A szoptatás utáni időszakban a nők gyakran tapasztalnak mellfájdalmat, valamint a mellek méretében és formájában bekövetkező változásokat. Ezek a jelenségek sok kérdést és aggodalmat vethetnek fel, ezért fontos tisztában lenni a lehetséges okokkal és a teendőkkel.
A mell változásai szoptatás után
Terhességem alatt a korábbinál nagyobbak lettek a melleim, főleg a bal oldali. A szoptatás időszakában a bal mellemben nagyságrendekkel több tej termelődött, mint a másikban. Már a szoptatás alatt észrevettem, hogy a bal mellem megnyúlt és szerkezete lazább lett. Ez a szoptatás befejeztével is ugyanígy maradt. A bal mellem nagyon lóg, és a teljes szerkezete megváltozott, míg a jobb mellem egészen megtartotta a szülés előtti formáját. Így a két mellem egymás mellett elég rémisztő látványt nyújt.
A mell méretét az határozza meg, hogy mennyi zsírszövetet tartalmaz. A tejtermelés hatására tömöttebb szövet keletkezik, a szoptatás után pedig a zsírszövet és a kötőszövet aránya eltolódhat. Lehet, hogy a mell szoptatás előtti mérete vagy alakja már nem tér vissza - van, akinek nagyobb lesz a melle, mint korábban, míg másoké összemegy. De az, hogy valakinek lógó vagy teltebb melle van, legalább annyira függ öröklött tényezőktől, a terhesség alatti hízástól és súlygyarapodástól, mint a szoptatástól. A mell tejtermelő struktúrái elvileg a terhesség előtti méretükre zsugorodnak, amikor már nincs rájuk szükség. Ám a szoptatás során a tej áramlása valamelyest megnyújthatja a bőrt és a többi szövetet, és emiatt a mell megereszkedhet, üresnek, kilapultnak tűnhet.
Egy 2007-es vizsgálatban azonban kimutatták, hogy a lógó mell kialakulásában nem a szoptatás a legfőbb bűnös: fontosabb tényező a testtömeg-index, a terhességek száma, a terhesség előtti mellméret, az életkor és a korábbi dohányzás.
Sok nőnek már a terhesség előtt is felemás mellei vannak, és az is előfordul, hogy az egyik mell visszanyeri a terhesség előtti méretét a szoptatás után, míg a másik nagyobb marad, lejjebb ereszkedik, vagy laposabb lesz, mint a másik. Vannak nők, akiknek akár egy egész kosárméretnyi különbség lesz a két melle között a szoptatás után. Ennek egyik oka, hogy a mellek a szoptatás során részben egymástól függetlenül működnek, ezért a változások nem feltétlenül egyformán érintik őket. A szoptatás alatt, tejcsatorna-elzáródás miatt kialakuló mellgyulladás például, amely viszonylag gyakori jelenség, nyomot hagyhat az érintett mell formáján.
A mellfájdalom okai
A mellfájdalom (orvosi kifejezéssel mastodynia, mammalgia vagy mastalgia) enyhétől a bénító mértékűig terjedhet. Leggyakrabban az érintési érzékenység jellemző, de égő, sőt, cselekvőképtelenséget korlátozó fájdalom is előfordul.
Két altípust különböztetünk meg: ciklikus, amennyiben a menstruáció alatt a fájdalom intenzitása változik, és nem ciklikus, ha a fájdalom mértéke alapvetően nem változik a havi vérzés során. Ez utóbbi típus ritkább.
Definíció szerint a szoptatás, illetve a csecsemő elválasztása során tapasztalt fájdalom és feszülés nem tartozik ide, mivel azt többnyire az emlők vérbősége vagy mastitis (emlőgyulladás) okozza.
Ciklikusan jelentkező fájdalom esetén:
- A menstruációs ciklushoz köthető emlőfájdalom, mely a ciklust megelőzően kezdődik, az első napokban a legerősebb, majd enyhül.
- Fibrocisztás elváltozások / diffúz cisztás mastopathia: a nők ~30-60%-át érinti. Nem daganatos csomók, ciszták jelenléte és a menstruáció során változó hormonszintek miatt a ciklus alatt eltérő mértékű fájdalom/diszkomfort, esetleg viszketés jellemzi.
