Sokan tévesen gondolják, hogy az anya életében a szülés utáni időszak a legboldogabb, amiben nincs helye a depressziónak. A valóságban gyakori, hogy a friss édesanya rosszul érzi magát, hiszen kimerült, és teljesen új helyzettel találja szemben magát, ami szorongást idéz elő. A szülés utáni időszak testileg-lelkileg igencsak megterhelő a nők számára.
Míg a testük lábadozik, át kell állniuk egy teljesen új bioritmusra, megismerniük a gondoskodás felelősségét; nem is beszélve a nagymértékű hormonális változásokról. A várandósság és a szülés hatalmas igénybevételt és megterhelést jelenthet a szervezet számára. A szülés utáni időszakban még zajlik a regeneráció, miközben már ismét sok erőt igényel a csecsemő ellátása és gondozása. Felborul az alvás-ébrenlét ciklus, hirtelen rázuhan a felelősség a friss anyákra, akik ráadásul sokszor kétségek között vannak, mi lenne a legjobb a gyermeknek.
A szülés után kialakuló mentális betegségeknek három fajtáját különböztetjük meg: a baby blues-t, a szülés utáni depressziót és a szülés utáni pszichózist. Ezek a zavarok nem csupán egyéni élmények, hanem a szülés utáni időszak fizikai, hormonális és érzelmi változásainak összetett következményei.
Baby blues: az átmeneti szomorúság
A baby blues, más néven gyermekágyi szomorúság a nők 50-85%-át érinti. Ez a természetesnek mondható testi-lelki állapot többnyire a szülést követő héten jelentkezik, és pár órától néhány napig, esetleg két hétig tart.
Jellemző tünetei a koncentrációzavar, a gyakori sírás, alvászavar, frusztráció, ingerlékenység, szorongás, félelemérzések, érzelmi hullámzás. A baby blues hátterében a szülést követő óriási hormonális változások és a mellbevágóan új élethelyzethez való alkalmazkodás áll. A hirtelen progeszteron szint csökkenéshez még hozzáadódik, hogy a prolaktin hormon felszabadul a méhlepény gátló hatása alól, így hirtelen új szereplőként jelenik meg a hormonális táncparketten, tovább fokozva a labilis érzelmi állapotot. Ez az állapot a szülés után legkésőbb két héttel elmúlik és stabilizálódik a hangulat, tehát ez nem az a jelenség, ami szakembert igényelne.
Szülés utáni depresszió (PPD): súlyosabb és elhúzódóbb állapot
A frissen szült nők körülbelül 10-15%-a ennél súlyosabb állapotba kerül, melyet szülés utáni depressziónak (PPD) nevezünk. Ez az állapot a szülést követő 1 éven belül jelentkezik, leggyakrabban 2-3 hónap elteltével, és kezelés nélkül akár hónapokig, súlyos esetben évekig is elhúzódhat. A szülés utáni depresszió a szülést követő egy hónapban, ritkábban hónapok múlva a nők 10-25%-nál jelenik meg.
A PPD tünetei és hatásai
A szülés utáni depresszió tünetei rendkívül sokfélék:
- Fáradtság, kimerültség, szomorúság, sebezhetőség
- Étkezési és alvászavarok, dekoncentráltság, memóriazavarok
- A baba iránti túlzott aggódás vagy közöny, félelem
- Érdektelenség a szex iránt
- Bizarr, öngyilkosságra utaló gondolatok, agresszív fantáziák
- Szorongás, ürességérzés, reménytelenség érzése, ingerlékenység
- Bűntudat, önvád, értéktelenség érzése
- Mellkasi fájdalom, szapora légzés, hő- vagy hideghullámok, reszketés, halálfélelem
- Kényszeres gondolatok a baba bántására vagy súlyos betegség elkapására
Az érintett kismamák alkalmatlannak tartják magukat az anyaságra, úgy érzik, nem képesek megbirkózni a baba körüli teendőkkel. Ez bűntudatot és elszigeteltség érzést okoz. A depressziós kismamák érzelmileg nem tudnak ráhangolódni a gyermekükre, ami zavarja a korai anya-gyerek kapcsolat kialakulását és a gyermek korai fejlődését. Szélsőséges esetben a baba elhanyagolttá válhat, ami megzavarja az érzelmi fejlődését és az anyához fűződő egészséges kapcsolatát.
MFB Podcast - Beszélgetés Dr Belső Nóra pszichiáterrel a szülés utáni és a változókori depresszióról
A Hammen kutatásaiból már több mint harminc éve tudjuk, hogy a szülés utáni kezeletlen depresszióban szenvedő anyák gyermekei maguk is depressziós tüneteket fognak megélni 20 éves koruk előtt, illetve negatívabban reagálnak a stresszre, és bizonytalan kötődési stílus jellemzi őket.
A PPD okai
A PPD okai biológiai, lelki és társadalmi tényezők együttes hatásából erednek:
- Biológiai okok: Az ösztrogén- és progeszteronszint hirtelen lecsökkenése a szülés után kémiai egyensúlyzavart idézhet elő az agyban.
- Pszichológiai okok: Az anyaszereppel kapcsolatos fokozott szorongás, alacsony önértékelés, gyermekkori negatív élmények (fizikai vagy szexuális bántalmazás), korábbi depressziós epizódok vagy szorongásos zavarok.
- Társadalmi okok: A szeretetteljes, támogató partneri, baráti, családi, társadalmi háttér hiánya, házassági problémák, anyagi nehézségek, munkanélküliség, bántalmazó környezet vagy párkapcsolat, illetve az apa részéről a gyermek elutasítása. A kismama kimerültsége és az alváshiány is hozzájárulhat a kialakulásához.
Az orvosok a párkapcsolati problémákon kívül a családi mintákat is felelőssé teszik a depresszió kialakulásáért. Például azok a nők, akik az édesanyjukkal rossz viszonyban vannak, nagyobb eséllyel nézhetnek szembe a betegséggel.
Kezelés és támogatás
A szülés utáni depresszió hosszadalmas terápiás kezelést igényel, melynek során pszichiáter segít tudatosítani és kifejezni az édesanya érzéseit. A beteg akkor tekinthető gyógyultnak, ha képes függetleníteni magát az ártó gondolatoktól, miközben tudatában van annak, hogy a múlt történései kihatnak rá és kisbabájára is.
A megfelelő támogatás és tanácsadás, esetlegesen gyógyszeres kezelés hatására a betegek rövidesen jobban érzik magukat. A kezeléshez tartozik a szociális helyzet felmérése, pszichoterápia és esetlegesen antidepresszáns gyógyszerek alkalmazása, bár ez utóbbiak hátránya, hogy az anyatejbe is kiválasztódnak, ezt szoptató kismamáknál figyelembe kell venni. A család, barátok és támogató, hasonló helyzetben levő női közösség jelentős segítséget nyújthatnak.
Szülés utáni pszichózis (PPP): a legsúlyosabb eset
A szülés utáni pszichózis (PPP) a legsúlyosabb és egyben a legritkább szülés utáni pszichés megbetegedés, amely ezer kismamából egyet érint. A gyermekágyi pszichózis 500-1000 szülésből egynél alakul ki. Ez a hazai születésszámra vetítve azt jelenti, hogy évente nagyjából 70-80 kismama lesz érintett.
Leggyakrabban a szülést követő néhány napban, illetve első két héten belül jelentkezik, de előfordulhat néhány hónappal a szülés után is. Az esetek felében minden előzmény nélkül indul, nem más pszichiátriai betegség tünete vagy fellángolása. Fontos, hogy a tünetcsoport nem összekeverendő a súlyosabb szülés utáni depresszióval, amelynél - többek között - nem jelentkeznek érzékcsalódások, és jellemzően nincsenek zavart periódusok sem.
A PPP tünetei
A pszichózis első jele, hogy a kismama viselkedése, gondolkodása hirtelen megváltozik: bizarr dolgokat mond vagy tesz, veszélyes téveszmék, hallucinációk, agresszív fantáziák, öngyilkossági gondolatok, nagyfokú nyugtalanság jellemzi.
A szülés utáni pszichózis tünetei lehetnek:
- Erőteljes hangulatingadozás: akár órák alatt is a túlzott jókedvtől a hirtelen mély szomorúságig változhat.
- Hallucinációk/érzékcsalódások, téveszmék.
- Súlyos alvászavar (álmatlanság).
- Zavart viselkedés, magába zárkózás, elfordulás környezetétől.
- Irreális félelmek a gyermekkel kapcsolatban, megmagyarázhatatlan szorongások (pl. a gyermekét elrabolják tőle, vagy olyan baja esik, amire nincs reális esély).
- Öngyilkossági vagy gyilkossági gondolatok.
- Bizarr érzések és viselkedés.
- Hosszan tartó szorongás, nagyfokú nyugtalanság.
A legijesztőbb, amikor az édesanya torznak - elátkozottnak - látja a csecsemőt, vagy úgy gondolja, hogy nem is az ő gyereke, ami a gyermek ellátatlanságához, szélsőséges körülmények között az élete veszélyeztetéséhez is vezethet. Még súlyosabb, ha a téveszmék ön- vagy csecsemőgyilkosságba torkollnak. A csecsemőgyilkosság összefüggésben áll az öngyilkossággal, az anya ugyanis ilyenkor képtelen elkülönített lényként látni gyermekét, és nem akarja magára hagyni, ha ő már nem lesz.
A PPP okai és hajlamosító tényezők
Nem tudjuk pontosan, hogy a gyermekágyi pszichózis mitől alakul ki, ugyanakkor ismert, hogy főképp arra fogékony embereknél jelentkezik - a kockázati tényezők genetikaiak -, és elsősorban a szüléshez köthető pozitív stressz és hormonális változások váltják ki.
A szülés utáni pszichózis kialakulására hajlamosító tényezők:
- Genetikai tényezők: nagyobb valószínűséggel alakul ki olyan anyáknál, akik már szenvednek valamilyen mentális zavarban, például bipoláris zavarban vagy szkizofréniában.
- Korábbi vagy jelenlegi mentális társbetegség.
- Szeretetteljes, támogató partneri, baráti, családi, társadalmi háttér hiánya.
- Házassági problémák (pl. hirtelen szakítás, válás).
- Várandóssággal kapcsolatos szövődmények.
- Anyagi nehézségek.
- Gyermekkori negatív élmények (fizikai vagy szexuális bántalmazás).
- Alkohol- és/vagy drogfüggőség.
Diagnózis és kezelés
A szülés utáni pszichózis sürgősségi pszichiátriai ellátást igényel. A diagnózist a tüneti kép alapján állítják föl pszichiátriai vizsgálat során. Fontos a tünetcsoport megkülönböztetése a szkizofréniától, illetve a depressziótól - utóbbinál nem jelentkeznek érzékcsalódások, és jellemzően nincsenek zavart periódusok sem.
Szülés utáni pszichózis gyanúja esetén azonnali intézkedés kell, mert kórházi kezelésre van szükség. A pszichózis miatt rendszerint szedni kell antipszichotikumokat, de sok esetben szorongásoldókra és ún. hangulatstabilizálókra is szükség lehet. Sajnos a szoptatás lehetőségét nem minden esetben lehet fenntartani, bár mindig törekednek rá. A kezelés hossza nagyon változó: szerencsés esetben elegendő lehet 2 hét is, de a nehezebb eseteknél több évig is eltarthat a terápia. Általában azonban rövidebb egy évnél.
Az ellátáshoz több szakemberből - pszichiáterekből és pszichológusokból, szociális munkásokból, szakápolókból, csecsemőgondozókból, gyerekgyógyászokból, szülészekből és nőgyógyászokból - álló csapatra van szükség. Optimális esetben a pszichózis kezelésére baba-mama-papa egységben kerül sor. A program célja, hogy a kezelés során az anya ne legyen elszakítva gyermekétől, mert a tapasztalatok szerint a babával töltött idő elősegíti a gyógyulást.
A hozzátartozók szerepe
A környezet hozzáállása sokszor nagyon rossz. Egyik oldalról elvárják, hogy az édesanya szedje már össze magát, vagy türelmetlenül sürgetik a kórházi beutalást. Még rosszabb, amikor az egyik nap orvoshoz küldik, másnap pedig csodálkoznak, miért nem történt még semmi. A kettő között pedig ott a kismama, aki tehetetlennek érzi magát. Ha úgy látjuk, hogy az újdonsült anyuka nehéz érzésekkel, megélésekkel küzd, próbáljuk megérteni és elfogadni, hogy az anyává válás nem minden esetben könnyű, rózsaszín álom, a lehangoltság, kiüresedettség, félelem pedig nem mindig a hormonális változások eredménye.
Ha az ítélkezés helyett tudjuk őt értő figyelemmel hallgatni, gondoskodással, odafigyeléssel támogatni abban, hogy segítséget kérjen, hozzátartozóként máris sokat tettünk az anya és a baba testi-lelki egészségéért. A családi támogatás már önmagában csökkentheti a szorongásos és depressziós tüneteket, valamint arra is, hogy a posztpartum depresszióban szenvedő nők döntő többsége érzi úgy, hogy szívesen beszélne állapotáról akkor, ha ehhez megfelelő támogatást kapna környezetétől.