Anyatejellátás és tápszertámogatás: Amit tudni érdemes

A csecsemő legfontosabb tápláléka az anyatej, hiszen tartalmazza mindazt a tápanyagot, amire a kisbabáknak a megfelelő fejlődésükhöz leginkább szükségük van. A csecsemők egészséges fejlődése kiemelkedő társadalmi és egészségpolitikai érdek, illetve önmagában prevenciós célokat is szolgál, ezért rendkívül fontos, hogy minden csecsemő hozzájuthasson a számára leginkább megfelelő természetes táplálékhoz, az anyatejhez.

Különböző okoknál fogva sajnos előfordul, hogy az anyuka saját maga, szoptatással nem tudja a szükséges anyatej mennyiséget biztosítani a kisbabája számára. Annak érdekében, hogy minden csecsemő hozzájuthasson a számára leginkább megfelelő természetes táplálékhoz, az egészségbiztosítás meghatározott feltételek mellett, a szülészeti ellátás keretében támogatást nyújt az anyatej árához.

A kisbabák speciális táplálkozási igényei kielégítésére, az anyatej ellátáson túl, lehetőség van egészségbiztosítási támogatással tápszert is vásárolni.

Miért jó a szoptatás?

A szakértők nemzetközileg egyetértenek abban, hogy a baba egészséges fejlődéséhez az anyatejjel való táplálkozás járul hozzá a leginkább. Élő immunanyagot tartalmaz, amely segíti a csecsemő védekezőrendszerét, illetve tartalmaz minden szükséges tápanyagot, amire egy babának szüksége van.

A WHO javaslata alapján a csecsemőt legalább 6 hónapos koráig érdemes szoptatni. Ekkor a kicsinek még nincs szüksége másmilyen táplálékra. Az első napokban sűrű, aranysárgás színű előtej (kolosztrum) termelődik, ami koncentráltan tartalmaz fehérjéket, immunsejteket és ásványi anyagokat, amelyek erősítik az újszülött immunvédelmét. Fontos, hogy az újszülött a lehető leghamarabb hozzájusson ehhez a tápanyagban gazdag, immunerősítő anyatejhez.

Az anyatej jótékony hatásai a következők:

• A csecsemő fejlődéséhez és életszakaszaihoz legjobban illeszkedő tápanyagbevitelt biztosítja, és könnyen emészthető a csecsemő számára.
• Védelmet biztosít számos kórokozóval szemben (anyai ellenanyagokat, antimikrobiális fehérjéket és immunsejteket tartalmaz).
• A legkönnyebb és leghigiénikusabb táplálási mód.
• Változatos íze van, ami az anya táplálkozásától függ.
• Hosszú távon bizonyítottan segít megelőzni számos betegséget (pl. allergia, cukorbetegség, gyomor- és bélproblémák, elhízás, ekcéma).
• A szoptatás az anya esetében csökkentheti az emlőrák és a petefészekrák, illetve a csontritkulás miatti törések kockázatát idősebb korban.

A tejtermelés mechanizmusa

Szülés után, ahogy a placenta eltávozik, a tejtermelés felszabadul a lepényi hormonok gátlása alól. 36-72 óra múlva bekövetkezik a tejbelövellés akkor is, ha a kisbaba nem kerül mellre. Az ún. prolaktin-receptor elmélet szerint azonban már ebben a korai szakaszban fontos a gyakori, igény szerinti szoptatás, mert a mellben ennek hatására tud megnövekedni a prolaktin-receptorok száma. Azaz minél gyakrabban kerül mellre a kisbaba a korai időszakban, annál érzékenyebben fog tudni reagálni a mell a keringő prolaktin mennyiségére, hiszen annál több receptor áll a rendelkezésre, hogy felvegye a prolaktint. Vagyis a tejtermelő képesség nem pusztán a keringő prolaktin mennyiségén múlik, hanem azon is, hogy a mell mennyire tud reagálni az elérhető prolaktinra.

