Szülés megindítása: Átfogó útmutató és fontos tudnivalók

A szülésbeindítás kérdése rengeteg kismamát és családot érint, mivel Magyarországon a szülések körülbelül egyharmadát indítják be orvosi eszközökkel. A leggyakoribb ok a terminus túllépése, vagyis az előre kiírt dátum elmúlása. Fontos azonban tisztában lenni a szülésbeindítás tényleges előnyeivel és kockázataival, mielőtt döntenénk.

Minden beavatkozásnak, így a szülés beindításának is lehet létjogosultsága és akár életeket is menthet. Valóban vannak olyan helyzetek, amikor a baba és/vagy az édesanya állapota indokolja a szülés beindítását, és a beindítás kockázatai alacsonyabbak a várandósság további fenntartásának kockázataival szemben (például preeclampsia, kolesztázis). Azonban az a tény, hogy szinte minden harmadik szülés „indított”, arra utal, hogy a szülés orvosi beindítását a szükségesnél gyakrabban alkalmazzák, ezzel növelve a szülés kockázatait mind az édesanya, mind a baba egészsége szempontjából.

Mikor számít „normálisnak” a szülés beindulása?

A szakirodalom normális, „term” szülésnek nevezi azt, amikor a vajúdás a várandósság betöltött 37. hete után és a betöltött 42. hete előtt történik. Ez egy öt hetes, nagyon széles intervallum. A betöltött 37. hét előtt megindult szülés esetén koraszülésről, 42 hét eltelte után túlhordásról beszélünk. A magzatnak akkor a legjobb megszületnie, amikor arra készen áll a szervezete.

Terminustúllépés és túlhordás

• Terminustúllépés: Akkor beszélünk róla, ha a terhesség az utolsó menstruáció alapján számított 280. napot túlhaladja.
• Túlhordás: Akkor használjuk ezt a megjelölést, ha a terhesség a 42. terhességi hétnél, illetve 294 napnál is tovább tart.

Hajlamosító tényezők

A terminustúllépés és túlhordás rizikófaktorai közé tartozik a téraránytalanság, a 28 napnál hosszabb menstruációs ciklus, valamint az előző terhesség során tapasztalt túlhordás. Gyakrabban fordul elő sportolókban és atletikus alkatú nőkben, valamint nagy magzati becsült súly esetén.

Nemzetközi gyakorlatok

A hazai gyakorlat szerint a legtöbb magyar kórházban a 41. héten, legkésőbb annak végén indítják a szüléseket. Az USA-ban már a 39. héten burokseprést ajánlanak egészséges várandósoknak is, és általában a 40. héten már indítanak. Hollandiában viszont még két hétig türelemmel várnak, és csak a 42. hét végén indítják be a szüléseket, természetesen akkor, ha a baba és az édesanya állapota nem indokolja a korábbi beavatkozást.

A szülés beindításának mérlegelése: Kockázatok és előnyök

A szülés beindítása akkor válik indokolttá, ha ennek előnyei meghaladják a várandósság fenntartásával járó kockázatokat. Nézzük meg először a várakozás kockázatait egy egészséges, normál várandósság esetén.

A várandósság fenntartásának kockázatai

Az orvosok vagy szülésznők gyakran érvelnek azzal, hogy „ilyenkor már jobb, ha kint van a baba”, vagy hogy „minden további nap kockázatot jelent”. Az valóban igaz, hogy a várandósság során egy idő után a halvaszületés kockázata emelkedik. Azonban a kutatásokban eltérő számokkal találkozhatunk, abban viszont mindegyik kutatás egységes, hogy a halvaszületés kockázata egy U alakú görbét mutat.

A 37. hét előtt viszonylag magas, majd lassan csökken a 37. és a 40. hét között, legalacsonyabb a 40. héten, majd lassú emelkedés után a 42. héttől viszonylag gyorsan emelkedik a halvaszületés kockázata.

