Tejfehérje-allergia és eozinofília: Összefüggések és kezelési lehetőségek

A tejfehérje-allergia egy immunrendszeri reakció, amely a tejben található fehérjékre, például kazeinre vagy savófehérjékre adott kóros válaszként jelentkezik. Fontos elkülöníteni a laktózintoleranciától, mely enzimhiány, nem pedig immunreakció. Míg a laktózintolerancia emésztési zavarokkal jár, a tejallergia szélesebb körű tüneteket okozhat, beleértve a bőr-, légúti és súlyos esetekben életveszélyes anafilaxiás reakciókat is.

Mi a tejfehérje-allergia és mi okozza?

A tejfehérje-allergia során a szervezet idegenként ismeri fel az egyébként ártalmatlan tejfehérjéket, és allergiás immunválaszt indít el ellenük. Ez a kóros reakció sokféle tünetet okozhat, az enyhétől az életveszélyesig. A tehéntejben található fő fehérjéket kazeinnek és tejsavónak nevezik. A tejfehérjék hatására az immunrendszer IgE ellenanyagokat termel. Ha a szervezet újra találkozik a tejfehérjékkel, akkor az IgE ellenanyagok hatására az immunsejtekből hisztamin szabadul fel, ami okozza a tüneteket.

A tejfehérje-allergia kialakulásában az örökletes tényezők fontos szerepet játszanak, és a kórkép családi halmozódást mutathat. A modern életstílus változásai is szerepet játszhatnak, emellett a csecsemők számára a korai tejbevezetés növelheti a kockázatot.

Immunrendszer reakciója tejfehérjére

Gyermekkori tejallergia

A tehéntej-fehérje allergia többnyire csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelentkezik, rendszerint akkor, amikor a gyermek tehéntej alapú tápszert kap, vagy a tejtermékek bevezetésre kerülnek az étrendjébe. Csecsemőknél gyakori jelek lehetnek a bőrkiütések (ekcéma, csalánkiütés), hányás, hasmenés, véres széklet, hasfájás vagy fokozott sírás/nyugtalanság evés után. Előfordulhat légúti tünet is, például orrdugulás vagy sípoló légzés.

Szerencsére a tejallergiás gyerekek jelentős része kinövi ezt az allergiát. Az orvosi tapasztalatok alapján a gyermekek többsége (becslések szerint 80-90%-a) 3-5 éves korára megszabadul a tejallergiától. Az allergiára hajlamos csecsemőknél is sokszor megfigyelhető a tünetek enyhülése és megszűnése az óvodáskor környékére.

Amennyiben szoptat, és gyermekénél tejfehérje allergiát diagnosztizáltak, abba kell hagynia a tej- vagy szójatartalmú termékek fogyasztását. Ha a baba hagyományos tápszert kap, akkor érdemes tejfehérje mentes, hipoallergén vagy aminosavakból álló tápszerre váltani.

Felnőttkori tejallergia

Felnőttkorban a tejallergia kétféle módon jelentkezhet: vagy a gyermekkorból megmaradt allergia kíséri végig a beteget, vagy - ritkábban - újonnan alakul ki felnőtt életszakaszban. A felnőttkori tejallergia tünetei röviddel a tej vagy tejtartalmú étel fogyasztása után vagy késleltetve (akár néhány óra múlva) is jelentkezhetnek.

Felnőtteknél a késleltetett tünetek (amelyek órákkal vagy egy nappal később jelentkezhetnek) közé tartozhat a tartós hasi diszkomfort, puffadás, esetleg bőrtünetek elhúzódó megjelenése vagy általános rossz közérzet. Ezek a késői reakciók a nem-IgE mediált immunfolyamatok miatt alakulhatnak ki, és gyakran az emésztőrendszert érintik.

