A várandósság kilenc hónapja alatt minden édesanya fejében megfordul a kérdés, hogy pontosan milyen körülmények között szeretné világra hozni gyermekét. Az utóbbi évtizedben Magyarországon is egyre nagyobb teret nyer az a szemlélet, amely a szülést nem betegségként, hanem természetes életeseményként kezeli. Ez a belső igény hívta életre azt a szabályozási környezetet, amely ma már lehetővé teszi, hogy a kismamák biztonságos és legális keretek között, saját otthonukban, a megszokott környezetük nyugalmában adják át magukat az anyává válás folyamatának.
Sokáig bizonytalan jogi környezet övezte a kórházon kívüli születéseket, ami mind a családok, mind a segítők számára nehézségeket okozott. A fordulópontot a 2011-ben életbe lépett kormányrendelet jelentette, amely pontosan rögzítette azokat a feltételeket, amelyek mellett az otthon szülés legálissá és szabályozottá vált. Ez a jogszabály nemcsak a biztonságot szolgálja, hanem hidat is képez az otthoni és a kórházi ellátórendszer között, biztosítva a folyamatosságot és a szakmai felügyeletet.
A szülésről szóló jogi háttér és szabályozás
Az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól, feltételeiről és kizáró okairól szóló 35/2011 (III. 21.) Korm. rendelete szabályozza az otthonszülés jogi kereteit Magyarországon. Ez a jogszabály meghatározza, hogy ki nyújthat segítséget a folyamat során, és milyen tárgyi feltételeknek kell teljesülniük a helyszínen. Nem elhanyagolható szempont, hogy a rendelet értelmében csak olyan szolgáltatók működhetnek közre, akik rendelkeznek a szükséges felelősségbiztosítással és szakmai engedélyekkel. Ez a szigorú szabályozás garantálja, hogy vészhelyzet esetén is rendelkezésre álljon egy kidolgozott protokoll a kórházba szállításra és az ellátás átadására.
A 20 perces szabály
A magyar szabályozás egyik legfontosabb eleme a 20 perces szabály, amely előírja, hogy a szülés helyszíne és a háttérkórház között az út nem haladhatja meg ezt az időtartamot. Ez a biztonsági tartalék hivatott megelőzni azokat a szituációkat, ahol a gyors orvosi beavatkozás elengedhetetlenné válik. A jogszabály emellett részletesen felsorolja azokat a kizáró okokat is, amelyek fennállása esetén tilos az otthoni szülés megkísérlése, védve ezzel az anya és a baba egészségét.
Kinek engedélyezett az otthon szülés?
A biztonságos otthoni szülés alapfeltétele az alacsony kockázatú várandósság, amelyet a gondozást végző szülész-nőgyógyász szakorvosnak kell igazolnia. Nem minden kismama számára nyitott ez a lehetőség, hiszen bizonyos krónikus betegségek vagy terhességi szövődmények automatikusan kórházi hátteret igényelnek. Az egészségügyi alkalmasság felmérése egy folyamatos monitorozást igényel, amely egészen a vajúdás megkezdődéséig tart.
- Életkor és fizikai állapot: Bár a modern bábai modell szerint az életkor önmagában nem kizáró ok, a 18 év alatti és bizonyos esetekben a 40 év feletti elsőszülőknél fokozott óvatosságra van szükség. A testtömeg-index (BMI) szintén szerepel a kritériumok között, mivel a jelentős túlsúly növelheti bizonyos szövődmények, például a vérzés vagy a lassabb sebgyógyulás esélyét.
- Magzat állapota és elhelyezkedése: Kizárólag koponyavégű fekvés esetén engedélyezett az intézeten kívüli szülés, a farfekvéses vagy harántfekvéses babák világra hozatala minden esetben kórházi körülményeket igényel. Az ikervárandósság szintén a tiltólistán szerepel, mivel ilyenkor a második baba megszületése körül jelentősen megugrik a kockázatok száma.
