Az elmúlt évtizedekben a termékenységi és nemzőképességi zavarok egyre jelentősebb problémát jelentenek a fejlett országok számára. Magyarországon a 70-es évektől figyelhető meg csökkenő tendencia a születési számokban, azóta már közel 40%-kal csökkent az élveszülések aránya. Emellett az első gyermek vállalásának életkora is kitolódik mind a nők, mind a férfiak esetében. Míg az anyai életkor az első gyermek születésekor 1980-ban még 23 év volt, addig mára már 29 év. Az életkor előrehaladtával a termékenység romlik, a gyermekvállalás halasztása nagyban rontja a későbbi gyermekvállalási esélyeket.
A termékenységi nehezítettség világszerte minden hatodik párt érint. A meddőség problémája ma Magyarországon több százezer pár életét érinti, mégis olyan témáról beszélünk, amelyről sokszor csak suttogva, szégyenkezve esik szó. A statisztikák szerint hazánkban a gyermekvállalásra alkalmas korban lévő párok 15-20%-a küzd meddőségi problémákkal, ami körülbelül 150 000 párt jelent. A meddőség definíciója is változik életkor szerint: 35 év alatt akkor beszélünk róla, ha egy évnyi próbálkozás után sem jön a baba, 35 év felett pedig már fél év sikertelenség után. A meddőség nemcsak orvosi diagnózis, hanem mély lelki válsághelyzet.
A meddőség hátterében különféle okok állhatnak - szervi, hormonális, immunológiai és genetikai rendellenességek. Sok oka van, hogy ilyen sokan küzdenek termékenységi nehézségekkel. Például a mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás, dohányzás, alkoholfogyasztás, túlsúly, különböző gyógyszerek szedése, stressz, alváshiány mind kockázati tényezők lehetnek. A fogamzásgátló tablettáknak is lehetnek olyan mellékhatásaik, amelyek még a tabletták elhagyása után is nehezítik a várandósság létrejöttét. Ezek használatát problematikusnak látják erkölcsileg is, de gyakorlati szempontból, ha egy fiatal lány hosszú éveken át szintetikus hormonokat szed, az leállítja a természetes ciklusát - átmenetileg kiiktatja a saját termékenységi hormonjait. Bizonyos esetekben megnőhet a trombózis, az inzulinrezisztencia vagy egyes hormonális egyensúly-zavarok kockázata. Ezek mind hatással lehetnek a későbbi termékenységre.
A mesterséges megtermékenyítés története és fejlődése
A testen kívüli megtermékenyítés első sikere 1978-ra tehető, ekkor született meg Angliában az első lombikbébi, a ma 46 éves Louise Joy Brown, aki azóta két, természetes úton fogant gyermeknek adott életet. Az első mesterséges megtermékenyítés óta több mint 10 millió gyermek látta meg a napvilágot és nagyságrendileg évente félmillió gyermek születik világszerte az asszisztált reprodukciós eljárásoknak (ART) köszönhetően. Az áttörés robbanásszerű fejlődést indított el a meddőségi ellátásban.
Hazánkban az első lombikbébi a Dr. Csaba Imre által vezetett Pécsi Tudományegyetemen látta meg a napvilágot 1988-ban, akkor még egy ún. GIFT módszernek köszönhetően. A GIFT eljárás során hastükrözés segítségével nyerik ki a petesejteket a petefészekből, összekeverik a feldolgozott spermiummal, ezt a keveréket pedig visszafecskendezik a petevezetékbe, ahol a megtermékenyülés és az embrió fejlődése elindul. A magyar meddőségi ellátás megteremtésében, hazai és nemzetközi tanulmányaik, gyakorlatuk révén, egyedülálló szakmai kapcsolataik megteremtése által meghatározó szerepet játszottak olyan kiváló, magas szintű szakmai tudással és tapasztalattal rendelkező lombikkezelést végző orvosok, mint Prof. Dr. Bódis József, Dr. Dévai István, Dr. Forgács Vince, Prof. Dr. Urbancsek János, Dr. Bernard Artúr, Dr. Konc János.
