Hatalmas veszteséget jelenthet egy vetélés a gyermeket tervező párok számára, sőt, a trauma nem ritkán magát a párkapcsolatot is a szakadék szélére sodorja. Venetia Leonidaki Londonban él és dolgozik klinikai szakpszichológusként. Mint azt a PsychologyToday oldalán megjelent cikkében írja, korábban maga is éveken át küzdött teherbeesési nehézségekkel, többször elvetélt, és félt, hogy sosem lehet gyermeke.
Álmában járta a világot, új helyeket és embereket ismert meg, és figyelmét elterelve gondtalanul élvezte a nyüzsgést. Aztán minden alkalommal szörnyű erővel tört rá a felismerés: egyedül van. A teste egyre jobban lebénult, a szívverése szaporábbá vált. A vetélést követő magányosság többrétű. Esetükben például partnere nem élt meg ugyanolyan veszteséget és gyászt az elvesztett terhesség és a gyermektelenséget felvető jövőkép kapcsán, mint a nő. Sőt, a férfi több alkalommal is türelmesen elmagyarázta, hogy benne egészen másként zajlottak le a történtek.
Nem tapasztalta ugyanazokat a változásokat a testében, mint Leonidaki, és úgy gondolta, minden bizonnyal azután kezd majd el igazán kötődni a közös gyerekeikhez, ha megszülettek. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a pszichológus párjának korábbi párkapcsolatából volt már gyermeke. Őt tehát nem is fenyegette az a veszély, hogy saját gyermek nélkül kelljen leélnie az életét. Éppúgy az sem különösebben rémisztette meg, hogy esetleg az aktuális kapcsolatából nem születik majd közös gyermek.
A legújabb kutatások szerint a nők általában nagyobb fokú szorongást és intenzívebb gyászt éreznek, mint a férfiak, egyszersmind nyitottabban is fejezik ki érzelmeiket, illetve jobban szeretnék azokat másokkal megosztani. A pszichológus szerint az eltérő gyászban minden bizonnyal a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák is megjelennek. A társadalomban mélyen gyökerező elképzelés szerint az "igazi férfi" nyugodtan viseli a megpróbáltatásokat, családját pedig mindennel ellátja és védelmezi. Ez az üzenet ugyanakkor megnehezíti a férfiak számára, hogy kapcsolódni tudjanak a terhesség megszakadását követő szomorúságukhoz. Mi több, kifejezetten el kell nyomniuk az érzelmeiket ahhoz, hogy párjuk érdekeit szem előtt tartva erősek maradhassanak.
Szintén jelentősen befolyásolja a párok tagjainak gyászát, hogy milyen módon kötődnek az elvetélt magzathoz. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt mindketten hasonlóan élik meg, ahogy az Leonidaki történetében is szerepel.
A "Húzd meg, ereszd meg" dinamika a kapcsolatokban
Az intenzívebb gyászt megélő félnél fennáll a veszély, hogy eltávolodik partnerétől amiatt, mert érzéketlennek látja. Mindez arra késztetheti, hogy kritikusabbá, elutasítóbbá váljon vele szemben, aminek nyomán a másik visszahúzódóbbá válhat.
Az intenzívebb gyászt megélő fél érzéseit még inkább megsértheti partnere reakciója. Ennek oka, hogy úgy érzi, párja nincs ott számára teljes mértékben, amikor éppen a legnagyobb szüksége lenne rá.
Szexuális élet és a vetélés
A teherbeesési nehézségek és a vetélés egyaránt kihatással lehetnek a pár szexuális életére. Ami egykor az örömök forrása volt, egyszeriben a veszteség mementójává formálódik át. Egyben a szex szorongást válthat ki egy másik terhesség és újabb vetélés kockázatát magában hordozva.
A gyermekágyi szomorúság és a szülés utáni wellness-terv
Bár minden ötödik nőnél jelentkeznek mentális egészségügyi komplikációk a terhesség és a szülés után, ez gyakran figyelmen kívül hagyott aspektusa a szülővé válásnak. A gyermekágyi szomorúság a baby bluesként is emlegetett jelenség a legtöbb édesanyánál előfordul, általában a szülés után 72 órával jelentkezik és csupán egy átmeneti, veszélytelen időszakot jelent, ami jellemzően pár nap alatt magától elmúlik.