A tejfehérje-allergia tünetei

A tejfehérje-allergia sokféle tünettel járhat, azok súlyossága egyéntől függő. Az érintettek a felsorolt tünetek nem mindegyikét tapasztalják! A tünetek a tejet vagy tejfehérjét is tartalmazó élelmiszer fogyasztása után néhány perccel vagy órával is jelentkezhetnek.

Azonnal jelentkező tünetek:

  • Csalánkiütések, vörös foltok, viszketés.
  • Sípoló légzés, nehézlégzés.
  • Zsibbadás vagy viszketés a száj körül.
  • Az ajkak, nyelv, torok duzzanata, rekedtség.
  • Köhögés, légszomj.
  • Hányás.

Később jelentkező tünetek:

  • Híg széklet vagy hasmenés, amely vért is tartalmazhat.
  • Hasi görcsök, puffadás.
  • Orrfolyás, könnyezés.
  • Csecsemőknél hasfájásos tünetek.

A tejfehérje-allergia esetenként anafilaxiát is okozhat. Ez az életveszélyes állapot perceken (maximum egy órán) belül kialakuló ajak-, gége- és nyelvduzzanat, vizenyő (ödéma), esetenként hasfájás tünetekkel járhat. Ebben az életveszélyes állapotban leállhat a légzés és a keringés. Anafilaxiás reakció gyanúja esetén azonnal mentőt kell hívni (112), és ha van adrenalin injekció (Epipen vagy más autoinjektor), azt haladéktalanul be kell adni a combizomba.

Tejfehérje allergia vs. laktózérzékenység

Tejfehérje-allergia vagy laktózintolerancia?

A tejfehérje-allergia és a laktózintolerancia két teljesen eltérő állapot, ezért a diagnózis során nagyon fontos ezek pontos megkülönböztetése.

Tejfehérje-allergia: az immunrendszer kóros reakciója a tejben található fehérjékre. Akár kis mennyiségű tejfehérje is súlyos, perceken belül jelentkező tüneteket válthat ki, és életet veszélyeztető allergiás reakcióhoz (anafilaxiához) is vezethet.

Laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység): a panaszokat nem az immunrendszer, hanem az emésztőrendszer enzimhiánya okozza. Ilyenkor a szervezet nem tudja lebontani a tejcukrot (laktózt) a szükséges laktáz enzim hiányában. Ez kellemetlen, de nem életveszélyes állapot, tünetei főként emésztőrendszeriek (puffadás, hasi görcsök, hasmenés).

A laktózintolerancia esetén a tejtermékek fogyasztása nem tilos, de azok laktózmentes változatát kell választani. Tejfehérje-allergia esetén semmilyen tejtermék nem fogyasztható, mivel a laktózmentes tejtermékekből csak a tejcukrot bontották le, de a tejfehérje ugyanúgy jelen van bennük.

Diagnosztizálás

A tejfehérje-allergia biztos felismerése érdekében az orvos részletes kórelőzményi kikérdezéssel kezdi a kivizsgálást: rákérdez a gyermekkori allergiás előzményekre, a tünetek jellegére és jelentkezésének idejére. Már a háziorvos vagy gasztroenterológus gyaníthatja a tejallergiát a panaszok alapján, de a diagnózis megerősítéséhez speciális allergiatesztek szükségesek.

  • Vérvizsgálat: ellenőrizhető a tej ellen termelődött specifikus IgE ellenanyagok szintje. Ha ez magas, az alátámasztja az IgE-mediált tejallergiát.
  • Prick-teszt (karcolásos próba): a bőrfelszínre cseppentenek a tesztelendő allergénből, majd a cseppen át megkarcolják a bőrfelszínt. A teszt helyén kialakuló reakció mértéke mutatja az allergiás reakció meglétét és annak erősségét.
  • Táplálkozási napló: a beteg leírja, mit fogyasztott és milyen tünetei voltak, így az orvos összefüggést kereshet a tejtartalmú ételek és a panaszok között.
  • Eliminációs-provokációs teszt: a tejallergia diagnózisának arany standardja. A lényege, hogy a páciens egy előre meghatározott ideig (általában 2-4 hétig) szigorú tejmentes diétát tart, majd orvosi felügyelet mellett visszakap bizonyos mennyiségű tejfehérjét (provokáció). Ha a provokáció során ismét jellegzetes allergiás tünetek jelentkeznek, az megerősíti a tejallergia diagnózisát.