Lombikprogram Magyarországon: Törvényi szabályozás és állami támogatás
A mesterséges megtermékenyítés számos jogi és etikai kérdést vet fel, melyek szabályozása elengedhetetlen. Komoly kihívás a technológiai fejlődés lekövetése és az új szakmai, demográfiai trendeknek való megfelelés. Magyarországon a művi beavatkozással történő megtermékenyítést a 12/1981. (IX. 29.) EüM rendelet szabályozta elsőként, majd a törvényi rendelkezés 1997-ben született meg (Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény).
Tekintettel Magyarország népességének évtizedek óta tartó csökkenésére, a kormányzat nemzetstratégiai célként határozta meg a meddősségi kezelések szélesebb körben való elérhetőségének biztosítását. 2019-ben döntött arról a Kormány, hogy a lombikcentrumokat állami tulajdonba veszi. 100 százalékos támogatottságúvá váltak a meddőségi kezelések során felmerülő kivizsgálások, diagnosztikai ellátások és szükséges gyógyszerek, a nők 45 éves koráig.
Fontos változások és fejlesztések a meddőségi ellátásban
Az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánreprodukciós Igazgatósága (OKFŐ HRI) 2022. januári megalakulásáig átfogó jogfejlesztési munka azonban nem ment végbe, csupán kisebb módosításokat eszközölt a jogalkotó. A HRI 2022-es megalakulását követően első lépésként felmérte az ellátórendszer működését, finanszírozási és jogi környezetét, majd a nemzetközi ajánlásokat követve és a szakmával egyeztetve, kidolgozta szakmai koncepcióit a meddőségi ellátórendszer fejlesztésére vonatkozóan.
- 2022-es változások:
- A későbbi felhasználás céljából lefagyasztott embriók tárolási ideje 5 évről 15 évre módosult, mely egyszeri alkalommal további 15 évig hosszabbítható meg.
- Megalakult az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánreprodukciós Igazgatósága, mely a Kormány határozatában foglaltak szerint az asszisztált reprodukciós kezelést végző intézmények központi szakmai irányításáért, az ellátás keretrendszerének megteremtéséért felel.
- 2023-as változások:
- Megszűnt az IVF beavatkozások közötti három hónapos várakozási szünet. Ezáltal nem kell a pároknak három hónapot várniuk a kezelések között, melynek semmilyen orvosi javallata nincs. A szabályozás megváltoztatása révén lerövidül az egy egészséges gyermek megszületéséhez szükséges idő.
- Már nem 5 embrió beültetésével végződő beavatkozás érhető el közfinanszírozott formában, hanem 5, petesejt leszívásának céljából végzett stimuláció, és az abból származó összes embrió beültetése ingyenes. Ez a várakozási idő lerövidítésével a gyorsabb ismételt beültetés lehetőségét teremti meg. A beavatkozások számának növelésével ugyanakkor nő a várandósság esélye, tehát ez az intézkedés egyértelműen növeli a megszületett gyermekek számát a jó prognózisú páciensek csoportjában.
- Az embriók blasztociszta tenyésztésének finanszírozási ösztönzésével nő a sikeres várandósság esélye, hiszen az 5, 6 vagy 7 napos embriók beültetésével magasabb a beágyazódás és a klinikai terhesség esélye.
- A daganatos páciensek fertilitásprezervációja (azaz termékenységének megőrzése) közfinanszírozottá vált. Ezáltal azok a betegek, akik termékenységüket radikálisan befolyásoló betegséggel (pl. daganatos megbetegedés) küzdenek, esélyt kapnak a későbbi gyermekvállalásra.
