A szülés egy természetes biológiai folyamat, ami nagyban megterheli szervezetünket. Ezért a kisbabánk érkezését követő napoknak és heteknek testünk gyógyulásáról kell szólniuk. Valójában egy évig is eltarthat, mire testünk teljesen visszanyeri a terhesség előtti állapotát.
A szülést követő első 40 napot, hat-nyolc hetet nevezzük gyermekágyas időszaknak - puerperiumnak - mely alatt folyamatos tisztulási és regenerálódási folyamatot értünk. Gyermekágynak a szülést követő hathetes időszakot nevezzük, amikor a nő szervezete hatalmas hormonális változásokon megy keresztül annak érdekében, hogy a várandósság és a szülés megterhelő időszaka után regenerálódjon, és visszaalakuljon az eredeti állapotába.
A szülés utáni időszakot gyermekágyas időszaknak nevezzük, amely a szülés utáni 40 napot, nagyjából hat hetet jelent és akár 12 hónapig is tarthat. Ebben az időszakban az anya felépül a terhességből és a szülésből, mely jelentős fizikai és érzelmi változásokkal jár.
A szülés utáni fizikai jellemzők sokfélék lehetnek, például a méh összehúzódik, visszanyeri az eredeti méretét, a hormonok egyensúlya is visszaáll, elkezd visszahúzódni a has, megszűnik az erős hüvelyi vérzés, gyógyul a gátseb, császármetszés esetén pedig a heg napról napra egyre kevésbé fáj. Jellemző ilyenkor a fáradtság, az érzelmi ingadozások, de olyan egészségügyi problémák is jellemeznek, mint a szülés utáni depresszió, az inkontinencia, a székrekedés vagy az aranyér.
A szülés utáni fizikai tünetek nem minden esetben igényelnek korrekciót, beavatkozást, a gyermekágyi időszak végére a legtöbb fizikai tünet megszűnik. Gyakori félelem, hogy a szövődmények és az egészségügyi panaszok észrevétlenek maradnak, illetve, hogy az anya nem talál rájuk hatékony megoldást.
Habár van némi különbség a gyógyulást tekintve a hüvelyi szülés és a császármetszés között, mégis az általános gyógyulási folyamat egyaránt vonatkozik mindkét módra. Különböző szempontok befolyásolhatják a gyógyulást, úgymint az általános egészség, tápláltsági állapot és a fáradtság, vagy a stressz.
Méhösszehúzódások és visszafejlődés
A baba és a méhlepény megszületése után elkezdődik az ún. negyedik trimeszter, amely a méh összehúzódásával - kontrakciójával és vérzéssel jár. Nem sokkal a baba születése után a méhlepény leválik a méh faláról és kilökődik. Az a terület, ahol a méhlepény csatlakozott a méhez, nagyon hasonlít egy nyílt sebre, aminek be kell gyógyulnia. Szerencsére a testünk gyorsan munkához lát.
Percekkel a szülés után a méh erősen összehúzódik, ezzel lezárva a falán található nyitott ereket a méhlepény oldalán. Ezeket a méhösszehúzódásokat gyakran nevezik „szülés utáni fájdalmaknak”, amik következtében az első pár napban erős, görcs jellegű fájdalmat érezhetünk, ami később alábbhagy.
A szülés utáni méhösszehúzódás az a folyamat, amikor a méh erei összehúzódnak az oxitocin hormon hatására, jellemzően a szoptatás közben. Az összehúzódások tünete a fájdalom, a méh görcsölése. A szülést követő pár napban erőteljesebbek lehetnek, a menstruációt kísérő fájdalomhoz hasonló érzetet kelthetnek.
A méhösszehúzódások oka, hogy a szervezet a méh ereinek összehúzásával igyekszik megakadályozni az erőteljes vérzést, illetve méh eredeti alakjának és méretének visszanyerését is így próbálja elérni. A legtöbb esetben az összehúzódások pár nap alatt segítenek visszanyerni a méh eredeti méretét, de ez nem minden esetben sikerül teljes mértékben.
Különösen tapasztalható mindez a szoptatás közben, ugyanis a mellbimbó ingerlése elősegíti az összehúzódást. Ha túlzott kellemetlenséget okoznak a görcsök, szedhetünk érzéstelenítő (fájdalomcsillapító) gyógyszert, viszont ezt feltétlenül egyeztessük az orvosunkkal!
A szülés után úgy érezhetjük, hogy a méhünk valahol a köldökünk környékén van, és egy kemény labdának tűnhet a hasüregben szülés utáni összehúzódások miatt. Ez napról napra kisebb lesz egészen addig, míg már nem is érezhető a hasfalon keresztül. Ahogy csökken a mérete, úgy lekerül a szeméremcsont mögé. Ezt a folyamatot visszafejlődésnek (involúciónak) nevezik, amely azt mutatja, hogy a gyógyulási folyamat elkezdődött.
