Harmadik szülés: tudnivalók és tapasztalatok

Minden nő más, és másképpen éli meg a gyermekszülést. Az első szülés élménye gyakran traumatikusnak tűnhet, míg a második esetében a siettetés miatti aggodalmak dominálhatnak. De milyen a harmadik szülés? A legtöbb tapasztalat azt mutatja, hogy a harmadik szülés gyakran nyugodtabb és magabiztosabb, mint az előzőek, ám ez nagyban függ az egyéni körülményektől és a korábbi tapasztalatoktól.

Az első szülés olyan, mint a mészárszék. A második (a felesleges siettetés miatt) temérdek aggodalommal jár. No és a harmadik? Hatéves lett a legnagyobb fiam. Érzelmi hullámvasút számomra minden egyes évforduló. Végtelenül hálás vagyok az életnek azért, amit kaptam, ugyanakkor újra és újra átélem a születése körüli eseményeket. Hol hibáztam? Miért nem készültem fel jobban? Vajon ha másképp alakulnak a dolgok, az javítana bármin is a jelenben? Pedig nem volt traumatikus szülés, legalábbis ezt mondom mindenkinek.

Az első szülés: egy küzdelmes éjszaka

2017. Egy hőségriadós nap végén este tízkorkor magzatvízszivárgás gyanújával indulunk a szülészetre. Mivel a kontrakciók nem indulnak be, ezért felvesznek az osztályra és várunk. Az akkori protokoll szerint 12 órát. (Ez ma már 24.) Ebbe pont beleesik az éjszaka, ahol persze nem alszom, hiába mondják, hogy pihenjek. Mert csak ennyit mondanak. Kár, jólesne néhány biztató szó. Félek. Nincs másik szülés, a nővérek beszélgetnek, nem aggódnak, hiszen nekik ez egy az ezerből. Értem is meg nem is. Én a szülőszobai megfigyelőben rettegve várom a sokat emlegetett fájásokat, mint valami mumust. Nem alszom egy percet sem.

Délelőtt tíz, nincs mit tenni, indítják a szülést: oxitocin, beöntés. Enni nem szabad, inni csak módjával, hátha mégis császár lesz a vége. A fájások erősödnek, egyre kínzóbbak. Ágyhoz vagyok kötve a szívhangfigyelő miatt, pedig jólesne picit mozogni. Gyötör az éhség, 30 órája nem aludtam, 16 órája nem ettem. A beöntés miatt teljesen üres a gyomrom, az itt-ott esetleg a testemben kószáló felszívható energiát gyászolom. Délután két óra, a tágulás alakul, de túl rigid a méhszáj, nem tud átbukni a baba feje. Akkor tágítják kézzel. Félóránként ránk néznek, de érdemi biztatást nem kapunk, pedig még mindig egyedül vagyunk a szülőszobán. Már alig látok, annyira erőtlen vagyok, de nincs visszaút, a baba feje a szülőcsatornában. Soha nem felejtem el az érzést, az egész testem beleborzong. Kapok egy kis gázt. Szinte elalszom pár másodpercre. Nem várunk tovább, nyomunk. A hasamon könyököl az egyik doki - de olyan erővel, hogy itt később lehámlik bőr, - a másik vákuummal szívja a baba fejét, a nővér pedig teljes erőből próbálja tágítani a gátat. Délután három óra: megszületett! Minden rendben, hiszen itt van a kezemben! Pontosan két percig. Őt elviszik, engem varrnak, vért kapok és infúziót. Este nyolckor engednek felállni, addig meg sem tudok mozdulni. Pisilni is kötelező, de nem megy, katétert kapok. Az első szülések átlag nyolc-tizenkét óra hosszúak. Hát, ez a levezetéssel együtt majdnem 24 lett. A férjem végig mellettem van, ő az egyetlen, aki tartja bennem az erőt. És az egészséges kisfiam.

A második szülés: aggodalom és gyorsaság

2019. A második terhességem egészen álomszerű, minden a lehető legjobban alakul. Éjszaka, összehúzódásokkal indul a vajúdás, otthon maradok velük, amíg tehetem. Hajnali ötkor indulunk a szülészetre. Már négyujjnyi a tágulás, gyors adminisztráció, erősödő kontrakciók, irány a szülőágy. Hm… én azt hittem, eddig jól ment magától is, de oké, az első szüléshez képest ez eddig mintaszerű, szóval hadd jöjjön! Tolófájásokra nem várunk, nyomunk. (Közel az osztályátadás, vagy mi?) A szülésznők mindenesetre kedvesek, irányítanak. Nagyon koncentrálok: mennyit, mikor, fújjak, nyomjak, vagy ne, követek minden instrukciót. A doki azért hanyagul mellém ül az ágyra és rányom a hasamra. Nehezen, de megérkezik a majdnem négykilós babám. Nem kapom meg. Nem sír. Dörzsölik, de nem sír. Elviszik. Egy óra múlva a gyermekorvos - életem leghosszabb órája - teljeskörűen tájékoztat, mi történhetett és mi a következő lépés. Átviszik a koraszülöttosztályra, az egy másik épület, én maradok. Arany óra? Hát ezt megint buktam… Végigsírok pár napot az újszülöttosztályon, ahol egyedül nekem nincs kisbabám. Egy hét múlva elszáll minden pánik, adaptációs zavar történt, nagy a baba és túl gyorsan (!) született meg. Egy felesleges antibiotikumkúra és egy hét aggódás volt az ára.

A harmadik szülés: megérkezés és természetesség

2023. Én nem tudok magamtól megszülni egy kisbabát? Újabb hőségriadós nap, és megint magzatvíz szivárgással indulnak az események. Nem hiszem el, ugyanaz történik majd, mint hat éve? Szülőszoba, NST, nyugtatnak, ne aggódjak, várunk. Aggódom, rettenetesen. Napközben minden lehetséges - és persze traumatikus - verzió végigfut a fejemben. A hidegfront ment meg: 24 óra múlva, az éjszaka közepén (pár óra alvás után) beindulnak az összehúzódások. Szinte mosolyogva vajúdok. Éjjel két óra. A legkisebb fiam a lehető legtermészetesebb módon, bábák finom kíséretével, beavatkozás, injekció, beöntés és siettetés nélkül születik meg. Úgy vajúdok, ahogy akarok. Közben iszom. Kérdeznek: mit érzek, milyen volt az első két szülés? Mintha a fejembe látnának. A kitolás nagyon hosszú, megint nagy baba érkezik. A lábam a bábák vállán, bátorítanak, hogy toljak erősen. Izzadok, vizes kendővel frissítenek a rövid pihenőkben. Annyira ösztönös minden: hullámzó és erősödő kontrakciók, a fájdalom és a pihenés egyensúlya katartikus élmény, minden nehézségével együtt. Csodás összhangban vagyok a testemmel, nagyobb és bizarrabb flow, mint a maratonfutás. Biztonságban vagyok, felemelő! Dicsérnek, mosolyognak, jól csinálom, nem sietünk. Én nyomom ki egyedül a 4200 grammot. Kapunk arany órát, illetve kettőt is.

A szülés lelki aspektusai

A szülés folyamatában elképesztően fontos szerepe van a lelkiállapotnak. A szülések nagyobb eséllyel folynak le problémamentesen, ha az anya biztonságban érzi magát, nyugodt és kiegyensúlyozott környezetben van, olyan segítőkkel körülvéve, akik támogatják abban, hogy a fájdalmat ne szenvedésként, hanem erőként élje meg, és hogy ne zökkenjen ki abból a módosult, befelé forduló tudatállapotból, ami ezt segíti. Andrek Andrea pszichológus szerint ahhoz, hogy mélyebben megértsük, látni kell egy ennél nagyobb ciklust, ami nemcsak az adott nő története, hanem transzgenerációs vetülete is van. Számos kutatás bizonyítja, hogy egy nő szülésélményére hatással van saját családjának a története és az, hogy ő maga hogyan született. Ha az nem hagyott jó nyomokat, nagy a valószínűsége, hogy rossz hatással lehet a szülésre, ha nincs mögötte önismereti munka.

A saját születésünkre nem az epizodikus memóriával emlékszünk, hanem a procedurális memóriánkban őrizzük, tehát másképpen idéződik fel a tapasztalat, mint egy szokványos emlék - mondja a pszichológus. Olyan memória ez, mint ami a biciklizés testi tevékenységét is tárolja. A testünkbe van kódolva egy bonyolult rendszer, és valami ilyen, testbe ágyazott tapasztalat a megszületés is. Sokat számít a szülésnél, hogy az ebben az állapotban átélt testélményeink hogyan kódolódnak bennünk. Fontos az az „emlék” is, hogy ebből az állapotból hogyan tudtunk megnyugodni: ezt a célt szolgálja például az arany óra, amikor közvetlenül a szülés után az édesanyjánál hagyják a gyereket. Ez az egész, mély, egzisztenciális, testbe ágyazott „tudásunk”, tapasztalatunk arról, hogy lehetséges a megszületés. Ezek a történetek akkor támogatók, ha van bennük egy olyan megküzdés, ami útmutató lehet.

A biztonságérzet fontossága

Sokat halljuk szüléstörténetekben, hogy a kismama akkor nyugodt, amikor az orvosa is jelen van a szülésnél. Az intellektuális értelemben vett biztonság annak az illúziója, hogy mások száz százalékig felelősséget vállalnak azért, hogy a mi folyamataink egészségesen tudjanak lezajlani. Ezért olyan gyakori a császármetszés is, hiszen a műtő az a hely, ahol egy orvos közel száz százalékig tudja kontrollálni a folyamatot, és maximális felelősséget vállalni. Több út létezik: járható út az is, ha valaki otthon meg tudja tartani ezt a belső biztonságot, és tudja vállalni a felelősséget, de az is, ha van egy olyan intézmény, amely ezt a felelősséget megosztja valakivel.

