A szülés és a lehetséges komplikációk típusai

A gyermek születésének folyamatát szülésnek vagy vajúdásnak nevezzük. A babát hüvelyi úton vagy császármetszéssel lehet világra hozni. Számos jelentős egészségügyi szervezet javasolta, hogy az újszülöttet a születés után a lehető leghamarabb helyezzék az anya mellkasára, akár hüvelyi szüléssel, akár C-metszet segítségével.

A csecsemő női születési csatornán keresztül történő születésének típusát hüvelyi szülésnek nevezzük. Bár a születés pontos ideje megjósolhatatlan, a hüvelyi szülés általában akkor történik, amikor egy nő betöltötte a 40. hetet. Orvosok általában hüvelyi szülést javasolnak császármetszés helyett. A csecsemő bizonyos specifikus hormonokat választ ki agya és tüdeje fejlődéséhez a munkaösszehúzódások által okozott stressz alatt. Amikor a baba áthalad a születési csatornán, a baba mellkasát összenyomják, hogy az összes magzatvizet eltávolítsák, és kitágítják a tüdejét. A hüvelyi szülés lehetővé teszi, hogy az anyák gyorsabban kigyógyuljanak a szülés okozta traumából, és a lehető leghamarabb hazatérjenek újszülöttjükkel. Ilyen körülmények között a fertőzés lehetősége is kisebb.

Az utóbbi években népszerű szüléstípus a természetes szülés. Ez a módszer nem tartalmaz semmilyen orvosi eljárást és invazív terápiát. Ez a fajta szülés személyes döntés, és akkor veszik figyelembe, ha az anya elkötelezett az eljárás során. Bizonyos gyakorlatokat és testhelyzeteket javasol az orvos a szülés természetes módon történő lebonyolításához. A szülésznő gyakran az anyával marad a szülés alatt, hogy minden gördülékenyen menjen, és az anya jó hangulatban legyen. A vajúdás kellemetlenségeit vízi vagy medencés szülés segítségével lehet enyhíteni. A szülés legtermészetesebb és legkellemesebb módja a vízi szülés. Egy anya számára a természetes szülés rendkívül erős lehet. A csecsemővel való bőr-bőr érintkezés röviddel a szülés után elősegítheti az anya és a gyermek közötti erős kötődés kialakítását.

Néha az anyának a császármetszést kell választania a hüvelyi szülés helyett bizonyos körülmények miatt, amelyek kockázatot jelenthetnek az anyára vagy a babára, ha a szülés hüvelyi úton történhet. A csecsemő megszületéséhez a hasüreget, majd a méhet műtéti úton kinyitják, hogy eltávolítsák a babát. A császármetszés név a latin 'caedare' szóból származik, jelentése 'vágni'. Ezért ezt a szüléstípust ún. Más esetekben a vajúdás hüvelyi szülésként kezdődik, és egy szövődmény, például farfekvés szülés közbeni fekvés, mekóniummal szennyezett folyadék vagy a szülőcsatorna elzáródása után sikertelen lesz, ebben az esetben az orvosok C-metszetet végeznek.

A császármetszés után szinte semmi esélye annak, hogy egy nő hüvelyi szülést szüljön. Az elmúlt években azonban bizonyos eljárások lehetővé tették a nők számára a sikeres hüvelyi szülést, még azután is, hogy korábbi szülési módszerük C-metszet volt.

A szülés megindulása és a vajúdás

A szülés kérdése sok nőben okoz feszültséget, bizonytalanságot a terhesség vége felé. Egy fiziológiás - tehát komplikáció mentes- terhesség vége felé beszélünk a terminusról. A szülés közeledtét számos apró jel elővetítheti. Ilyenek lehetnek a jósló fájások. Ezek az alhasi keményedések általában meleg, langyos vízre enyhülő, időszakosan megjelenő egy óra alatt 2-4 szer jelentkező fájások. Jósló tünetek közé sorolhatjuk még a nyákdugó elfolyását is. Ez a nyákdugó gyakran egy elképzelhetetlen dolognak tűnik a kismamák számára. Pedig ez egy kocsonyás anyag a méhszájban, aminek a terhesség alatti feladata a kórokozóktól, különböző fertőzésektől való védelmet garantálni a magzat számára. A méhnyak vékonyodásával és tágulásával a nyákdugó általában véres váladék formájában távozik. Olyan ez mint egy zár az ajtón.