A méh a szülést követően mintegy 1 kg, hossza 16-18 cm. A szülés utáni enyhe utófájások és mérsékelt méhösszehúzódások máris elkezdik csökkenteni a méh méretét. Egy héttel később már mindössze feleakkora, majd hat-nyolc hét elteltével alig 100 grammot nyom, és 6-8 cm nagyságú. Miközben a méhizomzat mennyisége csökken, regenerálódik a méhnyálkahártya is.
A méh összehúzódásának segítése és az oxitocin szerepe
Az aktív menedzsment harmadik eleme, hogy a köldökzsinór elkötése után finoman húzzák vele a méhlepényt, ellenőrzik a leválását és rásegítenek a lepény megszületésére is.
A méh összehúzódása valójában már a kitolási szakaszban megkezdődik, ahogy a baba ereszkedik a szülőcsatornában, a méhlepény és a méh vele együtt ereszkedik, mert a méh már ilyenkor húzódik össze. Egy olyan szülésnél, ahol nincs aktív segítség és a baba az édesanya kezébe születik, az anya először általában rácsodálkozik a kis újszülöttre, majd felemeli, beszívja az illatát, a baba szemébe néz és magához öleli. A szülés utáni eufória és a baba közelsége egy óriási oxitocin löketet vált ki - a vér oxitocin szintje még magasabb lesz, mint bármikor a vajúdás és a szülés alatt - ami összehúzza a méhet.
A méhlepény legtöbbször a méh felső végénél, a méh fundusánál tapad, ami a méh összehúzódásával együtt a széleinél összehúzódik és középen kezd el leválni a méhről. Ahogy a méhlepény közepe leválik, alatta összegyűlik a vér, ettől a lepény és végül az egész leválik, mint egy felfordított medúza. Ha a méh a baba születése után nem húzódik össze, akkor a méhlepény helyénél a méh tovább vérzik és szülés utáni hemorágia alakul ki. Vagyis a méhnek össze kell húzódnia!
A szülés utáni hemorágiának egyéb okai is lehetnek, de az esetek 70-80%-ában a probléma forrása a méh nem megfelelő tónusa, vagyis az, hogy a méh nem húzódik össze!
Miért nem húzódik össze a méh?
- Nincs elég oxitocin hormon a vérben: Az oxitocin hormonról nagyon fontos tudnod, hogy ez egy nagyon szégyenlős hormon. Szereti ha sötét van, vagy legalábbis félhomály, szereti ha nyugalom van és szereti az intim, bennsőséges hangulatot. A kórházi környezetre általában nem ez a jellemző: sok fény van, a kitolásra még többen érkeztek a szülőszobába (csecsemősnővér, ápoló, neonatológus stb), erős a világítás és gyakran már kattognak a fényképezőgépek vagy akár virtuálisan a család többi tagja is jelen van a telefonon keresztül…Tehát az egyik ok, ami miatt esetleg nem eléggé ugrik meg a vérben a természetes oxitocin hormon koncentrációja, az maga a környezet.
- Van elég oxitocin hormon a vérben, de a méh mégsem nem húzódik össze eléggé: Ez a jelenség akkor fordulhat elő, ha a méhen lévő oxitocin jelfogók (receptorok) valami miatt nem működnek. Nem működhetek például azért, mert nincs elég belőlük, mert a baba koraszülött - az oxitocin receptorok a várandósság utolsó hetében, heteiben szaporodnak meg.
- Fizikai akadályok: A méh összehúzódásának fizikai akadályai is lehetnek. Ilyen fizikai akadály lehet egy nagyobb vérrög a méhben, egy bentmaradt méhlepény darab vagy akár egy pisivel teli húgyhólyag!
A lényeg a lényeg, hogy a méhnek a baba megszületése után össze kell húzódnia és a vérzésnek alább kell hagynia! Ezért otthonszülésnél és kórházi szülésnél is számíthatsz arra, hogy a baba születése után meg fogják tapogatni a pocakodat, hogy megállapítsák a méh tónusát.
A szülésznő vagy bába árgus szemekkel fogja megvizsgálni a méhlepényt is, azért hogy meggyőződjön arról, hogy az teljes egészében kijött - néha ugyanis a méhlepénynek egy vagy akár több szatelitje is lehet, amik a lepény születésekor leszakadhatnak róla.
Szülés utáni vérzés és szövődmények
A méhlepény távozása után a vérzés még eltart egy darabig. A távozó véres váladék, a lochia görög neve azt jelenti; a “szüléshez tartozó”. A gyermekágyi folyás mintegy 250 ml, kezdetben élénkvörös színű, erős menstruációs vérzéshez hasonlít, majd mennyisége egyre apad.
A szülés utáni (postpartum) vérzéseket két nagy csoportra oszthatjuk: a korai szülés utáni vérzés a szülést követő 24 órán belül, míg a késői szülés utáni vérzés a gyermekágyas időszak alatt jelentkezik. A korai postpartum vérzés a méhlepény rendellenességeiből, a méh nem megfelelő összehúzódásából (atónia), illetve a szülés során kialakult sérülésekből alakulhat ki.
