Epilepszia a terhesség és szülés alatt: Kockázatok, kezelés és gondozás

Az epilepszia egy neurológiai betegség, amely során az agyban lévő idegsejtek abnormális működése miatt görcsroham, furcsa viselkedés, eszméletvesztés vagy hallucinációk alakulhatnak ki. Dr. Horváth Zoltán neurológus szerint: „A fogamzóképes korban lévő, epilepsziával élő nők számára gyakran szorongás forrása a gyermekvállalás kérdése. A mai napig tartja magát a közhiedelem, hogy számukra veszélyes a terhesség, gyakori a születési rendellenesség, tilos a hüvelyi szülés. Az utóbbi években kifejlesztett, modern gyógyszerek és a szakszerű epilepszia-gondozás mellett azonban a kockázatok minimalizálhatóak.”

Az epilepsziás vagyok. Terhesség esetén éppen ez az egyik tényező, ami gondot okozhat, hiszen rosszul esni önmagában is kockázatos. Szerencsére a közhiedelmekkel ellentétben az epilepszia nem akadálya a gyerekvállalásnak. A gyermekvállalás epilepsziával élők esetében speciális figyelmet igényel. A szülész és neurológus orvos szoros együttműködése szükséges és elengedhetetlen feltétele annak, hogy a várandós nő a lehető legnagyobb biztonságban szülhesse meg gyermekét.

Epilepszia és terhesség: A várandósság alatti változások és kihívások

Az epilepsziás kismamáknak egyedi nehézségekkel kell szembenézniük, főleg a görcsrohamokat csillapító gyógyszerszintek miatt, de az érintett nők túlnyomó többsége egészséges babának ad életet. Legtöbbször magát a várandósságot sem befolyásolja jelentősen az epilepszia, viszont magát az epilepsziát időnként befolyásolja a terhesség. Sajnos, várandósság idején megnőhet a rohamok gyakorisága, leggyakrabban az első vagy harmadik trimeszterben számolnak be sűrűbb rohamokról.

Ennek oka a terhesség okozta hormonváltozásokban, a víz- és nátrium-visszatartásban, a fokozott stresszben keresendő. Közrejátszhat benne az is, hogy az epilepszia elleni gyógyszerek szintje csökken a vérben. Az alváshiány vagy alvászavar is növelheti a rohamok számát. Ritkán azonban előfordulhatnak a szokásosnál gyakoribb rohamok. Ennek hátterében számos ok állhat, mint pl. a hormonális változások miatti gyógyszerhatás módosulása, az első trimeszterben a hányás miatti csökkent gyógyszerfelszívódás, vagy a terhesség alatti testsúlynövekedés. Fentiek leginkább az elhúzódó nagyrohamokra vonatkoznak és szerencsére ritkán fordulnak elő.

Gyógyszeres kezelés terhesség alatt

A terhesség alatt szedett gyógyszerek hatással lehetnek a babára. A terhesség alatt szedett epilepszia elleni szerek, az úgynevezett antiepileptikumok (AED-ek) a fejlődő baba számára elsősorban a veleszületett fejlődési rendellenességek vagy születési rendellenességek kockázatát növelhetik meg. Ezt fokozza az, ha nem csak egyféle ilyen szert szed a kismama. Mindenképpen konzultálni kell a neurológus kezelőorvossal, ha várandósságról van szó. Megeshet, hogy másfajta gyógyszert kell szedni, mint a terhesség előtt, esetleg más adagban.

Több éves rohammentesség esetén megfontolható a gyógyszerek lassú elhagyása még teherbeesés előtt, a legtöbb nő számára azonban a legjobb, ha a terhesség alatt is folytatja a kezelést. Az epilepsziagyógyszerek szedését fontos nagyon pontosan betartani. Ha olyan gyógyszert szed, amelyről ismert, hogy károsíthatja a magzatot (például valproát), mindenképpen egyeztetni kell a kezelőorvossal a terápia módosításáról. A folsav segít megelőzni az agy és a gerincvelő súlyos rendellenességeit, ezért szedése kiemelten fontos a várandósság idején.

