A kisbaba megszületésével a szülők figyelme természetesen a csecsemőre irányul, és az intim együttlétek egy ideig kevesebb figyelmet kapnak. A szülés közben és után számos testi és lelki változás történik, amelyek hatással lehetnek a szexuális életre, és amelyekről fontos őszintén beszélni a párkapcsolatban. A szülés egy természetes biológiai folyamat, ami nagyban megterheli szervezetünket. Ezért a kisbabánk érkezését követő napoknak és heteknek testünk gyógyulásáról kell szólniuk. Valójában egy évig is eltarthat, mire testünk teljesen visszanyeri a terhesség előtti állapotát.
Habár van némi különbség a gyógyulást tekintve a hüvelyi szülés és a császármetszés között, mégis az általános gyógyulási folyamat egyaránt vonatkozik mindkét módra. A gyógyulást különböző szempontok befolyásolhatják, úgymint az általános egészség, tápláltsági állapot és a fáradtság, vagy a stressz.
A gyermekágyi időszak és a fizikai regenerálódás
Dr. Horváth Rita szülész-nőgyógyász tapasztalata szerint a szülés utáni fizikai regenerálódáshoz legalább 6 hétre van szükség. A gyermekágyas időszak alatt az 1 kg-os méh fokozatosan visszanyeri eredeti formáját, és megint 60-70 gr súlyú, átlagosan 7,5 cm hosszú szervvé válik. Az első hat hét alatt tilos minden olyan tevékenység, amivel fertőzés juthat a méhbe a még nyitott nyakcsatornán át. Az első három hónapban kerülni kell minden olyan mozgást vagy tevékenységet, ami haspréssel jár, így nem szabad nehezet emelni, cipelni.
Nehéz szexuális szempontból szembeállítani a hüvelyi szülést és a császármetszést. Általában azoknak az édesanyáknak van a legkevesebb panasza, akik gátsérülés nélkül szültek (a szülések 80%-ánál előfordul valamilyen szintű gátsérülés, ezek nagy része szerencsére felületes, csak a bőrt érinti).
RUBIN ANYAI PSZICHOLÓGIAI ADAPTÁCIÓS FÁZISAI | NCLEX REVIEW
Méhösszehúzódások és visszafejlődés
Nem sokkal a baba születése után a méhlepény leválik a méh faláról és kilökődik. Az a terület, ahol a méhlepény csatlakozott a méhez, nagyon hasonlít egy nyílt sebre, aminek be kell gyógyulnia. Percekkel a szülés után a méh erősen összehúzódik, ezzel lezárva a falán található nyitott ereket a méhlepény oldalán. Ezeket a méhösszehúzódásokat gyakran nevezik „szülés utáni fájdalmaknak”, amik következtében az első pár napban erős, görcs jellegű fájdalmat érezhetünk, ami később alábbhagy. Különösen tapasztalható mindez a szoptatás közben, ugyanis a mellbimbó ingerlése elősegíti az összehúzódást.
A szülés után úgy érezhetjük, hogy a méhünk valahol a köldökünk környékén van, és egy kemény labdának tűnhet a hasüregben a szülés utáni összehúzódások miatt. Ez napról napra kisebb lesz egészen addig, míg már nem is érezhető a hasfalon keresztül. Ahogy csökken a mérete, úgy lekerül a szeméremcsont mögé. Ezt a folyamatot visszafejlődésnek (involúciónak) nevezik, amely azt mutatja, hogy a gyógyulási folyamat elkezdődött.
Gyermekágyi folyás
A szülés után véres, majd egyre tisztább folyás (lochia) távozik a méhből. A folyás fontos immunológiai feladatot lát el. Tele van gamma-globulinokkal és fehérvérsejtekkel, amelyek a méh fertőzések elleni védelme miatt vannak jelen. Távozásával a méh kitisztul. Nagyjából 10 napba telik, mire a placenta helye teljesen begyógyul. Ez alatt az idő alatt véres hüvelyi folyást tapasztalhatunk, az úgynevezett gyermekágyi folyást. Ez az első két napban élénkpiros, hasonlóan egy erős menstruációhoz. Ezután csökken a mennyisége, és sötétbarna, majd halvány rózsaszínes lesz, míg a 10. napra halvány fehéresre változik. Ebből tudhatjuk, hogy a méhlepény oldala teljesen begyógyult.