Különböző kórokok megnehezíthetik ezt az időszakot, akár késői szülés utáni vérzést okozva.
A késői szülés utáni vérzés főbb tünetei
Szülést követően kezdetben még véres, majd gyakorlatilag áttetszővé tisztuló váladék ürül a méhből. Ez a méh természetes tisztulási folyamatának része. A méh regenerálódása során a folyással vérrögök, felgyülemlett egyéb váladékok, apró szövetrészek ürülnek. Fontos tudni, hogy az ürülő folyás (vérzés) normál esetben nem lehet bőséges, élénkpiros vérzés, nem lehet bűzös, és nem járhat lázzal.
Személyfüggő, hogy a méh mennyi idő alatt tisztul meg szülést követően. Általában a hatodik hét végére elmúlik, azonban előfordulhat, hogy néhány héttel tovább tart.
Előfordulhat, hogy a folyás hamar elmúlik, majd egy-két hét múlva ismét jelentkezik, és az is normális, ha egy ideje csökken a mennyisége, aztán újra egy-két nap erejéig nagyobb mennyiségű.
A szülés utáni vérzés okai
Korai szülés utáni vérzés okai:
- Méhlepény-rendellenességek: Általában a lepény beágyazódási zavarai esetén a sűrűn erezett méhlepény egy része nem válik le a méhfalról a szülés során, így szabad érfelszín alakul ki, ahonnan jelentős mennyiségű vér távozhat. Ilyenkor a méhben maradt méhlepényrészt el kell távolítani.
- A méh nem megfelelő összehúzódása (atónia): A lepény hiánytalanul távozik, azonban a méh nem húzódik össze. A méhlepény vérellátására kialakult véröblökből erős vérzés jelentkezhet, amely kezelés nélkül súlyos következményekkel járhat.
- A szülőcsatorna sérülései: Jelentős mennyiségű vérzést okozhatnak, amelyet a szülőszobán, súlyosabb esetekben a műtőben kell öltésekkel és rekonstrukcióval kezelni.
- Véralvadási zavarok: Egyes véralvadási zavarok is súlyos vérzéses szövődményt okozhatnak szülés után.
Késői szülés utáni vérzés okai:
- Lepényretenció: A gyermekágy során jelentkező bő, friss vérzés egyik oka a méhűrben maradt lepényrészlet, amely a folyamatosan kialakuló véralvadék miatt akár szervülhet is. A vérzés mellett súlyos fertőzéshez is vezethet.
- Elégtelenül ellátott szülési sérülésekből eredő utóvérzés.
- Méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis).
- A méhfal fokozott megnyúlása (méh-szubinvolúció): A méh elégtelen összehúzódásához vezet (ikerterhesség, túl sok magzatvíz, nagy magzat).
Mikor forduljon orvoshoz?
Abban az esetben ajánlott nőgyógyászhoz fordulni, ha a gyermekágyi folyás színe hetek alatt sem világosodik, vagy zöldes illetve szürkés színűvé válik (amit fertőzés okozhat), alvadt vérdarabok jelentkeznek (néha akár tenyérnyi nagyságúak is lehetnek), illetve kellemetlen-büdös szagúvá válik a folyás (normál esetben édeskés szagú).
Amennyiben a szülés utáni időszak során bő, friss piros vérzése van, illetve az ürülő váladék bűzössé válik, forduljon szülész-nőgyógyászhoz! Ez a szülés utáni vérzés, illetve fertőzés tünete lehet, amely a váladék megváltozása mellett magas lázzal, méhtáji fájdalommal, további vérzéssel jár. Ijedtségre nincs ok, hiszen ma már antibiotikum segítségével a fertőzés jól kezelhető (akár olyan terápia segítségével, ami nem befolyásolja a szoptatás lehetőségét). Megfelelő diagnózis és terápia mellett könnyen gyógyítható, de fontos a korai diagnózis.
A szülés utáni vérzés lehetséges szövődményei és kezelése
A lepényszövet visszamaradása a méhben súlyos, akár életveszélyes vérzéssel járhat, és a fertőzések esélye is nagyon magas. A visszamaradt lepény egészségügyi kaparással (küret) való eltávolítása bizonyos esetekben a méhnyálkahártya károsodásával járhat. Későn felismert esetekben vagy súlyos fertőzés kialakulása esetén akár méheltávolítás is szükséges lehet. Mind a két eset meddőséghez vezethet.
A szülés utáni vérzést a kiváltó októl függően kezelik: a méh összehúzódásának elégtelenségét oxytocinnal vagy egyéb, méhösszehúzódást segítő gyógyszerrel, a fertőzést pedig antibiotikummal. A méhlepény visszamaradása esetén egészségügyi kaparást végeznek, de mivel életet veszélyeztető állapotról is szó lehet, előfordul, hogy a kismama életét csak a méh teljes eltávolításával lehet megmenteni. Amennyiben azonban lehetőség van rá, a cél a meddőség elkerülése.
