A „szoptatós dajka” vagy „tejesasszony” olyan asszony, aki mások gyermekeit szoptatja és gondozza, különösen akkor, ha az édesanya nem tudja vagy nem kívánja ezt megtenni.
A dajka fogalma szélesebb körben egy olyan asszonyt jelölt, aki csecsemőt, kisgyermeket fogadott maga mellé, akit gondozott, táplált és nevelt, szinte anyai szeretettel és törődéssel.
A múltban, különösen a jobb módú vagy gazdagabb családokban, gyakran fogadtak fel szoptatós dajkát. Ez a gyakorlat részben abból fakadt, hogy az anya nem mindig tudta vagy akarta vállalni a szoptatás és a gyermekápolás feladatait. A dajkát felvevő gazdák, urak gondoskodtak a táplálkozásáról, és igyekeztek megkímélni a nehezebb munkától, hogy elegendő teje legyen a gyermek számára.
Ha egy asszony nem szoptatott, hanem csak gondozta a gyermeket, akkor „száraz dajkának” nevezték. A szárazdajka kifejezést inkább annak meghatározására használják, aki gondoskodik egy vagy több csecsemőről szoptatásuk nélkül.
A szoptatós dajka gyakran nem csupán a szoptatásért volt felelős, hanem a gyermek általános ápolásáért és gondozásáért is. Emellett a dajkák gyakran szoros kapcsolatban álltak az édesanyával és a családdal, és részt vettek a gyermek nevelésében és tanításában is.
A dajkák általában tapasztalt nők voltak, akik már saját gyermekeket szoptattak és neveltek fel, így megfelelően képesek voltak mások gyermekeit is ápolni. A dajkák képzettségük és javadalmazásuk alapján több fokozattal a „szolgák” felett álltak.
Gyakori volt, hogy a gyermek iskoláskorba kerülése után a dajka belső cselédként a családnál maradt. Ez a kialakult szoros kapcsolat az idők során gyakran változatlanul megmaradt. Például a görög kultúrában - még sírfeliratokon is - számos utalás található arra a szoros kapcsolatra, amely a dajka és „öregbabája” között létrejött.
A 20. század elejéig a gazdagabb családokban az volt a szokás, hogy az újszülöttet egy másik, nemrégiben szült nőre bízzák. Ezt a nőt gyakran választották a kiszolgáló személyzet, saját munkásaik, parasztjaik, vagy családtagjaik közül, hogy ő gondoskodjon a csecsemő szoptatásáról. Gyakran erős érzelmi kötelékek jöttek létre a csecsemő, a szoptatós dajka és annak gyermekei, az ún. tejtestvérek között.
A „tejesasszony” fogalma szorosan kapcsolódik a „dajka” vagy „szoptatós dajka” fogalmához, amelyek hasonló feladatokat jelentenek. A tejesasszony azonban gyakran nem csak a szoptatásért, hanem a gyermek általános ápolásáért és gondozásáért is felelős.
A tejesasszony fogalma ma már kevésbé elterjedt, mint korábban, részben azért, mert a szoptatás és a gyermekápolás feladatai egyre inkább az anyákra és a családokra hárulnak.
A „dajka” szó etimológiája szláv eredetű, valószínűleg déli vagy nyugati szláv nyelvekből eredeztethető, ahol a „dojka” szó jelentése „(szoptatós) dajka”, illetve „női mell; tőgy”.
A szoptatós dajka (nedvesdada) olyan nő, akit gyakran ellenszolgáltatás fejében bíztak meg azzal a feladattal, hogy újszülöttet ápoljon, gondoskodva annak szoptatásáról is.
Kisgyermekes szegény asszonyok, vagy megesett lányok gyakran vállaltak szoptatós dajkai szerepet. Azonban nem minden esetben törődtek a gyermekkel, csak bejártak a házhoz szoptatni.
A dajka, mint foglalkozás, a társadalom különböző rétegeiben jelen volt, és a feladatköre, valamint a vele szembeni elvárások is változatosak voltak.
Kapcsolódó fogalmak és kifejezések:
- csecsemő
- anya
- apa
- család
- gyerek
- szülés
- egészség
- orvos
- nevelés
- gondozás
- szeretet
- odafigyelés
- védelem
- biztonság
A „tejesasszony” szó 10 betűből áll, de csak 8 egyedi karaktert tartalmaz. A szó magánhangzóinak száma 4, mássalhangzóinak száma 6. Ismerünk 6 szinonimáját.
tags: #szoptatos #dajka #helyesiras