Terhesség alatti vérzés: Mikor kell aggódni és mikor nem?

A terhesség - különösen annak korai szakaszában - számos olyan változással és tünettel járhat, amelyek aggodalmat kelthetnek a kismamákban. Ezek közül az egyik leggyakoribb és legtöbb kérdést felvető jelenség a hüvelyi vérzés. Fontos tudni, hogy a terhesség alatti pecsételő vérzés nem jelent feltétlenül problémát, de bizonyos esetekben azonnali orvosi figyelmet igényel.

Beágyazódási vérzés - A terhesség korai, ártalmatlan jele

A beágyazódási vérzés a terhesség egyik korai jele lehet, és mindössze arra utal, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódott a méhben. Ez a jelenség a korai terhességek 15-25%-ánál fordul elő, rendszerint a menstruáció várható időpontjához közel, körülbelül egy héttel előtte, és legtöbbször nem utal problémára.

A beágyazódási vérzés sokkal enyhébb a menstruáció során tapasztalhatónál. Színe barna vagy halvány rózsaszín is lehet, és általában csak néhány csepp vér fordul elő, enyhe görcsökkel kísérve, amelyek körülbelül egy napig tartanak. Fontos tudni, hogy gyakran ezen tünetek egyike sem jelentkezik.

Ha a menstruációja várható időpontja környékén bármilyen pecsételő vérzést tapasztal, és felmerül a terhesség lehetősége, érdemes terhességi tesztet végezni. A terhességi tesztek némelyike elég érzékeny ahhoz, hogy a vizeletből kimutassa a hCG hormont már 6 nappal a kimaradt menstruáció előtt. A túl korán végzett teszt hamis negatív eredményt adhat. Ha az eredmény negatív, de továbbra is úgy gondolja, hogy terhes, várjon 3 napot az újabb teszt előtt.

Miért jelentkezhet még pecsételő vérzés?

A pecsételő vérzés, vagy barnázás, amikor kis mennyiségű vér távozik a hüvelyen át, a ciklus bármelyik szakaszában jelentkezhet. Bár ijesztő lehet először tapasztalni, nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. A köztes vérzésnek számos oka lehet, az apróbb hormonális zavaroktól a komolyabb rendellenességekig.

Hormonális problémák

• Progeszteron hiány: A pecsételő vérzések menstruáció előtti jelentkezésének legjellemzőbb oka a progeszteron hormon alacsony szintje a szervezetben. A progeszteron hormon alapvető feladata, hogy a méhnyálkahártyát fenntartsa teherbeesés esetére.
• Pajzsmirigy alulműködés: A pajzsmirigy hormonjai a sejtek progeszteron-felvételére is kihatással vannak. Gyakran együttesen jelentkezik a progeszteronhiánnyal.
• Inzulinrezisztencia (IR): Összefügg a progeszteronhiánnyal és növeli a PCOS (policisztás ovárium szindróma) esélyét.

Gyógyszerek

• Fogamzásgátló elkezdése, cseréje: A tablettaszedés első hónapjaiban vagy új fogamzásgátlóra való váltáskor a nők gyakran tapasztalnak közti vérzést, ami a szervezet megszokásának része. Ha három egymást követő hónapban fennáll, ajánlott nőgyógyászhoz fordulni.
• Vérhígító gyógyszer: Ezek a készítmények pecsételő vérzést is előidézhetnek mellékhatásként.

Életmód

• Stressz, egyéb lelki okok: A stressz hatására kortizol termelődik a szervezetben, ami csökkenti az ösztrogén és progeszteron hormonok kibocsájtását.
• Jelentős testsúly változás: A hirtelen súlygyarapodás és súlyveszteség, valamint a rendszertelen, egészségtelen étrend is okozhat zavart a ciklusban.