Szülés utáni vérzés (PPH) kezelése | Etiológiák, megelőzés, kezelés | TVASurg
Méhatónia: tünetek és kezelés
A méhatónia akkor beszélünk, ha szülés vagy császármetszés után a méh nem vagy nem megfelelően húzódik össze. Ez azért veszélyes, mert így a megszokottnál nagyobb, akár az életet is veszélyeztető mennyiségű vérzés léphet fel. Száz szülésre nagyjából 2-6 méhatónia jut, de ezek súlyossága nagyon eltérő. Megesik, hogy a méh csak kevésbé jól húzódik össze, és ritkább, hogy egyáltalán nem.
A méhatónia okai nem ismertek, de a hajlamosító tényezői igen. Ilyen lehet az ikerterhesség, túl sok magzatvíz, többedik terhesség vagy szülés, cukorbetegség, elhúzódó szülés. A méhatónia akár az anya életét is veszélyeztetheti. A méhatónia tünete a szülés utáni intenzív vérzés, amely akár percek alatt is jelentős vérveszteséget okozhat. A vérzés mellett esik a vérnyomás, a pulzus szapora lesz és elnyomható. Súlyos esetben történhet eszméletvesztés, ami a perifériás keringés elégtelen működése miatt következik be.
A méhatónia kezelése konzervatív módon történik, gyógyszereket is alkalmaznak. A méhizomzat összehúzódását elsősorban az oxitocin, az ergotamin és a prosztaglandin segíti. A méh összehúzódását masszírozás is gyorsíthatja. Esetenként méhkaparásra, a méh kiürítésére, hideghatásnak történő kitételére is szükség van. Ha a gyógyszeres kezelés nem elégséges, műtéti megoldásokra van szükség. Ezek célja a méhet vérrel ellátó artériák lekötése. Ha ez nem hoz eredmény, a méh eltávolítására is sor kerülhet. Ha a vérzés nagyon súlyos, és nem sikerül elállítani, sor kerülhet a méh eltávolítására is. Régebben - a korszerű gyógyszerek megjelenése előtt - az anyai halálozás többsége egyértelműen méhatónia következménye volt.
Egyéb fizikai változások szülés után
Gyermekágyi folyás (Lochia)
Nagyjából 10 napba telik, mire a placenta helye teljesen begyógyul. Ez alatt az idő alatt véres hüvelyi folyást tapasztalhatunk, az úgynevezett gyermekágyi folyást. Ez az első két napban élénkpiros, hasonlóan egy erős menstruációhoz. Ezután csökken a mennyisége, és sötétbarna, majd halvány rózsaszínes lesz, míg a 10. napra halvány fehéresre változik. Ebből tudhatjuk, hogy a méhlepény oldala teljesen begyógyult. Ez a folyamat felgyorsulhat a szoptató kismamáknál, hiszen a mellbimbó ingerlésé erősíti a méhösszehúzódásokat, így kevesebb ideig tart a gyógyulás.
A lochia a gyermekágyi vérzés, mely a menstruációhoz hasonlatos, egy elkerülhetetlen, természetes folyamat. A lochia a vérből, a nyálkahártyából, a sebgyógyulásban részt vevő fehérvérsejtekből, placentamaradványokból és a méhnyálkahártya-darabkák keverékéből tevődik össze. A lochia természetes szülés és császármetszés esetén egyaránt jelentkezik, viszont császármetszés után a gyermekágyi vérzés gyengébb, mint hüvelyi szülést követően.
A szülés után a méhet borító felszíni nyálkahártya leválik a méh faláról, és vérrel vegyülve távozik a szervezetből. A lochia a szülést követő első pár napban még nagy mennyiségű és a színe is inkább pirosas. Az idő múlásával azonban csökken a mennyisége, a színe már nem piros, inkább rózsaszínes-barnás, később sárgás, az állaga pedig kevésbé sűrű, inkább vizes állagú lesz. A szoptatást követően a lochia lehet pirosabb és nagyobb mennyiségű, ami teljesen természetes.
A lochia hozzávetőleg 6 hétig tart, ilyenkor a tampon használata nem javasolt, csak az egészségügyi betét megengedett. Amennyiben a lochia erőteljesebbé válik, fájdalommal jár, esetleg láz vagy gyengeség tapasztalható, mindenképp érdemes orvoshoz fordulni.
Amíg a gyermekágyi folyás nem szűnik meg, javasolt kerülni a nemi életet, és fontos a rendszeres, megfelelő tisztálkodás és higiénia is ezen a területen (a végbélnyílás és a szeméremtest között), hogy megakadályozzuk a baktériumok hüvelybe jutását.