Az epilepszia elleni gyógyszerszintet a terhesség alatt és a szülés után is ellenőrizni kell. Az AED-szintek csökkennek a terhesség alatt, mindenkinél más-más mértékben, emiatt az adagolás módosítására lehet szükség. A vérkép és az AED-szintek figyelése miatt rendszeres vérvétel ajánlott. Fokozottan oda kell figyelni az elegendő pihenésre, a stresszmentességre, hogy ne növeljük a rohamok kialakulásának kockázatát. Az epileptológus/neurológus ezért a gyógyszerválasztáskor figyelembe veszi, hogy páciense milyen fogamzásgátlást részesít előnyben és tervez-e gyerekvállalást. Fogamzóképes korú nők esetében a magzati fejlődésre legkevésbé ártalmatlan szert kell választani.

Kockázatok és komplikációk

Nagyobb kockázatot jelentenek az említett, teljes agyat és testet érintő rohamok okozta sérülések. Eséskor akár a hasat is ütés érheti, egy lépcsőzés vagy főzés közben kialakult rohamnak is nagyon rossz végkimenetele lehet. Ezért is fontos az epilepsziás rohamokat kontroll alatt tartani. A szakemberek szerint kisebb kockázattal jár az epilepsziára szedett gyógyszer hatása, mint a nem szedés miatt kialakuló rohamoké. A JAMA Neurology legfrissebb számában közzétett retrospektív kohorszvizsgálatban amerikai kutatók több mint 20 millió várandós nő szülészeti dokumentációját tekintették át a 2007-2011 közötti időszakból.

Az epilepsziás várandósokat más tekintetben is nagyobb kockázat fenyegeti: a praeeclampsia, a koraszülés és a magzat halvaszületése is mintegy másfélszer gyakrabban fordul elő e populációban, mint az epilepsziában nem szenvedő terhes nők körében. Az epilepsziás szülő nők halálozási aránya nagyon nagynak, 1/1000-nek adódott, ami a kutatókat is megdöbbentette. Noha a kutatók az elemzésbe bevont populáció jellemzőit számba véve arra is fényt derítettek, hogy az epilepsziához nagyobb valószínűséggel társulnak egyéb betegségek - köztük vesebetegség, hipertónia, diabétesz és depresszió -, nem megítélhető, hogy e tényezők mennyiben befolyásolják a nagyobb halálozási kockázatot. Nem kizárt, hogy e jelentős halálozási kockázatnövekedés csak az epilepsziás nők egy bizonyos alcsoportjára jellemző - vélik a kutatók -, ennek feltárása azonban további kutatásokat igényel.

Szülés és szoptatás epilepsziával

A legtöbb epilepsziában szenvedő nő probléma nélkül szüli meg gyermekét. Szülés közben nem gyakran fordulnak elő rohamok. Jó hír, hogy az epilepszia önmagában nem indok a császármetszésre, lehet hüvelyi úton szülni. Ha vajúdás közben mégis roham alakul ki, azt gyógyszer intravénás beadásával le lehet állítani. Ha gyógyszerszedéssel teljesen ki lehet is küszöbölni az epilepsziás rohamokat, érdemes óvatosnak lenni az újszülött babával.

A szoptatást nem zárja ki az AED-ek szedése, de érdemes szoptatás után bevenni a gyógyszereket, hogy csak azután emelkedjen az AED-szint. Az orvosok gyakran javasolják, hogy AED- szerek szedésekor a baba születése után kapjon K-vitamint, és nem árt, ha az anyuka is szed ilyet a terhessége utolsó hónapjában.

Epilepszia általánosan: Tünetek, diagnózis és kezelés

Az epilepszia az agy működési zavara, amely során az agyban található idegsejtek abnormális működése miatt görcsroham, furcsa viselkedés, eszméletvesztés, hallucinációk alakulhatnak ki. Az epilepsziás roham egy olyan tünetegyüttes, ami a központi idegrendszer meghatározott sejtcsoportjainak abnormálisan szinkron működészavarából ered. A definícióból tehát az következik, hogy epilepsziás rohamról két feltétel fennállása esetén beszélünk. Epilepsziás görcsnek vagy rohamnak egy adott rosszullétet nevezünk, míg epilepszia betegségről akkor beszélünk, ha valakinek több alkalommal jelentkezik nem provokált rosszulléte. Az epilepsziás roham alatt az idegsejtek egy csoportja abnormálisan, túlzott gyakorisággal és szinkronizáltan kezd tüzelni.