Nem minden tejallergiás reakció mutatható ki egyszerű tesztekkel - különösen a késleltetett típusú, nem-IgE mediált allergiák esetén a vérvizsgálat és Prick-teszt is negatív lehet.

Diagnosztikai tesztek a tejallergiára

Tejmentes diéta és kezelés

Jelenleg a tejallergia egyetlen oki kezelése a tej és a tejfehérjét tartalmazó élelmiszerek teljes kiiktatása az étrendből. Ha a tejallergiás beteg mégis tejtartalmú ételt fogyaszt és allergiás reakció indul, a kezelés a tünetek súlyosságától függ.

  • Enyhébb tünetek: antihisztamin tabletta segíthet enyhíteni a panaszokat.
  • Súlyosabb reakció: szteroid gyógyszerek (tabletta vagy injekció formájában) válhatnak szükségessé a gyulladásos reakció csillapítására.
  • Anafilaxiás sokk: a legsúlyosabb, életveszélyes állapot esetén az adrenalin az egyetlen életmentő azonnali szer. Az orvos adrenalin auto-injektort is felírhat vészhelyzet esetére, amit a betegnek mindig magánál kell hordania, és meg kell tanulnia a használatát.

A tejmentes étrend megtervezését érdemes dietetikus és gasztroenterológus segítségével végezni, hogy a beteg minden szükséges tápanyagot megkapjon, miközben elkerüli a veszélyes allergént.

Élelmiszerek, amiket kerülni kell

Tejallergiában minden állati eredetű tej (tehéntej, kecsketej, juhtej, bivalytej stb.) fogyasztása tilos, valamint az ezekből készült összes élelmiszer kerülendő. Ide tartoznak a tejtermékek (sajt, túró, joghurt, kefir, tejföl, vaj, tejszín, tejpor, sűrített tej stb.), illetve minden olyan feldolgozott élelmiszer, amely akár nyomokban tejfehérjét tartalmaz.

Fontos tudni, hogy a laktózmentes tejtermékek sem biztonságosak a tejallergiás számára, mivel azokból csak a tejcukrot bontották le, de a tejfehérje ugyanúgy jelen van bennük. Tehát a tejallergiás betegnek nem elegendő a laktózmentes termékeket választani - teljes tejmentességre van szükség.

Rejtett tej összetevők felismerése:

Az élelmiszer vásárlásakor gondosan el kell olvasni a címkén az összetevők listáját. Az allergének (köztük a tej vagy tejszármazékok) általában kiemelve szerepelnek a csomagoláson. Gyakori tejtartalmú adalékok vagy alapanyagok:

  • Kazein
  • Laktalbumin
  • Savó (tejsavó)
  • Kulturált tej (író)
  • Tejpor
  • Tejsavópor
  • Kazeinátok
  • Laktoglobulin

Ha egy terméken az szerepel, hogy „nyomokban tejet tartalmazhat”, azt jobb elkerülni, mert a gyártás során belekerülhetnek kis mennyiségű tejfehérje-maradványok.

Tejtermékek alternatívái

Tápanyagpótlás

A tejmentes diéta betartásakor gondoskodni kell a kalcium és D-vitamin pótlásáról, mivel a tejtermékek elhagyása ezeknek a fontos tápanyagoknak a hiányát okozhatja. Az orvos javasolhat kalciumtablettát vagy D-vitamin cseppeket, illetve segíthet olyan alternatív élelmiszerek kiválasztásában, amelyek gazdagok kalciumban. Jó kalciumforrás lehet például sok növényi tej (szójatej, rizstej, mandulatej, zabtej stb.) - figyelni kell, hogy dúsított változatot válasszunk, amelyhez kalciumot és D-vitamint adtak. Emellett a mák, diófélék, sötétzöld leveles zöldségek (brokkoli, kelkáposzta), hüvelyesek, szezámmag, halak (főleg szardínia) szintén tartalmaznak kalciumot.