A tejtermelésért felelős hormon, a prolaktin-szintje már a várandósság alatt megemelkedik. Amikor a kisbaba szopni kezd, prolaktin szabadul föl magának a szopásnak a hatására. Ilyenkor a kiindulási prolaktin-szint akár a kétszeresére is nőhet, majd a szopás után lassan visszatér az eredeti szintre. A tejtermelés szempontjából ezek a kiugrások bírnak döntő hatással, nem az alapszint. Ha a kisbaba megfelelő gyakorisággal kerül mellre, akkor a prolaktinnak nincs ideje teljesen visszacsökkenni az alapszintre két szoptatás között.

Ha a kisbaba nem kerül mellre megfelelő gyakorisággal, az anya melle kellemetlenül túltelítődhet, feszülhet két szoptatás között. Sok édesanya a mellfeszülésnek ezt az érzését azonosítja azzal, hogy elegendő teje van. Valójában ilyenkor a feszülés, telítődés hatására egyrészt a tejtermelő sejtek nem képesek fölvenni a keringő prolaktint, másrészt egy olyan fehérjeszerű anyag (feedback inhibitor of lactation, FIL) kezd felszaporodni a tejben, ami gátolja a tejtermelést. Mindezekből következik, hogy az igény szerinti kontra időre szoptatás nem egyszerűen egy választás két különböző megközelítési mód között. A szoptatások korlátozása akár számban, akár időben gátolhatja a tejtermelés mechanizmusainak működését. Ha a kisbaba igény szerint szophat, megfelelő mennyiségű visszajelzést tud adni a mellnek az igényelt tej mennyiségét illetően. Ha csak bizonyos időközönként kerül mellre, akkor nem biztos, hogy a tejtermelés követni tudja az igényeit.

Az igény szerinti szoptatás

Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné.

Az igény szerinti szoptatás mellett megkerülhetetlen másik fogalom a kizárólagos szoptatásé. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, más szopni valót a mellen kívül, nem adnak neki vizet, teát. Az első hat hónapban az igény szerinti és a kizárólagos szoptatás többnyire, de nem feltétlenül, együtt jár. Elképzelhető ugyanis, hogy a kisbaba valamiféle rendszerben, időre szopik, bár nem kap mellette cumit, cumisüveget, vizet, teát, vagyis a kizárólagosság érvényesül, de az igény szerintiség nem. Az is előfordulhat, hogy egy édesanya nem képes kizárólagosan szoptatni gyermekét, valamilyen anatómiai vagy hormonális okból nem tud elegendő tejet termelni. De a pótlás módját úgy választja meg, hogy szonda vagy SNS (Szoptanít) segítségével a mellen pótol, és a babája minden jelzésére reagál, mellre teszi a csemetét.

Az igény szerinti szoptatás ellentéte, amikor a kisbaba szopását különböző meghatározók szerint korlátozzák. Például csak bizonyos időközönként (akár két-, három-vagy négyóránként) kerülhet mellre, vagy arra instruálják az anyát, hogy egy bizonyos idő után (pl. 15 vagy 20 perc) vegye le a mellről az újszülöttet akkor is, ha ő még tovább szopna, vagy egy szoptatást szigorúan egy mellre korlátozzon. Mivel a kisbaba élettani szükségletei ennél többnyire gyakoribb és/vagy hosszabb szoptatásokat feltételeznek, a csecsemő két szoptatás között nyűgös, elégedetlen lehet, ami egyéb beavatkozásokat igényel, például cumihasználatot, víz vagy tea adását. Ezzel a kizárólagosság is sérül, és az elégtelen tejtermelés mellett további szoptatási problémák is felmerülhetnek.

Nagyon gyakori, hogy a szoptatás rengeteg funkciója közül csak a táplálást, az éhség csillapítását emelik ki. Ebben az értelemben az igény szerinti szoptatást úgy tekintik, mint hogy a csecsemő mindig mellre kerül, amikor éhes. Vagyis az édesanyának mérlegelnie kellene, hogy mi miatt jelezhet a kisbaba, és csak az éhség az, ami indokolja a mellre tételt. Természetesen a gyakorlatban valójában nagyon nehéz lenne elválasztani egymástól a csecsemő éhség miatti jelzéseit azoktól a jelzésektől, amikor a szopásigénye más okból merül föl, és erre a különbségtételre nincs is igazán szükség. Ahogy a későbbiekben látni fogjuk, a szopás rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására, és a mellre tétel valójában inkább az első választandó megoldás a felmerülő szükségletekre.

