáskutató szakemberek véleménye alapvetően megoszlik ebben a témában. Mindenki által elfogadott tény, hogy a tej fogyasztása során egyeseknél kellemetlen mellékhatások léphetnek fel. A tejcukorra, laktózra érzékenyeknél a panaszok skálája és intenzitása szélesebb lehet, attól függően, mennyire érzékeny a laktózra a szervezet. Van, aki kis mennyiségben fogyaszthat tejet, de egyeseknek teljesen száműzni kell étrendjükből a tejtermékeket. A kellemetlen mellékhatások csökkentését, illetve megszüntetését ígérik az A2-es vagy A2A2-nek is nevezett tej forgalmazói.

Az A2-es tejjel eddig végzett tudományos kutatások alapján feltételezhető, hogy ennek a tejnek fogyasztása során bizonyíthatóan kevesebb bélrendszeri panasz lép fel.

A tejben megtalálható fehérje két formában ismeretes: savófehérjék (20%) és kazeinfehérjék (80%). Az utóbbi 3 nagyobb csoportba osztható: alfa, kappa és béta kazeinok. A béta kazein előállításáért felelős gén A1-es és A2-es formában létezik. A gének a DNS kettős spiráljának részei, így a tejet adó tehenek genetikai állománya ez alapján a következő csoportokba osztható: A1A1, A1A2 vagy A2A2. Feltételezések szerint az A2A2 típusú genetikai összeállítás létezett korábban, ami az idők folyamán mutálódott, és időközben az A1-es típusú gén lett elterjedtebb. A különbség ezen fehérjék aminosav összetételében mutatkozik. A 209 aminosavból az A2 típusú bétakazeinben egy aminosav különbözik az A1 típusútól. Ez a kis különbség az összetételben a magyarázat arra, hogy miért lenne egészségesebb az A2-es tej.

Kutatások szerint ugyanis az A1-es bétakazeinnek a szervezetben történő lebontása során egy BCM-7 nevezetű peptid keletkezik, amely oxidánsként viselkedik, és káros hatással van az emésztőrendszerre, a belső szervekre és az agyműködésre. Az A2-es tej további összetételében teljesen megegyezik az A1-es típusú tejjel, így ízében és állagában is. Az árban viszont nagy a különbség. Hollandiában a tehenek körülbelül 70%-a A2-es tejet ad, tehát az úgynevezett hagyományos tej is tartalmaz A2-es típusú tejet. Annak ellenére, hogy tudományosan egyelőre nincs kellőképpen alátámasztva az A2-es tej szervezetre gyakorolt jótékony hatása, sokan hisznek a termékben, ami többnyire személyes tapasztalatok alapján szerzett „bizonyíték”.

A BCM-7 peptidet számos kutatás összefüggésbe hozta egyes emésztési problémákkal, tejcukor érzékenységgel, 1-es típusú cukorbetegség és bizonyos szívbetegségek kialakulásával. Annak ellenére, hogy az A2-tej vélelmezett pozitív és/vagy az A1-tej negatív hatásai még nem bizonyítottak, az A2-es tejet és tejtermékeket (pl. Mayer és munkatársai (2021) ausztriai, kereskedelmi forgalomban kapható A2-es (A-zwei Milch márkajelzésű) fogyasztói tejek β-kazein státuszát vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy öt termékből négy hamísított, ugyanis ezekben a termékekben a β-CN A2 formája mellett jelen volt a β-CN A1 forma is. A Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. vizsgálatai is megerősítik az alternatív tej és tejtermékek iránti igényt a magyar társadalom részéről. Az A2 tehéntej fontossága abban rejlik, hogy fehérje-összetétele következtében bizonyos esetekben a tejfehérje-allergiában szenvedő emberek számára is fogyasztható.

Az A2-es tej története és elterjedése

Az A2-es tej története 1993-ban kezdődött, amikor Robert Elliott, az új-zélandi Auckland Egyetem professzora a szamoai gyerekek körében az I. típusú cukorbetegség gyakoriságát kezdte vizsgálni. Arra figyelt fel, hogy a Samoán élő gyerekekhez képest az Új-Zélandon élő szamoai gyerekek közt gyakoribb az I. típusú cukorbetegség. Az életmódban kereste a különbségeket, és a tehéntejet határozta meg lehetőségként. Azt állította, hogy a fejlődő világban az I. típusú cukorbetegség országokon belüli változatainak több mint 80 százaléka magyarázható az A1 béta-kazein bevitelével. Azonban az I. típusú cukorbetegség és az A1 béta-kazein közötti közvetlen kapcsolatot egyelőre nem sikerült tudományosan igazolni.