Keresztreakciók és eozinofília

Keresztreakcióról akkor van szó, ha az allergiás személy a rokon vagy hasonló szerkezetű allergéneket sem tolerálja. Tejallergiásoknál sajnos gyakori, hogy a más állatok tejével (juhtej, kecsketej) is ugyanúgy reagálnak, mivel ezek fehérjéi nagyon hasonlóak a tehéntejéhez. Egy érdekes keresztallergia: bizonyos esetekben a tehéntejre allergiás személy a marhahúsra is allergiás lehet. Ennek az az oka, hogy a marhahúsban lévő szérumalbumin nevű fehérje hasonlít a tej fehérjéihez, így az immunrendszer erre is reagálhat.

Eozinofil nyelőcsőgyulladás (Eosinophil Oesophagitis - EoE)

Az eozinofilek olyan fehérvérsejtek, amelyek elpusztítják az allergéneket vagy az idegen anyagokat, és segítik az immunrendszert az allergiás reakció kiváltásában. Az eozinofilek számának növekedését eozinofiliának nevezik, ami allergiás reakcióra, rákra vagy parazita fertőzésre utalhat.

A betegek, akik kinőtték az ételallergiájukat, később a nyelőcső eozinofil gyulladásával reagálhatnak ugyanarra az ételre. Ilyenkor az oesophagus szöveteiben nagy mennyiségű eozinofil fehérvérsejt van jelen. Ez gyulladást és a nyelőcső beszűkülését okozhatja, ami miatt az étel elakadhat.

Spergel és mtsai (2014) eredményei alapján az eosinophil oesophagitis független az IgE-től, ami egyébként a beteg ételallergiájának fő mediátora. 1025 eosinophil oesophagitisszel élő gyermekből 425 esetben egy konkrét ételt azonosítottak kiváltó okként. Az adott étel akkor számít kiváltó oknak, ha az étrendből való eltávolítása a tünetek megszűnését, míg az étrendbe való visszahelyezése a tünetek újbóli felbukkanását okozza. Ennél a 425 gyermeknél a leggyakoribb tünetet kiváltó ételek a szója, a tej, a tojás és a búza voltak.

Az eozinofil nyelőcsőgyulladás diagnózisa és kezelése

Az eozinofil nyelőcsőgyulladást szöveti eozinofília diagnosztizálásával lehet megállapítani, amely az eozinofilek többletét jelenti a szövetekben a gyulladás vagy fertőzés helyén. Az orvosok szteroidokat vagy más gyógyszereket írhatnak fel az eozinofil nyelőcsőgyulladásban szenvedő betegek számára. Az eozinofíliában szenvedő betegek számára a hat ételből álló eliminációs diéta (DFED) a leggyakrabban előírt diétás terápia.

Életminőség és szociális hatások

Az állandó életmódváltoztatások és az élelmiszerekkel való óvatoskodás az életminőséget jelentősen befolyásolhatja. Az allergiás betegek gyakran szembesülnek szociális és pszichológiai kihívásokkal, például az étkezéssel kapcsolatos különféle korlátozások miatt. Fontos, hogy a tejallergiás betegnek tisztában kell lennie azzal, hogy bármikor előfordulhat súlyos reakció, ezért fontos egy allergiás vészhelyzeti terv kidolgozása orvosával. Ennek része, hogy a beteg felismerje az anafilaxia korai jeleit, tudja használni az adrenalininjektort, és a környezetében élők (család, kollégák) is tudjanak az allergiájáról, illetve arról, mit kell tenniük rosszullét esetén.

tags: #tejfeherje #allergia #eosinofili