Az öregedésről alkotott képünk alapvetően meghatározza, hogyan viszonyulunk saját jövőnkhöz és az idősebb generációhoz. A társadalomban egyre inkább elterjedt fiatalságkultusz miatt az öregedés sokak számára kínos, takargatnivaló folyamattá vált, holott az idős kor számos előnnyel és értékkel jár. A félelmek részben érthetők, hiszen bizonytalan, milyen jövő vár ránk nyugdíjasként, ráadásul egész életünkben azt hallottuk, hogy idősnek lenni egyenlő a testi-szellemi hanyatlással. De mi igaz ebből? És mennyit ártunk magunknak azzal, ha nem megdolgozzuk, hanem hárítjuk az öregedéshez való viszonyunkat?
Koralapú előítéletek: az ageism
A koralapú előítéletek, vagy más néven ageism (korizmus), különleges helyet foglalnak el a pszichológiában. Bár általában az időseket érintő hátrányokról szoktunk beszélni az ageism kapcsán, fontos hangsúlyozni, hogy a korizmus gyakran a fiatalokat is sújtja. Például amikor a Z generáció tagjait automatikusan elkényeztetettnek, tiszteletlennek, radikálisnak tartják. Ugyanakkor Kirsten Weir, az Amerikai Pszichológiai Társaság magazinjában megjelent cikkében az ageism jelensége alatt kizárólag az idősebb emberekhez való negatív viszonyulást, a velük szembeni hátrányos megkülönböztetést érti.
A negatív sztereotípiák cáfolata
Becca Levy, a Yale Egyetem pszichológia professzora Breaking the Age Code című könyvében igyekszik lebontani az idősekkel szembeni káros sztereotípiákat. Az öregedés változatos folyamat, nagy egyéni különbségekkel, és az idősebb felnőttek többsége hosszú évekig jó egészségi állapotnak örvend. Levy rengeteg példát talált olyan művészekre, akik életük későbbi szakaszában váltak igazán kreatívvá, termékennyé, cáfolva azt a hiedelmet, hogy az emberek idősebb korukra kevésbé lesznek kreatívak.
A szakember azt a sztereotípiát is cáfolja, amely szerint a kognitív képességek minden fajtája elkerülhetetlenül romlik az életkor előrehaladtával. Természetesen vannak olyan képességek, például a reakcióidő, amelyekre ez igaz. Más funkciók azonban stabilak maradnak vagy akár javulhatnak is. Utóbbiak közé tartozik például a figyelem irányításának, illetve a zavaró tényezők kizárásának a képessége. Egyes kutatások szerint az emberek az életkor előrehaladtával átlagban magasabb pontszámokat érnek el a barátságosság terén, azaz kedvesebbek, melegebbek, jobb a természetük; illetve a lelkiismeretesség tekintetében, azaz komolyabbá, felelősségteljesebbé, szorgalmasabbá válnak. Arra is utalnak adatok, hogy az idősebb felnőttek hatékonyabban képesek szabályozni az érzelmeiket.
Az öregedés paradoxona és a boldogság
Magyarországról nézve a fentiekhez képest is hihetetlennek tűnik az a jelenség, amelyet a szakirodalom az öregedés paradoxonának nevez. Ez abban áll, hogy az idősebb emberek átlagban nagyobb boldogságról és elégedettségről számolnak be, mint a középkorú személyek. Egy vizsgálatban Michael Thomas és csapata azt az eredményt kapta, hogy a legidősebbek fizikai és kognitív funkciói ugyan gyengébbek voltak, viszont jobb mentális egészségi mutatókkal rendelkeztek: kevesebbet szorongtak, és elégedettebbek voltak az életükkel. Meglehet, idős korra rendeződnek a prioritásaink, letisztul, hogy mi az, ami igazán fontos nekünk.
Az öregedés negatív megítélésének veszélyei
Az időskor negatív megítélése nemcsak hamis, hanem veszélyes is. Orvosi környezetben az öregedéssel kapcsolatos sztereotípiák befolyásolhatják a kezeléssel kapcsolatos döntéseket, például az időskori depresszió esetében. Az előítéletek további hátránya, hogy hajlamosak vagyunk belsővé tenni és önmagunkra vonatkoztatni őket. Kutatásokból rendre megerősítést nyer, hogy azok az emberek, akiknek negatív hiedelmeik vannak az öregedéssel kapcsolatban, rosszabb fizikai, kognitív és mentális egészséget mutatnak.