- 2024-es változások:
- A magas kockázattal járó ikerszülések arányának visszaszorítása érdekében felülvizsgálatra került az egyidejűleg beültethető embriók számának kérdése. Eszerint 36 éves kor alatt első embrió beültetés során 5-7 napos embrió esetén egy, egyéb esetben legfeljebb kettő embrió, 36 éves kor felett pedig legfeljebb kettő embrió ültethető be egyidejűleg.
- Az embriók tárolása és beültetése közfinanszírozott, azaz ingyenes. Korábban az embriók tárolásáért évente tárolási díjat kellett fizetniük a pácienseknek.
- A HRI kidolgozta a meddőségkezelési ágazatban dolgozó szakemberek képzési rendszerét és létrehozott eddig nem létező képzéseket a szakemberek pályán tartása és új szakemberek bevonzása, valamint az ellátás biztosítása céljából.
- A Meddőségi Szakambulanciák megkezdték működésüket a vármegyei kórházakban, ezáltal két ellátási szinten elérhető a meddőségi ellátás Magyarországon. Ennek célja, hogy a meddőségi ellátáshoz való hozzáférés az ország minden területén biztosítva legyen.
- Létrehozták a „Nemzeti Humánreprodukciós Regisztert”, amely a 13 asszisztált reprodukciós centrum pontos, transzparens és szakmai alapú adatszolgáltatására épül.
- 2025-ös tervek és változások:
- A Nemzeti Humánreprodukciós Regiszter a tervek szerint össze lesz kapcsolva a szülészeti adatokat tartalmazó Tauffer-Csákány Statisztikával, illetve a Peri- és Neonatális Regiszterrel.
- Hatályba lépnek továbbá azok a módosítások, melyek az andrológiai mikrosebészeti eljárások NEAK finanszírozásba vételével megteremtik a férfi oldal, azaz az andrológiai ellátás finanszírozását.
- A spermafagyasztás és tárolás három indikációból (meddőségi okból, donációs céllal, fertilitásprezervációs céllal) közfinanszírozottá válik.
- Tovább szorgalmazzák azon bioetikai kérdések rendezését, amelyek olyan modern eljárások engedélyezését tennék lehetővé (petesejt-donáció, szociális petesejt-fagyasztás, preimplantációs genetikai szűrés), melyek még eredményesebbé tennék a hazai lombikellátást.
A fenti intézkedésekkel a kormányzat célja, hogy a meddőségi kezelések szélesebb körben elérhetővé váljanak, és javuljon a sikeres gyermekvállalások aránya Magyarországon.
Intrauterin inszemináció, a meddőségi kezelés első lépése
Lelki terhek és társadalmi tabuk
Meddőség, lombikprogram, gyász, remény. A számok alapján mindenkinek lehet olyan közeli ismerőse, aki közelről találkozik ezzel a témával. A meddőség nemcsak orvosi diagnózis, hanem mély lelki válsághelyzet. A nők gyakran érzik úgy, hogy „valami nincs rendben velük”, ami erősen rombolja az önértékelést. A férfiak sem mentesek a terhektől: sokan a férfiasságukban érzik magukat sértve, amikor kiderül, hogy a probléma náluk áll fenn. A társadalmi tabu abból fakad, hogy a meddőséget sokan még mindig szégyenként kezelik. Talán a kommunikáció hiányának is köszönhető, hogy sokan a mai napig úgy vélik, a meddőség kizárólag a nőket érinti. Ezzel ellentétben a termékenységi zavarok hátterében ugyanúgy állhatnak férfi eredetű problémák is.
„Nagyon fontos, hogy ilyen, százezreket érintő kardinális témákról tudjunk beszélni, méghozzá jól beszélni. Személyes tapasztalat, hogy olyan szintű tabu övezi a meddőség és veszteség témakörét, ami tovább nehezíti az érintettek amúgy is fájdalmas mindennapjait.” - mondja egy érintett. A kapcsolódás, a sorstársi közösség, a támogató jelenlét és az őszinte beszélgetések fontosak.
