A művészeti nevelés és a kortárs művészeti kiállítások világa számos kihívással és változással néz szembe. Ez a cikk a „Teher alatt nő a pálma” című kiállítás kontextusán keresztül mutatja be a képzőművészeti oktatás átalakulását, a művészeti nevelés céljait, valamint a művészek és a vizuális kultúra oktatásának nehézségeit.
A „Teher alatt nő a pálma” kiállítás háttere és üzenete
A „Teher alatt nő a pálma” című kiállítás
A kiállítások története és időpontjai
A Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) számos kiállításnak adott otthont az évek során. Az események széles skálája mutatja be az intézmény gazdag művészeti életét és a hallgatók, oktatók munkásságát. Ezek a kiállítások lehetőséget teremtenek a közönség számára, hogy betekintést nyerjenek a kortárs művészeti trendekbe és a művészeti oktatás eredményeibe.
- 2024.10.17. Megnyitó: Vizuális Művészet Tanszék Képzőművész MA II.
- 2024.07.02. Megnyitó: Bodóczky István kiállítása.
- 2024.04.16. Megnyitó: Kiállítás Magyarország Európai Uniós csatlakozásának 20. évfordulójára.
- 2017. február 22. Megnyitó: „Teher alatt nő a pálma” című kiállítás.
- 2016. szept. 20. Megnyitó: A végzős hallgatók legszínvonalasabb diplomamunkáiból rendezett kiállítás.
- 2015.07.07. Megnyitó: A Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatóinak kiállítása és diplomavédése.
- 2012. december 7. Egynapos festészeti kiállítás és vásár az összefogás jegyében.
- 2011. április 4. Megnyitó: A szentpétervári Repin Akadémia Festészeti Kar Restaurátor Műhelyének kiállítása.
- 2010. október 20. Megnyitó: Az egyetem könyvtárának díszítőművészeti könyvritkaságait bemutató annotált bibliográfiájának bemutatója, és az ez alkalomból rendezett ornamentika kiállítása.
- 2008. április 15. Megnyitó: Nürnbergi Képzőművészeti Egyetem Angermann osztályának kiállítása.
Ezek az események tükrözik a művészeti közösség aktív szerepvállalását és a folyamatos alkotói tevékenységet. A kiállítások nem csupán bemutatják a műveket, hanem párbeszédet is indítanak a művészet, az oktatás és a társadalom között.
A vizuális művészeti nevelés átalakulása
A vizuális művészeti nevelést, amelyet a közoktatásban leginkább a rajz tantárgy volt hivatott megvalósítani, sokáig a "szépre neveléssel" azonosították. Az adott kort legmagasabb fokon reprezentáló művészet korábban csak lassan változott. A mértékadó alkotásokban fogalmazódtak meg az esztétikai normák, a szépséghez, a tökéletességhez ezek révén igyekeztek eljutni az emberek.
A 20. századi változások és az "izmusok"
A 20. században azonban ezek az "irányadó" intézmények maguk is zavarba kerültek, rohamosan követték ugyanis egymást az "izmusok", művészeti irányzatok, és mire az egyik bekerült az iskolába, máris időszerűtlenné vált. Hiába igyekezett a művészeti nevelés folyamatosan megújulni, mindig konzervatív maradt. Komoly hatása volt a művészeti nevelés átalakulására a fejlett ipari országok kultúrájára jellemző nagyfokú individualizálódásnak.
A "különbözőségben" értéket látó kultúra vezető pozícióját éppen annak a nyitottságának köszönheti, hogy képes befogadni a különböző új értékeket. A 20. században a "másságra" törekvés kifejezett követelményként jelent meg. Az a tény, hogy a hiteles műalkotásnak a 20. században alapvető jellegzetessége az újszerűség, az egyéni vonás, a művészetoktatásban is jelentős változásokhoz vezetett.
Míg korábban az volt a tanítás célja, hogy a tanítvány olyan "produkciót" hozzon létre, amely a mestert (a mintát) tükrözi, és a tanuló teljesítményének minőségét egy eszményhez való hasonlóság fokában mérték, addig a 20. században a produkció értékét a növendék személyiségével hozták kapcsolatba. Ezzel összefüggésben megváltozott a fejlesztendő készségek, képességek fontossági sorrendje is, az értékelés során más tulajdonságokat, képességeket részesítettek előnyben.
A személyes kifejezés határai és a vizuális nyelv
A személyesség, az egyéni szabadság megnyilvánulása a művészeti nevelésben az absztrakt expresszionizmus térhódításával, "hivatalos művészetté" válásával tetőzött. Azonban ez sem tartott sokáig. A végletekig vitt "személyes kifejezés", értelmezhetetlen és értékelhetetlen munkákat eredményez, a bábeli nyelvzavar zsákutcájába vezet.
A szélsőséges szubjektivitás ellenhatásaként a művészeti oktatásban a személytelenebb, a vizuális gondolkodás határait kutató módszerek kerültek előtérbe. Ekkor jelentek meg azok a törekvések, amelyek célja az volt, hogy kivonják a művészeti nevelést a folyamatos változás és a szélsőséges individualizmus bűvköréből. A vizualitás állandó jelenségeire, a vizuális kifejezéssel kapcsolatos alapismeretekre koncentráltak, amelyek a "vizuális nyelv" alapjainak tekinthetők. Nálunk Bak Imre és Lantos Ferenc munkássága volt különösen nagy hatású ezen a téren.
Tevékenységük összhangban volt azzal az általános igénnyel, hogy a rajzórákon gyakorlatiasabb, a mindennapi élethez közelítő, a magas művészet ezoterikusnak ható bűvkörétől némileg eltávolodó vizuális nevelés valósuljon meg.
A rajz és vizuális kultúra tantárgy helyzete
Az átfogalmazódó célok, a fokozatosan bővülő tanítási tartalmak ellenére rajztanításunk a minőség, a tanári szemlélet tekintetében nem sokat fejlődött. A hatvanas évektől kezdődően a huszadik század második felében egymásra torlódó művészeti áramlatok híre már nem jutott el az iskolákig. Normális körülmények között a művészeti nevelés éltető forrása a kortárs művészet, annak problémakörei, technikái, értékrendje meghatározó hatással van a tanításra.
Kihívások a kortárs művészet támogatásában
A máig tartó szerencsétlen helyzet a hatvanas években kezdett kialakulni, amikor a kádári "puha diktatúra" propagandájának eszköztárában a képzőművészet a korábbinál jóval kisebb szerepet kapott. A politikai vezetés, mivel arra már nem futotta erejéből, hogy a művészek többségétől megvásárolja a "szólást", beérte a "hallgatással" is. De a "hallgatást", vagyis a politika-mentességet a művészek többsége nem elsősorban konformizmusból fogadta el; inkább azért, mert addigra a politizáló, ideologikus művészet minden formája mély ellenérzést váltott ki a legtöbb művészből.
A művészek többsége, szinte máig megőrizte a társadalmi problémáktól való teljes elszigetelődést. Legutóbb egyik művészeti szaklapunkban olvashattunk - egy, a mai művészet támogatóiról szóló cikk-sorozat részeként - arról az öt éves programról, amit az ÁB-AEGON biztosítótársaság dolgozott ki a kortárs képzőművészet támogatására.
A múlt felé fordulás és a globalizáció hatásai
A kortárs művészet lebecsülésének és a régi preferálásának a művészetet létrehozók arisztokratikus magatartása mellett, más oka is lehet. A globalizáció folytán kialakuló irányvesztés, elbizonytalanodás, a helyi közösségek fellazulása világszerte katasztrofális helyzethez kezd vezetni, amit még a fejlett ipari országok demokráciáiban élő emberek is igen rosszul viselnek el.
Nálunk a politika és a gazdaság is éppen átalakulóban van, ami csökkenti a külső hatásokkal szembeni immunitást. Nem csoda hát, hogy egyre gyakrabban kerülnek előtérbe bizonyos, nálunk különösen népszerű "túlélési technikák", amelyek között kiemelt helyen áll a múlt felé fordulás. Ez a kultúrának szinte minden területén érzékelhető. Sajnos a menekülés típusú múlt felé fordulás negatív hatású, amennyiben együtt jár vele a nyitottság, a tolerancia hiánya, az újtól, a másságtól való idegenkedés és ezek következményeként a csökkenő vállalkozó, kísérletező kedv.
Az iskolai vizuális nevelés problémái
Sok rajztanár erőfeszítése ellenére ördögi körbe lépett az iskolai vizuális nevelés: a tanítás minőségének romlásával romlott a tantárgy megbecsültsége, ami tovább csökkentette a tanári munka hatékonyságát. Az alacsony óraszámok miatt a rajzórák ma már csak a szelekciót szolgálják: az "érdeklődő", tehetségesnek ítélt tanulókat a gyorsan szaporodó tagozatos osztályokba vagy szakiskolákba irányítják.
Ez nem csupán azért kedvezőtlen, mert a korai szelekció általában káros az egyén szempontjából: túlzottan korai beszűküléshez, - Moholy-Nagy László szavaival élve - "szelet emberek" kialakulásához vezet. Társadalmi szempontból is káros, mivel a közoktatási keretek között, a kötelező tanórákon megvalósuló "tehetséggondozás" sajnos csak tovább fokozza a rajzórák színvonalának romlását.
A Nemzeti alaptanterv és a vizuális kultúra tanítása
Az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásakor a felkért szakértők nem voltak könnyű helyzetben. Megegyeztek abban, hogy a vizuális kultúra tanításának feladata azoknak a képességeknek és készségeknek a fejlesztése és ismereteknek az átadása, amelyek a vizuális kommunikáció magasabb szintű műveléséhez, a látható világ használatához, alakításához szükségesek. A vizuális kultúra tanítása meghatározóan hat a többi műveltségi terület tanítására és elsajátításának színvonalára is.
