A keresztség egy fontos szentség a keresztény életben, amely összeköti az embert Istennel és az egyház közösségével. Gyakran felmerül a kérdés, hogy ki vállalhatja ezt a megtisztelő szerepet, különösen, ha az orvosokról van szó.
A keresztszülői szerep
Keresztszülő lehet minden megkeresztelt egyháztag. A keresztség szentségének érvényét a történelmi egyházak kölcsönösen elismerik. A keresztszülő feladata, hogy segítse a megkeresztelt gyermek lelki fejlődését, tanítsa az evangélium igazságaira, és biztassa, hogy örömmel vegyen részt a gyülekezet életében. Ez természetesen csakis példamutatással lehetséges, és semmiképpen sem erőszakkal.
A keresztszülői tisztség sajnos a legtöbb ember számára csupán azt jelenti, hogy születésnapra, karácsonyra, konfirmációra, ballagásra értékes ajándékokkal illik elhalmozni a keresztgyerekünket. Nem becsüljük le az anyagi dolgokat, hiszen azokra is szükség van, de ennél sokkal fontosabb, hogy felelősséget tudjunk vállalni a keresztelés alkalmával tett fogadalmunkért. Látnunk kell, hogy léteznek múlandó és örök dolgok; a keresztségben pedig örök sorsunk a tét.
A keresztszülőség feltételei minden plébánián azonosak. Másik plébánián való kereszteléskor sem tölthetnek be keresztszülői tisztséget azok, akik alkalmatlanok. Természetesen nem célja egyetlen plébánosnak sem elriasztania a híveket, diplomáciai okokból nem mindenki sarkítja ki az alkalmatlanságot.
Az orvosok szerepe a keresztségben
A keresztszülői szerep vállalásának alapfeltétele a megkereszteltség. Az orvosok, mint minden más egyháztag, megkeresztelhetők, és így alkalmassá válhatnak a keresztszülői feladatra. Nincs olyan szabály, amely tiltaná, hogy egy orvos keresztszülő legyen.
Azonban fontos megjegyezni, hogy a keresztszülőség nem csupán egy "titulus", hanem egy komoly lelki felelősség. Az orvosok, akik hivatásuknál fogva is sok időt és energiát fordítanak mások segítésére, talán még inkább megértik ennek a szerepnek a súlyát.
„A keresztség által az ember Krisztus egyházának, a benne hívők közösségének tagjává lesz, és újjászületik örök életre.”
A keresztséghez előkészítés is tartozik. Online és személyesen tartanak egyházközösségi napokat, illetve Alpha kurzusokat, amelyek megfelelnek a keresztelői előkészítőket, melynek időpontját a honlapon az eseménynaptárban találni. A felnőtt keresztségben az illetőnek saját magának kell hitvallást tennie, ezért szükségszerű, hogy ismerje az egyház alaptanítását. Az öt alkalomból álló felkészítés során a lelkész ismerteti a legfontosabb keresztyén tanításokat, melyről a felnőtt beszélgetés formájában beszámol.
A keresztszülők kiválasztása és felelőssége
Szinte minden ember szólít valakit "keresztapának", "keresztmamának". Hogyan lehetséges ez, hiszen sokan nincsenek is megkeresztelve? Úgy tűnik, annyira természetesnek tartjuk a keresztszülők létét, hogy alig hihető, létezik-e egyáltalán olyan ember, akinek nincs keresztanyja és keresztapja. Általában a legközelebbi nagybácsi és nagynéni kapja ezt a titulust.
Miért is olyan természetes ez? Valamikor, régen, az időszámítás szerinti első századokban, a Római Birodalomban üldözték a keresztényeket. A cirkuszokban vadállatokkal marcangoltatták szét azokat, akik nem voltak hajlandók megtagadni Jézusba vetett hitüket, és istenként imádni a császárt. A keresztény szülők az állandó életveszély miatt igyekeztek gondoskodni arról, hogy legyen, aki hitben felneveli gyerekeiket, ha őket valami baj érné.