Epilepsziás rohamok típusai és tünetei

Az epilepsziás rohamok igen különfélék lehetnek attól függően, hogy az agy mely területein alakul ki túlműködés. Alapvetően két fő rohamtípust különböztetnek meg, a generalizált, vagyis az agy egészét érintő rohamokat, és a parciális vagy más néven fokális rohamokat, amik csak az agy bizonyos területeire korlátozódnak. A rohamok kb. 60 százaléka jár görcsökkel (görcsroham, konvulzív roham), ezek kb. 30 százaléka eleve generalizált rohamként indul, míg kétharmaduk parciális rohamként kezdődik, ami később még átmehet generalizált rohamba. A rohamok 40 százaléka azonban nem görcsroham, ezek közé tartozik pl. az ún. absence (kisroham).

Fokális rohamok

Parciális vagy fokális rohamnak nevezik, ha az elektromos zavar nem a teljes agyat, hanem annak csak meghatározott részeit, lebenyeit érinti. Az, hogy nem a szürkeállomány egésze, hanem az agy egy adott területe érintett, abban nyilvánul meg, hogy a görcs pl.: csak egy adott testrészen, vagy a test egyik oldalán jelentkezik. A rosszullétek típusa attól függ, hogy az agy mely részéről indul ki majd mely területek vonódnak be a rohamba. Ez alapján a szakemberek tudnak következtetni, hogy az agyban hol helyezkedik el az epilepsziát kiváltó góc. A roham alatt a tudat megtartott lehet (szimplex roham), de előfordulhat a tudat befolyásoltsága (komplex roham) parciális görcs mellett is. A parciális rohamok másodlagosan generalizálódhatnak.

A roham során az epilepsziás góc helyzetétől függően különböző motoros vagy szenzoros tünetek alakulhatnak ki. Motoros tünetként izom-összehúzódások, szenzorosként pedig különböző érzészavarok jöhetnek létre, pl. zsibbadás, látási, hallási, szaglási, vagy ízérzési hallucinációk, déjà vu. Az ilyen izolált érzészavarokat epilepsziás aurának nevezik, melyek jelentkezhetnek önmagukban is, vagy másféle, akár generalizált roham előjeleként is, és amelyek jellegéből következtetni lehet az epilepsziás góc helyére az agyban. A rohamokat gyakran előzik meg kívülről nem látható, csak a beteg számára észrevehető szubjektív érzetek/érzékelés változások (pl.: a környezetet kicsinek vagy éppen nagynak látja, ott nem lévő hangokat, zenét hall, valamilyen szagot vagy ízt érez). Ezt a jelenséget aurának nevezzük. Sokszor az epilepsziától szenvedő személy már ebből tudja, hogy következik a roham és figyelmeztetni tudja a kívülállókat, így több lehetőség van őt megvédeni a sérülésektől. Egyes rohamtípusoknál jellegzetesek az ősi jellegű, automatikus mozgások, mint az ajkak csücsörítése, nyalogatása, rágó, nyeldeklő mozgások, kezek, lábak kaparászó mozgása, szemforgatás, fintorgás, pislogás stb).