Muglu kutatása (2019)

Muglu egy meta-analízisben majdnem 15 millió szülés eredményét dolgozta fel. Ennek hátránya, hogy nagyon régi, 1960-as, 1970-es évekből származó kutatások eredményeit is figyelembe vette, amikor még nem alkalmazták széleskörűen a modern technológiai megoldásokat (pl. ultrahang, flowmetria, CTG). Ezért régebben valóban magasabb volt a halvaszületés aránya, mint manapság, és ezek az adatok hatással voltak a kutatás eredményére. Muglu kutatásában magas kockázatú várandósságok (pl. ikerterhességek, krónikus beteg édesanyák, rendellenességgel született babák) eredményei is szerepeltek.

A kutatás az alábbi konkrét kockázati számokat állapította meg a halvaszületés kockázatával kapcsolatban:

• 40. héten: 0,69 halvaszületés ezer szülésből.
• 42. héten: 3,18 halvaszületés ezer szülésből.

Ha a magas kockázatú várandósságokat kivesszük, akkor a normál, egészséges várandósság során a halvaszületés esélye:

• 40. héten: 0,33 halvaszületés ezer szülésre vetítve.
• 42. héten: a relatív esély többszörösére nő, de az abszolút esély végig nagyon alacsony marad.

Tehát amikor azzal "fenyegetnek", hogy a kisbabád meghalhat, ha nem indítják be a szülésedet, akkor ez nem más, mint riogatás és a tények elferdítése.

A szülés orvosi beindításának kockázatai

A szülésindítás nem egyenlő a kicsi világrajöttének felgyorsításával: a baba érkezése előtt ugyanúgy át kell esni a szülés különböző szakaszain, a tágulási fázison, a vajúdás folyamatán stb. Akár egy-két napba is beletelhet, hogy a méhszáj készen álljon vagy hogy a szülési fájások rendszeressé és állandóvá váljanak.

Az újszülött baba szempontjából

A legnagyobb kockázat az, hogy senki nem tudja, mikor kész a kisbaba a megszületésre. Ez az időszak a 37. és 42. hét között van, de hogy ezen belül mikor, azt csak a kisbabád tudja. Nincs semmiféle műszer, ami ezt megmondaná. Ugyanúgy ahogy mi felnőttek eltérőek vagyunk és egy picit máshogy működik a testünk, ugyanúgy a babák sem futószalag-szerűen működnek. Van olyan kisbaba, aki teljesen kész és kifejlett 37 hetesen, de van olyan kisbaba is, aki bizony még 41 hetesen is nehezebben tud lélegezni, szopizni, besárgul vagy esetleg intenzív ellátásra szorul, mert még nem kész a külvilági életre.

Az édesanya szempontjából

Ugyanúgy, ahogy nem tudható, hogy a kisbaba mikor kész a megszületésre, nem tudjuk azt sem, hogy a tested mikor áll készen erre a hatalmas feladatra. A baba megszületését bonyolult hormonális folyamatok koordinálják, amik a szülés orvosi beindításával nem tudnak kiteljesedni. Emiatt van az, hogy a szülés beindítása vagy sikerül, vagy sem. Nyugat-Európában és az USA-ban nem ritka a 2-3 napos szülésindítási procedúra, Magyarországon azonban sokkal hamarabb sikertelennek nyilvánítják az indítást és még aznap császármetszést végeznek.

A szülésindítás és a spontán szülés közötti különbségek

A mesterségesen indított vajúdás fájdalmasabb lehet, mint a magától induló (spontán) vajúdás. Spontán induló szülés esetén az összehúzódások fokozatosan erősödnek, azonban szülésindítás esetén a méhösszehúzódások gyorsabban indulhatnak el, és erősebbek is lehetnek. Ezért a mesterségesen indított vajúdás során az anyák gyakrabban igényelnek fájdalomcsillapítást. A szülésindítás során fájdalomcsillapítás gyógyszer adásával vagy gerincbe adott (epidurális) érzéstelenítés alkalmazásával történhet. Szülésindítás esetén nagyobb valószínűséggel válnak szükségessé egyéb beavatkozások is, például a fogóműtét vagy vákuum alkalmazása a magzat megszületésének elősegítésére.