Ez a folyamat felgyorsulhat a szoptató kismamáknál, hiszen a mellbimbó ingerlésé erősíti a méhösszehúzódásokat, így kevesebb ideig tart a gyógyulás. Amíg a gyermekágyi folyás nem szűnik meg, javasolt kerülni a nemi életet, és fontos a rendszeres, megfelelő tisztálkodás és higiénia is ezen a területen (a végbélnyílás és a szeméremtest között), hogy megakadályozzuk a baktériumok hüvelybe jutását.
Rendellenességre utalhat, ha a kismama erős alhasi fájdalmat érez napokkal a szülés után is, ha belázasodik, a vérzés állaga darabos lesz, vagy a színe "gyanús". (A szülés utáni pár napban a távozó vér színe sötétvörös, majd élénk savós-pirossá válik, ezt követően pedig egyre világosodik.) Ha változatlanul sötét marad, és mennyisége egy hét elteltével sem kezd csökkenni, érdemes orvoshoz fordulni, mert komoly probléma is állhat a háttérben. Előfordulhat, hogy a méh nem tud megfelelően összehúzódni vagy nem tisztul eléggé, mert méhlepény-, esetleg egyéb szövetdarab maradt bent, ami nem képes magától távozni, és gyulladást okoz. Ilyenkor azonnali és szakszerű segítségre lehet szükség, hogy ne alakuljanak ki súlyos szövődmények.
A gátmetszés és sebgyógyulás
Ha a szülést levezető orvos úgy ítéli meg, hogy az utolsó szakaszban, a kitolásnál valami miatt - vagy mert túl gyorsan érkezik vagy mert túl nagy a fej mérete - a baba nem tud akadálytalanul és az anyának sérülést nem okozva átjutni a hüvelyen, gátmetszésre kerül sor. Időben alkalmazva elkerülhető vele egy komolyabb sérülés: például a hüvely vagy a gát repedése, szakadása, a végbél záróizmának sérülése, amit a magzat kinyomása, kirobbanása okozhat. Az ollóval ejtett, néhány centiméteres vágást a szülést követően összevarrják.
Ez az első pár napban erős fájdalommal jár: az égő, feszülő érzés, a gát környékének megduzzadása, lilás vöröses elszíneződése normális jelenség. Hogy ne fertőződjön el, a gátsebet gondosan tisztán kell tartani. Előfordulhat azonban, hogy nem gyógyul megfelelően: hetekkel a beavatkozás után is annyira érzékeny, hogy állni is nehéz tőle, esetleg begyullad, váladékozik. Ilyenkor szerencsés orvoshoz fordulni. A fájdalmat sokszor ugyanis a hegesedés, sebgyógyulási zavar, illetve a vadhús előfordulása okozhatja.
A gáttájék sérülése esetén a varratokat a szülés utáni ötödik napon szedik ki. Téves hiedelem, hogy a gátmetszés maradandó fájdalmat fog okozni. A megfelelően és igényesen ellátott és gyógyult gátmetszés nem okoz panaszt. A gát igen jó gyógyhajlamú terület! Egyes szülészeti osztályokon türelmes szülésznők kísérik a gátvédelemben zajló eseményt, és csak akkor hívják az orvost, ha valóban indokolt. A sebet vagy magától felszívódó vagy eltávolítandó szállal varrják. Az előbbi magától felszívódik a gyermekágyi időszak végére, de az a hátránya, hogy csak nedvesen rugalmas, márpedig a fertőzés elkerülése miatt szükséges sebhintőpor hatására megszáradva már hegesedést indíthat el, ami nyilván nem kedvező. A gátsebet szakszerűen és helyesen ellátva az tökéletesen gyógyul. Ilyenkor az orvos kivehető selyemszállal dolgozik, és mélyen zárja a sebet. Kozmetikai öltésekkel, milliméterre pontosan illesztve a sebszéleket akár teljesen el lehet tüntetni a szülési sérülést. A seb esetleges enyhe gennyes gyulladása legtöbbször csak nagyon enyhe és a varratkiszedéssel az ötödik napon meg is szűnik.
