A külső hatásra bekövetkező fizikailag bénító reakciót fóbiának nevezzük. A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle. A fóbiák valamely tárgyhoz, személyhez, állathoz társuló szorongás, mely sokak életét keseríti meg tartósan. A fóbiás beteg rendszerint tisztában van a szorongás túlzott mértékével, de az adott tárgyat, személyt, jelenséget a valósnál mégis félelemkeltőbb tulajdonságokkal ruházza fel, majd igyekszik elkerülni a vele való találkozást. A szó görög eredetű, a „phobosz” eredetileg ugyanis rettegést, félelmet, menekülést jelent.
A fóbiák esetén intenzív, irracionális szorongás jelenik meg. A kórkép kialakulása során a szorongás keres „tárgyat” magának, azaz a parttalan szorongás helyébe valamitől való félelem lép, ami könnyebben kezelhető az adott személy számára. Sajnos a fóbia hajlamos „terjedni”, azaz míg kezdetben mondjuk a beteg „csak” a buszoktól félt, később már a vonatok, villamosok, sőt maga az utca is félelmetessé válhat, így a beteg saját lakásának foglyává válik. A fóbiákhoz gyakran társulnak pánik rosszullétek. Ez azt jelenti, hogy a félelmet keltő tárgy, személy, szituáció közelében, vagy annak csak lehetősége, gondolata esetén is a beteg súlyos szorongásos rosszullétet él át halálfélelemmel, szívdobogásérzéssel, fulladással, remegéssel, verejtékezéssel, hasi diszkomfort érzéssel, szédüléssel. Ez a beteget megijeszti, menekülésre készteti.
A fóbia enyhébb foka idővel elmúlhat, kinőhető.
A leggyakoribb fóbiák típusai
Tériszony és bezártságtól való félelem
Legismertebb a csoport névadója, a szűkebb értelemben vett tériszony (agorafóbia). Ezek a betegek kerülik a nagy nyílt tereket, az utcán a falak mellett közlekednek, gyakran nem mernek az úttesten átmenni. Az agorafóbiák mindegyike jelentősen beszűkíti az egyén életterét, súlyos esetben a beteg csak kísérővel tud kimozdulni, vagy teljesen lakása foglya marad, mindenben családtagjai támogatására szorulva. Ez a támogatás gyakran a túlóvással tovább súlyosbítja a helyzetet, teljesen függő állapotot kialakítva, az életminőséget nagymértékben lerontva.
Idetartozik a közlekedési fóbia, mikor a beteg nem mer tömegközlekedési eszközöket használni, inkább minden pénzét taxira költi, de nem száll buszra villamosra, vonatra, metróra. Kezdetben gyakran csak egyik járműféle vált ki félelmet és elkerülő magatartást, de kezeletlen esetekben szinte biztos, hogy a későbbiekben a többi közlekedési eszközre is kiterjed a szorongás.
Szintén széles körökben ismert a klausztrofóbia, a bezártságtól való félelem. Ezek a betegek nem szállnak liftbe, kerülik a bezárt ajtójú, szűk helyiségeket.
Szociális fóbiák
A szociális fóbiák a szociális térrel kapcsolatos félelmeket foglalják magukba. Normális esetben is érez az ember némi lámpalázat, ha emberek előtt kell szerepelnie, de itt a szorongás sokkal kifejezettebb, jellemző az elkerülő magatartás, esetenként akár pánik rohamok is megjelenhetnek. A társas helyzetek - nem csak szereplés, de például már a közös étkezések is - erős szorongást provokálnak, melynek túlzott mértékével a személy is tisztában van, de ez nem segíti. A szituációt, ha teheti, elkerüli, vagy csak óriási kínnal képes elviselni.
Ide tartozik a logofóbia, mikor az egyén kórosan fél a nyilvános szereplésektől, az eritrofóbia, a serdülőkorban gyakori elpirulástól való félelem. Az antropofóbia a nagyobb embercsoportok, társaságok elviselésére való képtelenség. Idetartozik a párkapcsolat teremtéssel társult kóros félelmek egy része is. Ismert a szexuális kapcsolatoktól való félelem okozta frigiditás vagy impotencia is.