Becca Levy és csapata szerint az öregedésről alkotott negatív képzetek együtt járnak az amerikaiak körében létező nyolc legdrágább egészségi állapot mindegyikének (köztük a szív-, tüdő-, mozgásszervi betegségek és a diabétesz) megemelkedett gyakoriságával. Ezzel szemben azok, akik több pozitív életkori hiedelemmel bírnak, és mások is így viszonyulnak hozzájuk, általában kedvezőbb fizikai, kognitív, mentális állapotban vannak. Egy kutatásban kiderült, hogy azok körében, akik pozitív életkori meggyőződésekkel rendelkeztek, közel 50 százalékkal kisebb valószínűséggel alakult ki demencia, mint azoknál, akik negatív életkori nézeteket vallottak.
Depresszió időseknél
Az idősek helyzete a társadalomban
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korbeosztása szerint a 45-59 év közöttiek középkorúnak, a 60-74 év közöttiek öregedőnek, a 75-90 éves korosztály öregnek, a 90 év felettiek pedig aggastyánnak számítanak. A közvélemény szerint a 60-65. betöltött életévtől már öregnek számít valaki, mely a gazdasági aktivitás (nyugdíjazás), és a korábbi életmód megváltozását is magával hozza. Napjainkban a fiatalos, fitnesz-központú életmód került előtérbe, mely velejárója, hogy mindenki fiatalabbnak próbál mutatkozni és egyre kevesebbet jelent az idősebb korosztály élete és szakmai tapasztalata. Az egyre újabb technikai újításokat az idősebbek általában már fáradságosan tudják követni, felgyorsult világunkban ezáltal nehéz tájékozódniuk. Az öregedés így válhatott az évek során egy kínos, takargatnivaló folyamattá. Ez a jelenség már akár a 40 feletti korosztályt is érintheti, a fitt és kiváló erőnlét mímelése pedig túlvállaláshoz, distresszhez és depresszióhoz is vezethet.
Az idősek életstílus-térképe
Két eltérő életút-típust különböztetünk meg. Az egyik egy kiegyensúlyozottabb, gyakran jobb anyagi jólétben megélt öregedési modell, melyre jobb életminőség, fizikai és mentális egészség jellemző, amelyet a szociális beágyazottság is megtámogat. Nagyobb valószínűséggel jelenik meg ennél a csoportnál az életúttal és az eredményekkel való elégedettség és a koherencia élménye. A másik csoportba tartozók rosszabb szociális és financiális háttérrel rendelkeznek, az objektív életminőségüket gyakran befolyásolják különböző krónikus megbetegedések. Gyakrabban jelentkezik körükben az egyedüllét és az izoláció, ehhez kapcsolódóan a magányosság érzése is megjelenik.
Magyarországon majdnem minden harmadik idős ember szegénynek minősíthető, és tíz százalékuk él nagyon rossz lakhatási és anyagi körülmények között. Egy 2004-es magyar tanulmány szerint a közgondolkodásban megváltozott az öregségről alkotott vélemény. A korábbiakhoz képest úgy vélik a megkérdezettek, hogy az anyagi nehézségek súlyosabb gondot jelentenek ma egy idősebb embernek, mint a lelki vonatkozásúak. Az öregek családban betöltött szerepe továbbra is pozitív, az idősebb generáció szerepvállalása kedvez a családi életnek. Illetve a generációk közötti feszültség főleg az alábbi három témakör mentén alakulhat ki: az idősebb korosztály beleszólása a fiatalok életébe; a munkahelyi teljesítmény és megbecsülés mérlegelése; illetve a feleslegesség érzése és az anyagi problémák.