- Korábbi szülések tapasztalatai: Amennyiben nem első gyermek érkezéséről van szó, a korábbi szülések lefolyása mérvadó a tervezésnél. Ha az előző szülés során súlyos szövődmények, például lepényleválási zavarok vagy jelentős mennyiségű vérveszteség lépett fel, a bábák gyakran javasolják a kórházi környezetet a következő alkalommal is.
- Császármetszés utáni szülés (VBAC/VBAH): A jelenlegi magyar szabályozás értelmében a korábbi császármetszés kizáró oknak minősül az intézeten kívüli szülésnél. Ennek oka a méhrepedés csekély, de valós kockázata, amely azonnali műtéti beavatkozást tenne szükségessé, amit otthoni körülmények között lehetetlen kivitelezni.
- Szülések közötti időintervallum: A szülések közötti időintervallum is számít, hiszen a szervezetnek regenerálódnia kell a következő igénybevétel előtt. A túl rövid idő, például ha két szülés között kevesebb mint 18-24 hónap telik el, szintén növelheti a kockázatokat.
Az időzítés: a 37. és 41. terhességi hét között
Az élettani szülés egyik legfontosabb paramétere az időzítés. A jogszabály kimondja, hogy otthoni szülésre csak a betöltött 37. terhességi hét után és a 41. hét betöltése előtt van lehetőség. Ez az intervallum biztosítja, hogy a baba tüdeje és egyéb szervei már elég érettek legyenek a külvilághoz, ugyanakkor elkerülhető legyen a túlhordásból adódó lepényelégtelenség kockázata.
A 40. hét utáni időszakban a figyelem még inkább fokozódik. Ilyenkor gyakrabban van szükség NST (non-stressz teszt) és ultrahangos vizsgálatokra a magzatvíz mennyiségének és a lepény állapotának ellenőrzéséhez. Ha a terhesség eléri a 41. hetet, a magyar protokoll szerint a kismamának be kell feküdnie a kórházba, és az otthon szülés lehetősége megszűnik. Otthoni körülmények között tilos bármilyen gyógyszeres fájáskeltés vagy szülésindítás, hiszen ezek beavatkozásnak minősülnek és kiszámíthatatlan válaszreakciókat válthatnak ki a szervezetből.
A bábai kíséret és a segítő csapat
Otthon szülésnél a szakmai kíséret nem opcionális, hanem kötelező eleme a folyamatnak. A jogszabály előírja, hogy legalább két szakképzett személynek kell jelen lennie, akik közül az egyiknek felelős bábának kell lennie. A felelős bába olyan szülésznő vagy szülész-nőgyógyász szakorvos, aki rendelkezik a szükséges engedélyekkel és legalább kétéves releváns szakmai gyakorlattal. A segítő csapat tagjai általában összeszokott párosok, akik szavak nélkül is értik egymást. A második segítő szintén lehet szülésznő vagy olyan egészségügyi dolgozó, aki jártas az újszülött-újraélesztésben. Gyakran csatlakozik a csapathoz dúla is, aki bár nem végez egészségügyi feladatokat, érzelmi és fizikai támogatásával jelentősen hozzájárul az anya komfortérzetéhez.
A bába szerepe és feladatai
A bábák kiválasztása általában már a várandósság közepén megtörténik. Ez egy bizalmi viszony, amelynek alapja a közös szemlélet és a kölcsönös tisztelet. A kismama és párja több alkalommal találkozik a kísérőkkel a szülés előtt, ahol átbeszélik a szülési tervet, a lehetséges forgatókönyveket és a félelmeket. A bába nem csupán egy megfigyelő, hanem a folyamat őrzője. Feladata, hogy éber figyelemmel kövesse az élettani folyamatokat, miközben a lehető legkevésbé avatkozik be azokba. Ő az, aki rendszeresen ellenőrzi a magzati szívhangokat, figyeli az anya vitális paramétereit, és értékeli a vajúdás haladását. A bábai modell lényege a non-intervenció, vagyis a be nem avatkozás elve, mindaddig, amíg minden a rendes kerékvágásban halad.