Változások a hüvelyben és a vizeletinkontinencia
A szülés után sok nő szembesül olyan testi változásokkal, amelyekre nem igazán tudott felkészülni. Az egyik leggyakoribb probléma, amivel a nők a szülés után szembesülnek, az a hüvely kitágulása. Miután a kisbaba megszületett, a hüvelyfal természetes módon megduzzad. A hüvelyfal viszont a szülés előtti állapothoz viszonyítva lazább szerkezetű marad. Tudni kell, hogy a hüvely a szülés előtti formáját soha nem nyeri vissza teljes egészében, az esetek döntő többségében kitágul, azonban ezt az állapotot ma már nagyon sokféle módszerrel lehet javítani.
A hüvelyi szülés nem feltétlenül változtatja meg maradandóan és nagymértékben a szexet. A női szervezet erre fel van készülve, és regenerálódik (a ritkán előforduló extrém eseteket, nagyobb sérüléseket, komplikációkat természetesen külön kell tárgyalni). A hüvely izomzatának megerősítésében sokat segíthet az intim torna, például a medencefenék izmait is edző Kegel-gyakorlatok. Ha azt érezzük, hogy hüvelyünk még egy évvel a szülés után is tág, nem rugalmas, vagy ha kellemetlen tüneteket észlelünk: például a vaginába áramló levegő fura hangot adva távozik, érdemes orvoshoz fordulni, előfordulhat ugyanis, hogy csak a hüvelyszűkítő kezelés hoz tartós megoldást.
Vizeletinkontinencia
A terhesség utolsó hónapjaiban a baba súlyának gyors gyarapodása miatt a medencealapi izmok - ezzel együtt a húgyhólyag környékiek is - különösen nagy nyomásnak vannak kitéve, óhatatlan, hogy lazábbak lesznek, és ez a szülés után sem feltétlenül jön helyre. Becslések szerint a szülést követő pár hónapban a nők egyharmada szenved vizelet-inkontinenciától, ami a legegyszerűbb helyzetekben - nevetés, vagy akár tüsszentés közben - is okozhat kellemetlen pillanatokat. Az akaratlan vizeletvesztés ellen hatékony megoldás a medencefenék izmainak megerősítése, például a már említett Kegel-tornával. Amennyiben a rendszeresen végzett gyakorlatok ellenére sem múlik a vizeletinkontinencia, érdemes szakembertől segítséget kérni.
A fiatal szervezet, főként, ha rendszeres nemi életet él, az orgazmusnak köszönhetően - ami a medencetájék izmainak leghatékonyabb edzője - hamar regenerálja az érintett izmokat, de később a változás korában, illetve a szexuális élet intenzitásának csökkenésével a vizelettartási nehézség várhatóan megint kiújul. A jövőjükre gondoló érintettek igyekeznek minél hamarabb segíteni szervezetüknek a gyógyulásban. Erre a legalkalmasabb az inkontinencia-torna, aminek a kezdési időpontjáról megoszlanak a vélemények. A szülés utáni hatodik hetet érdemes kivárni a gyakorlatok kíméletes elkezdésével, amelyeket tanfolyamon, videokazettáról, könyvből lehet elsajátítani. Kezdetben még csak nagyon mérsékelt intenzitással, lassan szabad végezni a gyakorlatokat. A medencefenék izmainak finom tornáztatása a terület vérellátását javítva elősegíti, gyorsítja a sérülések gyógyulását.
A szexuális élet és az intimitás
Eltekintve attól, hogy a kismama mikor áll készen lelkileg az együttlétre, célszerű betartani a hat hetes szünetet. Egyre többen mondják, hogy ez nem merev szabály, és ez igaz is. De minden olyan történés, sérülés, műtét, ami lágy részeket érint, nem véletlenül igényel az orvosi gyakorlatnak megfelelően hat hét regenerációt. Igaz ez a szülésre is. Természetesen ez nem jelenti a testi közeledés, gyengédség tilalmát. A harmonikus párkapcsolatban természetesen kialakul, hogy a nő mit kíván a hat hét letelte előtt, és mennyivel utána tér vissza vágya a nemi életre. Az orvosok javaslata szerint legkorábban a szülést követő 4. vagy 6. héten javasolt először szexuális aktus. A szexuális élet újraindítása ilyen esetekben nagy körültekintést igényel.