A vajúdás a szülés első fázisa, ami rendszeres fájásokkal jár együtt. Míg az első fájások 30 másodperc körüliek és 20 percenként jelentkeznek, később akár 90 másodpercig is tarthatnak, és szinte folyamatosan érezhetők. A valódi fájások a jóslófájásokkal ellentétben nem enyhülnek mozgás vagy helyváltoztatás hatására, hanem egyre intenzívebbek, a magzatmozgás viszont csökken. A babát a méh üregében ekkor még magzatvíz és magzatburok veszi körbe. Ez egy olyan folyadékkal telt membrán, ami segíti a magzat védelmét a méhen belül. Egy vízben fekvő babát a mechanikai ingerek is kevésbé érik el, nehezebben sérül meg.

A vajúdás alatt történik a magzatvíz elfolyása is. Ha ez a magzatvíz elfolyás a 37. hét előtt történik, akkor idő előtti burokrepedésről beszélünk. Ekkor megszűnik az utolsó védelmi réteg a baba és a külvilág között, ilyenkor kórházba kell menni, hogy elkerülhető legyen a baba fertőzése. A magzatburok megrepedésekor a távozó magzatvíz mennyisége függ a burokrepedés helyétől, illetve a baba elhelyezkedésétől is. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan lehet megkülönböztetni a magzatvizet, az esetleg óvatlanul elcseppenő vizelettől. A szivárgó magzatvíz nem visszatartható, míg a vizelet általában igen. Ha a burok megreped, onnantól a magzatvíz folyamatosan folyni fog. A szaguk sem hasonló, a vizelet jellegzetes erőteljesen ammónia szagával ellentétben itt inkább neutrális édeskés illat a jellemző. A magzatvíz általában áttetsző. Amennyiben azt látja a kismama, hogy az elfolyó magzatvíz zöldes, az a babának egy stresszállapotára enged következtetni. Ekkor azonnal a kórházba kell menni, hiszen alapos kivizsgálást követően tudják csak a nőgyógyászok megállapítani, hogy ez a korábbi stresszállapot még mindig fennáll-e a magzatnál. A magzatvíz ekkori zöldes színét a meconium, tehát a magzati széklet adja. Ha bárkiben felmerül a magzatvíz folyás gyanúja is, a nőgyógyászati ügyeleten ezt különböző vizsgálatok során ki tudják zárni, vagy esetleges megerősíteni.

A terhesség utolsó heteiben a nőgyógyászok a terhesgondozás kötelező részeként leveszik a Streptococcus szűrést. A baktérium jelentősége az újszülöttkori fertőzésekben van. Az újszülött fertőzése legtöbbször a szülés során a szülőutakban történhet meg, vagy felszálló fertőzésként a hüvelyből a magzatburok megrepedését követően.

A vajúdási szakhoz tartozik a méhszáj tágulása, vagyis a szülésnek az a része, ami egyre sűrűbb és egyre fájdalmasabb méhösszehúzódásokkal jár, ezalatt a méhszáj egyre jobban kitágul. Egy először szülőnél a méhszáj megrövidül, elvékonyodik. Azoknál a kismamáknál, akik korábbi babájukat is hüvelyi szülés útján hozták a világra, a szülés ezen szakasza sokkal gyorsabb, akár a fele időtartam alatt végbemehet. Persze minél többedik gyermekről van szó, a folyamat annál gyorsabb. Az, hogy ezek a sorozatos fájások mennyire fájdalmasak, gyakran összefügg a terhességek számával is. Az, hogy a magzat hogyan viseli ezeket a fájásokat végig monitorozásra kerül a vajúdás alatt. A CTG vizsgálat során a baba pulzusát vizsgáljuk. Míg egyesek a sorozatos fájások során fokozatosan kimerülnek, elgyengülnek, mások a különböző lazító technikáknak köszönhetően végig a helyzet urai maradnak. Manapság a kórházak egy részében rendelkezésre állnak úgynevezett “alternatív vajúdási módszerek“, mint például a vízben, zuhany alatt történő, vagy a labdán vajúdás, de nem számít ritkaságnak gyertyafény vagy zene mellett eltölteni ezt az időszakot sem.

