Az autoimmun betegségek világszerte az emberek nagyjából 4 százalékánál diagnosztizálhatók. Az immunrendszer ilyenkor a saját szervezetét támadja meg a kórokozók helyett. Számos autoimmun betegség jelentősen gyakrabban fordul elő nők körében, mint férfiaknál.
Például a szklerózis multiplex (SM) az 1960-as években is már kétszer gyakrabban jelentkezett nők esetében, ma pedig ez az arány háromszoros. A Sjögren-szindrómások között 16-szor annyi nő van, mint férfi. A Hashimoto-páciensek 90 százaléka nő, a lupus-betegek (szisztémás lupusz eritematózusz, SLE) és a reumatoid artritisztől szenvedők körében is hasonló az arány. Még a cöliákiásoknál is tapasztalható jelentős női többlet (nagyjából 14 százalékos).
A nemek közötti biológiai különbségek lényeges szerepet játszhatnak az autoimmun betegségek kialakulásában. Rhonda Voskuhl, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) neuroimmunológusa emeli ki, hogy ideje volna megkérdezni, miért van ez így. Ha pontosan tudnánk ennek az okát, akkor hatékonyabb gyógyszereket fejleszthetnénk ki, amik mindkét nem gyógyulását szolgálnák.
A hormonok és a T-sejtek szerepe
Már régóta sejthető volt, hogy szoros összefüggés van a női hormonok (azaz az ösztrogén) és az autoimmun folyamatok között. Az első elméletek a nemi hormonokra összpontosítottak, amelyek többféle úton szabályozzák a velünk született és a szerzett immunválaszt. A tanulmány arra világított rá, hogy az autoimmun válaszokban is érintett T-sejtek sejtmembránjain alfa ösztrogénreceptorok (ERα) vannak. Ez a hatás az autoimmun folyamatokban érintett T-sejt-aktiválódásnak tulajdonítható.
Úgy tűnik, hogy a T-sejtek felületén található hormonreceptorok nagyban hozzájárulnak a sejtek "védekezz és támadj!" üzemmódjának aktiválásához. A hormonokat elemezve próbáltak választ találni arra, miért tapasztalható egyes betegeknél, hogy a hormonális állapotuk függvényében (pubertás, terhesség vagy menopauza idején) enyhül vagy fellángol a betegségük.
Például a terhesség második felében, amikor az ösztrogén hormonok szintje megnő, az SM-panaszok akár 70 százalékkal mérséklődhetnek. Közvetlenül a szülés utáni időszakban a hormonszint hirtelen nagyon magasról nagyon alacsonyra zuhan.
Genetikai tényezők és az X-kromoszóma
Egy másik teória szerint a nemi kromoszómák felelősek a statisztikai eltérésekért. Állatkísérletekben a két X-kromoszómával rendelkező egereknél gyakrabban alakult ki lupus, mint az XY-kromoszómásoknál, még akkor is, ha az egereknek génszerkesztéssel ugyanolyan nemi szerveket és hormonszintet alakítottak ki.
A többlet X-kromoszómával rendelkező Klinefelter-szindrómás férfiaknál ugyanolyan arányban jelentkezik lupus vagy Sjögren, mint a nőknél. Mindez magyarázható lenne azzal is, hogy az X-kromoszómán számtalan gént azonosítottak, amelyek az immunfunkciókat befolyásolják. A nőknél két X-kromoszóma van a sejtekben, és bár eddig úgy vélte a tudomány, hogy ezekből csak egy aktív, az újabb kutatások szerint a duplikált gének akár 23 százaléka is működőképes marad. Márpedig ez az immunrendszer túlzott aktivitását válthatja ki, emiatt viszont valamely autoimmun betegség megjelenését.
A legfrissebb elméletek szerint a hormonok, a nemi kromoszómák és bizonyos fiziológiás tényezők komplex kölcsönhatása okozhatja az autoimmun betegségeket. Így például az élet folyamán tapasztalt hormonszint-ingadozások elmaszkolhatják vagy felfedhetik az X-kromoszómák befolyását. Ám az adott betegség által megtámadott szerv is változtathat a kimenetelen.
Az immunrendszer változásai a terhesség során
Evolúciós oka is lehet az autoimmun betegségek terén tapasztalt nemi eltéréseknek. Hiszen a terhesség különleges biológiai helyzet: az anya méhében egy tőle genetikailag eltérő magzat fejlődik, és az anya immunrendszere nem azonosíthatja idegenként, mert az kilökődést okozna. Így aztán a nők immunrendszere bonyolult stratégiát alkalmaz annak érdekében, hogy felvegye a küzdelmet a kórokozók ellen, de ne veszélyeztesse a magzatot.