Néhány ökológiai tanulmány felvetette, hogy a BCM7 és kapcsolódó vegyületei talán részt vesznek krónikus betegségek kialakulásában, beleértve az I. típusú diabéteszt, az ischaemiás szívelégtelenséget, az autizmust és a skizofréniát. Járványtani bizonyítékok is utalnak arra, hogy a BCM7 peptid veszélyforrás lehet egyes betegségek - a többi közt I. típusú diabétesz, valamint szív- és érrendszeri betegségek - kialakulásában, de egyelőre nincs megfelelően megalapozott kutatás ennek bizonyítására.

Az A2 béta-kazeinre vonatkozó tudományos felfedezést követően 2000-ben Corran McLachan megalapította Új-Zélandon a ’The a2 Milk CompanyTM ’vállalkozást. A ’The a2 Milk CompanyTM’ a legnagyobb ausztrál tulajdonú tejtermék márka, és mintegy 30 olyan hitelesített tejtermelő üzem van, ahol kizárólag nyers és természetes ’a2 MilkTM’ tejet termelnek, kifejezetten erre a célra szelektált tehenekkel. A cég 2003 augusztusában átadta a szabadalmi és márkajogokat az egyesült államokbeli ’Ideasphere Incorporated’ (ISI) számára, hogy ’a2 Milk’ termékeket forgalmazzanak Észak-Amerikában (A2 Corporation, 2004) és közös vállalatot hozott létre a legnagyobb brit tejfelvásárlóval (Müller Wiseman Dairies) 2011 novemberében, hogy gyártsa, forgalmazza és értékesítse az ’a2 Milk’ termékeket Angliában, valamint Írországban (Ooi, 2011). Három évvel később a ’The a2 Milk Company’ közleménye szerint 20 minősített farm szolgáltatott tejet a feldolgozáshoz az Egyesült Királyságban. Forgalmuk az első évben elérte az 1 millió fontot.

Tej és allergén fehérjék az anyatejben

A tejfehérje fogyasztás és az anyatej allergén tartalma egyre inkább a kutatások fókuszába kerül. Egy 2019-ben megjelent tanulmány szerint az anyatej tejfehérje tartalma a fogyasztást (200 ml) követő 2. órában érte el a csúcsot, ám a 6. órában már nem volt kimutatható. Az amerikai gyermekgasztroenterológiai folyóirat kimutatásai szerint, 3-6 napnyi anyai tejmentes diéta hatására eltűnhetnek a gyermek akut tünetei. Amennyiben a tünetek nem javulnak, a diéta 14 napig is folytatható, de ha ezen időszak folyamán sem javulnak, akkor valószínűleg nem tejfehérje allergia áll a hátterükben.

Tojás és búza allergén az anyatejben

Egy ausztrál kutatás során anyák napi egy szem tojást fogyasztottak el muffinba sütve, 3 héten keresztül. Az anyatej tojásfehérje tartalma fogyasztás után 8 órával volt a legmagasabb, azonban a vizsgálat alapján úgy tűnt, a tojás esetében nem mondható el, hogy az allergén a folyamatos fogyasztás hatására felhalmozódna az anyatejben.

A búza allergén csak 41 anya tejéből került kimutatásra egy olyan vizsgálat során, amiben 53 szoptató nő vett részt. A kutatások összevetése alapján nem minden allergén kerül be az anyatejbe (a földimogyoró és a búza kisebb arányban volt kimutatható, mint a többi allergén) és határozottan nincs szükség hetekre az allergén kiürüléséhez.

Tej és prosztatarák: Összefüggések és kockázati tényezők

A prosztatarák az egyik leggyakoribb rákfajta a férfiak körében, és a rákos halálozásban a második helyet foglalja el (Biernacka és mtsi. 2012). Az onkológiai kutatások túlságosan koncentráltak a rákok genetikai okaira, pedig mára világossá vált, hogy a rákok 60-80 százalékáért a nyugati életstílus a felelős. William Grant 1999-ben úgynevezett ökológiai vizsgálatot folytatott le a prosztatarák és a tej, ill. a kalciumfogyasztás közötti kapcsolat vizsgálatára. Grant 41 ország 1986-os évi prosztatarák halálozását vetette össze a tej- és tejtermékek, a kalcium- és a paradicsomfogyasztással. Statisztikailag szignifikáns eredmények emelkedtek ki ezekkel a tápanyagokkal kapcsolatban.

Számos tanulmány eredményét idézi Grant. Az egyik vizsgálatban napi maximum egy pohár tejet fogyasztókhoz képest a napi egy-két pohárral fogyasztóknak már 1,8-szer, a három pohárnál többet fogyasztóknak már 2,4-szer nagyobb volt a kockázata. Egy másik vizsgálatban a naponta két pohárnál több tejet fogyasztóknak már ötszörös volt a kockázata a prosztatarákra. Grant elemzéséből az is kiderül, hogy a fő kockázati faktor a zsírmentes tej, ami azt bizonyítja, hogy nem a tejzsír, hanem a tej egyéb összetevői állnak a prosztatarák kockázatát fokozó hatások hátterében.

Több fontos ilyen összetevő ismert, az egyik a tej kalciumtartalma, a másik a tejben található növekedési faktorok, például az Inzulinszerű Növekedési Faktor (IGF), és a tejfehérjék. A tej megsokszorozza az inzulin kiválasztást is, ami szintén növekedési faktor, és számtalan vizsgálat igazolja, hogy a magas inzulinszint kapcsolatban áll a megnövekedett prosztatarák kockázattal. Giovannucci és munkatársai (1998) több vizsgálatban igazolták, hogy a nagyon sok kalciumot fogyasztóknak, szemben a kevés kalciumot fogyasztókkal, szignifikánsan nagyobb a prosztatarákra és az áttétes prosztatarákra a kockázata (Chan és mtsi., 1998; Chan és mtsi. 2001).

Kalciumszint és D-vitamin szerepe

Számos rákfajta, így a prosztatarák gyakorisága is, Délről Északra növekszik, ahogy az évi napsütéses órák száma, és az adott terültre eső UV sugárzás mennyisége csökken. Skinner és Schwartz (2008) közvetlenül a vér kalciumszintjét mérték és vetették össze a prosztatarák halálozással. Akiknek a legmagasabb volt a kalcium szintje, azoknak a legalacsonyabb kalciumszintűekhez képest 2,68-szor nagyobb volt a kockázata a végzetes prosztatarákra. Chan és mtsi. (2001) abból a feltevésből indultak ki, hogy a magas tejfogyasztás miatt megnövekedett kalciumszint csökkenti az aktív D-vitamin szintjét, és ez hajlamosít a prosztatarákra. Akik tej formájában naponta több mint 600 mg kalciumot vittek be, azoknak alacsonyabb volt az aktív D-vitamin szintje azokhoz képest, akik naponta kevesebb mint 150 mg kalciumot vittek be tejjel.

Qin és mtsi. (2004) 11 olyan vizsgálatot elemeztek, amelyben a tej- és tejtermékek fogyasztásának prosztatarák kockázatra mért hatását vizsgálták. Az összevont elemzés szerint 1,68 a prosztatarák kockázat tej- és tejtermék gyakori fogyasztása esetén.

Tejfehérjék és inzulinszint

Park és mtsi. (2014) sejttenyészetben vizsgálták a prosztatarák két jól ismert sejttípusát az áttétet könnyen képző PC3-at és az áttétet kevésbé adó LNCaP. A PC3 sejtek osztódását az alfa-kazein 228%-kal növelte meg, míg az összes kazein 166%-kal. (Az alfa-kazein a tejfehérjék legalább 50 százalékát alkotja.) Az LNCaP sejtek szaporodását az alfa-kazein 134%-kal, az összes kazein 142 százalékkal növelte meg. A szerzők fontosnak találták azt a megfigyelést, hogy nem az IGF-1 hatásáról, hanem a tejfehérjék osztódást serkentő hatásáról van szó.

Nielsen és mtsi. (2012) a tejsavó rákos burjánzásra gyakorolt hatását vizsgálták, és úgy találták, hogy ösztrogén jelenlétében a PC3 sejtek osztódása szignifikánsan felgyorsul. Az ösztrogén más kutatások szerint is jelentős kockázati faktor a prosztatarák kialakulásában, hiszen az életkor előre haladtával egyre növekszik az aromatáz enzim szintje, melynek hatására egyre több tesztoszteron alakul át ösztrogénné. Biernacka és mtsi. (2012) összefoglalójukban vizsgálatokat idéznek, amelyekben az IGF1 és IGF-2 in vitro (azaz lombikban) serkentik a prosztatarák sejtek növekedését, illetve az IGF hatás gátlásával ez a növekedés lelassul. A klinikai kutatások is megerősítik, hogy az IGF tengely fokozott aktivitása gyorsítja a prosztatarák fejlődését. Jól ismert, hogy az IGF-1 szintet a nagy kalóriabevitel, a finomított szénhidrátok fogyasztása, a magas inzulinszint, és természetesen a tejfogyasztás emeli meg. A magas inzulinszint szintén kockázati faktor. Például Hsing és mtsi. (2001) vizsgálatában a legalacsonyabb inzulinszintűekhez képest a legmagasabb inzulinszintűeknek 2,65-ször nagyobb volt a kockázata prosztatarákra. Az utóbbi években a prosztatarák kialakulásában egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak az ösztrogénnek. A kor előre haladtával egyre nagyobb arányban alakítja át az aromatáz enzim a tesztoszteront ösztrogénné, és főként ez felel a prosztatasejtek rákos elfajulásáért (Szendi, 2016).

