A velencei Szent Márk téren álló szárnyas oroszlán a város egyik legismertebb és legfontosabb jelképe. A két gránitoszlop egyikét évszázadok óta díszítő bronzszobor a hatalmas Velencei Köztársaság erejét és kiterjedését hirdette. Azonban a szobor pontos eredete és története sokáig homályban maradt, és csak a legújabb kutatások kezdik feltárni rejtélyeit.
A Padovai Egyetem kutatói által az Antiquity folyóiratban publikált felfedezés szerint a szobor öntéséhez használt rézérc valószínűleg a Jangce folyó medencéjéből, Kína délkeleti részéről származik. Korszerű ólomizotóp-elemzés mutatta ki, hogy az oroszlán anyaga a délkelet-kínai Jangce alsó szakaszáról származik. Ez az eredmény alapjaiban változtathatja meg a korábbi feltételezéseket, amelyek szerint a szobor Mezopotámiából, Perzsiából vagy Görögországból származhatott.
A szobor formavilága a kínai Tang-dinasztia (Kr. u. 618-907) sírőrző szobrait idézi. Ezek a szobrok gyakran hibrid lények voltak, oroszlánszerű pofával és sörénnyel, hegyes fülekkel, szarvakkal és szárnyakkal. A szemrevételezés kimutatta, hogy a velencei szobor eredetileg szarvakkal rendelkezett, így inkább a "zhéjmán oroszlánhoz" hasonlított, amely a sírokat védte a gonosz szellemektől. Úgy tűnik, hogy az oroszlán fülplasztikán is áteshetett, mivel a sírszobrok fülei általában hegyesebbek és a fej tetején helyezkednek el, míg a velencei szoboré lekerekítettek és a fej két oldalán kaptak helyet. Ezek a részletek már a korábbi kutatóknak is szemet szúrtak, akik azt feltételezték, hogy a szobrot eredetileg egy kilíkiai istenszobor kiegészítéseként emelték, a szarvakat pedig akkor távolították el róla, amikor a régióban elkezdett terjedni a kereszténység.
Bár nem bizonyított, a tudósok szerint a szobor a Poló család révén kerülhetett Európába. Niccolò és Maffeo Polo, Marco Polo apja és nagybátyja, a 13. században a mongol udvarban, a mai Pekingben (Khanbaliq) jártak. Elképzelhető, hogy itt találkoztak a szoborral, és magukkal hozták azt Velencébe. A kutatók azt feltételezik, hogy a szobor a Selyemúton érkezhetett Indián, Afganisztán és Iránon keresztül még valamikor Marco Polo utazásai előtt, ugyanis mire az utazó visszatért Kínából, már a Szent Márk téren állt.
A szárnyas oroszlán a Velencei Köztársaság hatalmának mindenütt jelenlévő szimbóluma lett. A szobor pontos története azonban továbbra is tele van bizonytalansággal. Nem tudni pontosan, mikor érkezett Velencébe, ki dolgozta át, vagy mikor emelték a Szent Márk téren látható oszlopra. Valószínűleg valamikor 1296 körül helyezték el a Szent Márk téren, de hogy honnan érkezett oda, arról megoszlottak a vélemények. Az idők során többször is átszabták, hol a korszellemnek megfelelően, hol pedig azért, mert miután Napóleon elszállíttatta, a szobor megsérült. Az oroszlán 1980-as restaurációja után az akkori kutatók arra jutottak, hogy egy része nagyjából 2300 éves lehetett, és Anatóliában készült, ezt egészítették ki később különböző részletekkel. A friss kutatás azonban cáfolja ezt az elméletet.
A szobor átalakításának célja az volt, hogy jobban hasonlítson a Velencei Köztársaság jelképére, Szent Márk oroszlánjára. A 13. században lett a város jelképe, amely vízen nyugodott, mancsai alatt Szent Márk, a város védőszentjének evangéliumával. Ez a köztársaság zászlaján is megjelent, és Velence tengerek feletti uralmát szimbolizálta.
A kutatók szerint a szobor legalább részben Kínában készült, és talán a Selyemúton keresztül, Marco Polo apja, illetve nagybátyja közreműködésével került Itáliába. A tanulmány valószínűsíti, hogy a művet átalakították, hogy jobban hasonlítson a Velencei Köztársaság jelképére, Szent Márk oroszlánjára. A szobor majdnem három tonnát nyom, de a feljegyzésekben nincs nyoma, hogy mikor került Velencébe. A kutatók azt feltételezik, hogy darabokban szállították a városba, ahol aztán elég sokat toldozták-foldozták is: a vizsgálatok szerint a napóleoni kitérőig öt-hat alkalommal javították, utána meg végképp, a francia rakodómunkások ugyanis elejtették, ekkor a szobor ripityára tört.
| Helyszín | Anyag | Kora (becsült) | Eredet (feltételezett) |
|---|---|---|---|
| Velence, Szent Márk tér | Bronz | kb. 1000 év | Kína (Jangce folyó medencéje) |
| Szeged, Vármúzeum bejárata | Homokkő (eredeti), Új szobrok (anyag nem pontosítva) | 1981 (csere) | Ismeretlen |
A kutatók megjegyezték, hogy ezek csak feltételezések a történelmi és archeometallurgiai adatok alapján, és további vizsgálatokra van szükség. Ugyanakkor a felfedezés rávilágít arra, hogy Velence, a középkori regionális nagyhatalom mennyire összefonódott távoli civilizációkkal.
A velencei hagyomány ikonikus alakja, a szárnyas oroszlán méltóságteljes pózban jelenik meg, klasszikus szimbolikával. A bölcsesség, erő és védelem időtlen jelképe, amely egyaránt utal a város történelmére és a keresztény hagyományokra. A szobor anyaga hidegöntésű bronz, amelyet kiváló minőségű bronzpor és designer műgyanta kombinációjával készítenek. Ez az innovatív keverék sima, elegáns felületet eredményez, amely megragadja a hagyományos bronz időtlen szépségét. Az öntés után minden szobor egy részletes patinázási eljáráson megy keresztül, amely során tapasztalt mesterek különféle festékeket és oxidációs hatásokat alkalmaznak. Ez a kézzel végzett patinázási technika kiemeli minden darab mélységét és karakterét, gazdag, antik megjelenést kölcsönözve neki, amely egyedi és lenyűgöző.