A bába felelőssége kiterjed a döntéshozatalra is: ő az, akinek fel kell ismernie azt a pontot, amikor a természetes folyamat kockázatossá válik. Ebben a helyzetben az ő szava döntő, és a szülőknek a korábbi megállapodás értelmében el kell fogadniuk a javaslatát, legyen szó akár kórházi transzferről is. A bábai kompetencia magában foglalja az alapvető sürgősségi beavatkozások ismeretét is, mint például a gátvédelem, a kisebb szakadások ellátása vagy az újszülött elsődleges vizsgálata. A szülés után a bába még órákig a helyszínen marad, figyelve a méh összehúzódását, a vérzés mértékét és az újszülött adaptációját. Segít az első mellrehelyezésben, tanácsokat ad a szoptatáshoz és az újszülött gondozásához. Az ő munkája nem ér véget a gyermek megszületésével, hiszen a gyermekágyas időszak első napjaiban is visszajár ellenőrizni az anya és a baba állapotát.
Az otthonszülésről szóló viták és alkotmányjogi dilemmák
Az otthonszülés kapcsán jogi oldalról szemlélve több problémás pontot is találhatunk. Az egyik legfontosabb, hogy van-e joga az államnak beavatkoznia a kérdésbe életvédelmi kötelezettségére hivatkozva. Az állam feladata ugyan a születőben lévő élet és a magzatok életének védelme, de vajon átveheti-e a születendő gyermek családja és a szülei helyett ezt a feladatot? A következő problémapont a szülés medikalizálttá tétele, mely annyit jelent: kórházi eseménnyé tettük a szülést, holott ez nem baleset vagy betegség, hanem az élet egyik nagy misztériuma. Ugyan próbálnak már baba-mama környezeteket kialakítani a kórházakon belül, engedélyezett az „apás szülés”, s ez mindenképpen pozitív, de alapjogi szempontból nem kielégítő.
Az egészségügyről szóló törvény értelmében a szülő nő is „betegnek” minősül, mert igénybe veszi az egészségügyi ellátást. A törvény alapján azonban a beteget megilleti az ellátás visszautasításához való jog. Ezáltal pedig megilleti akkor az édesanyát is, így a törvény értelmében mondhatná azt, hogy ő otthon kíván szülni. A legfontosabb problémának azt tartom, hogy nem tesznek különbséget a szülés mint természetes folyamat és a betegellátás között. Eleve úgy tekintik, hogy a szülés quasi egy egészségügyi kockázat, még akkor is, ha erre egyébként speciális jelek és információk nincsenek.
Mindezen túlmenően az otthonszülés nem lehet egy újabb társadalmi egyenlőtlenségnek a forrása, hiszen ilyen alapon csak azoknak az embereknek nyílik lehetősége Magyarországon otthon szülni, akik kórház közelében laknak. Ez olyan egyenlőtlenség az emberek számára, melyet nem tartok elfogadhatónak. Alkotmányjogi dilemma továbbá a szabályozás alacsony szintje is, mivel az otthonszülésről egy kormányrendelet szól.
Az otthon szülés előkészítése és lefolyása
Nincs felelős otthoni szülés anélkül, hogy ne lenne egy alaposan kidolgozott B-terv. A jogszabály előírja, hogy minden otthoni szüléshez ki kell jelölni egy háttérkórházat, amely szükség esetén fogadja az anyát és a babát. Ez a kapcsolat kritikus jelentőségű, hiszen komplikáció esetén minden perc számít. A transzferterv tartalmazza az útvonalat, a szállítás módját és azokat a kontaktokat, akiket értesíteni kell az induláskor.
A környezet fizikai előkészítése
Az otthoni szülésre való készülés egyik legizgalmasabb része a környezet fizikai előkészítése. Nem kell steril műtőt berendezni a nappaliban, de a tisztaság és a rendezettség alapvető. Fontos, hogy legyen elegendő hely a bábák számára a munkájukhoz, és a kismama számára a szabad mozgáshoz. Sokan választják a szülési medencét, amely meleg vizével természetes fájdalomcsillapító hatással bír és segíti a szövetek tágulását. A világítás és a hangulat nagyban befolyásolja az oxitocin termelődését, ami a szülés motorja. A félhomály, a lágy zene vagy az ismerős illatok mind segítenek abban, hogy a kismama befelé tudjon figyelni és elengedje a külvilágot. Érdemes előre kijelölni azt a helyet, ahol a kismama a legszívesebben tartózkodna, de fel kell készülni arra is, hogy a vajúdás hevében ez bármikor megváltozhat.
A praktikus előkészületek közé tartozik a nagy mennyiségű tiszta törölköző, lepedő és az eldobható alátétek beszerzése. Szükség lesz egy kényelmes helyre az újszülött első vizsgálatához, valamint meleg ruhákra a baba számára, hogy a megszületése után ne hűljön ki. A hűtőszekrényt érdemes feltölteni könnyű, energiát adó ételekkel és italokkal, hiszen a vajúdás hosszú órái alatt az anyának és a segítőknek is szüksége lesz utánpótlásra.
A vajúdás és szülés otthoni megélése
A vajúdás otthoni megélése lehetőséget ad arra, hogy az anya teljes mértékben kövesse teste jelzéseit. Az első, látens szakaszban, amikor a méhösszehúzódások még rendszertelenek és kevésbé intenzívek, a kismama végezheti szokásos napi tevékenységeit: pihenhet, sétálhat, vagy akár egy könnyű fürdőt is vehet. Ez az időszak a türelemről szól. Ahogy a fájások erősödnek és rendszeressé válnak, bekövetkezik az aktív szakasz. Ilyenkor érkeznek meg a bábák a helyszínre. Az otthoni környezetben az anya bármilyen pózt felvehet, ami kényelmes számára: térdelhet, függeszkedhet, használhatja a szülési labdát vagy a vécét. A szabad testhelyzetválasztás nemcsak kényelmi szempont, hanem a gravitáció kihasználásával segíti a baba leereszkedését és a medence tágulását. A kitolási szakasz az a pont, ahol az intimitás és a nyugalom a legfontosabb. Otthon nem kell „parancsszóra” nyomni; a bábák segítik az anyát abban, hogy megvárja a saját reflexszerű nyomási ingerét. Ez a türelem jelentősen csökkenti a gátsérülések kockázatát és kevésbé kimerítő az anya számára.
Fájdalomkezelés gyógyszerek nélkül
Mivel otthoni körülmények között nem elérhető az epidurális érzéstelenítés vagy más gyógyszeres beavatkozás, a fájdalomkezelés teljesen más alapokra helyeződik. A leghatékonyabb eszköz a meleg víz használata, amely ellazítja az izmokat és csökkenti a feszültséget. A zuhanyozás vagy a kádban való elmerülés csodákra képes a legnehezebb percekben is. A masszázs és a borogatások alkalmazása szintén népszerű módszer. A pár vagy a dúla által végzett keresztcsonti masszázs enyhítheti a deréktáji fájdalmakat, míg a hideg vagy meleg borogatások az arcon vagy a gáton frissítően hathatnak. Az aromaterápia, például a levendula vagy a muskotályzsálya illóolaja, segít a relaxációban és a hormonális egyensúly fenntartásában. A légzéstechnika és a hangadás olyan belső erőforrások, amelyeket a kismama már a felkészülés során elsajátíthat. A mély, nyugodt légzés oxigénnel látja el az izmokat és a babát, míg a mély hangok kiadása segít a gát ellazításában. Az otthoni környezetben az anya nem érzi feszélyezve magát, bátran kiadhatja magából azokat a hangokat, amelyek segítik a feszültség oldását.
Gátvédelem és intimitás
Az otthoni szülések egyik legfőbb vonzereje a kiemelkedően alacsony gátmetszési arány. A bábák számára a gátvédelem alapvető prioritás, amit türelemmel, meleg borogatással és a baba lassú kigördülésének támogatásával érnek el. Mivel nincs sietség, a szöveteknek van idejük fokozatosan tágulni a baba fejének nyomása alatt. A kitolási szakaszban az intimitás megőrzése kulcsfontosságú. Gyakran előfordul, hogy ilyenkor csak a legszükségesebb segítők maradnak a szobában, a fényeket még lejjebb veszik, és csend honol. Ez a szent pillanat lehetőséget ad az anyának, hogy kapcsolódjon a gyermekével, mielőtt az még ténylegesen megérkezne. Ha mégis előfordul kisebb szakadás, a bába a helyszínen, helyi érzéstelenítés mellett el tudja látni a sebet. Az otthoni varrás során is fontos szempont a kismama kényelme és az újszülöttel való folyamatos bőrkontaktus fenntartása. A gyógyulási folyamat otthoni körülmények között gyakran gyorsabb, hiszen az anya a saját baktériumflórájában marad, és nem találkozik a kórházi rezisztens törzsekkel.
Az aranyóra és a szülés utáni teendők
A kisbaba megszületése után az első és legfontosabb feladat a zavartalan bőrkontaktus biztosítása. Az újszülött az édesanyja hasára kerül, ahol a bőre érintkezik az anya bőrével, hallja az ismerős szívverést és megnyugszik. Ez az aranyóra meghatározó az érzelmi kötődés és a sikeres szoptatás szempontjából. A bába a baba állapotát (APGAR-érték) a távolból figyeli, ellenőrzi a légzést, a bőrszínt és a tónust. Ha minden rendben van, a köldökzsinór elvágásával is várnak addig, amíg az teljesen ki nem lüktet, így a baba megkapja az összes értékes vért a lepényből. Ezt a feladatot gyakran az édesapa vagy egy másik családtag végzi el, ami szimbolikus jelentőséggel bír.
A szülés utáni órákban a bába segít az első szoptatási kísérletben, figyeli a baba adaptációját és segít a szülőknek az első teendőkben. Mivel nincs kórházi rutin, a család a saját ritmusában kezdheti meg közös életét. Az apa is kezdettől fogva aktív részese a folyamatnak, ami erősíti az apai kompetencia érzését és a családi egységet. A méhlepény (placenta) sorsa is felmerülhet; a kórházban veszélyes hulladékként kezelik, de sok kultúrában nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. Vannak, akik elfogyasztják, mások elégetik, és szokás elásni is. A hagyomány szerint a lányok méhlepényére almafát, a fiúkéra körtét ültetnek.
A transzfer lehetősége és a várandósgondozás
Bár mindenki a zökkenőmentes otthoni szülésre készül, a felelősségteljes gondolkodás része a transzfer lehetőségének elfogadása is. A kórházi beszállításra sor kerülhet sürgősségi jelleggel, de sokkal gyakoribb az úgynevezett nem sürgető transzfer. Ez utóbbi leggyakoribb oka a vajúdás elhúzódása vagy a kismama kimerültsége. Sürgősségi transzferre akkor van szükség, ha olyan jelek mutatkoznak, amelyek a baba vagy az anya közvetlen veszélyeztetettségére utalnak. Statisztikailag az elsőszülők körében magasabb a transzferek aránya, mint a többször szülők között, ami érthető is, hiszen az első alkalommal a szervezet számára minden folyamat ismeretlen.
Várandósgondozás: szakemberek és vizsgálatok
A várandósság biztos megállapításához nem elég egy pozitív terhességi teszt. Fel kell keresned egy nőgyógyászt, aki vizsgálatokkal megállapítja a várandósságot. Ha megállapítja, hogy gyereket vársz, rizikóbesorolást végez, vagyis megállapítja, hogy a terhességed alacsony vagy magas kockázatú-e. Ezután veszi kezdetét a várandósgondozás, amely a szülés megindulásáig tart.
A várandósság tényét megállapító legelső vizsgálatra a nőgyógyászodnál, vagy a területileg illetékes (körzeti) nőgyógyászati szakrendelőben, vagy kórházban jelentkezhetsz. Ez egy ultrahangvizsgálat, amelyen a megjelenés nincs időponthoz kötve, de érdemes a pozitív terhességi tesztet követően minél előbb elmenned, hogy biztosan megtudd, várandós vagy-e. Ha a várandósságot megállapították, a következő nőgyógyászati vizsgálat az első trimeszteri ultrahang a 11-13. héten. Ennek célja, hogy a nyaki redő, az orrcsont, a koponya, a végtagok és a magzati szívhang vizsgálatával megállapítsák az élő várandósságot és kiszűrjenek egyes fejlődési rendellenességeket.
A gondozás szereplői: szülész-nőgyógyász, szülésznő, védőnő, dúla
A várandósság megállapítása után tehát választanod kell egy szülész-nőgyógyászt vagy szülésznőt, aki a várandósgondozásodat fogja végezni. Ezen kívül a háziorvosodat, valamint a körzetileg illetékes védőnőt is fel kell keresned.
- Szülész-nőgyógyász: Orvosi végzettséggel és szakvizsgával rendelkezik. Felelős a várandósgondozásért, elvégzi a szakterületéhez tartozó vizsgálatokat, és figyelemmel kíséri, hogy az egyéb vizsgálatokat elvégezték-e.
- Szülésznő: Nem orvos, hanem kifejezetten szülésznői egészségügyi végzettséggel rendelkezik. Gondozási, ápolási teendőket lát el, a szülés alatt pedig feladata a nő támogatása és biztatása, a szülés folyamatának kísérése. A komplikációmentes hüvelyi szüléseket önállóan kísérheti. Ha a várandósságod alacsony kockázatú, a törvény alapján dönthetsz úgy, hogy a várandósságod gondozását szülész-nőgyógyász szakorvos helyett felsőfokú végzettséggel rendelkező szülésznő végezze. A bábák kórházon kívül, magánpraxisban dolgozó szülésznők, ők kísérik az otthonszüléseket.
- Védőnő: A várandósság alatt elsősorban tanácsadást végez. Az ő feladata a várandósgondozási könyv kiállítása és a várandós nő nyilvántartásba vétele, továbbá a támogatás, a tájékoztatás és a szülésre való felkészítés. A védőnőnél azután kell jelentkezned, hogy a nőgyógyász megállapította a várandósságodat. Fontos tudnod, hogy ha egyetlen alkalommal sem mész el a védőnőhöz, akkor a védőnő nem regisztrálja a várandósságodat, és nem kapod meg a várandósgondozási könyvedet. Ha a szülésed után utasítod el a védőnői ellátást, azt sokkal szigorúbban veszik, és gyermekvédelmi eljárás indulhat veled szemben.
- Háziorvos: A feladatkörébe tartozó vizsgálatokat végzi el, például EKG-t, vérnyomásmérést és általános fizikális vizsgálatokat. Ő utal be vérvételre és vizeletvizsgálatra, szükség esetén további szakorvosi vizsgálatokra.
- Dúla: Általában nem rendelkeznek egészségügyi végzettséggel. Információval látják el a várandós nőt és az édesapát is, valamint biztosítják a fizikai komfortérzetet, lelki segítséget nyújtanak a várandósgondozás és a szülés alatt is. Egészségügyi ellátást, vizsgálatokat azonban nem végeznek, szakmai döntéseket nem hoznak.