Nem ciklikusan jelentkező fájdalom esetén:
- Idetartozik a pubertáskorban, a terhesség során illetve menopauzában jelentkező emlő fájdalom.
- Számos olyan oka is lehet, melyek nem az emlőszövetben gyökereznek: alkoholizmus, refluxbetegség, mell felszínére terjedő övsömör, szívbetegség, a mellhártya gyulladása, sőt, néhány gyógyszer mellékhatása is.
- Tejcsatorna tágulat (ductalis ectasia): az emlőbimbó alatt a tejcsatornák kiszélesednek, kiszélesednek és elzáródnak.
Ha teherbe esel, a mellfájdalom a fokozott hormontermelés miatt akár az egész első trimeszterben kitarthat. Sok nő számára a mellfájdalom az egyik első jele a terhességnek.
Megfelelő tartás hiányában a melleket a mellkasfallal összekötő ínszalagok a nap végére megnyúlhatnak és fájdalmassá válhatnak. Ez sajgó, fájó melleket eredményez, ami különösen észrevehető lehet testmozgás közben. Mindenképpen ügyelj arra, hogy mindig megfelelő méretű, helyes tartást biztosító melltartót válassz!
Előfordulhat, hogy amit mellfájdalomnak érzel, az valójában a mellkasfalban jelentkező fájdalom. Ez az izomból, szövetből és csontból álló terület veszi körül és védelmezi a szívedet. A mellkasfali fájdalom gyakori okai: izomhúzódás, gyulladás a bordák körül, mellkasfali trauma, csonttörés.
Bizonyos gyógyszerek mellékhatásként mellfájdalmat is okozhatnak. Konzultálj a kezelőorvosoddal arról, hogy az általad szedett gyógyszerek esetében előfordulhat-e ez!
Ha egy érzékeny csomót észlelsz a melledben, lehet, hogy emlőcisztád van. Az ilyen, folyadékkal teli csomók nem veszélyesek, gyakran kezelésre sem szorulnak és maguktól eltűnnek. Ugyanakkor fontos, hogy ha csomót találsz, azt minden esetben orvossal is megvizsgáltasd.
Habár ritka, hogy a mellrák fájdalmat okozna, de nem elképzelhetetlen. A gyulladásos mellrák gyakran jár fájdalommal, ez az altípus ugyanakkor az összes mellráknak csak 1-5%-át teszi ki.
A mellgyulladás és tejcsatorna elzáródás
Az emlőgyulladás (vagy más néven: mastitis) az emlő szöveteiben hirtelen kialakuló és gyors lefolyású gyulladásos megbetegedés. A betegség elsősorban kismamáknál gyakori a szoptatás során, jellemzően a szülést követő 6 hónapban, de előfordul nem szoptató nőknél, illetve férfiak körében is.
A mellgyulladás jellemzően csak az egyik mellet érinti. Súlyosabb esetben a hónaljban található nyirokcsomók is megnagyobbodhatnak. Az emlőgyulladás tünetei: tapintásra fájdalmas emlő; az emlő az átlagosnál melegebb; az emlő bőre piros; az emlő megduzzadt és feszül; a mellbimbó váladékozása (fehér színű vagy véres váladék); láz, hidegrázás.
Szoptató kismamáknál gyakran a tejcsatorna elzáródása okozza az emlő gyulladását. A tejcsatornában pangó tej a környező szövetekbe kerülhet és helyi gyulladásos reakciót válthat ki. Az emlőgyulladást bakteriális fertőzés is okozhatja. Ilyenkor a kórokozók a mellbimbó kisebb-nagyobb sérülésein keresztül jutnak be az emlő szövetei közé.
A tejcsatorna elzáródás általában enyhébb tünetekkel, sokszor láz nélkül zajlik le. A mellgyulladás jellemzően hirtelen alakul ki, inkább kétoldali, azaz mindkét mell érintett és általában lázzal és influenzaszerű tünetekkel is jár.
A mellgyulladás kezelése. Fontos, hogy az érintett mellből gyakran szoptass. 2-3 óránál több ne teljen el két szoptatás között! Korrigáld a mellrehelyezést! Szoptatás után alkalmazhatsz hideg borogatást pár percig az érintett részen, ha jól esik!