Szerencsére egyre több nő és férfi áll ki nyíltan a nyilvánosság elé, hogy a saját történetén keresztül mutassa meg: a meddőség nem egyéni kudarc, hanem közös társadalmi ügy. Pataki Zita műsorvezetőnő és férje tízrészes videóblogot készítettek utolsó beültetésükről. Sokan drukkoltak nekik a happy endért, de az sajnos elmaradt, kilencedik lombikjuk sem volt eredményes. Pataki Zita nem az egyetlen, aki megnyílt a nagyközönség előtt azzal kapcsolatban, hogy hagyományos úton nem lehet gyermeke. Ördög Nóra is elmesélte történetüket - nemrégiben Meddőnek nyilvánítva címmel készített műsort róla Kandász Andrea.
„A családalapítást tervező pároknak egyévnyi sikertelen próbálkozás után szokták javasolni, hogy kezdjék el a meddőségi kivizsgálást, a harmincöt évnél idősebbeknek pedig már fél év után érdemes felkeresni egy specialistát. Lombikbébiprogramban azok vehetnek részt, akiknél orvosilag igazolt, hogy másképp nem lehet saját gyerekük.” - magyarázza Kékesi Anna biológus.
„Aki elkeseredett, az lombikról lombikra megy - mondja Kékesi Anna. - Van, aki közben meddőségi klinikát vált: az új helyen lehet, hogy más javaslatokat kap, az ottani nőgyógyász esetleg további kivizsgálásokat kér. Nemcsak életkori kikötések vannak azzal kapcsolatban, hogy kik vehetnék részt lombikprogramban: házas és élettársi kapcsolatban élő párok jelentkezhetnek a kezelésre - utóbbi esetben közjegyzői igazolásra van szükség. De önerőből sem lehet akármeddig próbálkozni - teszi hozzá a biológus. Magyarországon negyvenöt év a felső határ, ameddig valaki részt vehet úgynevezett asszisztált reprodukciós eljárásban, ugyanis ebben az életkorban már nagyon magas a genetikai rendellenességek kockázata, valamint nagyon kicsi annak az esélye, hogy az embrió megtapad.”
„Nagy az érzelmi teher a párokon: három-négy sikertelen lombik után az ember egyre elkeseredettebb, frusztráltabb, rástresszel a kezelésekre, ami nem tesz jót. A sikertelen beültetéseket el kell gyászolni, mint a vetéléseket. Érdemes pszichológus segítségét kérni, aki segít átlendülni a nehéz időszakokon, de többen elzárkóznak ez elől. Sokan már a meddőség témáját is tabuként kezelik Kékesi Anna tapasztalata szerint. A legzárkózottabb párok még a közvetlen családjuk előtt is elhallgatják, hogy kezelésre járnak, később pedig azt is, hogy lombikkal fogant a baba - kínosnak érzik, hogy nem természetes úton sikerült. Ha donort vesznek igénybe, azt sokan végképp titkolják: olyanról is tudok, aki a nőgyógyászának sem mondta el, hogy egy szlovákiai klinika segítségével fogant a baba.”
„A meddőség témája ma Magyarországon ugyanúgy tabunak számít, mint az, ha valaki például gyerekek nélküli életre szeretne berendezkedni - mondja dr. Rajkó Andrea Fenya szociológus, tabukutató. - A gyermekvállalás olyan társadalmi elvárás, amely ha nem teljesül, mások rosszallását, elítélését, értetlenségét vonja maga után, ráadásul úgy, hogy nem alakul ki igazi párbeszéd az érintettekkel. Ha egy fiatal párnak sokáig nem születik gyermeke, akkor a környezet egy idő után feltételezésekbe bocsátkozik, és egy bizonyos határig mer csak kérdezősködni. Például: »Na, mikor jön a kisunokám?«, »Lassan vehetünk már rugdalózókat?« Ha ezekre a kérdésekre nem egyértelmű reakciók érkeznek, akkor olyan élethelyzet lehet a háttérben, amelyről a párok nem akarnak beszélni, vagy nem tudják, hogy miként beszéljenek róla. A konkrét okokra ilyenkor sokan már nem kérdeznek rá, a meddő szülők pedig nehezen nyílnak meg a problémájukkal kapcsolatban, hiszen egyfajta traumán mennek át.”