Gáttáji érzékenység és a metszés helyének gyógyulása
Akár hüvelyi szülésről, akár császármetszésről beszélünk, egyfajta metszés mindenképpen van, amelynek be kell gyógyulnia. Amennyiben hüvelyi úton szültünk, gátmetszésünk lehet. Ez egy kisebb metszés, amely a hüvelybemenetet tágítja, mielőtt a baba feje kibújna, és amelyet a szülés után összevarrnak. Mint minden seb esetében, a gátmetszés gyógyulása is eltart egy pár hétig. A test felszívja az öltéseket, azonban a metszés a szülés utáni első hétben még tovább fájhat. Ha a sebet nem tartjuk tisztán, fertőzés is előfordulhat; azonban ha megfelelő gát védelmet biztosítunk (lásd alább), akkor ez elkerülhető.
A gátmetszésből eredő varratok általában felszívódnak és maguktól kiesnek 10 napon belül. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a varratok meglazulnak a gátizom és a szövetek felduzzadása miatt, ami fájdalommal járhat. A seb 10 nap alatt begyógyul, de ez idő alatt okozhat feszítő érzést, fájdalmat és erős kellemetlenséget ülés, állás közben, ezért rendkívül fontos a szülést követő néhány órában minél jobban kímélni a területet, ugyanis ekkor a legérzékenyebb.
A gáttáji érzékenység a hüvelyi szülést, illetve a gátmetszést követő, a gát területén érezhető irritáció vagy fájdalom. Gátnak a hüvelybemenet és a végbélnyílás közötti területet tekintjük, mely a hüvelyi szülés vagy orvosi beavatkozás során sérülhet. A gáti érzékenység tünetei között szerepelnek a kipirosodott bőr, az érintésre, mozgásra tapasztalt érzékenység, a fájdalom és az ödéma is. A gáttáji érzékenység oka, hogy a hüvelyi szülés a gát szakadását, sérülését eredményezheti, de a gátmetszés is gyakori, ilyenkor az orvos vágásokat ejt ezen a területet. A gáton keletkező sebek és sérülések okozzák a gáttáji érzékenységet, mely a szülést követő pár hétig fennállhat. A gátmetszés után maradt öltések ideális esetben 7-10 nap után gyógyulnak be, a gáttáji érzékenység hozzávetőleg 1 hónap után szűnik meg. A gyógyulás időszakában fokozottan fertőzés veszélyes ez a terület, tehát a tisztán tartására nagy figyelmet kell fordítani.
Császármetszés utáni gyógyulás
Amennyiben császármetszéssel szültünk, a hasüregi metszés begyógyulása tovább fog tartani. Ha a császármetszés nem volt tervezett és előjegyzett, de szükség volt rá a szülés alatt felmerülő komplikációk miatt, mind a szülés, mind a műtét után szükséges a felépülés. A már említett hüvelyi szülés utáni gyógyulás (méhvisszafejlődés és gyermekágyi folyás) mellett, a műtét utáni felépülésnek is helyet kell adni. Ez a folyamat jóval hosszabb ideig tart, körülbelül négy-hat hétig.
Amennyiben a császármetszés komplikációmentes, és minden rendben van az anya - baba párossal, intézménytől függően, a szülés utáni 3-5 napon belül mehetnek haza a csecsemővel. A kórházi időszakban általában többször kerül sor a seb fertőtlenítésére és átkötözésére. A cérnák kiszedése jórészt a 10-12. napon történik, amikor azt az orvos elrendeli.
A császármetszés fájdalmas lehet miután az érzéstelenítő hatása elmúlik. Szükség esetén adható fájdalomcsillapító; ez eleinte egy erős gyógyszer, amelytől kábának és álmosnak érezhetjük magunkat. Amennyiben az öltések nem szívódnak fel maguktól, úgy 5 nappal a szülés után eltávolítják azokat. Bizonyos esetekben fémkapcsokat használnak öltések helyett a metszés összevarrásához; ezeket szintén eltávolítják néhány napon belül. Ezek a kapcsok, vagy varratok kellemetlen, húzó érzést okozhatnak, mialatt a bőr gyógyul.
A műtét előtt behelyezett húgyúti katéter eltávolítása után nagyon fontos a megfelelő folyadékbevitel és a gyakori vizelés, hogy megelőzzük a húgyhólyag fertőzését.
Lényeges a hasfal kímélése, mert a sebnek szüksége van legalább 1 hónapra ahhoz, hogy teljesen benőjön. A hasfalon, az izmokon és a méhen ejtett sebek ugyanakkor sokkal nehezebben gyógyulnak, ezért idő kell a császáros anyuka regenerálódására.
A császármetszés után az öltések gyógyulási ideje jellemzően 5-10 nap, ám az izomban lévő öltéseknek több mint 12 hétre van szükségük a teljes gyógyulásra. Az anyáknak ilyenkor fokozottan ügyelniük kell a seb tisztán tartására, illetve arra, hogy milyen mozgásformákat végezhetnek.