A szülési fájdalom típusai és kezelése

Nehéz elképzelni, hogy mit várhatunk a szülési fájdalomtól és a méhösszehúzódásoktól, különösen, ha az első terhességről van szó. A kismamák gyakran aggódnak amiatt, hogy vajon fel fogják-e ismerni a szülési fájdalmat, illetve hogy amit éreznek, az vajon nem a koraszülést jelző összehúzódás-e. Noha a méhösszehúzódások sokfélék, a szülés minden egyes szakaszának megvannak a maga tünetei, melyekről többet megtudhat cikkünkből.

Braxton-Hicks-összehúzódások

A gyakran csak jóslófájásokként emlegetett szabálytalan méhösszehúzódások nem a szülés megindulását jelzik. A Braxton-Hicks-összehúzódások legfontosabb jellemzői:

• olyan méhösszehúzódások, melyek intenzitása és gyakorisága nem nő
• rendszertelen méhösszehúzódás inkább kellemetlen, mint fájdalmas
• az összehúzódások a lágyéki területen, a test elülső részén jelentkeznek, nem hátul
• sétálás vagy lefekvés hatására az összehúzódások csillapodnak, alábbhagynak
• már akár a 6. héten is jelentkezhetnek, de leginkább a második vagy harmadik trimeszterben jellemzőek

Sok nő a harmadik trimeszterig nem is tapasztalja ezeket az összehúzódásokat.

Prodromális összehúzódások

A prodromális összehúzódások a szülés tényleges megindulását megelőző hetekben, napokban, órákban jelentkeznek. Ezek az összehúzódások gyakran erősebbek, szabályosabbak és hosszabbak, mint a Braxton-Hicks-összehúzódások, de nem a szülés tényleges kezdetét jelzik. Szakértők szerint ezeknek az összehúzódásoknak a célja, hogy a baba a megfelelő helyzetbe kerüljön a szüléshez. A prodromális összehúzódások tünetei a következők:

• 24-36 óra múlva sincs változás a méhnyaknál
• a lefekvés nem segít abban, hogy az összehúzódások megszűnjenek
• erős összehúzódások, melyek azonban az idő múlásával sem válnak gyakoribbá, s tágulást sem okoznak

Tágulás - A szülés korai szakasza

A szülés korai szakaszában a cervix (méhnyak) 0-6 cm közötti tágulása történik. A teljes tágulás körülbelül 10 cm, ami általában elegendő a baba áthaladásához. A szülés korai szakaszára jellemző összehúzódások az alábbiakkal jellemezhetők:

• tompa hátfájás
• enyhe légzési nehézség az összehúzódások alatt
• medencenyomás és a medence teltségének érzése
• a fájdalom hátból sugárzik előre
• nagyon erős összehúzódások, melyek legalább 45-60 másodpercig tartanak és körülbelül 5 perces időközönként jelentkeznek

Ebben a szakaszban mielőbb a kórházba vagy szülőotthonba kell menni, vagy hívja a szülésznőt, ha otthonszülést tervez. Otthonszülésnél vajúdás közben nincs semmilyen információ a kisbaba jól- vagy rosszullétéről.

Aktív szülési fázis

Az aktív szülési fázisban az összehúzódások sokkal erősebbek és fájdalmasabbak, annak érdekében, hogy a baba mielőbb világra jöjjön. Ebben a szakaszban a cervix már legalább 6 cm-re tágult. Erre a szülési szakaszra az alábbiak jellemzőek:

• az összehúzódások 5 percenként vagy annál gyakrabban jelentkeznek
• az összehúzódások legalább egy percig tartanak
• a kismama nem érzi úgy, hogy két összehúzódás között a méh ellazulna
• jelentős fájdalom és nyomás a hátban, amit az okoz, hogy a baba lefelé mozog a szülőcsatornában
• a kismama erős székelési ingert érezhet, valamint erős a nyomási inger is

Hogyan birkózzon meg a szülési fájdalommal?