„Életem Jézusé. Nincs rajtam hatalma a rossznak.”
A szülők és keresztszülők felelőssége, hogy a megkeresztelt gyermeket támogassák lelki fejlődésében. Tanítsák őt az evangélium igazságaira, és biztassák, hogy örömmel vegyen részt a gyülekezet életében. Ezt természetesen csakis példamutatással lehet elérni, és semmiképpen sem erőszakkal. Ellentmondásos dolog, amikor egy gyereket megkeresztelnek ugyan, de a hitoktatásban való részvételét, vagy a családnak az istentiszteleten való rendszeres jelenlétét már nem tartják fontosnak.
A keresztelés szertartása
A keresztelés szertartásának helye a vasárnapi istentisztelet. Ez azért fontos, mert a gyülekezet tagjai így tudnak együtt imádkozni a szülőkkel, keresztszülőkkel, és felelősséget vállalni azért, hogy az új egyháztag életét támogató szeretetükkel, figyelemmel kísérjék. A kereszténység nem magányos életforma, hanem egy közösséghez való tartozást jelent.
A szülők és keresztszülők a gyerekkel az oltár elé állnak. A lelkész a gyermekek evangéliumával köszönti a családot, és megáldja a gyermeket. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”
A lelkész: Ellene mondotok-e a gonosznak, minden művének és cselvetésének?
Majd a hitükről tesznek tanúságot.
Ezután a lelkész és a keresztanya a gyerekkel az oltár elől a keresztelő medencéhez lép, szabaddá teszik a gyermek fejét, a lelkész megkérdezi, mi a gyermek neve. A keresztanya válaszol a gyermek keresztnevével, ha van több keresztneve, akkor azt is mondani kell. A lelkész pedig háromszor vizet önt a gyerek homlokára "az Atya, Fiú, Szentlélek nevében", majd áldást mond rá. Végül mindnyájan visszalépnek korábbi helyükre.
A lelkész a keresztelés emlékeként gyertyát ad át a keresztszülőknek, majd ők helyüket elfoglalják, csak a szülők maradnak az oltár előtt a gyermekkel (ha van több gyermekük, ők is odaállhatnak az oltárhoz.) A lelkész hálát ad az édesanyáért, családért, imádkozik a megkeresztelt gyermekért, majd az egész család az oltár elé térdelve fogadja az áldást.
Jézus keresztelésének jelentősége (Márk 1:9–11)
Felnőtt keresztelés
Sokan azt gondolják, hogy a keresztelés csak csecsemőkorban történhet. Hallunk néha olyan kijelentéseket, hogy a "gyereknek elmaradt a keresztelője, szégyenszemre pogány lesz". Pedig bármilyen hihetetlen, de a keresztények között nem azzal kapcsolatban akadnak nézeteltérések, hogy lehet-e felnőttkorban is keresztelkedni, hanem épp ellenkezőleg: sokan - például a baptisták, pünkösdiek, és általában az ún. "szabadegyházak" - épp a csecsemőkori keresztség jogosultságát vonják kétségbe.
Milyen alapon? Egyszerű: a keresztség a megkeresztelt személy életére vonatkozó sorsdöntő esemény. Hogyan tudná egy öntudatlan kisbaba eldönteni, hogy mi a jó neki? Mi is feltehetjük a kérdést: helyes-e, ha a szülők és keresztszülők döntenek a gyerek helyett és nevében? Hiszen akik nagyobb korukban keresztelkednek meg, azok helyett már nem a keresztszülők, hanem saját maguk tesznek hitvallást, és egyben részesülnek a konfirmációban is.
Mindez nem jelenti azt, hogy ha valakit nem kereszteltek meg csecsemőként, az hátrányt szenvedne. Ha valaki felnőttként jut arra az elhatározásra, hogy megkeresztelkedik, akkor már nem keresztszülők válaszolnak helyette a feltett kérdésekre, hanem ő maga. A felnőttek megkeresztelését tehát tanítás előzi meg. A keresztelés ebben az esetben nem válik külön a hit megerősítésétől, vagyis a konfirmációtól, hanem azzal egybeesik.