Generalizált rohamok

Generalizált indulású rohamok az idegsejtek egész hálózatát és mindkét féltekét egy időben érintik. Hat típusa különíthető el:

• Absence rohamok (petit mal): Üres tekintet, elrévedés, „a végtelenbe bámulás” jellemzi. Apró izommozgások kísérhetik, pl. pislogás, csámcsogás, gesztikulációk, ujjmozgások. Gyermekek körében gyakoribbak. Általában kevesebb mint 10 másodpercig tartanak, és gyakorta álmodozással keverhetők össze.
• Atóniás rohamok (tónustalan rohamok): A roham során az izomkontroll elvész, az izmok elgyengülnek, egyes testrészek elgyengülhetnek - pl. a szemhéj lefelé csünghet, a fej oldalra hanyatlik, vagy a beteg a földre esik. Általában kevesebb mint 15 másodpercig tart.
• Tónusos rohamok: Az izomtónus fokozódásával járó roham. A karok, a lábak, a hát vagy a teljes test megfeszül, a beteg elesik. A tudat megtartott vagy kissé zavart lehet a rövid, általában kevesebb mint 20 másodpercig tartó roham alatt.
• Klónusos rohamok: A klónus gyors, ismétlődő izommegfeszüléssel és elernyedéssel (izomrángással) járó rosszullétet takar. A roham alatt az izmok folyamatosan, másodpercekig vagy akár egy percig rángatóznak, vagy néhány másodperctől akár két percig tartóan megfeszülnek, majd rángatózni kezdenek.
• Tónusos-klónusos rohamok (grand mal): A roham az izmok megfeszülésének és ismételt, ritmikus rángatózásának (klónusának) kombinációja, jellemzően ez a fajta rosszullét jut elsőként a laikusok eszébe az „epilepsziás roham” kifejezésről. A rosszullét alatt a beteg eszméletét veszti, elesik, az izmai megfeszülnek és rángatóznak 1-5 percig. A beteg a roham közben elharaphatja a nyelvét, illetve fokozott nyálfolyás, a száj „habzása”, a széklet és a vizelet maga alá engedése történhet.
• Myoclonusos rohamok: Ez a rohamtípus rövid, sokkszerű izomösszehúzódásokat, rángásokat okoz, melyek általában pár másodpercig tartanak.

Az epilepszia okai

Az epilepszia pontos oka az esetek kb. felében ismeretlen. Az agyban található idegsejtek normál esetben összehangoltan működnek, azaz szabályozott az egyes idegcsoportok aktiválódása (ami elektromos kisüléssel jár) és gátlása. Epilepsziában ez az egyensúly felborul, és olyan agyi gócok alakulhatnak ki, amelyek hirtelen, fokozottan aktiválódnak, és az így keletkező elektromos jel továbbterjed más agyterületekre is, ami görcsrohamot okoz.

Genetikai tényezők

Bizonyos epilepsziatípusok öröklődnek, a kutatók úgynevezett epilepsziagéneket is azonosítottak már. Egyes típusai jelentkezhetnek már újszülött korban, más típusok késői gyermekkorban. Az epilepszia gyermekkori előfordulási gyakorisága elég magas, 100/1 gyermeket érint. Egyes ritka epilepszia típusok családi halmozódást mutathatnak, de aggodalomra nincs ok, a legtöbb gyermek nem örökli az epilepsziát a szüleitől. Nem epilepsziás szülők gyermekeinél az epilepszia kockázata 1%. Ha az édesanya epilepsziás, a kockázat nem sokkal nagyobb, körülbelül 5%-ra tehető. Egypetéjű ikrekben az egyes epilepszia szindrómák jelentős konkordanciát mutatnak, elsősorban a generalizált formák esetében, ami valószínűsíti a genetikai háttér szerepét. Ha az egyik iker epilepsziás, akkor 50-60%-os eséllyel a másik iker is epilepsziás. Kétpetéjű ikrek esetén ez a kockázat 15%.

A genetika számos módon beleszól az epilepsziába. Egyes epilepsziák öröklődése már ismert: vannak egy- és többgénes szindrómák is. Az ún. idiopátiás epilepszia szindrómák teszik ki az összes epilepszia kb. 30 százalékát, ezeknél feltehetően valamilyen genetikai hiba okozza a betegséget. Az epilepszia szindrómák többsége azonban nem egy-egy meghatározott génnel hozható összefüggésbe, hanem feltehetően komplex, számos gént érintő betegségek, ami megnehezíti a genetikai hátterük pontos feltárását. Több, mint 200 génnek van szerepe az epilepsziára való hajlamosításban. A phakomatozózisok, úgy is mint neurokután rendellenességek, multiszisztémás betegségek, amelyek többnyire a bőrt és a központi idegrendszert érintik. Ennek az az oka, hogy többnyire egyetlen génmutáció hatására az embrionális ektoderma rendellenesen kezd fejlődni. A bőr, a szem és az idegrendszer is ektodermális eredetű. A rendellenes fejlődés okozhat epilepsziát, értelmi fogyatékosságot, autizmust.