A várandósság során az immunrendszer védekező képessége némileg csökken, hogy a magzat ki ne lökődjön a szervezetből. A terhesség alatt a kismama immunrendszere takarékra van téve, relatív immunszuppresszió áll fenn. A terhesség során az immunrendszer hol magasabb, hol alacsonyabb fokozatba kapcsol. Fogantatáskor egyfajta gyulladásos állapot szükséges a megtermékenyített petesejt beágyazódásához. Ez a gyulladásos reakció hasonlít ahhoz, mintha egy nyílt sebünk lenne, és ez magyarázza, miért érzi sok nő olyan rosszul magát az első trimeszterben.
A gyulladásos reakciók mértéke a második trimeszterben leesik, aztán a harmadikban újra emelkedni kezd, kiváltképp a szülés közeledtével. A méhlepény által termelt ösztriol hormon olyan erős gyulladásgátló hatású, hogy kutatások folynak az SM-betegek kezelésére az ösztriollal.
Éppen a méhlepény evolúciója okozhat nemi eltéréseket az autoimmun betegségekben. Az elmúlt több százezer évben a nők termékeny éveikben sokkal gyakrabban voltak várandósak, mint manapság, ezért a mai nők szervezete ritkábban kerül interakcióba a méhlepény működésével. E rendszeresen visszatérő szabályozó hatás elmaradása is okozhatja, hogy gyakoribbá váltak az autoimmun betegségek.
Szülés utáni pajzsmirigygyulladás (Postpartum Thyreoiditis)
Szülés után azonban az immunrendszer aktivizálódása fokozódik, melynek hatására egy éven belül pajzsmirigygyulladás lángolhat fel. A szülés utáni pajzsmirigygyulladás nem ritka állapot, így érdemes tisztában lenni a tüneteivel. Szinte nincs is olyan kismama, aki szülés után ne küzdene nagyfokú fáradtsággal, sőt, az sem ritka, amikor az illető depresszióba zuhan (szülés utáni depresszió).
Azonban érdemes tudni, hogy mind a kimerültség, mind a rossz hangulat postpartum pajzsmirigygyulladásra is utalhat. A szülés utáni pajzsmirigygyulladást csak ritkán diagnosztizálják, mivel a beteg tüneteit gyakran a terhességnek, a szülésnek és a velük járó kimerültségnek tudják be mind az orvosok, mind a kismamák. Pedig tanulmányok szerint az esetek kb. 5-15 százalékában fordul elő a probléma.
Különösen veszélyeztetettek az 1-es típusú, inzulinkezelt kismamák és azok, akiknek a teherbeesés előtt is ismert autoimmun pajzsmirigy betegségük volt (pl.: Hashimoto). Azoknál a kismamáknál alakul ki nagy eséllyel a szülés utáni pajzsmirigy gyulladás, akiknél az autoimmun gyulladás már jelen volt a szervezetben.
A pajzsmirigy betegség tünetei - 2015.02.18. - tv2.hu/fem3cafe
Tünetek és diagnózis
A terhesség utáni pajzsmirigygyulladás - azaz a postpartum thyreoiditis - járhat pajzsmirigy túlműködéssel, de alulműködéssel is, mely a szülést követően alakul ki. Általában túlműködési tünetekkel kezdődik: ekkor szapora szívdobogás, nyugtalanság, álmatlanság, idegesség lép fel. Azonban ez a fázis rövid, utána pedig kevesebb hormon termelődik, és kialakul az alulműködés, ami hízással, aluszékonysággal, fáradtsággal jár.
Bár ezen tünetek betegség nélkül is megjelenthetnek az újdonsült anyukáknál, ám ha már zavaró méreteket ölt, akkor laborvizsgálattal célszerű megbizonyosodnia T4, T3, TSH és ATPO szintjéről. Szakorvos javallatára mindezeken kívül a pajzsmirigy ultrahangos vizsgálatát is el kell végezni, ahol szemügyre lehet venni a szerv szerkezetét, felépítését, állapotát. Jellemzője, hogy a pajzsmirigy fájdalommentesen megduzzad, felületén göbök keletkezhetnek amit UH segítségével könnyen megállapítható.
Kezelés és gyógyszeres terápia
Vannak esetek, mikor a probléma rövid időn belül megszűnik, viszont nem zárható ki a tartós zavar (általában alulműködés) illetve a golyva kialakulása sem. Bár vannak esetek, amikor a probléma magától megszűnik, olykor előfordulhat, hogy gyógyszeres kezelésre van szükség.