Fizikai okok

• Polip, méhszájseb: Közvetlenül szexuális együttlétek után jelentkező vérzés esetén mechanikai sérülésekre, vagy a méhben/méhnyak csatornájában kialakuló polipra lehet gyanakodni.
• Daganat: A mióma, egy jóindulatú daganat, bizonyos méret fölött okozhat közti vérzést.
• Fertőzés: Számos bakteriális vagy szexuális úton terjedő fertőzés okozhat vérzést, gyakran lázzal, alhasi fájdalommal és kellemetlen szagú folyással kísérve.

Vetélés - Amikor a terhesség megszakad

Vetélésről akkor beszélünk, ha a terhesség a várandósság 24. hete - vagy az 500 grammos magzati súly elérése - előtt megszakad. Becslések szerint a kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel, és jelenleg nincs olyan módszer, amellyel az embrió elvesztése elkerülhető lenne. A legtöbb vetélés a terhesség igen korai szakaszában következik be, nagyon sokszor még terhességi teszt sem készült ilyenkor.

A spontán vetélések többnyire a várandósság első 12 hetében fordulnak elő; ritkábban a 12. és a 24. terhességi hét között. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó.

A spontán vetélés tünetei

Vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg:

• Hátfájdalom
• Súlycsökkenés (a terhességi tünetek hirtelen megszűnése)
• Fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás
• 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom
• Barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül
• Vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből

Előfordulhat az is, hogy a magzat elhal, de kilökődése nem indul meg spontán: ez az ún. missed abortion, amikor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.

A spontán vetélés típusai

A vetélésnek több típusa létezik:

1. Fenyegető vetélés (abortus imminens): Hüvelyi vérzés és alhasi görcsök jelentkeznek, de a méhszáj nem nyílt ki, és a terhesség tovább fejlődik. Az esetek 85 százalékában a terhesség nem szakad meg.
2. Kezdődő vetélés (abortus incipiens): A tünetek hasonlóak a fenyegető vetéléshez, de a méhszáj már nyitott. Ilyenkor sajnos nagyon gyorsan megkezdődik a terhesség kiürülése, a folyamatot nem lehet megállítani.
3. Inkomplett, azaz tökéletlen vetélés (abortus incompletus): A hüvelyi vérzés és alhasi görcsök mellett a méhszáj kinyílik, és a folyamat ugyan beindul, de nem fejeződik be, vérrögök és szövetdarabok maradhatnak a méhben.
4. Komplett, azaz teljes vetélés (abortus completus): A hüvelyi vérzés és alhasi görcsök mellett a nyitott méhszájon át a terhesség eltávozott, a méh ürege üres. A korai terhességnél fordul elő, 6 hetes korig gyakoribb.
5. Nem lezajlott vetélés (missed abortion): A terhesség fejlődése megszakad, az embrió vagy a magzat életjelenséget nem mutat, de a vetélés folyamata nem indult be spontán.
6. Habituális vetélés: Ha a nő legalább háromszor, mindig a 24. hét előtt vesztette el magzatát.

Spontán vetélés kiváltó okai és kockázati tényezői

A spontán vetélés oka gyakran ismeretlen marad, de hátterében számos tényező állhat. A vetélést az esetek 50 százalékában kromoszóma-rendellenességek váltják ki.

Kockázati tényezők

• 40 év feletti anyai életkor
• Dohányzás (naponta több, mint 10 szál), drog- és alkoholfogyasztás
• Túlzott koffeinfogyasztás (1000 mg fölötti koffeinmennyiségnél)
• Véralvadási zavar
• Cukorbetegség
• Extrém túlsúly
• Lisztérzékenység (cöliákia)
• A pajzsmirigy működési zavarai
• Policisztás ovárium szindróma (PCOS)
• Alacsony D-vitamin- és folsavszint
• Stressz és környezeti hatások
• Korábbi spontán vetélés
• Ovuláció és beágyazódás közötti több mint 10 nap eltelt idő

További lehetséges okok

• Sárgatest-elégtelenség: Ha a sárgatest nem termel elég progeszteront, a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni a megtermékenyített petesejt befogadására.
• Hüvelyi fertőzés (ivarcsatorna-gyulladás): Bizonyos kórokozók gyulladást okozhatnak, ami a burok megrepedéséhez és a magzat kilökődéséhez vezethet. Becslések szerint a vetélések több mint 70%-a valamilyen, a méhbe felszálló fertőzés miatt történik.
• Kromoszóma-rendellenességek: Kialakulhat új mutációként, vagy hordozhatja valamelyik szülő. A természetes szelekció révén a spontán vetélés megakadályozza, hogy a magzat súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenességgel fejlődjön tovább.
• Nőgyógyászati rendellenességek: Például a méh fejlődési rendellenessége, méhnyálkahártya pusztulása, méhfalak összenövése (Asherman-szindróma), nagy méretű mióma, méhsövény.
• Méhnyak-elégtelenség: Lehet elsődleges a méh fejletlensége vagy fejlődési rendellenessége miatt, illetve másodlagos korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
• Immunológiai összeférhetetlenség: Ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, így a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat.
• Antifoszfolipid szindróma (APS): Vérrögök, illetve az antitestek méhlepényre kifejtett károsító hatásai okozzák a vetélést.
• Alloimmun eredetű újszülöttkori trombocitopénia (NAIT): A magzat vagy újszülött agyvérzése mellett középidős vetélés kockázatával jár.

Fontos megjegyezni, hogy bár sokan gondolják, hogy a spontán vetélés kockázata mesterséges megtermékenyítés esetén fokozott, ez valójában téves elképzelés. A kockázat a természetes úton megfogant magzatok elvetélésével egyenértékű, azaz 15-25% körüli.

A vetélés diagnosztizálása

A vetélés ténye nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahangvizsgálattal állítható fel. A vizsgálatot akkor végzik el, ha a kismama vérzéssel és görcsös panaszokkal érkezik. Ha az ultrahangvizsgálat során még látszik a szívműködés, akkor nem lehet vetélésről beszélni. Két egymást követő spontán vetélés esetén szükség lehet a méh anatómiájának vizsgálatára, illetve hormonális és immunológiai kivizsgálásra is.

A spontán vetélés kezelése

A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel és bő folyadékfogyasztással.

• Teljes vetélés esetén: Amikor a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre.
• Tökéletlen vetélés és elmaradt vetélés (missed abortion) esetén: A terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny. Ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik. Próbálkozhatunk gyógyszeres kezeléssel is, amikor méhösszehúzó gyógyszerektől várjuk, hogy a folyamat beinduljon, és spontán befejeződjön.

A műtéti beavatkozás, melyet műszeres befejezésnek nevezünk, vénás altatásban (TIVA) történik, így nincs szükség intubálásra. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart, és utána 3-4 órával a páciens otthonába távozhat. A műtétet követően 2 hétig kerülni kell az ülőfürdőt, a szexuális életet és a tamponhasználatot. Egyéb megszorítás nincs. Fontos, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy gyógyszeres méhszájtágítás.

A műtéti beavatkozás lehetséges szövődményei

A műszeres befejezés „rutin műtétnek” számít, elvégzése alacsony kockázatokkal jár. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség. Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval, amikor a méhizomzat megsérül, átlyukad a műtét során.

A vetélés megelőzése

A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség. Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.

Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:

• Egészséges életmód és táplálkozás
• Fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése
• Rendszeres testmozgás
• Stressz kerülése
• Alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése
• Megfelelő vitamin- és ásványi anyag pótlás (várandósvitaminok)
• A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartása
• A koffeinbevitel és a gyógyszerszedés minimalizálása

Mikor forduljunk orvoshoz?

A terhesség során jelentkező vérzés, pecsételő vérzés, barnás váladékozás mindig kiemelkedő figyelmet igényel. Bő vérzés esetén mindenképpen azonnali nőgyógyászati vizsgálat javasolt. Ha a vér láttán bármilyen aggodalma merül fel, a kockázatok kizárása érdekében érdemes kivizsgálásra mennie.

Minden nőnek jelentkezhet enyhe, alhasi, menstruációs görcsöléshez hasonló fájdalma, hiszen a növekvő méh fokozott görcsöket válthat ki. Ezek a panaszok mindig könnyen szűnnek, a magnéziumpótlás és megfelelő folyadékbevitel sokat segíthet a görcsök enyhítésében. Azonban a rendszeresen jelentkező alhasi görcsök, melyek akár derékba sugárzó fájdalomként is jelentkezhetnek, pihenésre, magnéziumra nem múlnak, esetleg vérzéssel, gyengeséggel, rossz közérzettel, vagy egyéb panasszal járnak, mielőbbi orvosi vizsgálatra adnak okot.

A hüvelyi rendellenes váladékozást leggyakrabban egyszerű gyulladás okozza, de ez nem mindig egyértelmű a kismamáknak, hiszen sokszor nem is okoz egyéb panaszt a fertőzés. A vízszerű, emellett esetleg kellemetlen szagú, enyhén színes váladékozás is jelenthet problémát. Terhesség alatt a rendellenes hüvelyi váladékképződést mindenképpen ellenőrizni kell, mert a gyulladások is okozhatnak problémát a terhesség során.

Vetélés vagy méhen kívüli terhesség?

Méhen kívüli terhességről akkor beszélünk, amikor a terhesség nem a rendes helyén, nem a méhüregben tapad meg. Leggyakrabban a petevezetékekben látjuk, és a terhesség növekvő mérete miatt előbb vagy utóbb komoly panaszokhoz, alhasi fájdalomhoz, és hasüregi vérzéshez vezethet. Emellett járhat szintén alhasi görcsökkel és hüvelyi vérzéssel is. Annak az eldöntése, hogy egy korai terhesség során méhen kívüli terhességről van-e szó, semmiképpen sem a páciens feladata. Féloldali, erős hasi fájdalom, gyengeség, rossz közérzet, szédülés, hüvelyi vérzés, és pozitív terhességi teszt mielőbbi orvosi vizsgálatot igényel minden esetben.

Mire figyeljünk pecsételő vérzés esetén?

• Használjunk tisztasági betétet - ez segít észrevenni és monitorozni a rendellenes vérzést.
• Figyeljük, mennyire hosszan tartó a probléma.
• Ha a jelenség huzamosabb ideig fennáll, mindenképp forduljunk orvoshoz: a rendszertelen, két menstruáció közötti vérzéssel érdemes minél előbb felkeresni orvosunkat.

Irány a nőgyógyász!

A vizsgálatok előtt készüljünk fel egy konzultációra, melynek során a kezelőorvos rá fog kérdezni a rendszertelen vérzés kezdetére, gyakoriságára, valamint arra, hogy szexuális aktus után jelentkezett-e a tünet. Emellett arról is be kell számolni, tapasztaltunk-e más tünetet is, szedünk-e fogamzásgátlót, használunk-e tampont, valamint, hogy mikorra esett a legutóbbi nőgyógyászati vizsgálatunk.

Milyen vizsgálatokra kerülhet sor?

A körülmények megismerése után egy ultrahangos vizsgálat következik; ennek során az orvos a méhet, a petefészkeket és a méhnyálkahártyát is megnézi, valamint a méhnyakat és a hüvelyt is ellenőrzi.

Adott esetben endokrinológus szakembert is keressünk fel, mivel az endokrinológus által javasolható vérvétel mind a hormonszintek meghatározásában, mind pedig az IR kimutatásában segítséget jelent. Ilyen kivizsgálás során azokra a hormonális problémákra is fény derülhet, melyek akadályozhatják a teherbeesést, vagy - kezelés hiányában - 2-es típusú cukorbetegséget, hízást, pattanásos bőrt, fáradékonyságot, levertséget okozhatnak a jövőben.

tags: #teherbeeses #jar #verrel