Az angol és a magyar nyelv gazdag igésítő igékben, amelyeket a nyelvtudomány "könnyűigéknek" nevez. Ezek az igék gyakran nehezen ragadhatók meg, ami érdekessé teszi őket a nyelvészek és a nyelvtanulók számára egyaránt. Ebben a cikkben tovább boncolgatjuk ezt a jelenséget, kitérve az igevivőkre, metaforákra és lexikai függvényekre, valamint az idiómákra.
Az igevivők és a "könnyűigék"
A magyar nyelvben az ige előtt tárgyesetben álló "puszta" főnevek, mint például a "parancsot", nem valódi tárgyak, hanem úgynevezett igemódosítók vagy igevivők. Ezek az igevivők egyetlen hangsúlyegységet képeznek az igékkel. Az igemódosítók közé tartoznak a "parancsot"-féle puszta főnevek, az igekötők és bizonyos vonzatok, mint például a "parancsot ad", "kiad egy parancsot", "bérbeadja a lakást", "agyoncsap".
Az igemódosítóval dolgozó elemzés hasonló következtetésre jut, mint a könnyűigével operáló: a "parancsot" és az "ad" együttesen alkotják az igei állítmányt. Azonban, ha a "parancsot" csupán igemódosító, az azt sugallja, hogy az "ad" a fontosabb elem, míg a "parancsot" csupán módosítja azt. Ha ellenben az "ad" csupán könnyűige, akkor a "parancs" a kifejezés fontosabb tagja.
Metaforizáció és lexikai függvények
Sokan vélik úgy, hogy a könnyűigés kifejezésekben, mint például ahol a "give", "get" vagy "take" szerepel, gyakran metaforizáció figyelhető meg. A "GIVE a kiss" vagy a "GET a beating" esetében valamilyen metaforikus adás vagy kapás (nem-fizikai transzfer) zajlik. A metaforizáció ugyan motiválja az adott kifejezést, de nem teszi azt megjósolhatóvá.
A "veszélyeztet" szólóige helyett például többféle könnyűigés kifejezés is számításba jöhetne, amelyek alapjául többféle metaforizáció szolgálhatna. Ezek mind motiváltak lennének, mégsem veszélybe "lökünk", "tolunk", "ránthatunk", "teszünk", "vetünk", "borítunk", "ejtünk" valakit, hanem veszélybe "sodorjuk".
A lexikai függvények olyan jelenségekre utalnak, ahol egyazon jelentést különböző szavak fejeznek ki, a kulcsszó (ezúttal a főnév) függvényében és az adott nyelv önkénye nyomán. Például, míg említést "teszünk", zajt "keltünk", "csapunk" vagy "csinálunk", botrányt "csinálunk" vagy "csapunk", fogadalmat "teszünk". Ezért nevezik a jelenséget lexikai függvénynek.
A "könnyűigék" mint nyelvtani kategória
A "könnyűigék" nem segédigék, de nem is teljes értékű főigék, hanem a kettő között helyezkednek el. Létezik olyan megközelítés is, amely szerint a "virágba borul", a "mozgásba hoz" vagy az "ellensúlyt képez" voltaképp nem is könnyűigék, mert nem teljesen lexikai jelentés nélküliek, nem teljesen deszemantizálódtak, sőt egészen konkrét jelentéssel bírnak. Mások úgy vélik, hogy valódi könnyűigék, azaz lexikai jelentés nélküli igék nem is létezhetnek, ezek csak különböző mértékben "fakultak" ki.
Azok a könnyűigés kifejezések, ahol a "tám-ige" teljességgel aszemantikus (mint például a "have supper" kifejezésben), a szemantikai skála egyik végpontján helyezkednek el. A "do" ige, amelynek a jelentése a legáltalánosabb, a "DO the shopping" vagy a "DO the washing up" kifejezésben elveszítheti azt a pici jelentését, vagy éppenséggel teljes egészében megőrzi azt. Ebben az esetben a főnévből tudjuk meg, hogy mi is történik, mivel az ige alig jelent valamit.
Példák a magyarban: "ejt" és "esik"
Különösen izgalmasak az "ejt" és az "esik" igék, ahol egymással oppozíciókat mutatnak. A könnyűigeként használt "esik" és az "ejt" bizonyos főnevek mellett egyazon szituáció leírására használhatók. Például: "bámulatba ejt" - "bámulatba esik", "búskomorságba ejt" - "búskomorságba esik", "önkívületbe ejt" - "önkívületbe esik".
A "talpra ejt" - "talpra esik" párban az "ejt" és az "esik" egyaránt konkrét, fizikai jelentésükben szerepelnek. Ugyanígy kívül esik érdeklődésünkön a "pofára esik" - "pofára ejt" pár, mivel ezek idiómák. A kauzatív "ejt" és párja, az "esik" tehát két könnyűige, amelyek érdekes páros viselkedést mutatnak.
A "teherbe ejt" kifejezésben a "teher" jelentése itt "terhesség", a "méreg" jelentése pedig "mérgesség, mérges állapot". Ezek tehát nem konkrét főnevek, mint a "teher alatt nő a pálma" vagy a "mérget iszik" kifejezésekben. Az "ejt" esetében egy lexikai függvényről van szó: egy bizonyos jelentés a főnév függvényében hol a "hoz", hol az "ejt", hol a "gurít" könnyűigével, hol számos egyéb módon fejezhető ki magyarul - "izgalomba hoz", "bámulatba", sőt "teherbe ejt", "méregbe/dühbe gurít". A jelentés: 'X állapotba hoz.'
Új könnyűige-párat fedeztünk fel: a "jön" és "hoz" igéket, amelyek például az "izgalom" főnévvel használatosak, de belátható, hogy ugyanolyan szerepük van például a "divat" vagy a "szokás" főnév mellett. A "jön" és az "esik" rokonok, ahogy a "hoz" és az "ejt" is azok. Ilyen a "kétségbeesik" és a "kétségbe ejt" pár is, csak összefüggésüket a helyesírás nem könnyen engedi észrevenni.
Az idiómák és a könnyűigék megkülönböztetése
A könnyűigéket nem csupán a segédigéktől és a tartalmas igéktől kell különválasztani, de az idiómáktól is. Például a "has fallen"-ben a "have" segédige; a "have a little kick about" kifejezésben a "have" könnyűige; a "have heart" kifejezésben a "have" birtoklást jelent (nem mást tehát, mint abban, hogy "have money", azaz nem idióma); a "have it in for smb" viszont idióma, amelyben külön a "have" jelentését nem érdemes keresgélnünk.
Fontos megkülönböztetni a könnyűigés kifejezéseket az idiómáktól, mert sokan, tévesen, idiómának tekintik azokat a kifejezéseket, amelyekben a "have" könnyűige. A könnyűigék világa folyamatosan bővül, és tagságuk egyre változatosabbá válik.