Fontos tudnod azt is, hogy az indított szülés során szinte megerőszakolják a természetes folyamatot: a burokrepesztés és a szintetikus oxitocin hirtelen erős összehúzódásokat vált ki, amitől a baba stresszes állapotba kerülhet, és ami szintén műtéti szüléshez vezethet. Ráadásul a császáros szülés is nagyobb kockázatot jelent a babának és az édesanyának is, mint egy hüvelyi szülés.

További kockázatok és mellékhatások

• Túlzott méhösszehúzódások: Az oxitocin vagy prosztaglandinok túlzott használata fokozott és hosszantartó méhösszehúzódásokat okozhat, amelyek csökkenthetik a magzat oxigénellátását.
• Fertőzés kockázata: Mechanikus beavatkozások, mint például a Foley katéter alkalmazása, növelhetik a fertőzés kockázatát.
• Császármetszés kényszerűsége: Ha a szülésmegindítás ellenére a természetes szülés nem halad megfelelően, szükségessé válhat a császármetszés.
• Magzati distressz: Amennyiben a szülésmegindítás során a magzat életjeleiben kóros eltérések mutatkoznak, ez jelezheti a magzati distressz lehetőségét.
• Kényelmetlenség és fájdalom: Az alkalmazott módszertől függően a szülés megindítása a természetes vajúdásnál korábban és erőteljesebben okozhat fájdalmat.

A szülés megindulásának jelei és a kórházba indulás

A szülés megindulásának okai még napjainkban sem tisztázottak teljes mértékben, a folyamatban mind anyai, mind magzati tényezők szerepet játszanak. A szülés megindulásának jelei lehetnek a rendszeres 5-8 perces fájások, a magzatvízszivárgás, illetve a tágulási vérzés.

Rendszeres fájások

Már hetekkel a szülés megindulása előtt rendszertelen méhösszehúzódások (jósló fájások) jelentkezhetnek. Ezek lehetnek kis intenzitásúak, fájdalmatlanok, úgynevezett Alvarez-hullámok, amikor nem az egész méh, csak kis körülírt területei húzódnak össze. A másik típusa a nagyobb intenzitású (10-40 Hgmm), Braxton-Hicks-féle kontrakciók: ezeket jól lehet tapintani, a 30. héttől sűrűsödnek, akár óránként 2-3 alkalommal is jelentkezhetnek. A jósló összehúzódások hatására a koponya vagy az elölfekvő rész rögzül a medencebemenetben.

A rendszerint fájdalomérzés nélküli jósló fájásokat a terhesség 36. hete körül el kell különíteni a valódi fájástevékenységtől, ami koraszülést okozhat. A 37. és 39. hét között viszont azért fontos a differenciálás, mert a jósló fájások összetévesztése tényleges vajúdással idő előtti előkészítést és a szülés mesterséges megindítását eredményezheti, annak minden káros következményével.

Magzatvízszivárgás

A magzatvíz átlátszó, a magzatot méhen belül körülvevő, enyhén édeskés illatú, vízszerű folyadék. A magzatburok élettani körülmények között a tágulási szak végén, tehát a méhszáj teljes kitágulásakor (méhszáj eltűnése) reped meg. A tágulási szak vége előtt burokrepedést idő előtti, vagy korai burokrepedésnek tartjuk.