Amikor az édesanya azon igyekszik, hogy csak akkor tegye mellre kisbabáját, amikor tényleg éhes, a kisbaba sokszor hasfájósnak minősül. Hiszen sokszor nyűgösködik, amikor nem kerül mellre, és ilyenkor úgy tűnik, semmi nem segít rajta (mert a mellre tétellel nem próbálkoznak). Sajnos az az általánosan elterjedt tévhit, hogy „az igazi anya” már nagyon korai életkortól értelmezni tudja a kisbabája sírását, és meg tudja állapítani, hogy mikor éhes a gyermeke. Sok anyukának okoz állandó fejtörést és lelkiismeret-furdalást, hogy nem képes különbséget tenni a sírások között.

Megkülönböztetünk ún. korai és késői éhségjeleket. Újszülött-korban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása. Ilyenkor már érdemes reagálni a kisbaba jelzéseire és mellre tenni őt. Az is előfordulhat, hogy ha nem érkezik válasz, akkor a kisbaba egyre felfokozottabb állapotba kerül, egyre nyugtalanabbá válik, végül már sírással jelzi a szükségletét. Vannak olyan kisbabák, akik ilyenkor már nehezen nyugtathatók meg, először le kell őket csillapítani ahhoz, hogy egyáltalán mellre lehessen tenni. Ráadásul a kisbaba a sírással sok energiát is veszthet, így nem biztos, hogy kellő hatékonysággal tud szopni. Ha a kisbaba sokat lehet testközelben, sokkal hatékonyabban tudja jelezni a szükségleteit.

Szoptatási tippek és tanácsok

Fontos, hogy a szülés előtt tájékozódjunk arról, hogy a szoptatás nem egyszerű feladat, és többnyire nem is sikerül minden első próbálkozásra. Viszont az ritka, hogy valaki egyáltalán ne legyen képes a szoptatásra - a siker sokszor csak apróságokon múlik.

Körülbelül napi 8 alkalom aktív szoptatás, ami legalább 20 percig tart, megfelelő a kicsi táplálásához. Az aktív szopizás jeleire azért kell figyelni, mert ebből tudunk következtetni arra, hogy a kicsi megfelelően táplálkozik-e. A jelek: lassú, intenzív mozgás, ellazult testtartás, ha végzett, elengedi a mellet, és elalszik. Ha azonban az újszülött rendszeresen alszik el a szopizás korai fázisában, ezáltal nem jutva elég tápanyaghoz, javasolt ébresztési technikát alkalmazni, azzal ösztönözve a kicsit az evésre.

Érdemes többféle szoptatási testhelyzetet is kipróbálni, hogy a kismama megtalálja a számára és a kicsi részére legkényelmesebbet. Néhány a legismertebbek közül: bölcsőtartás, keresztezett bölcsőtartás, oldalt és hason fekvő szoptatás. A szoptatást elősegítheti továbbá egy szoptatós párna is, ami mind az anyukának, mind a kicsinek könnyebbséget jelenthet.

A szoptatás nem fájdalmas! Amennyiben az anya melle mégis fáj az első pár alkalom után is, utána kell járni a problémának, mert lehet, hogy komolyabb probléma húzódik a háttérben. Elképzelhető, hogy a megfelelő technikát nem sikerült még elsajátítani, és ez okoz fájdalmat.

Viszont a mellbimbó kisebesedhet a szoptatás következtében. Ezt fontos kezelni, és erre célra számos kenőcs és krém érhető el a piacon. Emellett vannak bimbóvédők is, ezek is segíthetnek a problémán. Amennyiben ezt a megoldást választjuk, lehetőleg pillangó alakút keressünk, hogy a kicsi orra érintkezzen az anya bőrével, és érezze az illatát.