Hormonális változások és egyéb tünetek
A szülés után a hormonok szintje és mennyisége is megváltozik a szervezetben. A szülést követően a prolaktin jelentősebb lesz a termelődése, hogy elősegítse a tejtermelést, az ösztrogén és a progeszteron viszont csökkenni kezd. A hormonális változások számos tünet formájában jelentkezhetnek, mint a hajhullás, bőrelváltozások, izzadás, vizesedés, hüvelyszárazság, hangulatingadozások stb. A legtöbb tünet a hormonális egyensúly visszaállásával megszűnik. A hormonális változások kiváltó okai a hormonok, az ösztrogén, a prolaktin, a progeszteron, de még az oxitocin is.
Érzékeny mellek: Az érzékeny mellek az emlők, illetve az mellbimbók érzékenységét, feszülését vagy fájdalmát jelentik. A mellérzékenység tünetei a mellek és a mellbimbók feszülése, szenzitivitása. Ilyenkor a keblek keményebbek, teltebbek és lényegesen érzékenyebbek, mint máskor. A mellérzékenység oka, hogy a szülést követően a mellekben úgynevezett előtej (colostrum) termelődik, majd ezután beindul a valódi anyatej termelődése is. A tejbelövellés okozhat érzékenységet, fájdalmat a mellekben. Az érzékeny mellek általában nem számítanak a szülés után tartós tünetnek, ha viszont a szoptatás ellenére is érzékenyek, fájdalmasak a keblek, akkor valószínűen nem megfelelő a szoptatás.
Vizesedés: A vizesedés egy gyakori állapot, amikor a folyadék felgyülemlik a kötőszövetekben, ennek köszönhetően pedig duzzadást okoz. Az érintett kötőszövetek megdagadnak, mert a szervezet nem tud megszabadulni a bennük összegyűlt folyadéktól. A vizesedés tünete elsősorban a lábakat és a kezeket érinti. Ilyenkor a kéz és lábfej, a boka és az alkar érintett elsősorban, megduzzad a felgyülemlett folyadék hatására. A vizesedés már a terhesség vége felé megjelenhet, és a szülést követő egy hétben is megmaradhat. A vizesedés oka a terhesség végén és a szülést követően hormonális, a progeszteron hormonnak köszönhető. Ez a tünet a szülés után egy hétig még jelentkezhet, de utána már nem tapasztalható.
Hüvelyszárazság: A hüvelyszárazság az az állapot, amikor a hüvelyváladék mennyisége jelentősen kevesebb, mint az optimális mennyiség. A szülést követően ez meglehetősen gyakori jelenség. A hüvelyszárazság számos kellemetlen tünettel társul, mint az égő, viszkető érzés a hüvely területén, fájdalom, sűrű vizelési inger, inkontinencia, de magasabb ilyenkor a fertőzésveszély is. A közösülés is kellemetlen, fájdalmas lehet ilyenkor. A hüvelyszárazság oka a szülést követően általában hormonális. Az ösztrogén hormon szintje lecsökken a szervezetben, emiatt nem termelődik megfelelő mennyiségű váladék a hüvelyben. Ez az állapot a legtöbb esetben csak átmeneti, amint megindul újra a peteérés, a panaszok megszűnnek.
Izzadás: Az izzadás a szervezet a hőszabályozásához járul hozzá. Az izzadság vízben gazdag, és a test hűtésében vesz részt. A szülés után azonban ez a folyamat, különösen éjszaka jelentősen felerősödhet. A fokozott izzadás tünetei az erőteljes verejtékezés, kimelegedés, a bőr kipirulása, különösen éjszaka. Ez a folyamat jellemzően nem jár lázzal, tehát nem a megemelkedett testhőmérséklet okozza. Amennyiben mégis láz lépne fel, akkor akár fertőzés is okozhatja a tüneteket. A szülés utáni éjszakai izzadás oka általában hormonális. A szülés utáni időszakban a hormonális változások nagyon erőteljesek. Ilyenkor csökken az ösztrogén és a progeszteron szintje, a prolaktin szintje viszont nő. Ezek a változások a verejtékmirigyekre is hatással vannak, és túlzott működést válthatnak ki belőlük. A hormonális egyensúly visszaállása után ez a tünet jellemzően megszűnik.
Aranyér: Az aranyér a végbélnyálkahártya alatt található érköteg, amely akkor alakulhat ki, ha a megnyúlik az érpárnát rögzítő kötőszövet, és kinyúlik végbélcsatornából. A szülés után az aranyér rendkívül gyakori. Az aranyér tünete a végbél környéki fájdalom és duzzanat, esetleg viszketés. A fájdalom nemcsak székletürítéskor jelentkezhet, hanem ülés, állás és fekvés közben is. Emellett véres vagy váladékos széklet, székrekedés, és a WC papíron megjelenő véres foltok is utalhatnak aranyérre. A szülés utáni aranyérnek több oka is lehet. Az egyik a progeszteronhormon, mely bár a terhesség védelmét szolgálja, de gyengíti a vénák falát, így csökken a tartásuk, aminek következtében lecsúsznak és begyulladnak a szüléskor. A másik gyakori ok a székrekedés. A szülés utáni fizikai tünetek egyike lehet a székrekedés, mely akár az aranyér kialakulásához is vezethet. Jellemzően az aranyeres panaszok 6-12 hónappal a szülés után megszűnnek a megfelelő kezelés mellett.