A sikeres öregedés: értékek és lehetőségek
Horváth-Szabó Katalin, a pszichológiai tudományok doktora, a téma szakértője szerint, ha nem akarunk abba a zsákutcába jutni, hogy az öregedés csak hanyatlás, akkor tudatosítanunk kell az időskor értékeit. A fejlődéslélektan kutatói a spirituális tanítókkal egybehangzóan azt állítják, hogy a személyiség kiteljesedése nem lehetséges fiatalkorban, ehhez valamennyi életszakaszra szükségünk van.
Az élet második felében az ember az érettség felé haladva reálisabb és önirányítottabb lesz. Érzékenysége fokozódik, teljesen elfogadja a belső érzéseit és a többi embert is. Erik H. Erikson fejlődéspszichológus szerint a szép megöregedés, avagy az én integritása három dolgot jelent: egyrészt megbizonyosodást arról, hogy a személyes életnek értelme, rendszere és rendje van, másrészt a megértését annak, hogy az önmagát meghaladó szeretet az, amelyen keresztül a világ rendje és a spiritualitás megvalósul, harmadrészt pedig önmagunk, életünk és múltunk teljes elfogadását.
Depresszió időseknél
Az időskori bölcsesség és a posztformális gondolkodás
Az élet végső igazságainak befogadásához úgynevezett posztformális gondolkodásra van szükség, amely elveti a formális műveletek abszolút kijelentéseit, s ehelyett kontextusfüggő, specifikus igazságokat fogalmaz meg. Ez egy dialektikus szemléletmód, amely a teljes igazságot az ellentétekben találja meg. Az idősebb ember azonban belátja, hogy számos problémának nincs egyetlen megoldása, hanem minden megoldás lehet jó és rossz is egy időben, attól függően, hogy milyen szempontból értékeljük.
Közösséghez tartozás és aktivitás
A közösséghez tartozás minden életkorban a testi-lelki egészség fontos feltétele. Az idős ember csatlakozhat különféle csoportokhoz: sportkörök, hobbikörök, túrázók, plébániai közösségek, imacsoportok, szabadegyetemek és így tovább. Pék Győző, fejlődéspszichológus szerint a depresszióra gyógyír lehet az aktivitás fenntartása. Jó, ha az idősebbek tudnak találkozni az unokákkal, dédunokákkal, mert ennek éltető, frissítő hatása van. A skandináv országokban vannak olyan törekvések, hogy a nyugdíjas otthont az óvodák mellé tegyék.
A tapasztalatok szerint az altruista aktivitás segíti az önértékelést, javítja a szociális érzékenységet, több értelmet ad az egyén életének, hiszen hasznosnak tudhatja magát. A flow és az időskor kapcsolatáról végzett kutatások azt mutatják, hogy akik egy hobbitevékenységet ki tudnak fejleszteni, vagy aktív korukban nem művelt hobbijaikat kibontakoztatni, az hatalmas előny lehet.
A generációk közötti hidak építése
Pillemer szerint nem elég elmenni egy idős otthonba, hanem segíteni kell a fiatalokat abban, hogy az élményeiket értelmezni tudják. Ilyen például az a projekt, amely középiskolás diákokat és a helyi közösség idős személyeit párosítja össze bölcsességmegosztás céljából. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy a fiatalok meghallgatják az idősek élettörténeteit, hanem megtanulnak interjúzni velük, és rákérdezni életük azon tanulságaira, amelyek a kamaszok számára is gyakorlati értéket képviselhetnek.
Ferenc pápa is hangsúlyozza, hogy a fiatalokat az idősek iránti tiszteletre, elfogadásra, szeretetre kell nevelni. A szeretet az emberi életben mindig lefelé irányul: a szülők szeretik a gyerekeiket, ez természetes. Ugyanakkor a szeretetet viszonozni is kell, méghozzá azzal, hogy tiszteljük azokat, akik előttünk járnak. Ez foglalja törvénybe az isteni parancs: Tiszteld apádat és anyádat - ami nemcsak saját szüleinkre érvényes, hanem általában az öregkorra. Fontos, hogy kiskorban megtapasztalják az emberi lét különböző fázisait, és elfogadják az öregkor gyengeségeit.
