A peteérés időzítésének megértése kulcsfontosságú a meddőségi kezelésekben és a teherbeesés esélyének maximalizálásában. A humán korion gonadotrop hormon (hCG) injekciója jelentős szerepet játszik ebben a folyamatban, különösen az asszisztált reprodukciós eljárások (ART) során.
A hCG hormon szerepe
A humán korion gonadotrop hormon (hCG) a terhesség alatt termelődik, a megtermékenyülés után közvetlenül az embrió termeli, később pedig a méhlepény. A hormon élettani feladata, hogy a terhesség kezdetén a peteérés során visszamaradt sárgatest elsorvadását megakadályozza, ezzel fenntartva a sárgatest progeszteron termelését, ami nagyon fontos a terhesség megtartása szempontjából. A progeszteron nevű női nemi hormon hiánya vagy mennyiségének csökkenése ugyanis vetélést okoz.
A mesterséges megtermékenyítés során adott hCG hatása megegyezik a sárgatest-serkentő hormon hatásával, így beadása után létrejön az ovuláció, vagyis a megfelelő fejlettségi állapotú tüsző megreped és kiszabadul belőle a petesejt. Serkenti a megtermékenyüléshez szükséges női nemi hormonok termelését.
Ismételt hCG injekció a sárgatest élettartamát és a méhnyálkahártya hormontermelő fázisát megnyújtja, ezzel pedig jobb esélyt teremt az embriónak a megtapadásra és az életben maradásra.
A peteérés kiváltása hCG injekcióval
A klomifen, FSH vagy menotropin adása során az orvosok folyamatosan figyelik a szervezet válaszreakcióját, vagyis a vérvétellel mérik a szervezet ösztrogénszintjét, és hüvelyi ultrahanggal vizsgálják a fejlődő tüsző méretét. Ha nem megfelelően reagál a szervezet, 7 naponta emelnek a gyógyszer adagján, hogy hamarabb elérje a tüsző a megfelelő érettségi fokot.
Amikor az ösztrogénszint és az ultrahang vizsgálat eredményei alapján elég érett a tüsző, az utolsó hormon injekció után 24-48 órával hCG injekciót adnak egy alkalommal. Aznap, illetve másnap javasolt a nemi közösülés, mert ekkor a legnagyobb az esélye a megfoganásnak. Szükség esetén mesterségesen is megtermékenyíthetik a nőt.
Ezt követően a sárgatest-fázis segítése céljából is adhatnak humán korion gonadotrop hormont, ebben az esetben az ovulációt vagy az embrió-visszaültetést követő kilenc napon belül 2 vagy 3 injekciót adnak.
A hCG injekció utáni tesztelés és lehetséges mellékhatások
Terhességi teszt végzése legkorábban csak az utolsó hCG adását követő 5-10 nappal ajánlható, a hamis pozitív eredmények elkerülése céljából. Ugyanezen célból progeszteron nevű női nemi hormont vagy didrogesteron nevű progeszteron-származékot is alkalmazhatnak.
A HCG injekció beadásának helyén felléphet égő érzés, fájdalom, bőrpír, duzzanat, viszketés. Főként fájdalom vagy kiütés formájában jelentkező allergiás reakciókról is beszámoltak alkalmanként. Elvétve kiütések, ill. láz jelentkezett. Fejfájás, hányinger, hasi fájdalom, hasmenés, hangulatváltozások is előfordulhatnak.
Ellenjavallatok és óvintézkedések
Egyes betegségek esetén tilos hormonkezeléssel peteérést kiváltani, mert a hormonok megnövekedett szintje súlyosbíthatja a fennálló betegséget. Ilyen például az agy nemi hormon termelését serkentő részeinek, vagyis a hipofízis és a hipotalamusz daganatai esetén. Női nemi szervek, vagyis a méh, a petefészek valamint az emlő tumoros elváltozásai esetén sem adható hormonkezelés, mert sok esetben ezek a tumorok a magasabb hormonszint miatt gyorsabban növekednek.
