A szülésznői kompetencia szabályozása Magyarországon: Részletes áttekintés

A szülésznői kompetenciák szabályozása Magyarországon számos jogszabály és rendelet keretében történik, amelyek együttesen biztosítják a várandós nők és újszülöttek szakszerű és biztonságos ellátását. Ezen előírások meghatározzák a szülésznők képzési követelményeit, feladatait, valamint azokat a kompetenciaszinteket, amelyek mentén önállóan vagy orvosi felügyelet mellett tevékenykedhetnek.

A jogszabályi háttér és a szülésznői feladatok

A szülésznők ismereteinek és kompetenciájának részletes listáját a 18/2016. (VIII. 5.) EMMI-rendelet tartalmazza. Ezenfelül a várandósgondozásról szóló 26/2014. (IV.8.) EMMI-rendelet, valamint az intézeten kívüli szülést szabályozó 35/2011. (III.21.) EMMI-rendelet is kitér a szülésznői kompetenciákra, egységesen kezelve azokat, függetlenül az eltérő végzettségi szintektől (BSc, MSc, PhD).

A szülésznő az egészségügyi ellátórendszerben, elsősorban a szülészeti események helyszínén tölt be munkakört. Emellett a szülészeti ellátás egyéb, szabályozott területein is tevékenykedhet. Munkája során a szakmai protokollok szerint önállóan végez szükségleteken alapuló ellátást élettani terhesség, szülés, újszülött ellátása és szövődménymentes gyermekágy során. Alapápolási feladatokat is önállóan lát el, ehhez ápolási/gondozási tervet készít.

Kompetenciaszintek a szülésznői ellátásban

A szülésznői tevékenységek három fő kompetenciaszintbe sorolhatók:

• Teljes kompetencia: Ide tartoznak azok a feladatok, amelyeket a felsőfokú szakképzést elvégzett szakemberek önállóan képesek elvégezni a képzési céloknak megfelelően.
• Részleges kompetencia: Azok a feladatok és helyzetek, amelyekről a szakképzésben részesült szakember az orvost tájékoztatni köteles. Ebben az esetben csak a konzultáció során kapott felhatalmazás szerint, orvosi irányítással járhat el.
• Minimális kompetencia: Ritka, részben vagy egyáltalán nem ismert, a szakterülethez nem kapcsolódó feladatok, amelyek megoldására a szülésznő nem rendelkezik megfelelő kompetenciával. Egészségügyi dolgozóként azonban eljárni köteles a beteg érdekében, orvosi vagy más szakirányú segítséget kérve. Kivételt képez az elsősegély nyújtása, amely során elsődlegesen a beteg életének megmentése a cél, majd a szakellátás biztosítása.

A szülésznők a részletezett tevékenységeket csak az ellátás szakmai protokollja szerint, az abban megadott kompetenciaszintek figyelembevételével végezhetik.

A várandósgondozás specifikus szabályai

A várandósgondozás tekintetében a 60/2003. (X.20.) ESZCSM-rendeletben szereplő szülészet-nőgyógyászati járóbetegellátás, illetve várandósgondozás minimumfeltételei az irányadók. A szülésznő a 26/2014. (IV. 8.) EMMI-rendelet értelmében csak szakorvos által alacsony rizikócsoportba sorolt várandóst gondozhat.

A várandósgondozás során történő konzultációkon és vizsgálatokon történtek dokumentálása kötelező, függetlenül attól, hogy azt szakorvos vagy szülésznő végzi. Mivel a várandósgondozás során veszélyes hulladék keletkezik, annak elszállításáról a szülésznői ellátást nyújtó szolgáltatónak is a jogszabályokban előírt feltételeknek megfelelően kell gondoskodnia.

A várandósgondozás felszereltségi követelményei

Tekintettel arra, hogy konzultáció, anyai életjelenségek (pl. vérnyomás) vizsgálata, hüvelyi vizsgálat is történhet, a szülésznői rendelő felszereltségében csupán a speciális vizsgálatok elvégzésében mutatkozik különbség a szakorvosi rendelőhöz képest, mint például a kolposzkópia és az ultrahang. Utóbbi azonban végezhető, ha a szülésznő egyben szonográfus végzettséggel is bír, vagy közreműködőként szonográfust foglalkoztat.

A szülésznőképzés szakmai követelményei

A szülésznőképzés szakmai követelményeiről szóló 20/1994. (XI. 15.) NM rendelet módosítása is hozzájárul a szülésznői kompetenciák pontos meghatározásához. Az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szülésznő szakképesítés szakmai és vizsgáztatási követelményei részletesen meghatározzák a képzés céljait és tartalmát.

A szülésznő munkaterülete

A szülésznő szakmai tudásuk fejlesztéséhez segítséget nyújt a pályakezdő szülésznők és szülésznő tanulók számára. A hivatás gyakorlásához regisztrációval rendelkezik, rendszeresen részt vesz az előírt továbbképző programokon. Részt vesz az ápoláskutatásban. Munkájában hatékonyan alkalmazza a kommunikációs és metakommunikációs technikákat. Munkáját hivatásként gyakorolja: a szakmai, etikai normákat betartja, a gondjaira bízott nőket minden életkorban autonóm személyiségnek, partnernek tekinti, pszichológiai-ápoláslélektani ismereteit adott szituációban alkalmazza.