A biztonságos hely nem feltétlenül otthon van: a kórház lehet egy szoba, ami mellett ott van ugyan a műtő, de a biztonság helye, ahol kevés jel utal arra, hogy ez egy kórház, és lehet szabadon választott testhelyzetben vajúdni. Aminak a hangulatáról egy szülésznő gondoskodik, hiszen a vajúdásnál orvosra sincs feltétlenül szükség. A világképünk jelenleg az, hogy az orvos nyújtja a biztonságérzetet, és nem a saját belső biztonságunkra támaszkodunk, hanem ezt kihelyezzük valaki másra, akiről hisszük, hogy jobban tudja - mondja a pszichológus.

Tapasztalatok és tanácsok

A harmadik szülés sok nő számára egyfajta megkoronázása a szülési folyamatnak, ahol már nagyobb magabiztossággal és kevesebb félelemmel vágnak neki az élménynek. Azonban minden szülés egyedi, és fontos, hogy az anyák a saját testükre és intuícióikra hallgassanak. A felkészülés, a megfelelő tájékozottság és a támogató környezet kulcsfontosságú a pozitív szülésélmény eléréséhez.

Az egyik természeti népcsoport egy versikét mond a szülő nőnek: a kecske megszüli a gidáját, a birka megszüli a bárányát… te is meg fogod szülni a gyereked. Olyan állatokat sorolnak, amiket a vajúdó nő vélhetően látott szülni. Hatással van a szülésélményünkre az is, milyen a párkapcsolatunk - sorolja tovább a szülésélményre ható tényezőket a pszichológus. Hogyan jut el a pár a gyerekvállalásig, mit gondolnak erről, a férfi életében hogyan vannak meg ezek az implicit tudások? Hogyan született az apa? Ha neki is megvan az a tudása, hogy ez működik, akkor benne is lesz egy belső bizonyosság. A fogantatás és a várandósság gördülékenysége is erőforrás - folytatja Andrek Andrea. Ha ez a kettő nehezített, az csökkentheti a természetes szülés esélyét.

A mai nők gyakran mások szüléstörténeteit olvasva várják a gyereküket. Mára már több olyan generáció is felnőtt, amelynek tagjai a szüléshez nagyon erősen kötik a szenvedéssel teli fájdalmat, ez jelenik meg először a szüléssel kapcsolatban, kevésbé az, hogy ez egy munka, az anyának és a kisbabának is, amit egy hatalmas öröm követ, és ez a kettejük együttműködésének eredménye; hanem a félelem, a szenvedés és a trauma. Ahogy halad a szülés felé a kismama, nem tud semmi másra fókuszálni, nem is lehet vele másról beszélni - magyarázza a pszichológus. Ez a természetes tudatmódosulás a szülés ideje alatt kerül a csúcsra, és a célja is az, hogy az anya figyelmét befelé fordítsa.

Magyarországon az újszülöttek negyven százaléka császárral születik, szóval kapásból sok esetben hiányzik ez a fent részletezett implicit tudás. Ezt lehetne felülírni iskolai programokkal, ahol a testtudatosságot valamilyen formában erősítik. A változás persze a másik oldalon is kellene, a kórházi személyzetnek is meg kellene tanítani azt, milyenek a természetes szülések, hiszen ma a rezidensek nagy része nem lát beavatkozásmentes szülést, nem tudja, milyen természetes segítő megoldások léteznek.

Bojtár Zsófia szerint fontos, hogy egy kismama tájékozott legyen még úgy is, ha mindenre lehetetlen felkészülni. „Állami kórházban dolgozom, ahol két évvel ezelőttig volt lehetőségem megismerni az édesanyákat és a történetüket még a várandósságuk alatt. Ők is megismertek engem, szaksegítséggel készülhettek a szülésre, és fel tudtam készíteni őket az esetleges beavatkozások miértjére. A szülésznő a felkészülés során megtudhatott sok olyan apróságot a kismamáról, amik aztán segítették abban, hogy ne érjék váratlan helyzetek, amikor az éjszaka közepén megérkeztek a szülőszobára. Bojtár tapasztalatai szerint sokat számít az önbizalom, amit a többedszer szülők példája mutat a legjobban.

Ideális esetben a szüléseket két bába kíséri, és az orvos is rendelkezésre áll mint biztonsági háló - a legtöbb külföldi protokoll is így működik. Bojtár Zsófia úgy látja, egy tapasztalt bábának jó érzéke van ahhoz, hogy felmérje, hogyan tud jól kommunikálni a vajúdó anyával, ami minden esetben új és komplex feladat. Akkor is mindent magyarázni kell, ha kevés az idő.

tags: #szules #harmadik #gyerek