Nem mindegy, hogy a szoptató anyuka mit fogyaszt. A táplálkozásnál oda kell figyelni arra, hogy olyat ne fogyasszon, amitől a kicsi közérzete rossz lehet. Például a káposzta puffasztja a kicsit is. Továbbá a rendszeres és megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére is figyelni kell. Lehetőleg csak vizet fogyasszon, de a koffeines, cukros üdítők mindenképpen kerülendők.

A táplálkozásban megfigyelhetőek lesznek növekedési ugrások. Érdemes rá felkészülni, hogy a kisbaba táplálkozásában lesznek olyan hullámok, amikor hirtelen nagyobb lesz az étvágya. Az ún. növekedési ugrás kifejezés olyan intenzív növekedési szakaszokat takar a kisbaba fejlődése során, amikor a csecsemő átmenetileg több tejet igényel. Ha igény szerint szophat, akkor ezekben a napokban különösen gyakran kéredzkedik mellre, így tudja föltornászni a tejmennyiséget a megfelelő szintre. Növekedési ugrások jellemzően három- és hathetes, illetve három és hat hónapos korban szoktak előfordulni.

Ki kaphat anyatejet társadalombiztosítási (tb) támogatással?

Az anyatej ellátás az egészségbiztosítás természetbeni ellátása, a csecsemőnek járó egészségügyi szolgáltatás. A baba a fekvőbeteg gyógyintézeti kezelése alatt, illetve a járóbetegként ellátott csecsemő is jogosult a társadalombiztosítási támogatással nyújtott anyatejre, a következőkben részletezett feltételek teljesülése esetén.

Az egészségbiztosítás keretében akkor jogosult a csecsemő az anyatej ellátásra, ha az anya saját tejével nem tudja táplálni és a baba koraszülött, vagy kis súlyú - 2500 g testsúly alatti - újszülött.

Az érett újszülött és a csecsemő akkor jogosult a támogatott anyatej ellátásra, ha súlyos táplálkozási allergiában, felszívódási zavarban, vagy hasműtéttel járó fejlődési rendellenességben szenved és az anya nem tudja őt saját tejével táplálni.

Az a csecsemő is jogosult a támogatott anyatej ellátásra, akinek az anyja:

• fizikailag alkalmatlan az anyatejjel való táplálásra,
• olyan fertőző betegségben vagy mérgezésben szenved, amely a csecsemő egészségét veszélyezteti,
• olyan gyógyszert szed, amely szedése a szoptatás időszakában ellenjavallt,
• súlyos, gyakori tudatvesztéssel járó állapotban van,
• pszichés állapota a szoptatást lehetetlenné teszi,
• a szoptatás időszakában meghalt, vagy a gyermeket elhagyta.

Fenti esetekben a csecsemő 8 hónapos koráig a súlyától függetlenül a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátása során, továbbá járóbeteg-szakellátása során a gyermekgyógyász szakorvos, illetve a házi(gyermek)orvos rendelése alapján jogosult a térítésmentes anyatejellátásra.

Hogyan vehető igénybe az anyatejhez járó tb támogatás?

Az anyatej társadalombiztosítási támogatással akkor vehető igénybe, ha azt a rendelésre jogosult orvos vényen rendeli a csecsemő részére. A vényen a rendelés jogcíméhez az „Eü kiemelt” jogcímet kell megjelölni. Egy vényen egyszerre a csecsemő táplálásához a vény kiállítása szerinti hónapra elegendő anyatejet lehet rendelni.

Anyatej rendelésére az egészségbiztosítóval gyógyszerrendelésre jogosító szerződést kötött, a csecsemőt kezelő háziorvos, házi gyermekorvos jogosult. A járóbeteg-ellátás során rendelt anyatejet az anyatejgyűjtő állomásokon, illetve az anyatejet adományozó személytől közvetlenül is igénybe lehet venni. Az anyatejet adományozó személynek igazolnia kell a közegészségügyi feltételeknek való megfelelését. Ezt az igazolást az anyatejet adományozó anyuka háziorvosa, a gyermekorvos vagy a körzeti védőnő állítja ki. Az anyatejet adományozó nők életkoruktól függetlenül, térítésmentesen vehetik igénybe az anyatej adományozás feltételeként, járványügyi érdekből kötelezően végzendő szűrővizsgálatokat.

A támogatással igénybe vett, illetve leadott anyatej mennyiségét az ún. átadás-átvételi nyilatkozat igazolja, amelyet az anyatejet adó és az átvevő személy is aláír. Aki az anyatejet nem közvetlenül az anyatejet adományozó személytől, hanem az anyatejgyűjtő állomáson veszi át, akkor az anyatejet átvevő személynek egy átvételi nyilatkozat elnevezésű nyomtatványon aláírásával kell igazolnia az átvett anyatej mennyiségét. Mindkét nyilatkozatra a társadalombiztosítási támogatás elszámolásához van szükség.

Hogy történik az anyatejhez nyújtott társadalombiztosítási támogatás elszámolása?

Az anyatej társadalombiztosítási támogatás alapját képező literenkénti ára 2.700,- Ft. A járóbeteg-ellátás keretében társadalombiztosítási támogatással rendelt anyatej támogatásának elszámolására az anyatejgyűjtő állomások, valamint a háziorvos, a házi gyermekorvos vagy a körzeti védőnő igazolása alapján az anyatejet adományozó személyek közvetlenül jogosultak.

Az elszámolási időszak a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig tart. Az elszámolásra jogosultaknak (anyatejgyűjtő állomások, valamint anyatejet adományozó személyek) a NEAK honlapján megtalálható elszámolást a tárgyhónapot követő 8 napon belül kell benyújtani a megyeszékhelyen működő járási hivatalnál, illetve Pest megye és a főváros esetén Budapest Főváros Kormányhivatala XIII. Kerületi Hivatalához - 2020. március 1-jétől pedig az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatalhoz - nyújtható be.

Az elszámoláshoz az alábbi dokumentumok csatolása szükséges:

1. Anyatejgyűjtő állomások esetében:
   • tárgyhónapban átvett vények;
   • a vény alapján tárgyhónapban átadott anyatej mennyiségét tartalmazó, az anyatejet átvevő aláírásával hitelesített átvételi nyilatkozat.
2. Anyatejet adományozó személyek esetében:
   • tárgyhónapban átvett vények;
   • a vény alapján tárgyhónapban átadott anyatej mennyiségét tartalmazó, az anyatejet átadó és átvevő aláírásával hitelesített átvételi nyilatkozat (a nyilatkozaton az illetékes háziorvos, a házi gyermekorvos vagy a védőnő igazolja, hogy az anyatej adományozója a rávonatkozó közegészségügyi feltételeknek való megfelelését hitelt érdemlően igazolta).

A térítési díjak számításához kapcsolódó szakmai szabályok és kérdések feldolgozására is kiemelt figyelmet fordítottak az elmúlt időszakban, különös tekintettel az évente esedékes térítési díj felülvizsgálatára.

Hogyan vehető igénybe a tápszerhez járó tb támogatás?

A babák részére a társadalombiztosítási támogatással felírható tápszer ún. különleges táplálkozási célú élelmiszernek minősül. Egészséges csecsemők esetében az anyatej helyettesítésére, illetve az anyatej mellett, annak kiegészítésére szolgál, nem egészséges csecsemők esetében pedig speciális - gyógyászati célra szánt - tápszer alkalmazható.

Az anyatej-helyettesítő tápszer: olyan különleges táplálkozási célú élelmiszer, amely önmagában kielégíti a csecsemők tápanyagszükségletét a születést követő első hónapokban, a megfelelő kiegészítő táplálás bevezetéséig.

Az anyatej-kiegészítő tápszer: olyan különleges táplálkozási célú élelmiszer, amely csecsemők táplálására szolgál a megfelelő kiegészítő táplálás bevezetésekor, és amely a fő folyadékelemet alkotja ezen csecsemők fokozatosan változatosabbá váló étrendjében.

A speciális tápszer vagy élelmiszer: a csecsemők és kisgyermekek számára készült, a speciális gyógyászati célra szánt, valamint testtömeg-szabályozás céljára szolgáló teljes napi étrendet helyettesítő élelmiszer, amely megfelel az Európai Unió vonatkozó irányelveinek. A speciális tápszereknek vagy élelmiszereknek három fajtáját különböztetjük meg:

1. állandó tápanyagtartalmú, a tápanyagtartalom szempontjából teljes értékű élelmiszerek, amelyek a gyártó utasítása szerint használva azok számára, akiknek szánják, egyedüli tápanyagforrást is képezhetnek;
2. tápanyagtartalom szempontjából teljes értékű élelmiszerek, meghatározott betegséghez, rendellenességhez vagy egészségügyi állapothoz igazított tápanyag-összetétellel, amelyek a gyártó utasítása szerint használva a rászoruló személyek egyedüli tápanyagforrását képezhetik;
3. állandó tápanyagtartalmú, a betegséghez, rendellenességhez vagy egészségi állapothoz igazított tápanyag-összetételű, tápanyagtartalom szempontjából nem teljes értékű élelmiszerek, amelyek nem szolgálhatnak a táplálásra szoruló személy kizárólagos tápanyagforrásául.

Vannak olyan körülmények (pl. az anya fertőzéses megbetegedése, az anyának nincs elég teje, sikertelen szoptatás stb.), amelyek miatt szükséges bevezetni a tápszeres táplálást a csecsemő életébe. Az anyatej-helyettesítő és az anyatej-kiegészítő tápszerek készítésekor a gyártók az anyatej összetételéhez hasonlító tápszerek létrehozására törekednek.

Speciális igény esetén (pl. tejfehérje-allergia) lehetőség nyílik a csecsemőt hidrolizált fehérje- vagy szójaalapú, telítetlen zsírsavakkal kiegészített vagy akár hipoallergén tápszerekkel etetni. Antireflux (AR) tápszerek is forgalomban vannak, amelyek segítenek megelőzni, hogy a gyermek visszabukja az elfogyasztott tápszert/tejet, ezt gyermekorvos írhatja fel vényre. Elérhetők speciális vényköteles terápiás tápszerek is, amelyekkel a tejfehérje-allergia, az emésztési és felszívódási zavarok, a laktózintolerancia, galaktozémia tünetei, valamint a visszatérő hasfájás, szorulás enyhíthető. A koraszülöttek számára is elérhetők speciális tápszerek, melyek az ő igényeik szerint vannak kifejlesztve.

Az anyatej-helyettesítő (1-es jelzésű) tápszerek vénykötelesek, míg az anyatej-kiegészítő (2-es jelzésű) tápszerek akár drogériákban is beszerezhetők.

A tápszer árához nyújtott támogatásra akkor jogosult a csecsemő, ha - a társadalombiztosítási támogatással rendelésre jogosult - orvos a szakmai szabályok szerint vényen rendeli (felírja) a tápszert. Nem minden tápszer árához jár támogatás, hanem - a gyógyszerek támogatásához hasonlóan - csak azokhoz, amelyeket a NEAK a társadalombiztosítási támogatásba befogadott. Az egyébként támogatással nem rendelhető, de különleges táplálkozási igényt kielégítőnek minősülő tápszer árához az egészségbiztosító méltányosságból támogatást nyújthat, melynek módjáról a gyógyszerek egyedi támogatásáról szóló tájékoztatóban található bővebb felvilágosítás. A megfelelő tápszer kiválasztásához érdemes gyermekorvos vagy védőnő tanácsát kérni!

Mikor kérjen segítséget?

Beszéljen a védőnővel, illetve házi gyermekorvosával, ha aggodalmak gyötrik a szoptatás miatt, vagy ha úgy érzi, hogy gyermeke nem kap elég anyatejet.

Feltétlenül forduljon orvoshoz, ha étkezés után gyermekénél nagy mennyiségű hányás vagy kifejezett puffadás jelentkezik, illetve ha a korának megfelelő mennyiségű táplálék bevétele mellett testsúlycsökkenést vagy fejlődésben való visszamaradást tapasztal. Mielőbb keresse fel gyermekorvosát, ha a csecsemő széklete nyálkás vagy véres!

Vannak olyan esetek is, amikor az anyatej termelése a szokottnál eltérőbb - túl sok, vagy érzékelhetően túl kevés tej termelődik, és a fenti technikák nem válnak be. Ha nem tudja 24 óra alatt legalább hatszor megszoptatni a babát, mert annyira aluszékony, vagy ha a súlyvesztés napról napra folytatódik, vagy a súlya a 4. nap után sem kezd gyarapodni, orvoshoz kell fordulni.

Hozzátáplálás

Az esetek többségében a csecsemő tápanyagigénye 4-6 hónapos koráig 100%-ban kielégíthető az anyatejes táplálással, szoptatással. A hozzátáplálást a gyermek féléves kora után szükséges elkezdeni, ami az anyatej mellé történő egyéb ételek adását jelenti, ugyanis ekkorra az anyatej összetétele megváltozik, és már nem biztosít elegendő energiabevitelt a csecsemő számára.

A hozzátáplálást célszerű úgy megtervezni, hogy havonta 1 szoptatást váltson ki az újonnan behozott élelmiszer. Ezt a beosztást követve a gyermek nagyjából egyéves korára akár teljesen elhagyható az anyatejes táplálás. Az új ételek bevezetése mindig egyesével történjen, így egy-egy újfajta étel esetén könnyebben fény derülhet az allergiára vagy más emésztőrendszeri betegségre, enzimhiányra.

A hozzátáplálás során először idénygyümölcsöket (pl. alma) és zöldségeket (pl. burgonya, sárgarépa, sütőtök) javasolt kipróbálni, majd - még az anyatejes táplálás mellett - érdemes bevezetni 7 hónapos kor körül a gabonaféléket, aztán a húsokat. A tojássárgáját 8 hónapos kortól, a tojásfehérjét, a mézet és a tejet csak 1 éves kor után érdemes beiktatni a gyermek étrendjébe. A sót és a cukrot felejtsük el hozzátáplálás során. Érdemes rákeresni a hozzátáplálási táblázatokra, amelyekben pontosan részletezve vannak, hogy mikortól milyen ételek adhatók a babának. A hozzátáplálást pürésítve kezdjük, és fokozatosan haladjunk a darabosabb ételekig, majd a falatokig.

Mivel 6 hónapos korukra a babák vastartaléka nagymértékben lecsökken, fontos vasban gazdag ételekkel a vas pótlása. Kerüljön sok borsó, bab, csicseriborsó, lencse, spenót, sóska; vörös hús, sertés-, bárány- és marhahús, valamint máj a tányérra. A vas felszívódását segítik a magas C-vitamin-tartalmú ételek.

A hozzátáplálás új, korszerű irányzata a BLW (Baby-Led Weaning), vagyis az igény szerinti hozzátáplálás.

Jogszabályok

• 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól 5/B. § aa), d) pontjai, 6. § (2) bekezdése, 15. § (1) bekezdése, 21. § (1) bekezdése, 26. § (1) c) pontja
• A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 5. § (3)-(4) bekezdései, valamint a 7/D. §
• 47/1997. (XII. 17.) NM rendelet a kötelező egészségbiztosítás keretében járó anyatejellátás feltételeiről
• 8/2002. (X. 4.) ESzCsM rendelet az anyatej társadalombiztosítási támogatás alapját képező áráról, valamint a támogatás elszámolásának módjáról
• 386/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet az egészségbiztosítási szervekről 1. § c) 7. § (5) e)
• Az Európai Parlament és a Tanács 609/2013/EU rendelete a csecsemők és kisgyerekek számára készült, a speciális gyógyászati célra szánt, valamint a testtömeg szabályozás céljára szolgáló, teljes napi étrendet helyettesítő élelmiszerekről
• 20/2008. (V. 14.) EüM rendelet az anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerről
• 24/2003. (V. 9.) ESzCsM rendelet a speciális gyógyászati célra szánt tápszerekről
• 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet a törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról 2. számú melléklet EÜ100 21/a pontja
• 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet a térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjáról 2. § (10) bekezdése
• 134/1999. (VIII. 31.) Korm. rendelet a járóbeteg-ellátás keretében rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdőellátások árához nyújtott támogatások elszámolásáról és folyósításáról
• 1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről, érintett szakasz: 14/A.

tags: #szoptatasi #teritesi #dij