Az alkotás és befogadás kettőssége
A rajzórai gyakorlati munka, az alkotás kettős célú: egyrészt a látvány, a vizuális közlések, a művészet mélyebb megértését, a kifejezés árnyaltságának növelését, másrészt pedig gyakorlati ismeretek, készségek, képességek fejlesztését szolgálja. A minden téren megfigyelhető, nagyfokú szakosodásnak köszönhető, hogy a Nemzeti alaptantervben is élesen elkülönítve jelent meg az alkotás és a befogadás, mintegy elfogadva azt a korábbi gyakorlatot, amely természetesnek tartja, hogy az elméleti emberek nem tudnak rajzolni, az "ügyes kezű" pedig szükségképpen nem tud jól beszélni.
Ezért van az, hogy a korszerű műveltség szinte sehol sem vált a művészeti szakoktatás részévé, a művészeti iskolák felvételijén csak a szakmai "rátermettséget" vagy előképzettséget kell bizonyítani. Az alkotás és befogadás elkülönítve jelenik meg a tervezett érettségi vizsgán is: rajz és művészettörténet. Szerencsére nem mindig különül el ilyen mereven a rajzórákon az elmélet és a gyakorlat. A rajztanárok tapasztalják, hogy az alkotás és az alkotások értelmezése egy bizonyos szinten túl már nem lehetséges művészettörténeti tudás nélkül. Ezért sok általános iskolai tanár a rajzórákba illeszti a művészettörténet tanítását.
A tantervek és a tanári szemlélet
A kerettanterv rendelkezése szerint a vizuális kultúra műveltségi részterület célkitűzéseit a rajz, vizuális kultúra tantárgy keretén belül kell megvalósítani. A kerettanterv a Nemzeti alaptanterv ismeretanyagát szűkítette, de alapvető struktúráján csak keveset változtatott. A vizuális nyelvet nem kezeli önálló egységként, mint korábban a NAT, azt a három főbb témakörhöz (a kifejezés, képzőművészet, a vizuális kommunikáció és a tárgy- és környezetkultúra) rendelte.
Sajnálatos módon néhány fontos dolog is áldozatul esett a tananyag szűkítésének: kimaradt az Európán kívüli művészet, eltűnt a fotó mint művészet, kimaradtak a médianevelés elemei is. Bár a médianevelés külön tantárgyat kapott, hatékonysága igencsak kétséges, ha a médiával csak azokon az órákon foglalkoznak majd. Olyan elemek maradtak ki a rajz tantárgyból, amitől az korszerűbb, aktuálisabb, a mához és a gyerekekhez is közelebb álló lehetne.
A tantervek, tanítási programok tekintetében a rajztanárok nincsenek könnyű helyzetben. Bizonyos osztályokban még a régi tanmenetek alapján tanítanak, de vannak iskolák, ahol a tanmenetet már csak hírből ismerik; a rajzórákon improvizálás folyik, vagy a "tavaly is jól bevált" klisék ismétlődnek. A NAT bevezetése szemléletváltozást is feltételezett, ám ez még szinte egyáltalán nem tapasztalható.
A tanárok saját személyisége, preferenciái akkor is hatnak, ha ez nem szándéka. Különösen bizonyos korosztályok, (vagy tanulók) esetében figyelhető meg, hogy az átlagosnál erősebb megfelelni vágyásból hajlamosak lesni, hogy "minek örülne a tanár", vagyis az utánzásig mintának tekintik művészetről alkotott elképzeléseit. A legtöbb tanár elfogadja, hogy a művészeti nevelés fontos célja a kreativitás elősegítése, a személyiség fejlesztése. Ennek ellenére sokan mégis a régi módszerekkel közelítenek a tanításhoz.
A vizuális kommunikáció fejlesztésének fontossága
A rajz és vizuális kultúra tantárgy kulcsfontosságú szerepet tölthet be a jövő iskolájában. A tantárgy specifikus céljai a 20. században. A tantárgy sajátos céljainak egyike, a vizuális kommunikáció fejlesztése az utóbbi évtizedekben különösen fontossá vált, amikor a munka és a kikapcsolódás is a vizuális médiára koncentrál. A képernyő korában a látás több, mint hitelesítés. "A látás nem csak része a mindennapi életnek, az maga a mindennapi élet" írta N. Mirzoeff. Ma már nem csak a visszaemlékezés lett sokkal inkább vizuális vagy vizualizált, mint valaha, de maga a tapasztalás is.
A gyerekek ma már ismereteik jelentős részét az iskolán kívül szerzik. Ebben a televíziónak mint audióvizuális médiumnak meghatározó szerepe van. Ugyancsak a tantárgy speciális lehetőségei közé tartozik az érzéki tapasztalás, a környezettel való közvetlen kapcsolat rehabilitációja is. Az ismeretszerzés lehetősége a technikai médiumoknak köszönhetően óriási mértékben megnőtt, ám egyúttal egyre áttételesebbé vált. Az általános nevelési célok között ma kiemelt helyen áll a kreativitásra nevelés és ezzel összefüggésben a feladatmegoldó és a tanulási képesség fejlesztése. A globalizáció nyomán kialakuló kritikus helyzetekben fokozott szükség van a kreatív intelligenciára, az új válaszokra, megoldásokra.