Születési rendellenességek és a szülési folyamat

A szülés egy összetett és egyéni folyamat, melynek során a kismamák sokféle aggodalommal szembesülhetnek. Különösen az első terhesség esetén nehéz elképzelni, hogy mit várhatunk a szülési fájdalomtól és a méhösszehúzódásoktól. Fontos, hogy a leendő anyák felkészülten várják ezt az időszakot, ismerve a különböző típusú összehúzódásokat és a lehetséges szülési rendellenességeket.

A szülési fájások típusai és a szülés szakaszai

A szülés hosszúsága és a szülési fájdalom mértéke egyénenként és terhességenként is jelentősen változó. Azonban, ha tudja, hogy mit várhat a különböző típusú összehúzódásoktól, felkészültebben várhatja a szülést. Szinte minden terhes nő összehúzódásokat tapasztal a terhesség különböző szakaszaiban, és azt hiszi, hogy szülés közben van, de ez téves riasztás is lehet.

Braxton-Hicks-összehúzódások (jóslófájások)

A gyakran csak jóslófájásokként emlegetett szabálytalan méhösszehúzódások nem a szülés megindulását jelzik. Ezek a hamis összehúzódások a terhesség bármely szakaszában előfordulhatnak, de leggyakrabban a harmadik trimeszterben jelentkeznek. A Braxton-Hicks-összehúzódások jellemzői:

• Intenzitásuk és gyakoriságuk nem nő.
• Rendszertelenek.
• Inkább kellemetlenek, mint fájdalmasak.
• A lágyéki területen, a test elülső részén jelentkeznek, nem hátul.
• Sétálás vagy lefekvés hatására csillapodnak, alábbhagynak.
• Már akár a 6. héten is jelentkezhetnek, de leginkább a második vagy harmadik trimeszterben jellemzőek.

Prodromális összehúzódások

A prodromális összehúzódások a szülés tényleges megindulását megelőző hetekben, napokban, órákban jelentkeznek. Ezek az összehúzódások gyakran erősebbek, szabályosabbak és hosszabbak, mint a Braxton-Hicks-összehúzódások, de még nem a szülés tényleges kezdetét jelzik. Szakértők szerint ezeknek az összehúzódásoknak a célja, hogy a baba a megfelelő helyzetbe kerüljön a szüléshez. Tünetei:

• 24-36 óra múlva sincs változás a méhnyaknál.
• A lefekvés nem segít abban, hogy az összehúzódások megszűnjenek.
• Erős összehúzódások, melyek azonban az idő múlásával sem válnak gyakoribbá, és tágulást sem okoznak.

Tágulás - A szülés korai szakasza

A szülés korai szakaszában a méhnyak (cervix) 0-6 cm közötti tágulása történik. A teljes tágulás körülbelül 10 cm, ami általában elegendő a baba áthaladásához. Ebben a szakaszban a tompa hátfájás, enyhe légzési nehézség és medencenyomás jellemző. A fájdalom hátból sugárzik előre, és nagyon erős összehúzódások jelentkeznek, melyek legalább 45-60 másodpercig tartanak és körülbelül 5 perces időközönként. Ebben a szakaszban mielőbb a kórházba vagy szülőotthonba kell menni.

Aktív szülési fázis

Az aktív szülési fázisban az összehúzódások sokkal erősebbek és fájdalmasabbak, annak érdekében, hogy a baba mielőbb világra jöjjön. Ebben a szakaszban a méhnyak már legalább 6 cm-re tágult. Jellemzői:

• Az összehúzódások 5 percenként vagy annál gyakrabban jelentkeznek.
• Az összehúzódások legalább egy percig tartanak.
• A kismama nem érzi úgy, hogy két összehúzódás között a méh ellazulna.
• Jelentős fájdalom és nyomás a hátban, amit az okoz, hogy a baba lefelé mozog a szülőcsatornában.
• A kismama erős székelési ingert érezhet, valamint erős a nyomási inger is.

A szülési fájdalom kezelése

A szülési fájdalommal való megbirkózást számos módszer segíti. Mindemellett még a szülés előtt beszéljen orvosával arról, milyen gyógyszeres fájdalomkezelési módszereket ajánl (pl. orális gyógyszerek vagy epidurális érzéstelenítés), mi azoknak az előnye és esetleges kockázata.

