Az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem pedig külső tényezőkhöz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el az utolsó szoptatás óta, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné.
Az igény szerinti szoptatás mellett fontos megemlíteni a kizárólagos szoptatás fogalmát is. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, vagy más szopni valót a mellen kívül, nem adnak neki vizet vagy teát. Az első hat hónapban az igény szerinti és a kizárólagos szoptatás általában együtt jár, de nem feltétlenül.
Az igény szerinti szoptatás ellentétei
Az igény szerinti szoptatás ellentéte, amikor a kisbaba szopását különböző meghatározók szerint korlátozzák. Például csak bizonyos időközönként (akár két-, három- vagy négyóránként) kerülhet mellre, vagy az anyát arra instruálják, hogy egy bizonyos idő után (pl. 15 vagy 20 perc) vegye le a mellről az újszülöttet, akkor is, ha ő még tovább szopna, vagy egy szoptatást szigorúan egy mellre korlátozzon.
Mivel a kisbaba élettani szükségletei ennél többnyire gyakoribb és/vagy hosszabb szoptatásokat feltételeznek, a csecsemő két szoptatás között nyűgös, elégedetlen lehet, ami egyéb beavatkozásokat igényelhet, például cumihasználatot, víz vagy tea adását. Ezzel a kizárólagosság is sérül, és az elégtelen tejtermelés mellett további szoptatási problémák is felmerülhetnek.
Az anyatej fontossága és összetétele
Az anyatej minden cseppje aranyat ér. Ezt a mondatot nagyon sokszor olvastam és hallottam az elmúlt évek alatt. A legelső tej (kolosztrum) koncentráltan tartalmaz rengeteg vitamint és ásványi anyagot, olyan hatalmas vitaminforrás, hogy a WHO első oltásnak is szokta nevezni.
Az anyatej nem csupán táplálék; sokkal inkább egy élő, dinamikus biológiai rendszer, amely folyamatosan alkalmazkodik a csecsemő egyedi, változó igényeihez. Ez a folyékony arany egy olyan komplex, személyre szabott táplálék, amelyet egyetlen laboratórium sem képes utánozni.
Az anyatejjel kapcsolatos talán legmegdöbbentőbb felfedezés az, hogy az nem steril, hanem egy élő folyadék, amely aktív sejteket, bioaktív molekulákat és antitestek tömegét tartalmazza. A szülést követő első napokban termelődő kolosztrum - vagyis az előtej - sűrű, sárgás folyadék, amelynek összetétele drámaian különbözik az érett tejétől. Ezt joggal nevezhetjük a természet első oltásának.
Az anyatej összetétele a nap folyamán
Sokan úgy gondolják, hogy az anyatej összetétele állandó, de a valóság az, hogy az egy folyamatosan áramló biológiai folyadék, amelynek tápanyagprofilja drámaian változik a nap folyamán, az etetés alatt, és a baba korától függően. Egy etetés során a tej összetétele is változik, különösen a zsírtartalom tekintetében. A szoptatás kezdetén érkező tej, a foremilk (előtét), viszonylag alacsony zsírtartalmú, de magas a laktózban és a vízben. Ahogy a szoptatás halad előre, a tej zsírtartalma fokozatosan növekszik, mivel a zsírcseppek a tejcsatornák falához tapadnak, és csak a tej kiáramlása során, a tejleadó reflex hatására válnak le. A szoptatás végén érkező tej, a hindmilk (utótej), sokkal magasabb zsírtartalmú, ezáltal magasabb kalóriatartalmú is. Ez a tej felelős a baba jóllakottságérzetéért és a súlygyarapodásért.
Az anyatej összetétele a napszakokhoz is alkalmazkodik. A nappali tej magasabb koncentrációban tartalmaz kortizolt, amely segít ébren tartani és aktivizálni a babát. Az éjszakai tej magasabb a melatonin és a triptofán (egy alvást segítő aminosav) szintje. A melatonin egy hormon, amely a sötétség hatására termelődik, és segít szabályozni az alvási ciklust.
A tejtermelés hormonális szabályozása
Az anyatej előállításának folyamata, a laktogenezis, egy rendkívül precíz hormonális koreográfia eredménye. Két fő hormon áll a középpontban: a prolaktin, amely a tejtermelésért felel, és az oxitocin, amely a tej kiáramlásáért, a tejleadó reflexért felelős.
A prolaktin az agyalapi mirigyben termelődik, és közvetlenül felelős a tejtermelő sejtek (alveolusok) stimulálásáért. Amikor a baba szopik, az idegi impulzusok a mellbimbó receptoraitól az agyba jutnak, stimulálva a prolaktin felszabadulását. A prolaktin szintje minden szoptatás során megemelkedik. A legmagasabb prolaktin szintet általában az éjszakai szoptatások idején mérik, ami biológiai magyarázatot ad arra, miért olyan hatékony az éjszakai szoptatás a laktáció fenntartásában és növelésében.