Kötelező és választható vizsgálatok
A hétköznapi szóhasználatban kötelező és választható vizsgálatokról szokás beszélni. Fontos, hogy a kötelező vizsgálat azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátónak kötelező ezeket ingyen biztosítania minden olyan várandós nő számára, akinek van társadalombiztosítása (tb-je). Vagyis ha ezekre nem mész el, érhetnek ugyan negatív következmények, de jogi szankciókkal nem sújthatnak.
Az első trimeszterben (11-13. hét) nőgyógyászati és ultrahangvizsgálat szükséges, melynek célja az élő várandósság megállapítása és a fejlődési rendellenességek szűrése. Ekkor történik az első laborvizsgálat is, mely magában foglalja a teljes vérképet, éhgyomori vércukorszint ellenőrzését, szifilisz- és hepatitis B szűrést, valamint az anyai vércsoport és antitestek meghatározását. A 37 évesnél idősebb várandós nőknek kötelező felajánlani a genetikai tanácsadást. A második trimeszterben (18-20. hét) szintén javasolt a nőgyógyászati és laborvizsgálat (vérkép-, vércukor- és vizeletvizsgálat).
Esettanulmány: Luca története
Luca története rávilágít az otthonszülés kihívásaira és szépségeire. Ők nem elvakultságból, hanem a Covid-járvány idején hozott intézkedések miatt döntöttek az otthon szülés mellett 2020-ban. Eredetileg magánorvosánál tervezte a szülést, de a szigorodó kórházi szabályok miatt (az apás szülés tiltása, orvosok kizárása) más utat kellett keresniük.
Lujza első otthoni születése egy pesti, erre a célra felajánlott privát lakásban zajlott, bábai segítséggel. Luca ekkor döbbent rá, milyen nagy hiányosság, hogy a nők ma már nem kapnak megfelelő felkészítést az anyaságra és a szülésre. A felkészülés során könyveket olvasott, filmeket nézett. A szülés hajnalban indult be, a bába tanácsára Luca megivott egy pohár bort, majd visszafeküdt pihenni. Miután a méhszáj hét ujjnyira tágult, elindultak Budára a kijelölt lakásba. Az út idegőrlő volt, de végül célba értek. Luca kádba feküdt, ahol víz alatti ultrahanggal figyelték a szívhangokat. A bábák jelenléte diszkrét volt. Lujzi megszületése után az anya hasára került, ahol azonnal szopni kezdett. A bábák három órán át figyelték a babát, majd megmérték és megvizsgálták, mindezt humánusan, a család egységét megőrizve. Luca számára a méhlepény megszülése volt a legnehezebb, ami nagyobb mentális és fizikális jelenlétet kíván. Később elásták a méhlepényt a hagyomány szerint, almafát ültetve rá.
A bábák a szülés után sem hagyták magukra a családot. Elintézték az anyakönyvezést, neonatológus vizsgálta meg a babát, és egy héten át minden nap visszajártak ellenőrizni az anya és a baba állapotát, segítettek a szoptatásban és a gondozásban.
Luca második gyermeke, Mór születésekor már valóban otthon, a saját lakásukban készült. Kétnapos felkészítésen vettek részt, filmeket néztek, és beszélgettek más otthonszülő párokkal. Mór azonban nem akart időben megérkezni. A 41. terhességi hetet is betöltötték, ekkor már a szabályok szerint kórházban kellett volna szülniük. Egy szegedi doktornő vizsgálata után kiderült, hogy el volt számítva a fogantatás. Különböző praktikákat vetettek be a szülés beindítására, de hiába. Végül a 41. hét után, egy este két nagy durranással elpattant a magzatburok. Luca öt perc alatt eljutott a tolófájásokig, és férje segítségével a zuhany alatt megszülte Mórt. A bába kicsit segített, mert beakadt a baba válla, de végül minden rendben zajlott.
Luca tapasztalatai alapján nem ajánlja mindenkinek az otthonszülést, csak annak, aki 100 százalékig biztos benne. Hangsúlyozza, hogy a várandósság nem betegség, hanem áldott állapot, és a női szervezet erre van kitalálva.