• Testmozgás: Hacsak az orvos nem írja elő a fizikai aktivitás korlátozását, a terhesség alatti testmozgás segíti az állóképesség, a rugalmasság és az izomtónus kialakulását még a szülés előtt. A nagy intenzitású testmozgások helyett válassza a jógát vagy az úszást.
• Szülésfelkészítő tanfolyam: Sok kórház kínál szülésfelkészítő programot, ahol arra is megtanítják a leendő szülőket, hogyan relaxáljanak és enyhítsék a szülési fájdalmat. A legtöbb módszer a légzési technikára, figyelemelterelésre és a masszázsra összpontosít.
• Meditáció: A meditáció, a jóga és a relaxáció más formái mind segítik a kismamát a helyes légzésben és megfelelő koncentrációban az összehúzódások alatt.
• Figyelemelterelés: A nyugtató zene hallgatása, a számolás vagy más elterelő technikák is hasznosak lehetnek abban, hogy eltereljék a figyelmet a szülési fájdalomról.
• Aromaterápia: A nyugtató illatok (pl. levendula) belégzése elősegítheti a relaxációt és ösztönzi a mély légzést.
• Nem gyógyszeres fájdalomcsillapítási technikák: A forró zuhany, a forró vízzel töltött fürdőkádban ülve vagy a mozgás is enyhítheti a fájdalmat. Gyengéd jóga, masszázs, ellennyomás vagy meditáció is segíthet.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Ha úgy érzi, hogy a méhösszehúzódásai a szülés megkezdését jelzik, az alábbiakat érdemes megfontolni:

• Több órán át jegyezze fel az összehúzódások időtartamát, intenzitását és gyakoriságát.
• Próbáljon meg sétálni vagy lefeküdni, hogy megfigyelje, az összehúzódások csökkennek-e.
• Figyelje meg, hogy a hüvelyváladék tiszta, rózsaszín vagy véres-e.
• Hívja fel orvosát, ha elfolyt a magzatvíz, különösen, ha az zöldes vagy barnás színű.
• Amennyiben az összehúzódások különösen fájdalmasak, és aggódik a maga vagy a baba egészségéért, forduljon orvoshoz.

A méhösszehúzódások természetes úton segítik a baba előrehaladását a szülőcsatornában. Nagyon fájdalmasak lehetnek, de természetes technikákkal és gyógyszerekkel a fájdalom mértéke csökkenthető. Beszéljen orvosával, ha nem biztos benne, hogy mikor kell bemennie a kórházba!

Veleszületett fejlődési rendellenességek

A veleszületett (kongenitális) fejlődési rendellenességek a megtermékenyítéstől a születésig terjedő időszakban kialakuló öröklött, szerzett, illetve különböző környezeti ártalmak miatt kialakult fejlődési zavarok. Jellemzőjük, hogy a teljes gyógyulás ritka, hosszú távon rokkantságot, munkaképtelenséget okozhatnak.

A veleszületett fejlődési rendellenességek lehetséges okai

A legtöbb születési rendellenesség a terhesség első 3 hónapjában fordul elő. Egy vagy több génben előfordulhat olyan változás vagy mutáció, amely megakadályozza a megfelelő működést. A veleszületett fejlődési rendellenességek eredetük szerint osztályozhatók:

• Genetikai defektusok: kromoszóma-rendellenességek (pl. Down-szindróma, Edwards-szindróma, Patau-szindróma); génhibák által okozott rendellenességek (pl. Cisztikus fibrózis, Fragilis X szindróma).
• Kromoszóma problémák: Egyes esetekben előfordulhat, hogy egy kromoszóma vagy egy kromoszóma egy része hiányzik. Ez történik Turner-szindrómában. Más esetekben, mint pl. Down-szindróma, a gyermeknek extra kromoszómája van.
• Környezeti ártalmak okozta defektusok:
  • Alkoholfogyasztás (fetális alkohol szindróma).
  • Kábítószerfogyasztás (a magzatban a központi idegrendszer és a húgyutak fejlődési rendellenességét idézi elő).
  • Dohányzás (csökkenti a magzat súlygyarapodását, az újszülött testi-szellemi fejlődése elmarad).
  • Magzatot károsító gyógyszerek (ún. teratogének: pl. radioaktív sugárzás, thalidomid).
  • Különböző vírusok, baktériumok okozta fertőzések (pl. rózsahimlő, szifilisz, kanyaró).
  • Bizonyos tápanyagok hiánya (pl. folsav hiánya nyitott gerinc esetén).
• Szerzett tényezők: téraránytalanság miatti kényszertartás (okozhat például csípőficamot); koraszülés.
• Ismeretlen okok és egyéb tényezők: pl. a kockázatát emeli: a túl fiatal (18 év alatti) vagy túl idős (40 év feletti) anyai életkor, genetikai hajlam öröklődése a családban a különböző genetikai betegségekre.

A leggyakoribb veleszületett fejlődési rendellenességek

A születési rendellenesség befolyásolhatja a test megjelenését, működését vagy mindkettőt. Néhány születési rendellenesség, mint pl. hasadt ajak vagy idegi csőhibák könnyen belátható szerkezeti problémák. Mások, pl. szívbetegség, speciális tesztek segítségével találják meg. A születési rendellenességek az enyhétől a súlyosig terjedhetnek.

• Down-szindróma (21-es triszómia): három 21-es kromoszóma található a sejtekben. Gyakorisága az anyai életkor emelkedésével nő. Tünetei: izomtónus gyengesége, mentális retardáció, szívfejlődési rendellenességek.
• Nyitott gerinc: a gerinc nyitott marad, ezért sérülhet a gerincvelő, mely bénuláshoz, széklet- és vizelettartási zavarokhoz vezethet. Folsav pótlással megelőzhető.
• Gyomorkimenet-szűkület: a gyomorkimenet körüli izom megduzzad, a táplálék nem képes tovább haladni, tünetei a bukás és a hányás. Sebészi beavatkozásra van szükség.
• Veleszületett dongaláb: a láb ízületei rendellenesen állnak, hordó alakot formálva. Kezelése gipszrögzítés, súlyos esetben műtét.
• Lágyéksérv: a lágyéki régióban a hasfal nyílásán a bél elődomborodik, veszélye a kizáródás és bélelhalás. Műtétre van szükség.
• Ajak- és szájpadhasadék: hasadék alakul ki a magzati fejlődés során a szájpadon vagy az ajkon, vagy mindkettőn, ami lehetetlenné teszi a baba táplálását. Kezelése műtéti.
• Kamrai sövényhiány: a szív két kamrája között a falon lyuk marad. Enyhébb esetben spontán gyógyul, nagyobb lyuk esetén műtétre van szükség.
• Rejtettheréjűség: a here nem száll le a herezacskóba, hanem a lágyékcsatornában vagy a hasüregben marad. Kezelése műtéti.
• Húgycsőhasadék: a külső húgycsőnyílás lejjebb nyílik. Sebészeti beavatkozással gyógyítható.
• Veleszületett csípőficam: az újszülött csípője könnyen kimozdul a vápából, laza. Fontos a szűrése és a korai kezelése.
• Edwards-szindróma (18-as triszómia): ritka és általában halálos rendellenesség, melyet a 18-as kromoszóma többlete okoz.
• Patau-szindróma (13-as triszómia): ritka, az élettel össze nem egyeztethető rendellenesség, melyet a 13-as kromoszóma többlete okoz.

Veleszületett fejlődési rendellenességek diagnózisa

Az egészségügyi szolgáltatók bizonyos születési rendellenességeket diagnosztizálhatnak a terhesség alatt, prenatális vizsgálatok segítségével. Előfordulhat, hogy más születési rendellenességeket csak a baba születése után találnak meg. A szolgáltatók ezen keresztül megtalálhatják őket újszülött szűrése révén. Egyes hibák, mint például a bottalp, azonnal nyilvánvalóak.

A veleszületett fejlődési rendellenességek kiszűrése érdekében végezhető születés előtti magzati vizsgálatok:

• Ultrahang vizsgálat: pl. magzati nyaki redő mérése, orrcsont jelenlétének vizsgálata.
• Anyai vérelemzés: magzat által termelt markerek (PAPP-A és free-ß-hCG) koncentrációjának mérése, NIPT tesztek (pl. iGen NIPT TRISOMY TESZTEK, iGen NIFTY TESZTEK).
• Magzatvízvétel és elemzés (amniocentesis): a 15-19. héten végzik.
• Korionboholy biopszia (CVS): a méhlepényt alkotó apró nyúlványokból történő szövetminta vétel, a 10-12. héttől kerülhet sor.
• Kombinált teszt: a 12-14. héten végezzük, ultrahangvizsgálat és vérvizsgálat kombinációjával.

A pozitív eredmény nem jelenti azt, hogy a magzat biztosan hordozza az adott rendellenességet, ezért magzati kromoszóma vizsgálattal kell meggyőződni arról, hogy a magzat valóban rendelkezik-e kromoszóma rendellenességgel.

Veleszületett fejlődési rendellenességek megelőzése

Fontos kiemelni, hogy a veleszületett fejlődési rendellenességek jelentős része megelőzhető védőoltásokkal, helyes életmóddal és táplálkozással, folsav és jód adásával, várandósgondozáson és szűrővizsgálatokon való részvétellel, tudatos családtervezéssel.

• Minden nap 400 mikrogramm (mcg) folsavat kapjon.
• Beszéljen egészségügyi szolgáltatójával minden olyan gyógyszerről, amelyet szed vagy szedni gondol.
• Fontos az alkohol, dohányzás, kábítószerek teljes mellőzése.
• A családtervezési, illetve genetikai tanácsadáson való részvétel, amely során szakember segítségével kerül felmérésre, hogy a szülők és a családi kórtörténet alapján fennáll-e valamely örökölhető kórkép kockázata.

A terhességi toxémia (preeclampsia)

A terhességi toxémia jelentős egészségügyi kockázatokat jelent az anya és a magzat számára is. A pontos diagnózis és a korai beavatkozás kulcsfontosságú a súlyosbodás megelőzésében. A terhességi toxémia kialakulásának pontos okai nem teljesen ismertek, azonban a kutatások rámutattak több lehetséges rizikófaktorra, beleértve a genetikai hajlamot, az immunrendszerrel kapcsolatos problémákat és a keringési rendszer bizonyos sajátosságait.

Tünetei és kockázatai

Bár a terhességi toxémia tünetei változatosak lehetnek, bizonyos jellemző jelekre minden kismamának figyelnie kell:

• Magas vérnyomás (hipertónia): Általában a terhesség 20. hete után jelentkezik.
• Proteinuria (fehérje a vizeletben): A tünet a vesefunkció zavarára utal.

Ezeknek a tüneteknek a felismerése és az azonnali orvosi segítség keresése elengedhetetlen a szövődmények elkerülése érdekében. A terhességi toxémia nemcsak az anya, hanem a fejlődő magzat számára is jelentős kockázatokat rejt. A leggyakoribb és legaggasztóbb következmény, amely a terhességi toxémia miatt előfordulhat, a koraszülés kockázatának növekedése.

Kezelés és megelőzés

A terhességi toxémia diagnózisa magas vérnyomás és a vizeletben jelen lévő fehérje mérése alapján történik. A kezelés magában foglalhatja a vérnyomás szabályozását gyógyszeresen, a fehérjeszint csökkentésére irányuló kezeléseket, valamint az állapot szoros monitorozását. Jelenleg nincsenek megbízható módszerek a terhességi toxémia teljes körű megelőzésére. Azonban az egészséges életmód fenntartása különösen fontos, a magas vérnyomás kezelése, miként az is, hogy már a terhesség korai szakaszától kezdve a várandós nők rendszeresen részt vegyenek orvosi vizsgálatokon. Ez segít időben azonosítani a potenciális problémákat és megkezdeni a szükséges intézkedéseket.

A szülés típusai

A gyermek születésének folyamatát szülésnek vagy vajúdásnak nevezzük. A babát hüvelyi úton vagy császármetszéssel lehet világra hozni.