Specifikus fóbiák
Ide tartoznak izolált, tárgyaktól, állatformáktól, természeti jelenségektől, életeseményektől való félelmek. A vizsgálatok szerint talán nincs is olyan ember, aki a félelem valamelyik formájával kisebb-nagyobb mértékben ne küzdene élete során. A specifikus fóbiák jelentős része szerencsére a mindennapi élet során nem vagy alig jelent problémát, kezelésre akkor van szükség, ha az egyén számára gondot okoz az adott fóbia. A speciális fóbiák többnyire gyermekkorban indulnak, sokszor az okok is a feledés homályába tűntek, nem kideríthetőek.
Állatoktól való félelem
Az állatoktól való félelmet a zoofóbiának nevezzük, legismertebbek a pókok (arachnofóbia), hüllők (batrakofóbia), kutyák (künofóbia), macskák (ailurofóbia), madarak okozta fóbia.
Természeti jelenségektől való félelem
Természeti jelenségek közül leggyakoribb a sötétségtől és a villámlástól való félelem (szkotofóbia, illetve asztrapofóbia), de alakulhat ki fóbia a naptól (heliofóbia), tűztől (pirofóbia), éjszakától (nüktofóbia) is.
Egyéb specifikus fóbiák
Szintén nagyon gyakori a beszennyeződéstől való félelem, a szkatofóbia, a mikroorganizmusoktól (mysofóbia) és a betegségektől való rettegés (nosofóbia).
Fizikai érzékenységgel járó fóbiák
Az itt sorolt szavak esetében a fóbia nem pszichológiai, hanem fizikai.
- Fotofóbia - az egyént a fény igen zavarja: hiperszenzitivitás, túlérzékenység a fényre.
- Fonofóbia - az egyént akármilyen zaj vagy hang zavarja: túlérzékenység zajra és bármiféle hangra.
- Ozmofóbia - túlérzékenység és averzió a szagokra.
Tokofóbia: A szüléstől való félelem
A terhesség és a szülés jelentős események a nők életében. Bár többségében örömteli időszakról van szó, stressz és szorongás forrása is lehet. A nők gyakran aggódnak a szülés során fellépő fájdalom miatt, és amiatt is, hogy valami rosszul sülhet el. Ezek mind normális aggodalmak, amelyeket szinte minden terhes nő tapasztal valamilyen szinten. A gyermek világra hozatalával járó szokásos szorongásokat gyakran orvosi segítséggel, oktatással, szociális támogatással és önsegítő stratégiákkal kezelik. Néha azonban ez a félelem kórossá és olyan súlyossá válhat, hogy a nők megpróbálják teljesen elkerülni a teherbe esés lehetőségét, vagy magát a szülést.
Mi is az a tokofóbia? A tokofóbia egyfajta specifikus fóbia, jelentős, súlyos félelem a szüléstől. Az ilyen fóbiában szenvedő nők kórosan félnek a szüléstől, és emiatt gyakran szélsőséges fogamzásgátlási módszereket alkalmaznak, hogy elkerüljék a teherbe esést, vagy magát a szülést, még akkor is, ha egyébként szeretnének gyermeket. Amennyiben mégis vállalnak gyermeket, a tokofóbia az egyik leggyakoribb oka annak, hogy az ettől szenvedők közül sokan szülésbefejezés céljából elektív (választható) császármetszést kérnek a hüvelyi szülés elkerülése érdekében. A félelem gyakran magában foglalja a baba vagy a nemi szervek sérülésétől, és sokszor a haláltól való félelmet is.
A tokofóbia előfordulhat olyan nőknél, akik soha nem szültek gyermeket (primer tokofóbia), de olyan nőket is érinthet, akiknek korábban traumás szülési tapasztalatai voltak (szekunder tokofóbia).
A tokofóbia tünetei az alvászavarok, pánikrohamok, rémálmok és elkerülő viselkedés. Egyéb tünetek lehetnek még: szorongás és depresszió, rendkívüli félelem a születési rendellenességektől, a halvaszületéstől vagy az anyai haláltól, rettegés érzése a terhesség és a szülés gondolatától, illetve hogy ragaszkodnak a császármetszéshez szülésükkor. A nők néha elkerülhetik a szexuális tevékenységet is, mert félnek a teherbe eséstől. Azok pedig, akik teherbe esnek, nagyobb valószínűséggel kérnek választható császármetszést, nagyobb traumát élnek meg a szülés körül, és még az is nehézségekbe ütközhet, hogy kötődést érezzenek a babájukhoz. A nőknek pánikrohamaik, el- és átalvási nehézségeik és rémálmaik lehetnek. Undort érezhetnek a terhes nőkkel és a terhességgel kapcsolatos történetekkel vagy képekkel szemben.
A várandós tokofóbiásoknál az is előfordulhat, hogy hirtelen elhagyják a szülés előtti vagy körüli időpontban a szülészetet. Előfordulhat, hogy a tokofóbiában szenvedő nők sokkal többször járnak háziorvoshoz, vagy éppen ellenkezőleg, késnek, vagy nem vesznek részt a várandósgondozásban. Ezek a nők gyakran a terhesség késői szakaszában a terminushoz közeledve császármetszést kérnek. Kimutatták, hogy azoknál a nőknél, akik félnek a szüléstől, magasabb a generalizált szorongás és depresszió szintje is. Ez összefügghet a szociális támogatások vélt hiányával és az alacsony önbecsüléssel. A tokofóbia szorosan összefügg a szülés előtti és posztpartum depresszióval és szorongással is.
A férfiak is tapasztalhatnak tokofóbiát
A kutatók azt találták, hogy a tokofóbiában szenvedő férfiak gyakran kórosan féltik partnerük és gyermekük egészségét és biztonságát. Ez a félelem általában a szüléssel és az orvosi kezelésekkel, a döntéshozatallal, a pénzügyekkel és a szülői képességekkel kapcsolatos aggodalmakra összpontosul.
A féltékenység okai és kezelése | OnlinePszichologus.net
A fóbiák kezelése
A fóbiák kezelése kapcsán vegye igénybe budapesti pszichológus segítségét Budapesten, jelentkezzen egy pszichológus szakembernél. Budapesti pszichológiai rendelőnk várja a gyógyulni vágyókat. Rendkívül magasan képzett, tapasztalt budapesti pszichológusok várják. Ön pszichológus Budapest térségében? Keressen bennünket bátran, pszichológiai rendelő Budapest.
Gyakori, hogy ezek az emberek szorongásukat alkohollal, gyógyszerekkel, drogokkal próbálják oldani, ami kezdetben sikeres is lehet, de egyenes út vezet a függőségek kialakulásához, ezért a szakszerű terápia nagyon fontos.
A tokofóbia kezelése mindig egyénre szabott, és az októl függ. A korai pszichológiai támogatás létfontosságú. A nőket be kell vonni a megfelelő szülési terv kidolgozásába. Ha a tokofóbiát nem kezelik, az állapot a későbbi terhességek során súlyosbodhat, vagy a nők akár el is kerülhetik a további terhességeket. Az általános cél a biztonságos szülés biztosítása az anya és a baba számára.
A szüléstől való félelem felmérése a nők körében önbevallásos kérdőív vagy diagnosztikai interjú segítségével értékelhető. Súlyosságának felmérésére használt leggyakoribb eszköz a W-DEQ nevű kérdőív. Eredetileg Svédországban fejlesztette ki Klaas Wijma, és a pszichometriai elemzés azt mutatta, hogy minden nő esetében érvényes és megbízható eredményt ad. A kérdőív 33 kérdésből áll, és a közelgő szülés, a szülés előtti, illetve a születés utáni (posztpartum) időszak tapasztalatainak személyes megéléseit segít értékelni kérdésenként egy 0-tól 6-ig terjedő skálán.
A tokofóbia okai közé tartoznak a más nők szülési élményeiről szóló traumatizáló beszámolók, a nem megfelelő fájdalomkezeléstől való félelem és a már meglévő pszichiátriai állapotok, például a szorongást és a depresszió. Aggódás a csecsemő életben maradása miatt és/vagy az orvosok iránti bizalom hiánya, félelem a terhességgel, születéssel kapcsolatos szövődményektől, mint például a preeclampsia és a halál, a fájdalomtól való félelem, félelem az ismeretlentől, az irányítás, kontroll és a privát szféra elvesztése, kórtörténetében szorongás, depresszió vagy gyermekkori szexuális zaklatás szerepel, traumatikus szüléstörténetek megismerése barátok vagy a közösségi média által, hormonális változások, amelyek megnehezítik a szorongás kezelését, pszichoszociális tényezők, mint például a fiatalkori teherbe esés, az elszegényedés, vagy a szociális támogatás hiánya, bizonytalanság a vajúdással és a születési folyamattal kapcsolatban.