A szülésznő képes:

• Az ember, az egészség, a környezet, az ápolás és szülésznőség fogalmának, integrált egyensúlyának és működésének tudományos alapjainak ismeretére, és tevékenységével segíti ennek gyakorlati megvalósítását.
• Az egészségpolitika, szociálpolitika, népesedéspolitika történetének, jelenlegi célkitűzéseinek, a fejlesztés irányának, az egészségügyi és szociális ellátás szervezetének, működésének ismeretére.
• A család funkcióinak, a családi kapcsolatoknak, a családi élet ciklikusságának, a kritikus pontoknak az ismeretére, és képes a családban előforduló egészségi és szociális problémák felismerésére.
• Együttműködni a családdal a gondozási és egészségmegőrzési házi-ápolási tevékenység során, valamint képes irányítani gondozottait egészségük megőrzésében, szükség esetén helyreállításában.
• A prevenció elméleti és gyakorlati alapjainak, a gondozás, a házi-ápolás elvi kérdéseinek, módszereinek, területeinek ismeretére.
• Alkalmazni az egészségnevelés módszereit.
• Felhasználni az országos és saját területe statisztikai mutatószámait.
• Ismeri az egészségügyi szűrővizsgálatok rendszerét és képes szükség esetén abban aktívan részt venni.
• Ismeri a működési területén alkalmazott vizsgálati módszereket és az eredmények értékelését.
• Képes a szakmai kompetenciájába tartozó vizsgálatokat elvégezni, illetve eredményeit értékelni.
• Ismeri az alapvető közegészségügyi-járványügyi ártalmakat, a megelőzés módját és az eljárásokat.
• Képes tanítani a családtervezés módszereit.
• Képes a terhesség igazolására, valamint az élettani terhesség vizsgálatára, ellenőrzésére.
• Ismeri a szükséges vizsgálatokat a kockázatot viselő terhesek kiválasztására vonatkozóan.
• Képes a szülésre felkészítő program szervezésére és vezetésére, segítse a szülői szerepre való felkészülést.
• Képes ellátási körébe tartozók, illetve a hozzáfordulók részére táplálási (különös tekintettel az anyatejes táplálásra), gondozási, ápolási, nevelési tanácsokat adni.
• Képes önállóan tanácsadást tartani és a kompetenciájába tartozó vizsgálatokat, alapszűréseket önállóan elvégezni.
• Ismeri az alapvető szociálpolitikai ellátási formákat, a társadalombiztosítási jogszabályokat, és képes tevékenysége során alkalmazni azokat.
• Ismeri a leggyakoribb betegségeket és a megelőzés módszereit, képes megtanítani a gondozottakat, a közösséget a betegség megelőzésére.
• Ismeri az alapvető terápiás eljárások lényegét, várható eredményeit és esetleges mellékhatásait.
• Ismeri a káros szenvedélyek elleni küzdelem módszereit, képes szükség esetén a megfelelő intézménybe való irányításra.
• Ismeri a habilitáció és rehabilitáció lehetőségeit és módszereit.
• Képes a terhes szülés alatti segítésére, ellátására, beleértve a méhen belüli magzat ellenőrzésének klinikai és technikai módszereit.
• Képes spontán szülés vezetésére, beleértve azon eseteket is, ahol episiotomia és sutura szükséges, valamint medencevégű szülések sürgős szükségű eseteit is.

Kiegészítő jogszabályok és a továbbképzés

Az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzés keretében megszerezhető szakképesítéseket az 1. melléklet tartalmazza. Az egyes egészségügyi tárgyú miniszteri rendeleteknek az egészségügyi ágazati képzésekkel összefüggő módosításairól szóló 57/2021. (XII. 27.) EMMI rendelet, valamint az ezt megelőző szakgyógyszerészi szakképesítések megfeleltethetőségét a 7a. melléklet szabályozza.

A szakorvosi, szakfogorvosi, szakgyógyszerészi és szakpszichológusi szakképesítésen kívül megszerezhető egyéb egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéseket a 10. melléklet sorolja fel. Amennyiben a szakképzésre jelentkező nem tudja igazolni a szükséges ismeretek megszerzését, vagy az egyetem nem fogadja el a feltételek teljesítését, szintrehozó tanfolyam elvégzése szükséges.

A szakorvosi alap és a szakfogorvosi alap szakképesítések szintekre tagoltak, az egyes szintek között a jelöltek részvizsgát tesznek. A szakképesítések egyes szintjeinek sikeres teljesítésével megszerezhető kompetenciák körét szakorvosok esetében a 2. melléklet, szakfogorvosok esetében a 4. melléklet tartalmazza.

A szakorvosi és a szakfogorvosi képzés során a kompetenciák elsajátítása az alábbi szinteken történik:

1. I. szint: az adott tevékenységet, beavatkozást a jelölt saját indikáció alapján, önállóan végzi.
2. II. szint: az adott tevékenységet, beavatkozást a jelölt saját indikáció alapján, önállóan, szakorvosi, illetve szakfogorvosi szupervízió mellett végzi; a szupervízió keretében a jelölt a végzett tevékenységről utólag - sürgős esetben haladéktalanul - tájékoztatja a szakorvost, illetve szakfogorvost.
3. III. szint: az adott tevékenységet, beavatkozást a jelölt szakorvosi, illetve szakfogorvosi indikációra, szakorvossal, illetve szakfogorvossal történt kötelező, előzetes megbeszélés alapján, önállóan végzi.
4. IV. szint: az adott tevékenységet, beavatkozást a jelölt szakorvos, illetve szakfogorvos személyes irányítása alapján, a szakorvos, illetve szakfogorvos utasítása szerint végzi.
5. V. szint: A részvizsgák szervezése, lebonyolítása és nyilvántartása az egyetemek feladata, a szakképzési grémiumok bevonásával.

tags: #szulesznoi #kompetencia #emmi