Ez természetesen semmilyen káros hatással nincs sem a babára, sem a tejtermelésre. Terápia akkor indokolt, ha a panaszok zavaróak, kihatnak a mindennapokra, a baba körüli teendőkre, valamint akkor, ha egy év után is fennáll pajzsmirigygyulladás. Az alulműködés sokkal gyakoribb, és akár spontán is gyógyulhat (kb. 1 év a teljes lefolyás).
Attól függően, hogy alul-vagy túlműködés alakult ki, arra specifikus gyógyszeres kezelésre van szükség, egyrészt a tünetek csökkentése, másrészt az állapot romlása elkerülése érdekében. Szerencsére mindkét állapot kezelhető szoptatás alatt olyan gyógyszerekkel, melyek nem mennek át az anyatejbe.
Autoimmun betegségek és terhesség
Az autoimmun betegségek megnehezíthetik a teherbeesést és a magzat kihordását is. Tervezett terhesség esetén a magzat és az édesanya érdekében az autoimmun betegséget az immunológus kezelőorvossal egyensúlyban kell tartani. Ez az, amivel a kockázatok csökkenthetőek. Ma már a sikeresen kiviselt terhességek aránya jelentősen nőtt, köszönhetően az egyre hatékonyabb kezelésnek.
Az autoimmun betegségek ugyanis kedvezőtlen hatással vannak a terhességre - és fordítva. Gyakorta tapasztalható, hogy ismétlődő vetélések oka éppen valamilyen autoimmun betegség. Ha többször is előfordult vetélés, akkor érdemes immunológushoz fordulni, és az újabb tervezett teherbeesés előtt a szükséges vér- és nőgyógyászati vizsgálatokat elvégeztetni.
Lupus esetén például féléves tünetmentes időszak után javasoljuk a teherbeesést, ilyenkor van a legkisebb esély a tünetek fellobbanására és a legkedvezőbb a terhesség kimenetele. A fel nem ismert lisztérzékenység - ami szintén autoimmun betegség - és a nőknél gyakori autoimmun pajzsmirigy-gyulladás is meddőséget okozhat, de a vetélések kockázatát is növeli. Az antifoszfolipid szindrómára sajnos az esetek többségében csak az ismétlődő vetélések hívják fel a figyelmet.
Az alábbi táblázat néhány autoimmun betegség és azok terhességre gyakorolt hatásait foglalja össze:
| Betegség | Terhességi kockázatok | Kezelés |
|---|---|---|
| Szisztémás Lupus Erythematosus (SLE) | Magasabb vetélési és koraszülési arány, antifoszfolipid-szindróma (APS) kialakulása | Tünetmentes időszakban tervezett terhesség, gyógyszeres kezelés |
| Sjögren-szindróma | Ritka, de növeli a vetélés és koraszülés kockázatát | Tüneti kezelés |
| Rheumatoid Arthritis (RA) | Jól kezelt esetben nem különbözik az átlagos populációtól | Gyógyszeres kezelés |
| Antifoszfolipid szindróma (APS) | Artériás vagy vénás trombózis, ismétlődő spontán vetélések, koraszülés | Gyógyszeres kezelés |
| Lisztérzékenység (cöliákia) | Meddőség, vetélések kockázatának növelése | Gluténmentes diéta |
| Autoimmun pajzsmirigy-gyulladás | Meddőség, vetélések kockázatának növelése, postpartum thyreoiditis | Gyógyszeres kezelés |
Várandósvitaminok és jód
Ma már a szakemberek döntő többsége javasolja a várandósvitamin szedését, hiszen kizárólag étkezéssel fedezni a megnövekedett tápanyagszükségletet kifejezetten nehéz az élelmiszerek beltartalmának csökkenése, valamint a környezeti ártalmak miatt. Egy ilyen készítmény esetében fontos, hogy a várandósság három trimeszterének, illetve a szoptatásnak, valamint a babatervezésnek az igényrendszerét figyelembe vegye.
A baba tervezése és az első trimeszter azonos tápanyagszükséglettel rendelkezik, hiszen a cél az élet megfoganásának támogatása. A második trimeszterben a szervrendszerek kialakulása, tökéletesedésének támogatása a cél, míg a harmadik trimeszter egyik legfontosabb feladata a baba súlyának növelése, így ebben kell segíteni a szervezetet. Ez ráadásul a szoptatást is elősegíti, így a megfelelő vitamin ezeket az igényeket figyelembe veszi, eképpen tagolt.
Fontos szempont a jód megléte. A jód ugyanis egy alapvető fontosságú anyag a várandósság során, így szükségszerűen benne van a várandósvitaminokban is. Csakhogy a plusz jód bevitele fokozza a pajzsmirigy gyulladásos folyamatait, így semmiképp sem javasolt bizonyos pajzsmirigy problémák megléte esetén.