A keresztség szertartásának helye a vasárnapi istentisztelet. Ez azért fontos, mert a gyülekezet tagjai így tudnak együtt imádkozni a szülőkkel, keresztszülőkkel, és felelősséget vállalni azért, hogy az új egyháztag életét támogató szeretetükkel, figyelemmel kísérjék.
Az orvosi jogok gyermekeknél
A gyermekek jogai az orvosi ellátás során is fontosak. Tizennégy év alatt jogilag cselekvőképtelennek számít minden gyerek. Ez azt jelenti, hogy nincs önálló döntési joga, ha orvoshoz megy, ezért is kell a szülőnek elkísérnie, az érzelmi támogatás mellett. Iratbetekintési joggal csak 16 éves kortól rendelkezik a gyerek, onnantól szabadon betekinthet a rá vonatkozó orvosi papírokba. 16 éves korig kötelező a szülők tájékoztatása arról, hogy a kiskorú miért volt orvosnál.
A nőgyógyászati rendelésen kicsit speciálisabbak a szabályok, 14 év alatti gyereket nem vizsgálhat meg a szakorvos a szülő jelenléte nélkül. A szülőt kötelező tájékoztatni mindenről, ami a vizsgálat kapcsán felmerül. 14 év alatt fogamzásgátlót és esemény utáni tablettát is csak szülői beleegyezést követően írhat fel a szakorvos.
Ha a gyerekedet orvoshoz kell vinned vagy kórházba kerül, fontos, hogy tudd, milyen jogai vannak neki, betegként, illetve neked, szülőként. Azaz miről kell tájékoztatnia az orvosoknak, ki dönti el, milyen kezelést kap, illetve hogyan lehetsz mellette a különböző vizsgálatok vagy a kórházi ellátás során. A gyereked életkorától függ, hogy milyen jogai vannak neked szülőként és neki betegként a kórházban az ellátás alatt.
Ha a gyereked még nem múlt el 16 éves, és nem sürgős, életmentő beavatkozásra van szüksége, akkor a kezeléséről te dönthetsz a szülőjeként. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az orvos tájékoztat téged a lehetséges kezelési módokról és a szükséges beavatkozásokról, te pedig eldöntheted, hogy beleegyezel-e ezekbe. A szülői hozzájárulásodat mindig a beavatkozás előtt kell kérnie az orvosnak, ha ez csak utólag történik meg, az jogellenes.
Ha a gyereked elmúlt 16 éves, akkor ő mondhatja meg, hogy ki az a nagykorú személy, akit az orvosnak tájékoztatnia kell, illetve aki dönthet arról, hogy beleegyezik az ellátásba vagy elutasítja azt.
Az orvosi beavatkozások elvégzéséhez általában elég az egyik szülő beleegyezése, és a szülő feladata, hogy tájékoztassa a másik szülőt a történtekről. Ha a szülők ellentétes állásponton vannak, akkor annak a szülőnek a döntését veszik figyelembe, akié jobban szolgálja a gyerek érdekeit.
A kórház kötelessége, hogy amint lehet, értesítsen, ha a gyereked kórházba kerül. Gyerekednek joga van ahhoz, hogy a kórházban az egyik szülő a nap 24 órájában mellette legyen, és ott legyen a különböző vizsgálatoknál is. Ezt a kórház csak alapos indokkal korlátozhatja.
A legtöbb vizsgálatnál, apróbb beavatkozásnál (például a vérvételnél) a jelenléted nem zavarja ténylegesen az orvosok, ápolók munkáját. Ha úgy érzed, hogy csak megszokásból, vagy az egészségügyi személyzet kényelme érdekében küldenek ki, akkor érdemes hangsúlyoznod, hogy jogod van a gyereked mellett tartózkodni és ragaszkodni ahhoz, hogy együtt lehessetek.