Míg a prolaktin a tej előállításáért felel, az oxitocin a tej kiáramlásáért, vagyis a tejleadó reflexért felel. Az oxitocint az anya hipotalamuszában termelik, és ugyanolyan ingerek váltják ki, mint a prolaktint (szopás). Az oxitocin, amelyet gyakran „szeretet hormonnak” is neveznek, különlegessége, hogy nemcsak fizikai, hanem pszichológiai ingerekre is reagál. A baba sírása, látványa, vagy pusztán az anya gondolata a babáról is beindíthatja a tejleadó reflexet. Ezzel szemben a stressz, a fájdalom vagy a szorongás gátolhatja az oxitocin felszabadulását, ami megnehezítheti a tej kiáramlását, még akkor is, ha a mell tele van tejjel.
Az igény szerinti szoptatás gyakorlati megvalósítása
Az igény szerinti szoptatás mellett természetesen az anya igényei is fontos szerepet játszhatnak. Előfordulhat, hogy az anya azért teszi mellre csecsemőjét, mert például már kellemetlenül feszül a melle, vagy nagyobb gyermeknél, hogy egy pár perc nyugalmat nyerjen pl. egy telefonbeszélgetés befejezésére.
A kisbaba jelzéseinek megértése kulcsfontosságú. Megkülönböztetünk ún. korai és késői éhségjeleket. Újszülött-korban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása. Ilyenkor már érdemes reagálni a kisbaba jelzéseire és mellre tenni őt.
Ha a kisbaba sokat lehet testközelben, sokkal hatékonyabban tudja jelezni a szükségleteit. Körülbelül három hónapos kortól a kisbaba elkezdi fölfedezni a saját testét, elkezdi építgetni a testképét. Ebben a korban már nem tekinthető egyértelműen a szopási igény jelzésének, ha a kisbaba az ujját, öklét szopogatja, hiszen a saját testét is ily módon fedezi föl. Még később a kisbaba jelzései egyre egyértelműbbé válnak.
A szoptatás mint biológiai prioritás
A tejtermelés rendkívül energiaigényes folyamat. Egy szoptató anya naponta átlagosan 500-700 extra kalóriát éget el a tej előállításához. A szervezet azonban nem engedheti meg magának, hogy a tejtermelés a külső körülményektől függjön. Ezért a makrotápanyagok (zsír, fehérje, laktóz) szintje az anyatejben viszonylag stabil marad, még akkor is, ha az anya étrendje nem optimális.
A szoptató anya teste egy biológiai „szűrőként” és „raktárként” működik. Talán a legdrámaibb példa erre a prioritásra a kalcium mobilizációja. A babának hatalmas mennyiségű kalciumra van szüksége a csontfejlődéshez, amelyet az anyatejből kap meg. Ez a folyamat, amely a laktáció elején a legintenzívebb, az anya csontsűrűségének átmeneti csökkenéséhez vezethet. Bár ez ijesztően hangzik, a természet gondoskodott a regenerációról: a szoptatás befejezése után a csontsűrűség gyorsan, szinte teljesen helyreáll.
A növekedési ugrások és az igény szerinti szoptatás
A növekedési ugrás kifejezés olyan intenzív növekedési szakaszokat takar a kisbaba fejlődése során, amikor a csecsemő átmenetileg több tejet igényel. Ha igény szerint szophat, akkor ezekben a napokban különösen gyakran kéredzkedik mellre, így tudja föltornászni a tejmennyiséget a megfelelő szintre. Ha a kisbaba csak meghatározott időpontokban szophat, a tejmennyiség ilyenkor nem tudja követni a szükségletet, hiszen nem éri több inger a mellet. A kisbaba elégedetlen lehet, a gyarapodás megtorpanhat. Növekedési ugrások jellemzően három- és hathetes, illetve három és hat hónapos korban szoktak előfordulni.
az orvos elmagyarázza a növekedési ugrásokat. #gyógyszermagyarázat #pubertás #orvosok #tiktoktanítottmeg #rövidnadrágok
Az anyatej tárolása és felhasználása
Többféle módszer van, amivel a felesleges anyatejet le tudja az édesanya fejni, és el tudja tenni későbbi felhasználás céljából. A legjobb, ha minden édesanya megtanulja a kézzel történő fejést, hiszen ez a legkönnyebben minden körülmények között használható „eszköz”. A védőnők nagy segítséget nyújtanak ennek a technikának az elsajátításában.
Az anyatejet lehetőleg higiénikus körülmények között kell tárolni, és olyan tartókban, amelyek biszfenol-A-mentesek (BPA-mentesek). Szobahőmérsékleten (16-25 °C): max. 4 óra, hűtőszekrényben (kb. 4 °C): max. 4 nap, fagyasztóban (-18 °C): max. 6 hónap.