A tokofóbia vagy PTSD? Becslések szerint a nők 3%-ánál alakul ki poszttraumás stressz zavar (PTSD) a szülés után. Ez az arány még inkább emelkedik a magas kockázatú csoportokba tartozó nők körében. A születés utáni PTSD tünetei közé tartoznak az emlékbetörések, a túlzott éberség és az eseménnyel kapcsolatos rémálmok. A nőket néha traumatikus szülés után másodlagos tokofóbiával diagnosztizálják, amikor valójában PTSD-s tüneteik vannak. Az sem ritka, hogy a szülés utáni PTSD-t vagy a tokofóbiát helytelenül szülés utáni depressziónak diagnosztizálják. E diagnózisok megkülönböztetése fontos a megfelelő és hatékony kezelés biztosítása érdekében.
Bár a tokofóbia ritka, de jelentős hatással lehet a nő életére és működésére. Azok az emberek, akik ezzel a súlyos, szüléstől való félelemmel küzdenek, igyekeznek elkerülni a teherbe esést, még akkor is, ha gyermeket szeretnének. A megfelelő támogatás és kezelés jelentősen enyhítheti a nők terhességgel és szüléssel kapcsolatos félelmeit, lehetővé téve a tünetek kezelését, az egészséges terhességet és a pozitív szülési élményt. Feltétlenül beszéljen kezelőorvosával, ha attól tart, hogy a tokofóbia tüneteit észleli magán.
A szüléstől való félelem egyébként olyan gyakori és létező jelenség, melynek a szakma nevet is adott: tokofóbia. Ennek definíciója szerint a nő olyannyira retteg a szüléstől (vagy magától a terhességtől is), hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy ne essen teherbe, hogy ne kelljen szülnie, vagy ha szeretne is gyermeket, mindenképpen császármetszéssel szeretné világra hozni. Ennek a fóbiának, azaz a helyzettől való irreálisan nagyfokú félelemnek a csökkentése ilyen módon tud megvalósulni a nőben, hogy kerüli ezeket a számukra veszélyesnek vélt helyzeteket. Leírható szorongásos tünetek is megjelenhetnek, ha arra gondol, hogy szülnie kell. Izzadással, remegéssel, hányingerrel, torokszító félelemmel és rengeteg energiavesztéssel jár. Lelkileg nagyon megterhelő.
Hogyan lehet leküzdeni ezt a félelmet? Milyen technikák léteznek erre? Amikor a lelki nyomás, a pszichés teher annyira bénító, hogy a hétköznapokra is kihat, szorongásos panaszokat okoz, érdemes szakember segítségét kérni. Ha már szült nőről beszélünk, nagyon hatásosak a különböző szülésfeldolgozó csoportok is, szakember vezetésével. Szorongásos panaszokra nagyon jó hatékonysággal működnek a különböző légzéstechnikák és a stressz szintjét csökkentő mozgásformák, művészeti tevékenységek. Jógával, pilates-szel, relaxációval, alkotással sokat tudunk segíteni magunknak, hisz a fókuszt áthelyezi a félelem tárgyáról az aktuális testhelyzetére, a légzésére. A hasi légzés technikájában, melyben tudatosan figyelve a hasunkba szívjuk lassan a levegőt az orrunkon keresztül, majd lassan, szájon át engedjük ki, elnyújtják, lassítják a légcserét, átváltják a felületes légzést. Ennek izomlazító hatása csökkenti a szervezet stressz-szintjét is. Ezért működnek szülés alatt is ezek a technikák.
Az ingerelárasztásos módszer is van, akin segít, például végignéz egy pozitív szülésélményt videó, fotókon, ahol elérhető közelségbe kerül a félelem tárgya és annak megismerése által már kevésbé tűnik ijesztőnek.
A szüléstől való félelem önbevallásos kérdőív vagy diagnosztikai interjú segítségével értékelhető. Súlyosságának felmérésére használt leggyakoribb eszköz a W-DEQ nevű kérdőív. Eredetileg Svédországban fejlesztette ki Klaas Wijma, és a pszichometriai elemzés azt mutatta, hogy minden nő esetében érvényes és megbízható eredményt ad. A kérdőív 33 kérdésből áll, és a közelgő szülés, a szülés előtti, illetve a születés utáni (posztpartum) időszak tapasztalatainak személyes megéléseit segít értékelni kérdésenként egy 0-tól 6-ig terjedő skálán.
