A digitális eszközök a mindennapok részévé váltak, különösen a fiatalabb generációk számára. A szülők fejében meg sem fordul, hogy ezzel nem segítik a csecsemő vagy gyermek fejlődését, hanem hátráltathatják, de minimum megzavarják azt. Az okostelefonok, tabletek és az internet elérhetősége új kihívások elé állítja a szülőket, hiszen a gyermekek fejlődésére gyakorolt hatások eltérőek lehetnek.
Sok szülő ki is használja a gyerek rajongásának tárgyát: etetéskor a tableten lejátszott mese vonja el a fészkelődő kicsi figyelmét, vagy jutalomként játszhat valamilyen játékkal, ha jól viselkedett. Számos előnye mellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a különféle modern eszközök nem kevés egészségkárosító hatással is rendelkeznek.
A kutatások eredményei
McDaniel és Radesky 2018-as kutatása kimutatta azt, hogy az anyák problémás eszközhasználata összefüggésbe hozható a gyermekek viselkedési zavaraival. A szülők digitális eszközhasználata jelentős hatással van a gyermekek érzelmi fejlődésére, hiszen a gyerekek elsősorban szüleiktől tanulják meg az érzelmi kapcsolatok kezelését, a kommunikáció módjait és a figyelem irányítását. Ha a szülők túlzottan belemerülnek az okostelefonok, táblagépek vagy számítógépek használatába, az csökkentheti a gyermekkel töltött minőségi időt, és negatívan befolyásolhatja a kötődést, az érzelmi biztonságot és a szociális készségek fejlődését.
Egy 2020-as metaanalízis arra hívta fel a figyelmet, hogy a túl sok tévénézés/képernyőhasználat összefüggést mutat a beszédfejlődés lassulásával, az alvászavarokkal, valamint a szülő és gyermeke közötti interakciók csökkenésével. A korai tévénézés/képernyőhasználat kihatással van a későbbi (felnőttkori) tévénézési/képernyőhasználati szokásokra, így hozzájárul a figyelemzavarok, a rendszertelen étkezési szokások és a viselkedészavarok kialakulásához.
A kísérletek bebizonyították azt is, hogy azok a csecsemők, akik egy bekapcsolt tévével voltak egy szobában, egy idő után a tévét nézték és kevesebbet játszottak, a játéktevékenységükben nem tudtak elmélyedni. A bekapcsolt tévé/képernyőhasználat emiatt lassította a csecsemő mozgásfejlődését is.
A fehérállomány fejlődése és a képernyőidő
John Hutton, a Cincinnati Gyermekkórház orvosa és kutatója három és öt év közötti gyerekek agyát vizsgálta MRI-vel, és azt vette észre, hogy azoknál, akik az ajánlott napi egy óránál többet néznek képernyőket, a fehérállomány lassabban fejlődik. Az agy az első öt évben fejlődik a leggyorsabban. A DTI MRI segítségével a kutatók megvizsgálhatták a gyerekek fehérállományát, ami az agy különböző részein elhelyezkedő szürkeállományok egymás közti kommunikációjáért felelős.
Az eredmények azt mutatták, hogy azoknak a gyerekeknek, akik a napi ajánlott egy óránál többet töltenek képernyők előtt, fejletlenebb, szervezetlenebb volt a fehérállományuk. Ezek olyan pályák, amikről tudjuk, hogy hozzájárulnak a nyelvi és olvasási készségekhez, és pont ezek voltak azok, amik alulfejlettek voltak a gyerekeknél, akik sok időt töltöttek képernyő előtt.
A „digitális bennszülöttek” és az idegrendszer túlterhelése
A mai gyerekek már úgynevezett digitális bennszülöttek. Számukra már nem új a digitális technika, amit meg kell szokniuk, meg kell tanulniuk, hanem a mindennapi élet része. Bár úgy tűnik, a baba nem reagál a tévére, nem nézi, hatása azonban van, hiszen az onnan érkező zajokat, fényeket akkor is érzékeli a baba, amikor nem nézi. Mivel ezek általában nagyon intenzív fények és zajok, a folyamatos tévézés, még, ha passzív befogadóként is, túlterheli a csecsemő, a totyogó idegrendszerét.
Kamerás kísérletek bizonyították, hogy azok a babák, akik a bekapcsolt tévével egy szobában voltak, idővel nézni kezdték a tévét, és emiatt kevesebbet játszottak ugyanannyi idő alatt, nem tudtak elmélyülni a játéktevékenységben, mert a tévé mindig elvonta a figyelmüket, valamint sokkal kevesebbet mozogtak, mint azok a babák, akik mellett nem szólt a tévé. A televíziózás fárasztja a szemet és az idegrendszert. A baba nem érti, amit lát a tévében. Sőt, a 3-4 éves gyerekek sem igazán értik, amit látnak. Ezért nagyon fontos, hogy ha már nézi a gyermek, akkor a korának megfelelő meséket nézze, ne nézzen felnőtteknek való műsorokat.
A televízió nem pótolja a meseolvasást, a fejből mesélést. Amikor a kicsi tévét néz, megszűnik a belső képalkotása, nem használja a fantáziáját, aminek a fejlesztése pedig nagyon fontos lenne, hiszen később az olvasás során, az iskolában is nagy szüksége lesz ezekre a készségeire.
Hogyan ártanak a készülékek gyermekeinknek és mit tehetünk ellene | Dr. Charlotte Armitage | TEDxManchester
A virtuális autizmus jelensége
Egyre több szakember figyelmeztet egy jelenségre, amelyet „virtuális autizmusnak” neveznek. Dr. Marius Zamfir román klinikai pszichológus tette ismertté, amikor több olyan kisgyermeket vizsgált, akik naponta órákat töltöttek képernyő előtt, és közben autizmushoz hasonló tüneteket mutattak. Az elnevezés onnan ered, hogy a tünetek ugyan olyanok, mint az autisztikus spektrumzavarban szenvedőké. A gyermek testtartása merev, mozdulatlan lesz, egy pontra szegeződik a figyelme, kizárja a külvilágot, egy belső világban jár, vagyis „bele van esve a telefonba”.
Hasonlóan az autisztikus tünetekhez, itt is megjelenik a belső világ hangsúlyossága, kizárva minden külső ingert. Ha ezt megzavarja valamilyen külső történés, például a szülő rászól a gyermekre, hogy fejezze be a számítógépes játékot, akkor dührohamokkal válaszolhat a gyermek, hiszen megzavarták az ő ismétlődő, jól megszokott, sztereotip viselkedését.
Az óvodás- és kisiskoláskorú gyermekek még nem értik, mi játszódik le az erőszakos tartalmakat bemutató filmeken, még nem alakult ki náluk az elvonatkoztató gondolkodás, mindent magukra vonatkoztatnak, énvédő mechanizmusaik még éretlenek. A valóság és a képzelet összemosódik, vagyis nem tudják megkülönböztetni a látottakat a valóságtól, összemosódik tér- és idő a gondolkodásukban.
Javasolt képernyőidő korosztályonként
Az Amerikai Gyermekgyógyászok Társasága egyértelműen azt mondja, hogy a két év alatti gyermekeknél próbáljuk meg minimálisra szorítani a képernyő előtt töltött időt, legyen az tv, tablet, okostelefon vagy bármi más. A gyermekek jobban tanulnak a valós élet szituációiból, különösen, ha a tevékenység mozgásra, cselekvésre készteti őket.
A WHO ajánlása (két év alatt ne használjon kütyüt a gyerek, később, illetve óvodáskorban is csak legfeljebb fél-1 órát játszon) segíthet a szülőknek a korlátok felállításában.
| Korosztály | Ajánlott képernyőidő | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1 éves kor alatt | Lehetőség szerint 0 perc | Fontos a hús-vér emberekkel és tárgyakkal való interakció. |
| 1-2 éves kor | Minimálisra szorítani (max. 5-10 perc, ritkán) | Korának megfelelő, rövid mesék. |
| 2-5 éves kor | Max. 30-60 perc naponta | Passzív médiafogyasztás (mesék, videók) helyett aktív, fejlesztő játékok szülői felügyelettel. |
| 6 éves kor felett | Egyénileg szabályozandó | Iskolai és egyéb elfoglaltságok figyelembevételével, okos és felelős használat. |
Tippek a képernyőidő egészséges kezelésére
A szülők számára kihívást jelenthet a megfelelő egyensúly kialakítása. A gyermekek érzelmi fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy a szülők tudatosan alakítsák saját és gyermekeik képernyőhasználati szokásait, hiszen a közösen töltött minőségi idő, a személyes jelenlét és a valódi kapcsolatok nem pótolhatók semmilyen technológiai eszközzel. A cél nem az eszközök teljes kizárása, hanem azok ésszerű és felelős használata, hogy a gyermekek megtanulják az egészséges digitális egyensúlyt. Ehhez elengedhetetlen a következetesség, a példamutatás és a közös szabályok kialakítása, amelyek biztonságos kereteket nyújtanak a fejlődéshez.