Székrekedés: A székrekedésnek a széklet mennyiségének, ürítésének gyakoriságának csökkenését nevezzük, illetve azt az állapotot, amikor az ürítés nehéz, esetleg erőltetésre van hozzá szükség. Szülés után ez gyakori állapot. Szülést követően a székrekedés tünetei hasonlóak a más okból fennálló székrekedéssel. Általában több napig is eltartó nehézkes székletürítéssel, vagy a székletürítés kimaradásával jár, melynek számos oka lehet. A szülés utáni székrekedést okozhatja az fájdalomcsillapító vagy az érzéstelenítő, a hormonális változás, a kialvatlanság, az alacsony folyadékbevitel, a mozgáshiány, de az alacsony rostbevitel is. Emellett lelki eredetű okok is állhatnak a háttérben, mint például a szorongás a gátmetszés öltéseinek felszakadása miatt. A magas rosttartalmú ételek fogyasztása, illetve a székletlazító gyógyszerek segíthetnek a probléma megoldásában. Pl. székrekedés - ami természetes szülés után 3-4 napig tolerálható, császár után 2 napig (ha nem indul el a székelés magától, akkor valamilyen hashajtószer alkalmazása ajánlott).
Inkontinencia: Az inkontinencia egy vizelettartási zavar, amely során pár csepp vizelet akaratlanul távozik, például tüsszentéskor, nevetéskor vagy köhögéskor. Az inkontinencia tünetei az akaratlan vizeletvesztés, mely szülés után jellemzően csak pár csepp, de nagyobb mennyiség is előfordulhat. A szülés utáni inkontinencia oka, hogy a vajúdás, illetve a hüvelyi szülés során megnyúlnak, megsérülnek a medence falait alkotó izmok, ez az izomgyengülés pedig hólyagtartási problémákat okozhat. A regenerálódás során jellemzően a medencefenéki izmok is helyreállnak, és ez a probléma megszűnik.
Hajhullás: A hajhullás egy természetes folyamat, mely során a hajszálak kihullnak. Napi kb. 100 szál elvesztése teljesen normális, e fölött azonban már kórosnak számít a hajszálvesztés. Szülés utáni harmadik hónapban az anyák 90 %-a tapasztal nagyobb mennyiségű hajvesztést, ilyenkor a nők hajtömeg 30 %-át is elveszítik. A szülés utáni hajhullás tünete, hogy egyszerre, nagy mennyiségben hullnak ki a hajszálak, de a haj fakóbbá válása és erőteljes töredezettsége is jelentkezhet ilyenkor. A hajhullás oka a hormonális változásokban keresendő. A terhesség alatt megnő a szervezet ösztrogénszintje, mely gátolja a hajszálak telogén, vagyis a nyugalmi fázisba lépését, így a hajszálak növekedési, vagyis anagén fázisban vannak. A szülés után azonban az ösztrogénszint csökken, a hajszálak belépnek a telogén fázisba, ez pedig nagymértékű hajhullást okozhat. Ez azonban jellemzően csak átmeneti, a haj hozzávetőleg 6-12 hónap alatt tér vissza a normál növekedési ciklusához.
Súlycsökkenés: A szülés utáni súlycsökkenés elsősorban azt a súlyt jelenti, amit az újszülött, a méhlepény és a magzatvíz tesz ki. Ez hozzávetőleg 3-6 kg. A súlycsökkenés nem feltétlen látszik a szülést követő pár hétben, a has néha még mindig a terhesség látszatát kelti, ugyanakkor a szervezet jelentős súlyt veszít a szülés által. A vizesedés megszűnésével azonban jelentős csökkenés történhet még a szülés utáni hetekben.
Bőrelváltozások: A szülést követő bőrelváltozások alatt olyan bőrproblémákat értünk, mint a striák, a barna foltok az arcon vagy az ekcéma. A szülés utáni bőrproblémák tünetei sokfélék lehetnek. Bizonyos esetekben piros vonalak formájában jelentkeznek, de a barna foltok, a megszaporodott anyajegyek, vagy viszkető vörös foltok formájában is jelentkezhetnek. A bőrváltozások oka jellemzően hormonális. A barna vagy vörös foltokat a fokozott pigmentáció okozza, melynek hátterében hormonális változások állnak, elsősorban a megemelkedett ösztrogén, progeszteron és melanocyta stimuláló hormonok. Az ekcémák sem ritkák a szülés után, de ezek oka nem feltétlen hormonális, inkább lelki, de külső tényező is kiválthatja, mit például egy új mosószer.