Hüvelyi szülés

A csecsemő női születési csatornán keresztül történő születésének típusát hüvelyi szülésnek nevezzük. Segíthet epidurális érzéstelenítéssel vagy más fájdalomcsillapító gyógyszerekkel. A csecsemő bizonyos specifikus hormonokat választ ki agya és tüdeje fejlődéséhez a munkaösszehúzódások által okozott stressz alatt. Amikor a baba áthalad a születési csatornán, a baba mellkasát összenyomják, hogy az összes magzatvizet eltávolítsák, és kitágítják a tüdejét. A hüvelyi szülés lehetővé teszi, hogy az anyák gyorsabban kigyógyuljanak a szülés okozta traumából, és a lehető leghamarabb hazatérjenek újszülöttjükkel. Ilyen körülmények között a fertőzés lehetősége is kisebb.

Természetes szülés

Az utóbbi években népszerű szüléstípus a természetes szülés. Ez a módszer nem tartalmaz semmilyen orvosi eljárást és invazív terápiát. Ez a fajta szülés személyes döntés, és akkor veszik figyelembe, ha az anya elkötelezett az eljárás során. Bizonyos gyakorlatokat és testhelyzeteket javasol az orvos a szülés természetes módon történő lebonyolításához. A szülésznő gyakran az anyával marad a szülés alatt, hogy minden gördülékenyen menjen, és az anya jó hangulatban legyen. A vajúdás kellemetlenségeit vízi vagy medencés szülés segítségével lehet enyhíteni. A szülés legtermészetesebb és legkellemesebb módja a vízi szülés. Egy anya számára a természetes szülés rendkívül erős lehet. A csecsemővel való bőr-bőr érintkezés röviddel a szülés után elősegítheti az anya és a gyermek közötti erős kötődés kialakítását.

Császármetszés (C-metszet)

Néha az anyának a császármetszést kell választania a hüvelyi szülés helyett bizonyos körülmények miatt, amelyek kockázatot jelenthetnek az anyára vagy a babára, ha a szülés hüvelyi úton történhet. A csecsemő megszületéséhez a hasüreget, majd a méhet műtéti úton kinyitják, hogy eltávolítsák a babát. Más esetekben a vajúdás hüvelyi szülésként kezdődik, és egy szövődmény, például farfekvés, mekóniummal szennyezett folyadék vagy a szülőcsatorna elzáródása után sikertelen lesz, ebben az esetben az orvosok C-metszetet végeznek. A császármetszés után szinte semmi esélye annak, hogy egy nő hüvelyi szülést szüljön. Az elmúlt években azonban bizonyos eljárások lehetővé tették a nők számára a sikeres hüvelyi szülést, még azután is, hogy korábbi szülési módszerük C-metszet volt.

Vákuumos extrakció és fogóval való segítés

Ez a fajta szülés csak néhány hüvelyi szülés esetén volt szükséges. Általában segítséget nyújt a hüvelyi szüléshez, ha a baba nem jön ki teljesen, miközben áthalad a szülőcsatornán. Ilyen körülmények között az orvos speciálisan kialakított csipeszt és lassan tolja be őket a szülőcsatornába. Vákuumos extrakciót is alkalmaznak a csipeszhez hasonlóan, ha a hüvelyi szülés sikertelen. Például: Ha a baba abbahagyja az anyai csatornán való továbbhaladást, a vákuumos extrakciós módszert alkalmazzák. Ehhez a technikához egy vákuumszivattyút kell behelyezni a csatornába, amíg el nem éri a baba fejét. A porszívó végén egy puha csésze található, amely a baba feje tetején találja meg a helyét.

Mindegyik szülési módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A prioritásnak mindig annak kell lennie, hogy a baba biztonságosan szülessen, a csecsemő egészségesen szülessen, és hogy az anya biztonságban legyen a szülési folyamat során. A terhesség alatt beszéljen egy egészségügyi szakemberrel a félelmeiről és aggályairól, és legyen egy erős támogató rendszer mellette a szállítás napján.

tags: #szulesi #rendellenessegek #egy #ful