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a tej- és tejtermékek fogyasztása több okból is fokozza a prosztatarák kockázatát. Egyrészt a magas kalciumtartalom az egyik fontos kockázati faktor, mert a kalcium önmagában is serkenti a prosztatarák fejlődését, másfelől a magas kalciumszint gátolja az aktív D-vitamin kialakulását. A tej másik fontos kockázati tényezőjét maguk a tejfehérjék képviselik, amelyek serkentik a prosztatarák kialakulását és súlyosbodását. További kockázati tényező a tejjel kapcsolatban, hogy megnöveli az inzulinszintet és az IGF-1 szintet; mindkettő növekedési faktor, amelyek ismert kockázati tényezők mindenféle rák, így a prosztatarák esetében.

Laktózérzékenység és tejallergia

A laktózérzékenység vagy laktózintolerancia a laktóz, egy a tejben és a tejtermékekben megtalálható cukorféle lebontásának a képtelensége. Ennek oka a lebontáshoz szükséges laktáz enzim hiánya vagy alacsony szintje. Laktáz nélkül a laktóz diszacharidja felbontatlan marad, és így nem kerülhet a bélfalon keresztül a vérkeringésbe, és így a belekben marad. Ezzel több kellemetlen alhasi kórtünet is párosulhat, többek között gyomorgörcs, puffadás, felfúvódás, hasmenés. Ha a laktózmentes étrend után is megmaradnak a panaszok, tejallergia (tejfehérje-allergia) is szóba jöhet. Az allergia azt jelenti, hogy az immunrendszer egy egyébként ártalmatlan anyagra úgy reagál, mintha káros lenne a szervezetre. A tejallergia gyakoribb a csecsemőknél, mint a felnőtteknél.

A laktózérzékenység típusai és diagnosztizálása

Az elsődleges laktózérzékenység genetikailag meghatározott, felnőttkorban jelentkező forma, amely a világ lakosságának többségét érinti. A másodlagos laktózérzékenységet környezeti tényezők, például bélfertőzések, gyulladásos bélbetegségek vagy lisztérzékenység idézhetik elő. A veleszületett laktázelégtelenség ritka genetikai rendellenesség, amely már születéskor jelentkezik.

A laktózérzékenység kimutatásához a hidrogén-kilégzéses vizsgálat az egyik leggyakoribb módszer. Ennek során egy éjszakai böjtöt követően éhgyomorra 50 gramm, vízben oldott laktózt kell lenyelni. Amennyiben a laktóz nem emésztődik meg, akkor ezt a bélrendszer baktériumai bontják le, melynek során hidrogént termelnek. A kilélegzett levegőben kimutatható mennyiségű hidrogén laktózintoleranciára utal. Hasonló klinikai eljárást kell alkalmazni a fruktóz felszívódási zavarának a nem veleszületett formájának megerősítésére.

Laktóztartalmú élelmiszerek és helyettesítők

A laktóz az élelmiszerek két nagy csoportjában van jelen: a hagyományos tejtermékekben és az adalékanyagokban. A tejcukormentes (laktózmentes) élelmiszer az, amelynek tejcukortartalma fogyasztásra kész állapotban legfeljebb 0,1 g/100 g, illetve 0,1 g/100 cm³. Az emberi tejnek a legnagyobb a laktóztartalma, nagyjából 9%. Ugyanez az arány a feldolgozatlan tehéntejnél 4,7%.

A laktóztartalmú tej- és tejtermékek helyettesíthetők laktózmentes változataikkal, de vannak más pótszerek is, például mandula- vagy szójatej. Ezeket a pótszereket kalciummal és vitaminokkal gazdagítják. Emellett figyelembe kell venni, hogy sok késztermék laktóztartalmú vagy laktózt tartalmazhat. A laktózt az íz javítására adják számos termékekhez, például csokoládékhoz, kenyerekhez, péksüteményekhez, húskészítményekhez, tésztákhoz, instant porokhoz, fagylaltokhoz és bonbonokhoz.

Egészséges, másodlagos laktózérzékenységben szenvedő személyek esetén elképzelhető a vastagbél baktériumflórájának „megtanítása” a laktóz jobb lebontására, naponta több alkalommal kis mennyiségű tejtermék fogyasztásával, néhány héten keresztül. A bélbetegségek meggyógyításával többnyire megszűnik a laktózérzékenység.

tags: #tejfeherje #ausztral #kutatasok