Szerzett okok

Görcsrohamokat ugyanakkor más betegségek is okozhatnak (tüneti epilepszia), ha az agyi működést károsítják vagy befolyásolják, mint például:

• Fejsérülések, trauma
• Stroke
• Agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás
• Agytumorok vagy egyéb agyi elváltozás (pl. Alzheimer-kór)
• Agyi károsodás magzati korban (pl. anyai fertőzés, alultápláltság, oxigénhiány)
• Krónikus alkoholfogyasztás (alkoholbetegség) vagy droghasználat
• Magas vagy alacsony vércukorszint (hiperglikémia, hipoglikémia)
• Ioneltérések, sav-bázis háztartás zavarai

Időskorban stroke és demencia miatt alakul ki gyakrabban epilepszia. A traumás agysérülés okozhat epilepsziát. A betegek negyedében valamilyen másodlagos okra (pl. agysérülésre) vezethető vissza az epilepszia. Az agydaganatos betegek 30 százalékában jelenik meg epilepszia, ami különösen a halántéklebenyben helyet foglaló és lassan növekvő tumorokra jellemző. A stroke-ot elszenvedő betegek 2-4 százalékában jelentkezik epilepszia, míg a fejtraumák feltehetően az esetek 6-20 százalékáért felelősek. Leggyakoribb az epilepszia a temporális lebenyben lassan növekvő daganat esetén. A kisebb agysérülések esetén a kockázat kétszeres, a súlyos sérülések esetén a kockázat hétszeres. Az agyat ért lőtt seb esetén az epilepszia valószínűsége 50%. A haemangioma cavernosum és a cerebrális artériás-vénás malformáció esetén az esetek 40-60%-ában fordul elő epilepszia. Az epilepsziás esetek 6-20%-a vezethető vissza agysérülésre. Agyhártyagyulladást követően kialakuló epilepszia esélye kevesebb, mint 10 százalék, a rohamok inkább a fertőzés alatt jelentkezhetnek; a HSV okozta vírusos agyvelőgyulladásban szenvedő betegek kb. felében fordul elő epilepsziás roham, egy részükben pedig a fertőzést követően tartósan is fennmaradhat epilepszia; ennek esélye akár 25% is lehet. Ahol ez a betegség gyakori, ott az epilepsziás esetek akár felét is okozhatja.

Diagnózis

Az epilepszia diagnózisa bonyolult. A diagnózis során az első eldöntendő kérdés, hogy valóban epilepsziás rohamról van-e szó vagy valamilyen szintén rohamszerűen fellépő egyéb rosszullétről pl.: konvulzív syncope (görcsrohammal járó ájulás), affektív apnoe/infantilis syncope, alvási jelenségek (pavor nocturnus, myoclonus, somnambulizmus), tic stb. Ennek eldöntésében nagyban segít a részletes anamnézis, a rohamok szemtanú általi leírása, a családban (vagy éppen az adott gyermeknél) előforduló idegrendszeri betegségek, a terhességi, születési események ismerete. Az anamnézis felvételt részletes neurológia vizsgálat követi. Az epilepszia diagnózisának felállításakor nagyon körültekintően kell eljárni, ugyanis az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az esetek 20-30%-ában téves diagnózist állít fel a szakorvos, azaz a beteg nem epilepsziás.