Az idősek gondozása és a kommunikáció
Amikor gondoskodunk egy idősebb rokonról, ezt úgy tegyük, hogy ne helyezzük őt gyermeki státuszba. Ezáltal megélheti az autonómiáját és az értékességtudatát. Hallgassuk meg az idősek történeteit, segítsünk nekik megtalálni a jó emlékeket. Hallgassuk meg az idősek kérdéseit, viseljük el a kételyeiket, fogadjuk el az érzéseiket, félelmeiket, hiszen őszinte kapcsolatokra van szükségük. Az idős emberek egyik legnagyobb szenvedése az, hogy megkapják az „öregszerepet”, melyben elveszítik az egyéniségüket, és kizárólag a biológiai állapotuk alapján tekintenek rájuk („ő csak egy öreg”).
Pék Győző azt tanácsolja, kerüljük az infantilizálást és a „bácsi, néni” megszólításokat, ne gügyögjünk hozzájuk. Érthetően, lassan és hangosan beszéljünk. A gyógyszereikkel kapcsolatban érthetően utaljunk a színükre, formájukra, türelmesen magyarázzuk el nekik, hogy mikor mit kell bevenni. Figyeljünk arra, hogy ne legyünk türelmetlenek, hogy ne akarjunk túl sokat, mert ekkor hangosabbak lehetünk, ingerültebbek, és ezt megérzik. A jövőbe tekintés állandóan benne van az életünkben, és idősek életében is, annak ellenére, hogy a múlt felidézése egyre fontosabb, egyre gyakoribb. Kérdéseinkkel beléphetünk abba az időbe, amikor az idős családtag fiatalkora zajlott, ösztönözhetjük, hogy beszéljen az életéről, annak fordulatairól, akár annak veszteségeiről is.
Globális trendek és hazai helyzet
A Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára szerint a 65 éven felüliek számát a világban 2019-ben 700 millióra tették, egyes becslések szerint pedig 2050-re az 1,5 milliárdot is elérheti a számuk. Hornung Ágnes hangsúlyozta: a kormány számos intézkedéssel, kezdeményezéssel támogatja, hogy mindennapjaikat minél teljesebben, egészségüket megőrizve, aktívan tölthessék. Példaként említette az Országos Gyalogló Idősklubhálózatot, valamint a civil szervezetek és önkormányzati programok támogatását.
Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért (KINCS) elnöke azt hangsúlyozta: az idősek, a nagyszülők főszereplők a családban, annak meghatározó és pótolhatatlan tagjai. A KINCS által végzett kutatás szerint a családok 78 százalékában a gyereknevelésben is aktívan részt vesznek a nagyszülők. Az idősek és a fiatalok kölcsönösen támogatják egymást, 10-ből 9 válaszadó kifejezetten jónak tartja a nagyszülők és az unokák kapcsolatát.
| Kérdés | Válaszadók aránya (%) |
|---|---|
| Jónak tartja a nagyszülők és unokák kapcsolatát | 90 |
| Az unoka örömforrást jelent a nagyszülő számára | 98 |
| Ideális, ha a nagyszülők is részt vesznek a gyermeknevelésben | 60 |
Az időskor mint esély
Fritz Riemann Az öregedés művészete című könyvében az élet utolsó negyedének lehetőségeiről ír, illetve felhívja a figyelmünket arra, hogy időben foglalkozzunk saját öregedésünk kérdéskörével, annak érdekében, hogy tartalmas idős kort élhessünk meg. Hangsúlyozza az élet értelmének személyes és egyéni keresésének, megtalálásának és elfogadásának lehetőségét is. A koherenciára való törekvés, az életcélokkal és életúttal való elszámolás mind ehhez kapcsolódó egyéni megoldások lehetnek.
A WHO a 2021-től 2030-ig tartó időszakot a Healthy Ageing (Egészséges Idősödés) korának nevezte el, s ennek jegyében határozta meg a fő célokat: fel kell számolni az idősekkel kapcsolatos negatív előítéleteket, az idősek fizikai környezetében minél hatékonyabbra kell javítani az egészségügyi ellátó rendszert, s fel kell használni azt a tudást és tapasztalatot, amelyek az évtizedek során szereztek. Az idősek számára nem lehet semmilyen programot kitalálni pontos igényfelmérés nélkül. Amennyiben ez elmarad, szerencsénk lehet, de a kudarcra sokkal nagyobb az esély.