A mell finom megmozgatása, a ‘melltorna’ segíti a mellben a keringést és a betokosodott tej és a nyirokfolyadék szabad áramlását. A nyirokmasszázs segíti a nyirokfolyadék áramlását a mellben, ami szintén segíthet a gyulladás oldásában. A nyirokmasszázs inkább simogatás szintű érintés, semmiképp sem erős masszázs.
Pihenj sokat! Tekintsd magad betegnek abban az értelemben, hogy tartsd tiszteletben a tested pihenésre és regenerálódásra való szükségét.
A szoptatás a leghatabb módja a mell ürítésének, a fejőgép és a kézi fejés kevésbé hatékony, ezért inkább a kisbabádat tedd gyakran mellre! Az indokolatlan és sok fejés ronthat a mellgyulladáson.
Ha 24 órán belül nem indul meg a javulás, akkor fordulj orvoshoz vagy szoptatási tanácsadóhoz! A teljes gyógyulás általában 4-6 napon át vagy akár ennél hosszabb időn át is eltarthat. A javuló tendencia a fontos.
Az elzáródott tejcsatornát a mellben lévő érzékeny, fájdalmas csomó jelezheti, amelyet ha láz és influenza szerű tünetek kísérnek (izomfájdalom, fáradtság), mellgyulladásról beszélünk. Gyulladás alakulhat ki fertőzés következtében is: a mellbimbón lévő kis hámhiányok, sérülések, behatolási kaput jelentenek a kórokozók számára. Korai felismeréssel, ha a időben észrevesszük a kezdeti jeleket, jó eséllyel elkerülhetjük a súlyos mellgyulladást.
Elzáródott tejcsatornák által okozott, kezdődő mellgyulladásos panaszok esetén bármennyire is fájdalmas, a legjobb megoldás ha minél többször kerül mellre a baba.
Szoptatási pozíciót érdemes úgy választani, hogy a baba álla-és így a nyelve ott legyen ahol az esetleges feltorlódás (csomó formájában) tapasztalható. Szoptatás előtt segíthet a mellek melegítése- akár egy forró zuhany alatt, vagy melegvizes törölköző alkalmazásával. A meleg segít, hogy könnyebben megnyíljanak a tejcsatornák, és így a baba könnyebben ki tudja üríteni a mellet. Szoptatások között pedig jól eshet az óvatos (!) hűtés, amely csökkenti a gyulladást, duzzanatot.
Ha a fent leírtak alkalmazása ellenére nem javulnak a panaszok, illetve ha több mint 24 órája lázas, forduljon orvoshoz! Kezelőorvosa ilyenkor antibiotikum terápia mellett dönthet.
Néhány szó a túltelítődésről, tejcsatorna elzáródásról, mastitisről, emlőtályogról
A szoptatás alatti mellfájdalom
A szoptatás nemcsak testi szükséglet, hanem egy különleges kapcsolat, egy csodálatos érzelmi kötelék édesanya és gyermeke között. Az egyébként fájdalommentes szoptatás nehézítéseivel már általában a szülés utáni napokban szembesülnek a kismamák. Az érzékeny, kisebesedett mellbimbók miatti fájdalom okán pedig előfordul, hogy egy-egy édesanya le is mond a szoptatásról.
A mellbimbó fájdalom a szoptatás első napjaiban nem szükségszerű. A szoptatás első napjaiban számíthatunk bizonyos fokú mellbimbó-érzékenységre. Ahogy a kisbaba ínye megszorítja a mellbimbót, és húzza a mellszövetet, kellemetlen, húzó érzés jelentkezhet. Azonban amikor a baba szívni kezd, beindul a tejleadó reflex, és a tej folyik, a szoptatás azonnal kellemesebbé válik.
Ha a kisbaba nehezen tanulja meg, hogyan kapja be a mellet, számíthatunk rá, hogy a mellbimbó érzékennyé, fájdalmassá válik. A szoptatás teljes hossza alatt fennmaradó fájdalom, vagy az egy hétnél tovább tartó érzékenység arra utal, hogy változtatni kell a mellre tapadás vagy a szopás módján.
A mellre helyezés alapjai: a kisbaba mellmagasságban, a mellbimbóval egy szinten helyezkedjen el, jól megtámasztva. Az oldalán feküdjön, közel a mellhez végig a szoptatás alatt. A mellet tágra nyitott szájjal vegye be. Az alsó és felső ajkai úgy kiforduljanak, mint egy halacskának.