Magzatvízszivárgás megállapítása

Az esetek nagy részében a kórismét könnyű felállítani, hiszen hüvelyi feltárás mellett szemmel látható a magzatvíz szivárgása. Azonban vannak olyan esetek, amelyekben egyértelmű magzatvízcsorgás nem látható, ilyenkor a magzatvízszivárgás gyanúja merül fel, melynek bizonyítása vagy elvetése számos esetben nem egyszerű. A diagnózis felállításában segít a gondos kórelőzmény-felvétel és fizikális vizsgálat, nem egyértelmű helyzetekben műfogások alkalmazásával (a méh fundusára gyakorolt enyhe nyomás, köhögés) magzatvízszivárgást lehet provokálni. Ezen felül hüvelyi pH méréssel, illetve ultrahangvizsgálattal lehet alátámasztani a magzatvízszivárgás gyanúját.

Mi a teendő a szülés megindulásakor?

A szülés megindulásakor el kell indulni a kórházba, a szülőszobára. Ott meg kell nyomni a csengőt, el kell mondani a panaszt, az ügyeletes orvos meg fogja vizsgálni. A várandós anya tele van izgalommal, az orvosnak pedig a lehető legtöbb információhoz kell hozzájutnia, adott esetben a lehető legrövidebb idő alatt. A helyzet sürgősségétől függően az anamnézis felvétele, a fizikális és egyéb vizsgálatok gyakran párhuzamosan történnek.

A szülőszobára való belépés első lépéseként ellenőrizzük a magzat szívműködését, az eredményt szabályszerűen dokumentáljuk. Ezt követi az anya előzményeinek kikérdezése, az úgynevezett anamnézisfelvétel, illetve vizsgálat történik. A vizsgálatokhoz tartozik a CTG, méhszájvizsgálat, álló burok esetén magzatvíz színének ellenőrzése (amnioszkópia), illetve ultrahangvizsgálat. Amennyiben a vizsgálatok alapján a vajúdás aktív szakaszában járunk, a továbbiakban a vajúdó kismamát a szülőszobán helyezzük el.

Teendők terminustúllépés esetén

Terminustúllépés esetén naponta kontroll javasolt a szülőszoba CTG ambulanciáján. Minden nap cardiotocográfia vagyis CTG vizsgálat történik. Minden másnap hüvelyi vizsgálatot végeznek a méhszáj állapotának ellenőrzése céljából. Nyitott méhszáj esetén amnioszkópos vizsgálatra kerülhet sor, melynek során a magzati koponya előtt elhelyezkedő magzatvíz színét ellenőrzik. Ezen felül ultrahangvizsgálat során ellenőrzik a magzatvíz mennyiségét, illetve a magzat méhen belüli állapotát áramlási ultrahangvizsgálattal.

Szülésindítás: Indikációk, ellenjavallatok és módszerek

A szülésindítás az a folyamat, amikor egy nőgyógyász vagy szülészorvos különböző módszerekkel megpróbálja elindítani a szülést. Ez a közbelépés szükségessé válhat különböző orvosi és szülészeti okokból, például amikor a túlhordás, vagy enyhébb szövődmények kockázata fennáll. A szülésmegindítás a magzati és/vagy anyai kóros állapotok terápiájának, illetve a veszélyállapotok kellő időben történő megelőzésének az eszköze. A WHO adatai szerint a várandósok 25%-ában történik szülésindukció, amikor a spontán szülés indulására várakozás kockázatosabb, mint a beavatkozás következményeként várható anyai és magzati szövődmények előfordulása.

Indikációk - Mikor indokolt a szülés megindítása?

Szülésindítás abban az esetben javasolható a várandós anyának, ha a terhesség továbbviselésével fennáll a veszélye az anyai vagy a magzati egészségkárosodásnak. A szülésindítás 80-90%-ban magzati okok, 10-20%-ban anyai okok miatt történik. A jellegzetes indikációk közé tartozik a túlhordott terhesség (több mint 41 hetes terhesség), amikor a várandósság a 42. hét utánra nyúlik.