Szoptatás alatt sem alkalmazható hormonkezelés, mert az befolyásolhatja a tejelválasztást. Ismeretlen eredetű nőgyógyászati vérzés, valamint korábban a hormonokkal szemben kialakult túlérzékenységi reakció esetén sem adhatók.
Egyes anatómiai elváltozások esetén sem alkalmaznak hormonokat, mert a létrejövő terhesség kimenetele valószínűleg kedvezőtlen lesz. Ilyen eset például az elsődleges petefészek elégtelenség, a nem policisztás petefészek szindróma következtében kialakult petefészek ciszta vagy petefészek megnagyobbodás, a nemi szervek terhességgel nem összeegyeztethető elváltozásai, és a méh terhességgel nem összeegyeztethető daganatai.
A hormonok előállítása és biztonságossága
Az asszisztált reprodukciós eljárások során alkalmazott hormonok olyan fehérjék, melyek természetesen is előfordulnak a szervezetben. Ezek a hormonok mind megjelennek a vizeletben, ezért elődleges származási forrásuk a vizeletből való kivonás, majd tisztítás. Ezzel a módszerrel azonban csak viszonylag kis mennyiségű, és nem egységes minőségű hormonhoz lehet csak jutni. Ráadásul humán eredetű gyógyszerek alkalmazásakor a fertőző vírusok átvitelének elméleti lehetőségét sem lehet kizárni.
Mindamellett jelentősen korlátozza ennek kockázatát a hormonok többlépcsős tisztítási és elválasztási folyamata, amely vírus inaktiválási és eltávolítási lépéseket foglal magába. Ezek a lépések olyan ellenőrzött eljárásokon alapulnak, amelyeket különböző vírusok (különben HIV, herpeszvírus és papillomavírus) esetén alkalmaznak. Ezidáig azonban a klinikai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem történt velük vírusfertőzés.
Mindezek figyelembe vételével, a géntechnológia fejlődésével kifejlesztették mindegyik hormon szintetikus előállítását. Leggyakrabban kínai aranyhörcsög petefészek-sejtekben termelik az említett anyagokat, majd kivonják, megfelelő tisztítási eljárásoknak vetik alá azokat, és így egységesebb végterméket kapnak.
A fehérje természetű, peteérést elősegítő hormonok alkalmazásának másik aggasztó rizikófaktora, hogy a fehérjemolekulák ellen felléphet az immunrendszer, és ez allergiás reakciókban nyilvánulhat meg. Klinikai vizsgálatok során nagyon ritkán ezek használata során túlérzékenységi reakciót tapasztaltak.
A lombikbébi-kezelés folyamata és a peteérés
Lombikbébi-kezelés során az a célunk, hogy az adott ciklusban a lehető legnagyobb valószínűséggel terhességet érjünk el. Ezt a legjobb minőségű embrió(k) visszaültetésével érhetjük el. Annak érdekében, hogy egy menstruációs ciklus során ne csak a szokásos 1, hanem minél több petesejt álljon rendelkezésre, a petefészkekben a petesejtet tartalmazó tüszők növekedését természetes hormonkészítményekkel serkentjük.
Az injekció adásának általában 5., 7., és 9. A tüszőrepedés kiváltására a spontán ciklushoz hasonlóan középidőben, a 10-12. A tüszőrepesztő injekció beadását követően 36 órával kerül sor a petesejtnyerésre (12-14. ciklusnap). Ez egy rövid, felületes altatásban végzett beavatkozás, mely során ultrahang-vezérelt tűszúrás útján szívjuk le a petefészkekben található tüszőket. Fontos tudni, hogy ultrahanggal csak a tüszők (melyek közül az érettek átmérője 16-22 mm) látszódnak, a bennük lévő petesejtek azonban nem, hiszen ezek méretük miatt csak mikroszkóp alatt láthatók.