A gyengéd nyomást szoptatás közben is alkalmazhatjuk. Győződjünk meg róla, hogy a kisbaba ajkai kifele fordulnak! Ha az alsó ajkát beszívja, az fájdalmat okoz a mellbimbó alsó részén.
Mindig szüntessük meg a vákuumot, mielőtt a kisbabát levesszük a mellünkről. A „lecuppantás” fájdalmas, és meglepően hosszú ideig tartó mellbimbófájdalmat okoz.
Kerüljük a cumik és cumisüvegek használatát, legalább addig, amíg a kisbabánk beletanul a szopásba. A tej kiszívása üvegből egészen más technikát kíván, mint a mellből szopás.
Ha küszködünk a mellre helyezéssel, vagy ha mellbimbónk fájdalma erős, ráadásul sebes vagy vérzik, kérjünk segítséget! Minél előbb meglépjük ezt, annál könnyebben és gyorsabban orvosolhatjuk a problémát.
Próbálkozzunk különféle szoptatási testhelyzetekkel, úgy mint a bölcsőtartás, hónaljtartás és a fekve szoptatás. Kezdjük a szoptatást a kevésbé fájdalmas oldalon.
Ha már mindent kipróbáltunk, és mégis nagyon fájnak a mellbimbóink, lehet, hogy drasztikusabb lépésre van szükség. Ha még nem kerestünk fel egy szoptatási tanácsadót, most eljött az idő! Szakértő segítségre van szükség, hogy a fájdalom okát megtaláljuk.
Pihentessük a mellünket mellszívó használatával. Egy-két napig a kevésbé fájdalmas mellünkből szoptassuk a kisbabát, és a másik mellet fejjük. Legyünk óvatosak: a fejés is irritálhatja a mellbimbókat, ha túl nagy a szívóerő, ha túl hosszan fejünk, vagy ha a mellbimbó hozzádörzsölődik a mellszívó karimájához.
Ha a mellbimbók az érintésre is érzékenyen reagálnak, jó ötlet lehet a melltartóba tenni egy mellkagylót, ami távol tartja a ruhánk anyagát a mellbimbóktól, így az csak a levegővel érintkezik.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Haladéktalanul forduljon nőgyógyász szakorvoshoz, ha a panaszok már több mint 24 órája fennállnak, vagy a tünetek antibiotikumos kezelés mellett 48 óra után sem javulnak.
Minden olyan esetben, amikor több, mint 24 órája fennálló fájdalmas állapotot tapasztalsz, csomós, kemény a melled, érzékeny, fájdalmas, piros, akkor érdemes segítséget kérned. Ennél hamarabb is kérhetsz segítséget, de ennél tovább nem érdemes várni, kivéve, ha egyértelműen javuló tendenciát tapasztalsz és meg vagy nyugodva.
Szintén fordulj szakemberhez akkor is, ha aggódsz és szorongsz a melled állapota miatt, ha bármi gyanúsat észlelsz. A mell a szoptatás időszakában alapból mirigyes, azaz kissé csomósnak érződik.
Ha úgy érzed, hogy mellgyulladásod van, keresd fel az orvosodat! A problémát általában antibiotikumokkal, fájdalomcsillapítókkal kezelik.
Ha a mellbimbó sebesedése is társul a tünetekhez, érdemes szakemberhez, szoptatási tanácsadóhoz fordulni.
Az emlőgyulladás lehetséges szövődményei: Az emlőgyulladás jól kezelhető megbetegedés, de a lehetséges szövődmények elkerülése érdekében, a tünetek jelentkezése után minél hamarabb forduljon szakorvoshoz. Nem megfelelően kezelt gyulladás esetén az emlőben tályog vagy sipoly is kialakulhat, ami sebészi feltárást is szükségessé tehet.
Ha a mell mérete vagy alakja radikálisan megváltozik a szoptatás után, felmerülhet a plasztikai műtét. A mellfelvarrás (mastopexia) csökkentheti a mell lógását és magasabbra helyezheti a mellbimbót és a bimbóudvart. Ám mielőtt valaki belefogna egy ilyen műtétbe, alapos kivizsgálásra van szükség egy képzett plasztikai sebész által, beleértve a mellet érintő esetleges korábbi betegségek alapos felmérését.