A szülési fájdalommal való megbirkózást segíti:

• Testmozgás - Hacsak az orvos nem írja elő a fizikai aktivitás korlátozását, a terhesség alatti testmozgás segíti az állóképesség, a rugalmasság és az izomtónus kialakulását még a szülés előtt. A nagy intenzitású testmozgások helyett válassza a jógát vagy az úszást.
• Szülésfelkészítő tanfolyam - Sok kórház kínál szülésfelkészítő programot, ahol arra is megtanítják a leendő szülőket, hogyan relaxáljanak és enyhítsék a szülési fájdalmat. A legtöbb módszer a légzési technikára, figyelemelterelésre és a masszázsra összpontosít.
• Meditáció - A meditáció, a jóga és a relaxáció más formái mind segítik a kismamát a helyes légzésben és megfelelő koncentrációban az összehúzódások alatt.
• Figyelemelterelés - A nyugtató zene hallgatása, a számolás vagy más elterelő technikák is hasznosak lehetnek abban, hogy eltereljék a figyelmet a szülési fájdalomról.
• Aromaterápia - A nyugtató illatok (pl. levendula) belégzése elősegítheti a relaxációt és ösztönzi a mély légzést.

Mindemellett még a szülés előtt beszéljen orvosával arról, milyen gyógyszeres fájdalomkezelési módszereket ajánl (pl. orális gyógyszerek vagy epidurális érzéstelenítés), mi azoknak az előnye és esetleges kockázata.

Mikor kell orvoshoz fordulnia?

Ha úgy érzi, hogy a méhösszehúzódásai a szülés megkezdését jelzik, az alábbiakat érdemes megfontolni:

• Több órán át jegyezze fel az összehúzódások időtartamát, intenzitását és gyakoriságát.
• Próbáljon meg sétálni vagy lefeküdni, hogy megfigyelje, az összehúzódások csökkennek-e.
• Figyelje meg, hogy a hüvelyváladék tiszta, rózsaszín vagy véres-e.
• Hívja fel orvosát, ha elfolyt a magzatvíz, különösen, ha az zöldes vagy barnás színű.
• Amennyiben az összehúzódások különösen fájdalmasak, és aggódik a maga vagy a baba egészségéért, forduljon orvoshoz.

A méhösszehúzódások természetes úton segítik a baba előrehaladását a szülőcsatornában. Nagyon fájdalmasak lehetnek, de természetes technikákkal és gyógyszerekkel a fájdalom mértéke csökkenthető. Beszéljen orvosával, ha nem biztos benne, hogy mikor kell bemennie a kórházba!

Magyarországon az utóbbi években a szülés utáni komplikációk száma emelkedett. A császármetszéses szülések száma növekszik. Az anyák súlyos betegsége, ami mindig komplikálja a szülést, nem növekszik (mint pl. szívproblémák), viszont egyre több a krónikus betegséggel küszködő várandós nő: cukorbetegség, magas vérnyomás és kóros elhízottság.

A szülés során alkalmazott beavatkozások

A szülésznő vagy szülészorvos által szülés alatt végzett beavatkozások célja a magzat megszületésének segítése, a szülő nő támogatása vagy a szülés közbeni szövődmények megelőzése, illetve ellátása. Fontos kiemelni, hogy ezek a beavatkozások mindig egyéni mérlegelés alapján történnek, és nem minden szülés esetén válnak szükségessé.

A tágulási szakasz során végzett beavatkozások

• Művi burokrepesztés (amniotómia): Kedvező méhszájstátusz esetén sokszor segítséget jelent a vajúdás, illetve a szülés dinamikájában, ha megrepesztik a magzatburkot, és leengednek a magzatvízből. Ezt a beavatkozást általában elhúzódó szülés vagy rendszertelen, renyhe méhtevékenység esetén végzik. Hatására a magzati koponya mélyebbre kerül a szülőcsatornában, a méhösszehúzódások rendszereződnek és hatékonyabbá válnak. Leggyakrabban speciális burokrepesztő tűvel vagy arra alkalmas egyéb eszközzel végzik.
• CTG-vizsgálat (kardiotokográfia): A CTG-készülék érzékeli a magzat pulzusszámának (szívfrekvenciájának) változásait, az esetleges méhtevékenységet, a magzatmozgásokat, majd az eredményt grafikusan jeleníti meg. A készülék papírszalagon rögzíti a magzat szívműködésének jeleit, és az idő függvényében összeveti azt a méh összehúzódásaival. A magzat oxigénhiányos állapotára utal, ha a méh összehúzódásakor - súlyosabb esetben anélkül - a magzati szívfrekvencia átmeneti - vagy súlyosabb esetben tartós - lassulása figyelhető meg. Így a vizsgálat segítségével lényeges információk nyerhetők a magzat méhen belüli állapotáról.