A "Tabukról tabuk nélkül" című sorozat második évadja olyan kérdéseket boncolgat, mint a bűn és a vezeklés, a fogyatékosság, a mentális betegségek, a meddőség, a zaklatás és az öngyilkosság.
Intrauterin inszemináció, a meddőségi kezelés első lépése
Etikai és vallási megfontolások a lombikprogrammal kapcsolatban
Nyolcmillió lombikbaba született 1978 óta. A Katolikus Egyház elítéli ezt a beavatkozást, mégis sokan - keresztények is - ehhez folyamodnak. Szívből fakadó vágy édesanyává és édesapává válni, életet adni. Dr. Monostori László atya szerint a lombikeljárás során nem a gyógyítás a cél, a módszer nem az okokat próbálja meg feltárni, nem kezeli a termékenységi nehézségeket, hanem csak a végeredményre koncentrálva szeretné - a természetes biológiai folyamatokat megkerülve - gyermekhez juttatni a párt. Sajnálja, hogy sok pár egyből lombikhoz fordul és nem mennek végig azon az úton, mint a diagnosztika, életmódváltás, gyógyszeres kezelés, sebészeti beavatkozás - amelyek nem mindig, de sok esetben tudnak segíteni abban, hogy természetes úton megfoganhasson a vágyott gyermek.
Az Egyház álláspontja szerint a lombikig vezető út általában hosszú folyamat: kivizsgálások, az együttlétek időzítése, sőt olykor inszemináció is megelőzi. A lombik nem egy kényelmes megoldás, fizikálisan és lelkileg is megterhelő, nem ugranak ebbe csak úgy bele az emberek. Egyértelmű, hogy a párok nem azért választják a lombikot, mert az a szívük vágya, hogy lombikból foganhasson babájuk, hanem mert nem látnak más utat a szülővé válásra, és ezért még a komolyan megterhelő lelki-egészségügyi folyamatot is vállalják.
Biológiai tény, hogy az emberi élet a fogantatáskor kezdődik - amikor a petesejt és a hímivarsejt egyesül, és létrejön az új, egyedi genetikai kóddal rendelkező embrió. A legfőbb probléma a lombik esetében az embriószelekció gyakorlata. Itt embriókat áldoznak fel, hogy a vágyott gyermek megszülethessen. Átlagosan 6-16 embrió hal meg azért, hogy egyvalaki megszülethessen. Az IVF (in vitro fertilizáció) úgy zajlik, hogy kinyernek hímivarsejteket a férfitól, petesejteket a nőtől - illetve, ha valamelyikük ivarsejtjei alkalmatlanok, akkor jön a donor, és harmadik, vagy akár negyedik személyt vonnak be a feladatba. Ezeket az ivarsejteket találkoztatják egy Petri-csészében, ahol megtermékenyül bizonyos számú embrió, ezek közül a legéletképesebbeket beültetik az édesanya méhébe. Az embriók szelektálása azt jelenti, hogy az orvos eldönti, hogy mely embriókat ülteti be: a legszebbeket, leggyorsabbakat, legügyesebbeket, legígéretesebbeket - akik pedig nem olyan szépek, ügyesek, gyorsak, nekik nem ad esélyt: megsemmisíti, lefagyasztja vagy kísérletezésre használja őket.
A másik az embrióredukció: hogyha többen is fejlődésnek indulnak a méhben, az orvos még egyszer felteheti a kérdést, hogy hány gyermeket szeretne az anyuka, mert akkor még van lehetőség abortálni, hogy pontosan a kívánt számú gyermek születhessen meg.
A terminált együttlét és az inszemináció elfogadott az Egyházon belül? Amikor a pár a házaséletet az ovuláció körüli napokra időzíti, hogy a foganást elősegítse, bölcsen teszi, hiszen a női ciklus során az ovulációs időszak a legtermékenyebb, ekkor következhet be a megtermékenyítés a legnagyobb eséllyel. Ez a fajta „időzítés” erkölcsileg egyáltalán nem aggályos, nyugodtan alkalmazható.
Az inszeminációt ellenben azért nem támogatja az Egyház, mert a katolikus teológia álláspontja szerint a szexuális egyesülés és az utódnemzés szétválaszthatatlan. Az inszeminációnál ugyan a testen belül történik a megtermékenyítés, de mégiscsak a szexuális egyesüléstől függetlenül. Két fontos alapelvet kell figyelembe venni. Az egyik, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Nagyon jó, hogyha egy pár szeretne gyereket, de ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetnek ennek eléréséért. A másik alapelv, hogy nem minden erkölcsileg megengedett, ami technikailag lehetséges az ember számára. És itt jön a nehézség, az érzelmek, hogy „ha az orvostudomány megengedi, ha lehetséges, hogy lombik útján gyerekhez jussunk, akkor miért ilyen szívtelen az Egyház, miért nem engedi, hogy járjunk ezen az úton, hiszen jót akarunk”. Ilyenkor érdemes a racionális érveket elővenni, nem pedig kizárólag érzelemből fontos döntéseket meghozni.
Somfai Béla jezsuita szerzetes és bioetikus ötlete nyomán ismerhető meg az „etikus lombik” fogalma. Ennek lényege, hogy annyi petesejtet termékenyítenek meg, amennyit utána vissza is ültetnek. Így akár négyesikrek is születhetnek, de az embriók megtapadása Isten kezében van, éppen úgy, mint természetes fogamzáskor. Bár Somfai Béla felvetése jó szándékú és segíteni akaró, nem vesz figyelembe minden szempontot. Igaz, hogy javaslatával az erkölcsi probléma legfőbb méregfogát - legalábbis elméleti szinten - kihúznák, hiszen itt nem merülnének fel életvédelmi aggályok. Csakhogy gyakorlati szinten ezt nagyon nehéz megvalósítani.
Alternatív megoldások és a jövő
Hála Istennek léteznek olyan mesterséges módszerek, amelyek abszolút alkalmasak a meddő párok segítésére és erkölcsi aggályokat sem támasztanak. Ezek a testen belüli, homológ módszerek, amikor nem vonunk be ivarsejtdonorokat, hanem tényleg a férj hímivarsejtjeiből, a feleség petesejtjeiből, testen belül végzünk el olyan mesterséges beavatkozásokat, amelyek következtében sokkal nagyobb eséllyel történik meg a megtermékenyülés.
Az egyik ilyen eljárás az LTOT, a Lower Tubal Ovum Transfer, amikor hormonális stimuláció után a nő petesejtjét a méhkürtbe juttatják, tehát a petesejtet úgy pozicionálják, hogy a legnagyobb eséllyel történjen megtermékenyítés. Illetve van még egy módszer - ezt nem ajánlja az Egyház, de tiltólistán sincs -, a GIFT, a Gamete Intrafallopian Transfer. Ugyanúgy a petesejtet pozicionálják mesterséges módszerekkel, itt is megtörténik a szexuális egyesülés természetesen, viszont még egy katéteren keresztül további hímivarsejteket juttatnak be hüvelyi úton, hogy még jobban növeljék a megtermékenyülés esélyét.
A gyógyító beavatkozások sikerességi rátája nagyon is jó. Például a cikluskovetes.hu oldalon négy különböző, orvosok által kidolgozott, nemzetközileg elismert módszert is ismertetnek, amelyek nagyon sokat segítenek abban, hogy a nők megismerjék a saját, egyedi ciklusukat és azt táblázatban pontosan rögzíteni tudják. Ez a ciklustáblázat aztán a nőgyógyász, endokrinológus számára orvosi, diagnosztikai eszköz lesz a személyre szabott kivizsgálás és terápia során. Például a NaPro módszer (Natural Procreative Technology) sikerességi rátája meghaladja a lombikét és még olcsóbb is. Több száz központ van már a világon, ahol alkalmazzák, sőt, még akik sikertelen lombik után mennek el NaPro-ra, nekik is 24%-ban tudnak segíteni, hogy megszülessen a baba. Ezek tudományos, elismert módszerek. Sajnos tényleg kevesen tudnak róluk, de nagyon jó hír, hogy Magyarországon már két helyen is elérhetőek az erkölcsileg nem aggályos módszerek. A Budai Irgalmasrendi Kórház Keresztény Családi Centrumában és a Semmelweis Egyetemen alapított Rekonstruktív Reproduktív Medicina Centrumban ezekkel a gyógyító módszerekkel segítik a gyermektelenséggel küzdő párokat - ráadásul nagyon sikeresen. Ezeknek a gyógymódoknak kevesebb a mellékhatásuk, sőt van rájuk állami támogatás is.
A lombikturizmus jelensége
Az utóbbi években egyre több magyar pár kér külföldön segítséget a családalapításhoz. A hazai egészségügyi rendszer korlátai, a hosszú várólista és a kezelések alacsonyabb sikerességi arányai több és több nőt kényszerítenek olyan alternatív megoldásokra, mint az úgynevezett lombikturizmus. Csehország, Szlovákia és Ausztria pedig egyre népszerűbb célpontokká váltak, hiszen ezekben az országokban nemcsak olcsóbbak a lombikprogramok, de a legális petesejt-donációnak köszönhetően sokkal nagyobb esély van a teherbe esésre is. Bár ez jól hangzik, valójában egy Canossa-járás, egy hosszú és rögös út tele bizonytalanságokkal.
Magyarországon az ország lefedettsége meddőségi centrumokkal nagyon kiegyensúlyozatlan: Budapest a legjobban ellátott, a fővároson kívül néhány nagyobb vidéki városban, például Győrben, Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Kaposváron, Tapolcán vannak ilyen központok. A vidéki pároknak az utazás pénzben és időben is plusz terhet jelent, hiszen egy lombikprogram során többször is be kell menniük a klinikára konzultációkra, vizsgálatokra, petesejtleszívásra, majd a beültetésre.
Magyarországon több, asszisztált reprodukcióhoz kapcsolódó eljárás törvényileg tilos: béranyát például legális keretek között nem lehet igénybe venni, és az embriók vizsgálatával kapcsolatban is vannak korlátozások, ugyanis nem lehet elvégezni a PGS-t (preimplantációs genetikai szűrést) sem. Ez a leggyakoribb kromoszóma-számbeli eltérésekre (Down-, Edwards-, Patau-szindróma) szűri az embriókat, hogy csak az egészségeseket ültessék be, és azoknál lehet jelentősége, akiknél az életkoruk miatt nagyobb az előfordulási valószínűsége ezeknek a rendellenességeknek. Itthon csak akkor szűrnek, ha 10 százaléknál nagyobb az előfordulás kockázata: például ha a pár egyik tagja monogénes betegséggel (például Huntington-kórral) küzd, vagy hordozza azt (ilyen a hemofília), esetleg kromoszómaátrendeződése van.
Kékesi Anna arra is rávilágít, hogy árkülönbségek is lehetnek a lombikprogramok között: míg öt lombikeljárást kifizet az állam, a kezeléshez szükséges hormonokhoz csak részben adnak hozzájárulást, 150-200 ezer forintot a párnak kell vállalnia. Az állami intézményekben hosszabb a várólista: hat hónap, de akár egy év is eltelhet, mire sorra kerül valaki. A magánklinikákon, ahol az ellátást egyénileg finanszírozzák a párok, már néhány hónap alatt be lehet kerülni a programba.