- Ne legyen tévé a gyerekszobában, és ne a tévére aludjon el a gyermek.
- Fontos az együttes játék a szülővel vagy a többi gyerekkel.
- Minden gyereknek kell napi fél óra beszélgetős-összekuckózós együttlét a szülővel.
- A szülői felügyelet egyrészt szavatolja azt, hogy a gyerek a korának megfelelő tartalmakkal találkozzon, másrészt a beszélgetés a játékról vagy meséről segít feldolgozni a látott/átélt dolgokat, illetve az élmények megosztása a kapcsolatot is erősítheti.
- Kerülendő az étkezés közbeni kütyühasználat.
- Fontos, hogy ne a mozgástól vegye el az időt a kütyüzés.
A szülői példamutatás jelentősége
Ha egy kisgyermek azt látja, hogy a szülőnek a biztonságot a mobilja jelenti, akkor hiába mondja neki anya vagy apa, hogy ne kütyüzzön, valószínűleg ő is nagyon akarja majd azt a jót, ami a szülőnek is jó. Egy nemrégiben publikált kutatásban azt az eredményt kapták, hogy azoknak a szülőknek, akik erősebben kötődnek a mobiljukhoz, többet kütyüzik (mobilozik vagy tabletezik) a gyereke. Vagyis a szülő egy szerepmodell.
A gyerekek, mint annyi mindenben, az okos-eszközök használatában is a szüleiket másolják, vagyis azokban a családokban, ahol a felnőttek össze vannak nőve a telefonjukkal vagy a táblagépükkel, magától értetődő, hogy a gyerek is érdeklődni fog a technikai újdonságok iránt. Ha okosan vezetjük be őket a digitális világba, még előnyük is származhat belőle, az azonban, hogy mi nyomjuk a kezükbe a telefont vagy a tabletet és hagyjuk, hogy önfeledten navigáljanak az alkalmazások között, rendkívül veszélyes.
Az okoseszközök és a fejlődési zavarok
Az óvónő szerint valódi szenvedélybetegség jeleit mutatja néhány kisgyermek, akit eltiltanak az elektromos kütyüktől. Ezeknek a gyerekeknek nemcsak a figyelme kalandozik el állandóan, de kézügyességük is jóval átlagalatti, és a szociális készségeik is fejletlenebbek a kelleténél, szinte alig tartanak kapcsolatot a kortársaikkal. Azok a digitális világban elmélyült gyerekek, akik semmilyen módon nem ismerkednek meg az "analóg" játékokkal, sokszor nem akarnak, vagy nem is tudnak bekapcsolódni a csoportos foglalkozásokba, az óvónők nem tudják lekötni a figyelmüket.
„Valódi szenvedélybetegségről beszélhetünk, a gyermekek ugyanis teljesen kifordulnak önmagukból, szétesnek, ha a tabletet elveszik tőlük. Nagyon nehezen motiválhatóak a korosztályuknak megfelelő, fejlődésüket elősegítő tevékenységekre, a figyelmüket semmilyen módon nem tudjuk elterelni a digitális játékokról” - magyarázta az óvónő.
Jaszenovics Gina logopédus szerint a napi szinten tableteket és telefonokat használó gyerekek a vizualitást igénylő feladatok megoldásában jeleskednek, és nagyon jó a memóriájuk is. Verbálisan ugyanakkor lemaradásban vannak a korosztályukhoz képest. Szegényesebb a szókincsük, nem beszélgetnek annyit a többi gyermekkel és a szülőkkel sem. A beszédtanulás alapját a szülők utánzása adja, a gyermek ilyenkor figyeli a felnőtt száját, szemét, mimikáját, ennek segítségével tud megtanulni és helyesen kiejteni egy újabb szót. Ez az utánzóképesség kárát szenvedi, ha a gyerek figyelme állandóan valamelyik képernyőre szegeződik.
A rendszeresen videojátékokkal játszó gyermekek motorikus képességeikben is fejletlenebbek, a játékkal töltött idő során ugyanis nem sajátítják el azokat az alapvető készségeket, amelyeket a kinti játékokkal: egyensúlyérzékük, kézügyességük általában nem a koruknak megfelelő fejlettségű.
tags: #tablet #hatasa #csecsemokre