Kontroll vizsgálat és regenerálódás
Szülés után 6-8 héttel a kismama orvosa szülész-nőgyógyászati kontroll vizsgálatot javasol, amely során ellenőrzésre kerül a méh összehúzódása, a külső nemi szervek, a hüvely, a gátseb, illetve császármetszés esetén a hegesedés állapota is. Minden szülést követően fontos az első vizsgálat megejtése, melyből az orvos megbizonyosodik arról, hogy a méh rendesen húzódik-e vissza, nem pang-e, esetleg jelen van-e folyadék a méh üregében, vagy sem. A vizit szerves részét képezi a fogamzásgátlási lehetőségek átbeszélése is, különös tekintettel a szoptatás alatti lehetőségekre.
Lényeges megemlíteni: amennyiben a várandósság alatt valamilyen probléma merült fel, pl. terhességi cukorbetegség, pajzsmirigy működési zavar, szív- és érrendszeri változások… akkor a szülést követően vissza kell ellenőrizni, hogy a várandósság után is fennáll-e a probléma, vagy sem.
A gyermekágy elteltével esedékes az orvos vagy más szakember kontrollvizsgálata, ami egyáltalán nem modern találmány. Eleink “szakemberei”, bábái, segítőtársai is megvizsgálták az asszonyokat szülés után. Csak akkor engedték, hogy az asszony újra zavartalanul végezhesse dolgát, és teljesen aktív tagja lehessen közösségének, ha a gyermekágyi időszak lezárulásának egyértelmű jeleit látták: megszűnt a folyás, az altest ép volt.
Tippek az otthoni gyógyuláshoz
Hazaérkezésünk után a gyógyulási folyamat már a mi felelősségünk. Íme néhány tipp, amely segíti a gyógyulást és a kényelmünket:
- Lélegezzünk nyugodtan és alkalmazzunk masszázst, ha a szülés utáni fájdalmak zavaróak. Ha ezek nem segítenek, használhatunk fájdalomcsillapítót, amit az orvos írt fel. Tartsuk szem előtt, hogy ezek a fájások mutatják azt, hogy a visszafejlődés és a gyógyulás folyamatban van, és ez egy jó jel!
- A metszés fertőzésének megelőzésére használjunk minden négy-hat órában tisztasági betétet. Mindig elölről hátulra húzva távolítsuk el, hogy elkerüljük a baktériumok hüvelybe jutását! Minden vizelés, vagy székelés után mossuk meg meleg vízzel a gát területét, majd gézzel töröljük szárazra. Mindig elölről hátrafelé töröljünk! Üljünk melegvizes kádba (ülőfürdő), vagy használjunk meleg borogatást, ezzel is segítve a seb gyógyulását.
- Következzen a kórházban kapott utasításokat a császármetszés esetében! Az öltözékünk legyen tiszta és száraz.
- Fogyasszunk egészséges ételeket, ezzel is megkönnyítve a gyógyulási folyamatot. Győződjünk meg róla, hogy elegendő fehérjét, vitamint és sok folyadékot viszünk be a szervezetünkbe!
- Ne éljünk nemi életet addig, amíg a gyermekágyi folyás el nem múlik, illetve a gátmetszés be nem gyógyul; ezután is előfordulhat azonban, hogy nincs kedvünk hozzá a fáradtság miatt. Más eszközökkel is tudathatjuk kedvesünkkel, hogy szeretjük őt, annak ellenére, hogy ebben az időszakban az érzelmi energiánk nagy részét a baba kapja.
- Pihenés! Ez a legfőbb szempont a gyógyuláshoz. Ne csináljunk túl sokat túl gyorsan, még akkor se, ha jól érezzük magunkat közben. Az egyetlen tevékenység, ami most a feladatunk, az a babáról való gondoskodás. A főzést, mosást és a házimunkát ruházzuk át valaki másra! Tervezzünk előre, így ezek a teendők segítséggel megoldhatóak.
- Aludjunk, amikor a baba is alszik! Mivel előreláthatólag sok félbeszakított éjszakánk lesz az elkövetkezendő időben, ezért tartsunk délutáni alvásokat a nap során. Arra kell törekednünk, hogy minél többet aludjunk egy 24 órás időszakban (akár több szakaszra bontva), mint ahogyan a baba születése előtt tettük.
Mikor forduljunk orvoshoz otthoni gyógyulás során?
- Halványpiros vagy erős vérzés (gyermekágyi folyás) a negyedik nappal a szülés után, vagy nagyobb vérrögök a folyásban.
- Amennyiben a gyermekágyi folyásnak kellemetlen szaga van. Normális esetben enyhén dohos szaga kell legyen, hasonlóan a menstruációs vérzéshez.
- Fájdalom a hasüreg alsó részén, a szülés után pár nappal.
- A fertőzés jelei (vörösség, láz, duzzanat és váladékszivárgás) a gátmetszés vagy a császármetszés helyén.