Egyéb orvosi indokok közé tartozhatnak:

• Anyai kórállapot (például cukorbetegség, magas vérnyomás, preeclampsia, kolesztázis).
• Idő előtti burokrepedés, amennyiben 24 óra alatt nem indul spontán fájástevékenység (a felszálló méhűri fertőzés megelőzése céljából).
• Magzati veszélyállapotok elkerülése céljából.
• Méhlepényi keringészavar.
• A normálisnál kevesebb magzatmozgás.
• Magzati szívhangeltérés.
• A magzat méhen belüli fejlődésének visszamaradása (magzati retardáció).

Az ilyen klinikai helyzetek nagyobb veszélyt jelenthetnek mind az anya, mind a gyermek egészségének, így az orvosok gyakran javasolják a beavatkozást a kockázatok minimalizálása érdekében.

Ellenjavallatok - Mikor nem javasolt a szülésindítás?

Amennyiben a következő esetek valamelyike fennáll, nem lehetséges, és nem is javasolt a szülésindítás a hüvelyi szülés ellenjavallata miatt:

• Abszolút téraránytalanság a magzat és az anyai medence méretei között.
• Haránt- vagy ferdefekvés.
• Elöl fekvő méhlepény.
• Előzményben egynél több császármetszés, méhen végzett nagyobb nőgyógyászati műtétek.
• Korai lepényleválás.
• A lepény tapadásának bizonyos rendellenességei.
• Aktív herpes genitalis.
• Medencevégű fekvés (farfekvés).

Amennyiben a magzatot bármilyen okból világra kell segíteni, és nem várható meg a szülés spontán megindulása, ugyanakkor a szülésindításnak valamilyen ellenjavallata áll fenn, a császármetszés a választandó megoldás.

A szülésindítás módszerei

A szülésmegindítás során többféle módszert és anyagot alkalmazhatnak annak érdekében, hogy a vajúdás meginduljon. Az alkalmazott módszert a terhesség állapotától és az anya egészségi állapotától függően választják ki. A szülésindítás 3 leggyakoribb módszere a Prosztaglandinos méhszájérlelés, Ballonos méhszájtágítás, illetve az Oxitocinos fájáskeltés, burokrepesztés.

A szülésmegindítás folyamata

A szülésmegindítás gyakorlati megvalósítása többféle lépést foglalhat magában, mindezt attól függően, hogy az orvosok melyik módszert választják a kismama és a magzat egészségi állapotának megfelelően. A szülésmegindítást alapos orvosi vizsgálat és a terhességi állapot felmérése előzi meg. Rendszerint megvizsgálják a magzat helyzetét, a magzatvíz mennyiségét és a méhnyak állapotát. Az orvosi csapat részletes tájékoztatást nyújt a kismamának a folyamatról és a várható hatásokról.

Amennyiben a gyógyszeres módszert választják, az orvos az oxitocint infúzióban adagolva megkezdi a méhösszehúzódások serkentését, vagy prosztaglandinokat alkalmaznak a méhnyak érlelésére és tágítására. Az alkalmazott módszer hatására a méhnyak elkezd éretté válni és megindulhatnak a rendszeres méhösszehúzódások. Gyakran egy kórházi környezetben, szülész szakorvos felügyelete alatt történik a megindított vajúdás. A tágulás fázisa alatt a méhnyak fokozatosan kitágul, és szüléshez ténylegesen alkalmassá válik. Ez idő alatt az anya és a baba folyamatos orvosi megfigyelést igényel, hogy az előrehaladás és a kockázatok minimalizálva legyenek.

Természetes módszerek a szülés megindítására

Sok kismama keres olyan természetes módszereket, amelyek segíthetik a vajúdás megindulását, mielőtt orvosi beavatkozásra lenne szükség. Bár fontos, hogy bármely ilyen próbálkozás előtt konzultáljunk orvosunkkal, a következő módszerek népszerűek a természetes szülésmegindításban: