A medence csontberendezése egy komplex építészeti elem, amely kulcsfontosságú szerepet játszik a reproduktív szervek tárolásában, valamint a gyermek viselése és születése során. A születési csatorna áthalad ezen a területen, amelyen keresztül a baba a világra jön. Éppen ezért a medence csontberendezésének méretei rendkívül fontosak a szülészeti gyakorlatban.
A medencemérés jelentősége és menete
A csontos tereptárgyak hosszának felmérése egy szükséges diagnosztikai eljárás, amelyet a szakember minden kismamánál elvégez a terhesség során. Az orvosok ezt a diagnosztikai eljárást legalább kétszer végzik el a terhesség alatt. Első alkalommal a terhesség elején, majd a szüléshez közelebb, hogy felmérjék, hogyan fog történni a szülés. Ez egy nagyon fontos prediktív indikátor, amely segíti az orvosokat az optimális szülési mód kiválasztásában.
A medence mérése akkor történik, amikor a várandós anya a kanapén fekszik, háton fekvő kiindulási pozícióban. A diagnosztikai eljárás egyszerűsítése érdekében a várandós anyának fel kell emelnie a ruháit a mért területről. A szülész-nőgyógyász egyszerre több méretet mér, köztük hosszanti és keresztirányú méreteket. Ezeknek az értékeknek mindegyike saját kritériumszabvánnyal rendelkezik, amelyek segítségével az orvosok pontosan meghatározzák a kismedencei szerkezet típusát egy adott betegben.
Medencei vizsgálat
Főbb medenceméretek és azok jelentősége
A vizsgált paraméterek közül többet speciális kifejezéssel jelölnek: Distantia vagy rövidítve D. Ezek közül az első meghatározásához az orvosok a comb két spirális zónája közötti távolságot mérik. Ezt a paramétert D. trochantericának hívják, értéke a legtöbb nőnél 28-23 cm.
A következő vizsgált paraméter a csípőmagok fésűje közötti távolság, amelyet D. cristarum-nak neveznek. Egy másik, kevésbé fontos meghatározható indikátor a külső konjugátum. Ennek meghatározásához az orvosok a méh felső részétől az alsó hátsó rész végének szélét (az ötödik csigolya szintjén) mérik. Értékei 20 és 21 cm között mozognak. A mérés után az orvos kiszámíthatja az igaz konjugátumot, amely 9 cm-rel kisebb, mint a külső.
Az orvosi gyakorlatban van egy másik módszer ennek a méretnek a meghatározására, az átlós mérés. Ezt a klinikai indikátort leggyakrabban egy nőgyógyász által egy széken végzett tapintási vizsgálat során határozzák meg. Az orvos továbbra is mérheti a medenceürítés közvetlen mérését, amelyhez a kokcigeális csont tetejétől a méh alsó sarkát mérik. Ez a mutató tizenegy centiméter. Ennek a paraméternek a finomításához egy másik finomított kritérium is használható - az igazi közvetlen mérés. Az arány már kilenc és fél centiméter.
A domború szög is nagyon fontos klinikai indikátor, amelyet két sík, vízszintesen és függőlegesen vesz részt a kialakításában. A tazouglomeret a klinikai kritérium meghatározására használják. A függőleges helyzetben a meghatározott paraméter normál értékei 45-50 fok.
Michaelis rombusz és a medence aszimmetriája
A vizsgálat során az orvos különösen érdekesnek találja a Michaelis rombusz nevű speciális anatómiai zónát. Ha a medence normális szerkezetű, akkor a Michaelis rombusz egy négyzetnek tűnik, ami megfordítva van, átlója körülbelül 11 cm. Ha a méréskor a négyzet oldalai elkezdenek eltolódni, az megváltoztatja alakját, hosszabb lesz. Ha az orvos éles és pár tompa szög párt határoz meg, az keskeny medence csontberendezésének jelenlétét jelenti.
A szimmetria egy nagyon fontos paraméter, amelyet az orvosnak meg kell erősítenie. Ehhez egy bizonyos orvosi algoritmus szerint az orvosnak mérnie kell a méreteket a törzs mindkét felén. Fontos a mért oldalméretek értékelése is, ehhez az orvos mérni fogja az elülső-felső és a hátsó-felső csontok közötti távolságot. Ezeket a klinikai paramétereket mind a bal, mind a jobb oldalon meghatározzák. Ha a kapott értékek lényegesen kisebbek, mint 12,5 cm, vagy különböznek egymástól, az aszimmetriára utal, és általában császármetszésre lesz szükség.
Keskeny és széles medence
A keskeny medence csontberendezése jelentősen befolyásolhatja a szülés lefolyását. Ebben az esetben a hüvelyi szülés veszélyes lehet mind a nő, mind a gyermeke számára, és gyakran császármetszésre van szükség.
Széles medence a leggyakoribb a meglehetősen magas és nagy nőknél, de előfordulhat átlagos fizikumú nőknél is. Ezt befolyásolja a jövő anya izom-csontrendszerének szerkezete. A széles medencét az összes kimutatható méret növekedése jellemzi. A méretek mérésekor nagyon fontos kizárni a nagy mennyiségű szubkután zsír hatását, ezért nőgyógyászati vizsgálatot végeznek a széken.
Sok várandós anya úgy gondolja, hogy minél nagyobb és szélesebb a medence csontjai, annál könnyebb lesz önmaguknak szülni. Valójában a természetes szülés lehetősége szempontjából a medence csontberendezésének méretei nagy jelentőséggel bírnak. A szülés módját a szülész-nőgyógyász határozza meg, aki figyelemmel kíséri a terhesség lefolyását.
Farfekvéses babák és kezelésük
Ideális esetben a magzat a terhesség 34. és 37. hete között „befordul”, vagyis úgy helyezkedik el, hogy fejjel a medence (a „kijárat”) felé nézzen. Előfordul azonban, hogy a fenék vagy a láb van a méhszájnál a születés előtt - az ilyen babákat nevezzük farfekvéses babának, vagy ebben az esetben beszélünk medencevégű fekvéses szülésről.
A farfekvés okai és veszélyei
Sok gyermek van medencevégű fekvéses helyzetben a terhesség elején, ám legtöbbjük a terhesség végére megfordul, és fejjel lefelé várja a születést. Az összes szülésre vonatkoztatva a medencevégű fekvés gyakorisága 4-5%, és szülészeti szempontból a fekvési rendellenességek csoportjába tartozik, melyről akkor beszélünk, ha a hosszfekvésben elhelyezkedő magzat elölfekvő része nem a koponya, hanem a far. Emellett az is vezethet medencevégű fekvéses szüléshez, ha a magzatvíz mennyisége nem elegendő a baba mozgásához, megfordulásához.
A medencevégű fekvéses babák esetében magasabb a komplikációk kockázata. Amennyiben a medencevégű fekvéses szülés hüvelyi úton történik, nagyobb a sérülés kockázata a szülés során vagy azt követően, mint a fejvégű fekvésben lévő babáknál. A hüvelyi úton születő medencevégű fekvéses babáknál nagyobb a valószínűsége a születési sérülésnek, mely során a csípőízületi vápa és a combcsont szétválnak. Emellett a köldökzsinórral kapcsolatos komplikációk is gyakoribbak a medencevégű fekvéses szülésnél, ha az hüvelyi úton történik. Ilyenkor ugyanis a köldökzsinór könnyen leszorulhat, ami oxigénhiányt, így idegi és agykárosodást okozhat. Noha egyes esetekben a medencevégű fekvéses babák hüvelyi úton is biztonsággal világra segíthetők, az orvosok általában a császármetszés mellett döntenek.