Az édesanyákra ilyenkor szakad rá, hogy a kórházi közeget elhagyva a továbbiakban egyedül kell a gyermekről gondoskodniuk, annak minden felelősségével együtt, valamint ilyenkor tudatosodik legtöbbször az is, hogy életük, mindennapjaik örökre megváltoztak.
A gyermekágyi szomorúság tünetei általában a következők: reménytelenség és értéktelenség érzése, indokolatlan ingerültség és harag, az édesanya úgy érezheti, hogy elszakadt másoktól, ideértve a csecsemőt is, alvásproblémák, azon túl is, ami ebben az időszakban elvárható, megváltozik az étvágy, a korábban örömteli tevékenységek kiüresednek, megjelenhetnek önmagunkkal vagy másokkal kapcsolatos bántalmazó gondolatok, a gyermeket is beleértve.
Mivel a fenti tünetek szinte minden szülés után előfordulnak, így gyakran szemet hunyunk felettük, nem figyelünk oda rájuk. Problémát mindezek akkor jelentenek, ha két hétnél tovább fennmaradnak.
A házastárs/partner odafigyelése pedig segíthet az esetleges problémák felismerésében és kezelésében. Közösen készítsük el a szülés utáni wellness-tervet! Ahogy az édesanyák gyakran készítenek szülési tervet, amelyben összefoglalják a szüléssel kapcsolatos elvárásaikat, úgy a partnerrel közösen készíthetünk egy hasonló tervet a szülés utáni időszakra is.
A terv magába foglalhatja az édesanya fizikai, mentális és szociális jóllétét szolgáló tevékenységeket. Megtervezhetjük például, hogy a szülés után mit tudunk tenni azért, hogy mindkét szülő elegendő mennyiségű alváshoz jusson vagy a szociális hálózatunkat aktivizálva előre elrendezhetjük úgy a napirendet, hogy a frissen szült édesanyára minél kevesebb teher háruljon a háztartási feladatok terén.
Érdemes előre tisztázni, hogy a szülés utáni időszakban az édesanya elsődleges feladata a gyermek ellátása, nem pedig a vendéglátói szerep betöltése, ne várják tehát el a rokonok, hogy minden alkalommal terített asztallal fogadják őket. Mentális egészség szempontjából párként fontos előre egyeztetnünk, hogy mit tehetünk egymásért a szülés utáni időszakban, hogy mindketten értékelve érezzük magunkat.
Természetes, hogy a gyermek születésével ő kerül a középpontba, a köré szervezett napirend és az álmatlan éjszakák okozta kialvatlanság miatt nehezebb odafigyelnünk egymásra, ugyanakkor apró cselekedetekkel mindennap éreztethetjük a másikkal szeretetünket és összetartozásunkat. Ilyen apró cselekedet lehet például, hogy az édesapa munka előtt főz a feleségének egy forró teát/kávét vagy épp készít egy egyszerű reggelit. Fontos azonban, hogy egyeztessük egymással, mi segítene nekünk leginkább ebben az örömteli, ugyanakkor gyakran nem egyszerű időszakban.
Ez azért is fontos, mivel a szülők 67 százaléka számol be a gyermek születése után a kapcsolati elégedettség tartós csökkenéséről, amely akár 3 évig is kihathat a kapcsolatra. Egy rugalmas, egyszerű terv, valamint a megfelelő kommunikáció azonban jelentősen megkönnyítheti ezt az időszakot is. Érdeklődjünk a partnerünk hogyléte felől és valóban figyeljünk oda rá!
A szülői munka elismerése és a szakember segítsége
Az új szülők, különösen az édesanyák gondozói munkája gyakran láthatatlan, természetesként elkönyvelt. Egy 2018-as kutatás szerint a legtöbb édesanya már 6:30-kor megkezdi a napját és átlagosan 20:30 körül fejezi be a gyermekek körül teendőit, a vizsgálat tehát megállapította, hogy a szülői feladatok ellátása 2,5 teljes munkaidős állásnak felel meg.