A laboratóriumban a tüszőleszíváskor nyert folyadékot átvizsgáljuk. A petesejteket és a petesejtnyerés idejében leadott spermaminta előkészítése során kinyert jól mozgó spermiumokat tápoldatba tesszük. Bizonyos esetekben a megtermékenyítés mikromanipulációs módszerrel (ld. ICSI) történik. A petesejteket a petesejtnyerés napjától termosztátban tenyésztjük és a következő napon megvizsgáljuk, hogy megtermékenyültek-e. Az embrióbeültetésre a tüszőleszívás utáni 2., 3. vagy 5. napon kerülhet sor. Annak mérlegelése, hogy hány embrió kerüljön beültetésre (1-4), függ az embriók minőségétől, a női életkortól és a korábbi eredménytelen kezelések számától. Az embrióbeültetés után otthonába távozhat és ott a normál életvitel folytatható. Terhesség létrejöttét a beültetést követően 11-13 nappal vérvétel útján igazoljuk.
| Jellemző | 3. napos preembrió | 5. napos embrió (blastocysta) |
|---|---|---|
| Beágyazódás kezdete | transzfer utáni 2-4. napon | transzfer utáni 1-3. napon |
| hCG-termelés kezdete | transzfer utáni 6-8. napon | transzfer utáni 4-6. napon |
| Vizelet teszt pozitív lehet | transzfer utáni 11-14. naptól | transzfer utáni 9-11. naptól |
| Vérvétel hCG (β-hCG) | transzfer utáni 9-12. napon | transzfer utáni 8-10. napon |
A hCG injekció beadása után legkorábban a 11-12. napon várható pozitív eredmény a vizeletteszttel. Ezért a β-hCG mérést a transzfer után 9-11. napon javasolt elvégezni. Ugyanakkor pozitív eredményt később fogunk csak kapni. Túl sok folyadékfogyasztás a teszt elvégzése előtt nem szerencsés - felhígíthatja a hCG szintet a vizeletben.
Petefészek-stimuláció | A Vágyott Gyermekekért | 11. rész
A hCG-szint kétnaponta (48 óránként) történő mérése a korai terhesség megítélésének legelfogadott módszere. A következő értékek a transzfer utáni 14. napon vett vérvételből származnak (egyetlen 5. napos embrió beültetése után):
| Nap (ET utáni) | hCG-érték (mIU/ml) | Értelmezés |
|---|---|---|
| 10. nap | > 50 | Valószínűleg élő, méhen belüli terhesség |
| 10. nap | 10-50 | Lehet korai élő terhesség, de vetélés is lehetséges. Érdemes ismételni 48 óra múlva. |
| 10. nap | 5 | Nincs terhesség |
| 12-14. nap | > 100-200 | Egészségesen induló terhesség valószínű |
| 12. nap | > 200 | Élő terhesség, 1/3-uk ikerterhesség lehet, biokémiai terhesség vagy vetélés esélye kicsi. |
A HCG-t sokan terhességi hormonként ismerik, hiszen a terhességi valószínűségi jelek közül az egyik legfontosabb a vizeletteszt pozitivitása, ami ezen hormon emelkedett szintjének kimutatásán alapul. A HCG szerepe a magzatfejlődésben a terhesség első hat hetében a HCG segíti a többi, a terhesség fenntartásához szükséges hormon termelődését (pl. progeszteron). Amíg a méhlepény nem képes a terhesség fenntartásához elegendő progeszteront termelni, addig létfontosságú szerepe van a petefészekben a petesejt helyén visszamaradó sárgatestnek (corpus luteum) a progeszteronszintézisben. Ha a petesejt nem termékenyítődik meg, a sárgatest elsorvad, és a menstruációs ciklus folytatódik, ám ha megtermékenyül a petesejt és élettani terhesség jön létre, a termelődő HCG megakadályozza a petefészekben a sárgatest elsorvadását. Így aztán a progeszteron vérszintje terhesség esetén kellően magas marad.