Megfordítási lehetőségek
Nagyon fontos, hogy egész terhesség alatt rendszeresen vegyen részt az orvos által előírt és ajánlott vizsgálatokon. A medencevégű fekvéses babák általában a terhesség 32. hete környékén fordulnak helyes irányba. A szülés idejének közeledtekor kezelőorvosa fizikális vizsgálattal vagy ultrahanggal állapítja meg, hogy a magzat medencevégű fekvéses-e. Ebben az esetben az orvos javasolhatja az úgynevezett Enkin-tornát, mely a baba spontán megfordulását segíti elő. Ennek lényege, hogy a kismamának kétóránként térd-könyök helyzetben kell 15 percet töltenie. A gyakorlatot ajánlott 1-2 héten át végezni.
Előfordul, hogy az orvos a külső magzatfordítás mellett dönt. Amennyiben az eljárás sikeres, és a baba fejvégű helyzetbe kerül, valószínű a normál, hüvelyi szülés.
A külső magzatfordítás
A külső magzatfordítás egy olyan eljárás, mely során a magzatot fejvégű helyzetbe segítik még az anyaméhen belül, úgy, hogy az orvos a kezével enyhe nyomást gyakorol a kismama hasára, közben pedig ultrahangos készüléken követik a magzat helyzetét. A külső fejrefordítás tehát egy fekvési rendellenesség megszüntetésére irányuló tevékenység. A 36-37. hét után kísérelhető meg, feltétele, hogy a magzati far még ne rögzüljön az anyai medence bemenetben.
Mikor nem javasolt a külső magzatfordítás?
- Zavartalan terhesség esetén ajánlott.
- Nincs hüvelyi vérzés.
- A lepény nem tapad mélyen és/vagy nem fedi a méhszájat.
- Megfelelő mennyiségű magzatvíz veszi körül a babát.
- A magzati szívhang normális.
- Nincs idő előtti burokrepedés.
- Nem ikerterhességről van szó.
- A magzat mérete az átlagosnál nem nagyobb.
- Egyéb veszélyeztetettségi lehetőség nem áll fenn.
A külső magzatfordítás veszélyei:
- A szülés beindulása.
- Idő előtti burokrepedés.
- Vérzés - akár a baba, akár az anya esetében.
- A magzati stressz sürgősségi császármetszést igényelhet.
- A magzat visszafordulhat medencevégű fekvéses helyzetbe.
Hogyan történik a beavatkozás?
A külső magzatfordítást kórházban végzik. A beavatkozás előtt ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik a baba és a lepény fekvését, a magzatvíz mennyiségét, emellett pedig magzati szívhangvizsgálat is történik. A méh izmainak ellazítására a kismama injekciót kaphat, de előfordulhat az epidurális érzéstelenítés is. A külső magzatfordítás az anya hanyattfekvő helyzetében történik, az orvos a kezeivel enyhe nyomást gyakorol a hasra úgy, hogy fordulásra késztesse a babát. A kórházi és főleg azonnali műtéti háttér rendkívül fontos és készenlétben kell állnia neonatológusnak, aneszteziológusnak is a beavatkozás megkezdése előtt.
Mi történik a beavatkozás után?
Az eljárás befejeztével az orvos ismételten ellenőrzi a baba szívhangját. Ha mindent normálisnak talál, a kismamának nem kell a kórházban maradnia. Amennyiben az eljárás során nem sikerül fejvégű helyzetbe segíteni a babát, az orvos a császármetszést vagy egy újbóli megfordítási kísérletet javasolhat.
Milyen arányban sikeres a külső magzatfordítás?
Még a sikeresen végrehajtott fejrefordítást követően is gyakran történik, hogy a magzat ismét visszafordul medencevégű fekvésbe. Ezért nagyon gyakran végződik császármetszéssel. A siker mértéke számos tényezőtől függ, beleértve az alábbiakat is:
- Milyen közeli a szülés várható időpontja?
- Mennyi magzatvíz van a baba körül?
- Hány terhessége volt már a kismamának?
- Mekkora a baba?
- Milyen a placenta helyzete?
- Milyen pozícióban fekszik a baba?