Mindannyian tudjuk ugyanakkor, hogy a szülői lét egy 0-24-es feladat, amely a hét minden napjára kiterjed. Természetesen mindezt önként vállaltuk magunkra, ugyanakkor néha mindannyiunknak jólesik a megerősítés, a támogatás, különösen házastársunktól, partnerünktől. Ne feledkezzünk tehát meg arról, hogy néha elismerjük és megköszönjük a másik gyermeknevelésben tett erőfeszítéseit!
Amikor mentális nehézségekkel küzdünk, gyakran internalizáljuk a tüneteket és nem vagyunk képesek felismerni, hogy azok csupán a betegség velejárói. Ahelyett, hogy látnánk: a reménytelenség, a kimerültség, a harag csupán a mentális problémánk tünetei, gyakran úgy értelmezzük ezeket, mint a gyermekneveléssel kapcsolatos teljes kudarcot. Ezáltal pedig elhitetjük magunkkal, hogy nem vagyunk jó szülők.
Házastársként sokat segíthetnek ezen az édesapák, a már említett pozitív visszajelzésekkel, valamint annak megerősítésével, hogy a tapasztalt tünetek nem egyenlők partnerünk személyiségével. Amikor benne vagyunk egy-egy nehézségben, nem egyszerű felismernünk azt. Házastársként tehát elengedhetetlen feladatunk, hogy amennyiben partnerünkön mentális nehézségek jeleit vesszük észre, támogassuk őt a megfelelő szakember felkeresésében.
Segítség lehet továbbá, ha felajánljuk, hogy amíg partnerünk a szakembernél van, mi vállaljuk a gyermek gondozását, így emiatt sem szükséges plusz aggodalmat megélnie. Fontos továbbá, hogy nemcsak szülés utáni depresszió vagy egyéb mentális zavar esetén érdemes szakembert felkeresni, hiszen ő akár magával az új helyzettel való megküzdés, az új szerepre való áttérés támogatásában is segítségünkre lehet.
Szülés utáni depresszió - Hogy is néz ki valójában
A szülés utáni PTSD
A poszttraumás stressz zavar (röviden PTSD) felzaklató, félelmetes vagy stresszes életesemény hatására alakulhat ki. Sok nő számára a szülés is olyan traumát jelent, amit nehéz feldolgozni - ez a PTSD speciális formájához vezethet.
A PTSD tünetegyüttest háborúk, természeti katasztrófák, fegyveres támadás, közlekedési balesetek túlélőinél fedezték fel, de később egyértelmanntá vált, hogy más traumatikusan megélt események - bántalmazás, szexuális abúzus, szülés - is okozhatnak PTSD-t.
A betegség fő tünete, hogy az érintett a traumát állandóan újraéli, újrajátssza, vagy rendszeresen azzal álmodik, csak arra tud gondolni. Jelentkezhetnek szervi okok nélkül valós testi panaszok is: fájdalmak, görcsök, hasmenés, esetleg pánikroham, verejtékezés, szívritmuszavarok, heves szívdobogásérzés, illetve tipikus tünet az alvás- és a koncentrációszavar.
A PTSD tünetei a szülés után néhány héttel is jelentkezhetnek, de előfordul, hogy csak hónapokkal később alakulnak ki, és akár éveken keresztül is megmaradhatnak.
A szülés utáni PTSD tünetei lehetnek: a szülés emlékeinek rendszeres újraélése tolakodóan feltörő, képzeletbeli képek formájában, gyakran akaratlanul; rémálmok; elkerülő magatartás (minden olyan személy, hely, dolog kerülése, amely a traumára emlékezteti); a következő szülés kerülése (az anya nem vállal több gyermeket); alvászavar; állandó szorongás, veszély érzése; ingerlékenység; apátia; pánikroham, sírásroham; szívritmuszavarok, heves szívdobogás, fulladás, mellkasi szorítás.
A tünetek egy része megegyezik a depresszió tüneteivel: a kutatások szerint a PTSD-s nők több mint fele depresszióval is küzd.