A kitolási szakasz során végzett beavatkozások

• Fogóműtét és vákuumextrakció: Amennyiben a szülés kitolási szakasza nem megfelelő ütemben halad, vagy egyéb szövődmény (pl. magzati szívhangeltérés észlelése vagy a magzat elakadása a szülőcsatornában) lép fel, ún. hüvelyi szülésbefejező műtét válhat szükségessé. Fogóműtét vagy vákuumextrakció során a magzati koponyára helyezett fogóval vagy vákuum kialakítására képes koronggal segítik a fej kigördülését és az újszülött világrajövetelét. Fogóműtét és vákuumextrakció elvégzésének javallatai: Életmentő (vitális) javallat: leggyakrabban a magzat méhen belüli fenyegető oxigénhiányos állapota. Megelőzés (profilaktikus okok): ismert anyai betegségek, korábban a méhen végzett műtétek, fájásgyengeség, elhúzódó kitolási szakasz.
• Gátmetszés (epiziotómia): Bizonyos esetekben a szülész szakorvos gátmetszést javasolhat a gátsérülés elkerülése vagy a szülés felgyorsítása érdekében. A gátmetszést a kitolási szakasz végén végzik. A beavatkozás során sebészi ollóval végzett vágással szélesítik ki a hüvelynyílást annak érdekében, hogy segítse a magzat fejének kigördülését. A gátmetszés történhet centrális irányban (a végbél felé, függőlegesen) vagy oldalirányban (az anyai comb felé). A vágás elvégzése előtt helyi érzéstelenítő injekció alkalmazásával zsibbasztják el a területet. Miután a magzat megszületett, a gátmetszés sebét és az egyéb sérüléseket összevarrják és ellátják. A gátmetszés elvégzése csökkentheti az esetleges spontán gátsérülések, nehezebben gyógyuló szakadások előfordulását.
• Kristeller-féle műfogás: Kitolási szakaszban, a méhösszehúzódás alatt a szülészorvos kívülről nyomást gyakorol a méh felső részére azzal a céllal, hogy elősegítse a magzat fejének kigördülését. Napjainkban már ritkán alkalmazott eljárás.

A lepényi szakasz során végzett beavatkozások

A méhlepény a szülés lezajlása után általában spontán leválik, és kb. 20 percen belül megszületik. Amennyiben a spontán leválás nem történik meg, a köldökzsinór óvatos húzásával és a méh egyidejűleg történő masszírozásával segíthető elő a lepényleválás folyamata. Előfordul, hogy a lepény nem válik le a fentebb leírt műfogásokkal. Ebben az esetben manuális és műszeres lepényleválasztás a megoldás, amelyet műtőben, altatás mellett végeznek.

A lepény megszületése utáni szakasz során végzett beavatkozások

A lepény megszületése utáni szakaszban előfordulhatnak vérzések, amelyek gyógyszeres vagy műtéti megoldást igényelnek. Amennyiben biztosan nem maradt vissza lepényszövet a méhűrben, a vérzés méhösszehúzó gyógyszerek intravénás adásával megszüntethető. A lepényszövet visszamaradása (kotiledoretenció) esetén a méh műszeres kiürítése jelent megoldást (lásd még: Nőgyógyászati küret). A méhlepény és maradványainak eltávolítására minden esetben azért van szükség, mert a születést követően a méhlepény mint szerv már nem életképes, szövetei elhalnak, ami kedvező környezetet biztosíthat egyes baktériumok felszaporodására.

A szülés utáni komplikációk

A méhlepény megszülése után is folytatódó erős méhösszehúzódások. Ezek már a méh természetes összehúzódásával járó fájdalmak, amelyek kb. 6 héttel a szülés után megszűnnek. Aranyeresség. Vizelési nehézség, vagy vizelettartási nehézség. Szülés közben a hólyagra nehezedő nyomás miatt a húgyhólyag megduzzadhat, ami megnehezíti a vizelet ürítését. Izzadás. Gyermekágyi folyás. Fájdalmas és duzzadt emlők.

Dr. Vezér Márton szülész-nőgyógyász 3 részes blogsorozatban mutatják be a szülés folyamatát. Lesz szó a vajúdásról, a fájdalomcsillapító módszerekről, a vizsgálatokról, a császármetszésről és a programozott szülésről is.

tags: #szulesi #komplikacio #fajtak