Ha felmerül az epilepszia lehetősége az EEG (electroencephalographia) elvégzése biztosítja a legnagyobb segítséget a diagnózis felállításában. Ennek során az agyból érkező elektromos jeleket továbbítja egy képernyőre a fejre helyezett, az agy különböző területeiről információt nyerő vevőegység. Kisgyermek és csecsemőkorban célszerű megpróbálni az alváshoz időzíteni a vizsgálatot, különben a mozgási műtermékek miatt nem lesz értékelhető a vizsgálat. Nagyobb gyermekeknél ébrenlét alatt rohamot provokáló stimulusok alkalmazására is sor kerül (hiperventiláció, fotostimuláció, szemnyitás-szemzárás). Bizonyos betegségek megállapításához alvásmegvonás utáni EEG-vizsgálat szükséges. A vizsgálat közben esetenként videofelvétel is készül. Ha valamilyen epilepsziára gyanús mozgási mintázat látszik, ezt összevetik az ugyanabban az időben regisztrált hullámokkal és, ha látszanak az epilepsziára specifikus hullámjelek, akkor a diagnózis felállítható.

Ha az anamnézis, rohamtípus, neurológia és EEG indokolja képalkotó vizsgálat (általában MR, CT traumás esetben leginkább) elvégzésére kerül sor. A CT-vizsgálat során különböző szögekből készülhet több kép is az agyról, melyekről megállapíthatók az agy szerkezetének rendellenességei, ilyenek például a ciszták, daganatok, korábban bekövetkezett stroke jelei vagy az erekben megjelenő fejlődési rendellenességek. A mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) szintén a rohamok hátterében álló strukturális károsodások felkutatására hivatott. Ennek a vizsgálatnak a speciális típusa a funkcionális MRI, amely az agyműködés kis metabolikus változásainak kimutatására is képes, megmutatja, hogy bizonyos tevékenységek végzése közben az agy mely területei működnek.

Kezelés

Epilepszia betegség esetén a gyermek neurológiai gondozásba vétele javasolt. Ez azt jelenti, hogy lesz a gyermeknek egy kezelőorvosa -gyermekneurológus szakorvos -aki felállítja a diagnózist, beállítja a gyermek gyógyszeres kezelését, nyomon követi azt és szükség esetén változtatások rendel el, mindezt rendszeres kontrollvizsgálatok keretin belül. Ha a rosszullét ismétlődésének komoly esélye van gyógyszer, azaz antiepileptikum felírására kerül sor. Számtalan antiepileptikum létezik változó -esetenként súlyos -mellékhatás profillal, ezekről mindig a kezelőorvos ad részletes tájékoztatást és figyelmeztet az esetleges óvintézkedésekre. Egyes gyógyszerek esetén azok rendszeres vérszint ellenőrzése szükséges (kiegészítve egyéb laborvizsgálatokkal pl.: májfunkció, vesefunkció, vérkép), így biztonságosabbá tehető az évtizedeken át tartó gyógyszeradás.

Ezeknek a gyógyszereknek a szedése nagy precizitást kíván meg, a gyógyszer dózisában és beadásának idejében, módjában SEMMILYEN módon nem lehet eltérni az orvos által elrendeltekről. Mivel általában testsúlykilogrammra határoznak meg egy adott szert, hirtelen növés vagy súlygyarapodás (vagy éppen fogyás) esetéről mindenképpen tájékoztatni kell a kezelőorvost, esetleg kiegészítő vérszint ellenőrzés szükséges. A gyermekkori epilepsziák legnagyobb részénél jól beállított gyógyszeres kezeléssel általában teljes rohammentesség érhető el. Fontos azonban tudni, hogy ez NEM egyenértékű a gyógyulással, tehát a gyógyszer kihagyása, nem megfelelő szedése rohamot fog eredményezni!

Vannak olyan epilepsziás gyermekek, akik „kinövik” a betegséget, ilyenkor a gyógyszer fokozatosan, kezelőorvossal megbeszélt ütemben, rendszeres EEG ellenőrzés mellett elhagyható. Bizonyos, főként genetikai eredetű epilepsziák esetén egész életen át gyógyszeres kezelés válik szükségessé. A gyógyszerrel nem gyógyítható betegek egy részénél, és/vagy akiknél pontosan meghatározható az agyi elváltozás, ami okozza a rohamokat műtéti kezelés is szóba jön.

tags: #szules #utani #kialakulo #epilepszia