A párkapcsolat újradefiniálása a gyermek érkezése után
A gyermek születése igazi érzelmi hullámvasút, amely új helyzet elé állítja a friss szülőket a mindennapokban, és az intimitás terén is. Az újdonsült szülők gyakran találkoznak azzal a kihívással, hogy egyensúlyt teremtsenek a gyermeknevelés és a párkapcsolati kötődés között.
A mindennapok új forgatókönyvet írnak, ahol a szexuális élet átalakulással jár. Emlékszel azokra az időkre, amikor elég volt egy pillantás, és máris felforrósodott a levegő? A gyermek érkezése után ezt felváltják a mindennapos teendők és az időhiány. Azonnali szenvedélyt most felválthatja a gondos tervezés, hiszen sokszor a gyerekek alvásideje válik az egyetlen alkalmas időponttá az intimitásra.
Az újdonsült szülők gyakran elhanyagolják a lelki kapcsolat ápolását, mert minden energiájukat a gyermek köti le. Ekkor jön el az idő, hogy újra rátaláljunk egymásra, nem csak fizikai szinten. A közös beszélgetések, apró gesztusok és figyelmességek mind az új típusú kötődést erősítik.
A kommunikáció szerepe ebben kulcsfontosságú. Nyílt párbeszéd a vágyakról, félelmekről és kihívásokról segíthet, hogy jobban megértsétek egymást. Emellett érdemes egyéni időt is szentelni, ami mindkettőtök számára lehetőséget nyújt a személyes feltöltődésre.
Akármilyen csodálatos dolog, akármennyire boldogok vagyunk tőle, a gyerek születése minden párkapcsolatban krízis. Teljesen természetes krízis, de krízis. Ilyenkor a kétfős rendszerünk több főre bővül, az életünk teljesen átalakul, ráadásul minden energiánkkal a babára koncentrálunk, gyakran keveset alszunk, a hormonháztartásunk felborul.
Ilyenkor jóval kevesebb időnk és energiánk jut a párkapcsolatunkra, és hajlamosak is vagyunk a háttérbe szorítani. A párkapcsolat azonban ritkán, rövid szakaszokra hagyható csak magára, ápolni, gondozni kell, hogy jól működjön. Gyakran problémát jelent azonban az is, hogy teljesen mást várnak a felek a szülői szerepektől, más mintákat hoztak otthonról, más kép él a fejükben a családi működésről. Ez pedig gyakran csak a gyakorlatban kerül a felszínre, ami szintén sok kapcsolatban okoz problémákat.
A nyílt kommunikáció, a tudatos figyelem a fontos, és annak elfogadása, hogy a párkapcsolatra is külön kell időt fordítani. Attól függetlenül, hogy józan ésszel, érett gondolkodással belátható, hogy a szülés után a szexuális élet elcsendesedése természetes dolog, sok pár számára okoz feszültséget.
A gyerek születése után a szex tekintetében is új élet kezdődik, új szokásokat alakítunk ki. Érdemes úgy hozzáállni, mintha elölről kezdenénk, mintha újra kellene tanulnunk a másikat. Ami biztosan segít, ha terheket tudnak levenni a szülők válláról, és lehetőséget biztosítanak arra, hogy a szülőknek legyen énidejük, és legyen idejük csak egymásra is.
A párkapcsolaton kívüli szexuális gondolatok megjelenését a legszerencsésebb tünetként értelmezni, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy érdemes saját és párkapcsolati szexualitásunkra, valamint érzelmi életünkre nagyobb hangsúlyt helyeznünk.
Keressünk egy olyan személyt, akiben megbízunk, és akivel megoszthatjuk félelmeinket, felmerült gondolatainkat, anélkül, hogy az ítélkezésétől kellene tartanunk. Ha sikerült megfogalmaznunk önmagunk számára kétségeinket, vonjuk be párunkat is a beszélgetésbe és magyarázzuk el számára a bennünk felmerült érzéseket. Alakítsunk ki új, közös rutinokat az intimitás és szexualitás jó minőségének fenntartásáért!