Hüvelyszárazság
Noha a hüvelyszárazság természetes a gyermeküket szoptató anyák körében, mégis sokaknak okoz kellemetlenséget. Hátterében a hüvelyhám állapotát is befolyásoló hormonális változás áll: szülés után ugyanis hirtelen csökken a hüvelyváladék termelődését is serkentő ösztrogén mennyisége. Ami a szoptatással tovább apad, mert egyéb hormonok - például a tejkiválasztásért felelős prolaktin - termelődnek nagyobb mennyiségben. A hüvelyszárazság irritáló, viszkető érzést, kipirosodást okozhat, emellett fájdalmassá teheti a nemi érintkezést, mindkét félben diszkomfortérzetet keltve. Mivel ez hosszú távon párkapcsolati gondokhoz is vezethet, érdemes időben - pár hónap elteltével - tanácsot kérni nőgyógyászunktól. Már csak azért is, mert ha a hüvelyszárazság állandósul, gyengül a vagina védekezőképessége a különféle kórokozókkal szemben és gyakoribbak lehetnek a különféle hüvelyi fertőzések.
Ma már kaphatók speciális hüvelyi hidratálókrémek, melyekkel jól kezelhető ez a kellemetlenség, de szükség esetén ösztrogént tartalmazó készítmények is használhatók, a szexuális együttlétek során pedig síkosító alkalmazása jelenthet megoldást. Lényeges továbbá a hüvelyszárazság esetén a megfelelő hidratáltság, a rendszeres folyadékpótlás.
A szexuális vágy csökkenése
A biológia gondoskodik arról, hogy ebben az időszakban a szülők fókusza a kicsire helyeződjön. Érdekesség, hogy hormonális hatásra nemcsak a nőkben, hanem a férfiakban is kimutatták a szexuális vágy csökkenését. Ha belegondolunk, ebben az időszakban nem is az a biológiai értelemben vett feladatuk, hogy szaporodjanak, hanem hogy az utódot ellássák, táplálják, teljeskörűen gondoskodjanak róla. Ugyanakkor a szülők mindkét tagjának érdemes szem előtt tartania, hogy az intimitás a kapcsolat fontos része, és az sem jelent megoldást, ha hosszabb ideig, hónapokig, esetleg évekig egyáltalán nem is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Kutatásokban is olvashatjuk, hogy a párok gyakran számolnak be a fáradtság, kialvatlanság miatt csökkenő szexuális vágyról.
Ahogy a nővel, úgy a férfival szemben is fontos a figyelmesség, türelem és megértés, például nem várható el egyik féltől sem jó teljesítmény egy kimerült állapotban. Beszéljünk egymással őszintén, nyíltan arról, hogy milyen pozitív és negatív érzéseink vannak (ítélkezés helyett befogadható módon), és mi segíthet megoldani a fáradtságunkat, kialvatlanságunkat!
Lelki tényezők és a testkép változásai
A testméretekben, testsúlyban és testképben végbemenő változások miatt a nők nagyon nehéz időszaknak élhetik meg az első heteket, hónapokat, maga a várandósság és a szülés pedig intenzív megterheléssel jár. A testi tényezők mellett igen fontosak a szülés utáni szexuális élet lelki vonatkozásai is. Vajon hogyan gondolkodunk a saját örömeink megéléséről?
Felszabadító erőt, muníciót adhat a későbbiekben a „képes voltam végigcsinálni a várandósságot, és világra tudtam hozni a gyermekemet” érzése, gondolata. A női test emlékszik mind a nehézségekre, mind a felszabadultság, megkönnyebbülés megtapasztalására is. Szintén felszabadító erővel bír, amikor a párkapcsolatban merünk és tudunk beszélgetni az intimitásról és akár ennek a megváltozásáról is.