Az emberi élet a megtermékenyítés pillanatától kezdve bonyolult és csodálatos fejlődési folyamaton megy keresztül, amely az anya testében zajló méhen belüli szakasszal kezdődik, majd a születés utáni méhen kívüli életszakaszokkal folytatódik. A fejlődést belső és külső tényezők egyaránt befolyásolják, és a genetikai örökség mellett az anya életmódja és szervezete is kulcsszerepet játszik.
A méhen belüli fejlődés körülbelül 9 hónapon (40 héten, 280 napon) keresztül tart, és a modern tudomány három fő szakaszra osztja: a csíraszakaszra, az embrionális szakaszra és a magzati szakaszra. Ezeket a szakaszokat jól megkülönböztethető növekedési minták és a szervezet, valamint környezete közötti specifikus kölcsönhatások jellemzik.
A méhen belüli fejlődés szakaszai
A csíraszakasz: Az élet kezdete
A csíraszakasz a megtermékenyítés utáni első 8-10 napig (körülbelül a 2. hétig) tart. A megtermékenyítéskor több tucat ondósejt érintkezésbe kerül a petesejttel, de csak egyetlen egynek sikerül bejutni a petesejt belsejébe. A petesejt felszínén azonnali változások mutatkoznak: a membrán védőburokkal veszi körül magát, így megakadályozza a további ondósejtek behatolását. Mihelyt megtörtént a megtermékenyítés, a pete- és ondósejt kromoszómái egyesülnek egy sejtmaggá. A megtermékenyített petesejt (zigóta) fejlődését a belső és a külső tényezők együttesen határozzák meg.
A zigóta első osztódására (mitózis) a fogamzás után körülbelül 24 órával kerül sor. Osztódás során egy sejttömb keletkezik a peteburkon belül, ez a szedercsíra. Ezt követően alakul ki a szedercsírán belül egy folyadékkal teli üreg, ezt az állapotot nevezzük hólyagcsírának (blasztula). A hólyagcsíra belső sejttömegét alkotó sejtekből keletkezik majd az adott élőlény, míg a körülöttük elhelyezkedő trofoblaszt elnevezésű, nagy, lapos sejtek jelentik a védelmet és a kapcsolatot a környezettel szemben. A méhbe érkező hólyagcsíra trofoblasztsejtjei segítségével beágyazódik a méh nyálkahártyájába. A beágyazódással zárul le voltaképpen a csíraszakasz.
Az embrionális szakasz: A szervek kialakulása
A következő fejlődési szakasz az embrionális szakasz, mely a beágyazódástól körülbelül 6 hétig tart (a terhesség 3-7. hete), de egyes szakemberek akár a 12. hétig is kiterjesztik. Ekkoriban kezdenek kifejlődni a létfontosságú szervek, mint például a központi idegrendszer, a szív, a végtagok és a szemek. A fejlődés felgyorsul, hiszen az embriót már az anya teste táplálja. Már a szakasz elején kialakul a trofoblasztból a belső magzatburok. Ez az erős hártya tartalmazza az embrió védelmére és mozgására szolgáló magzatvizet.
A külső magzatburok egy része a méhnyálkahártyával összenőve a méhlepény (placenta) egyik alkotórésze lesz. A méhlepényt és az embriót a köldökzsinór köti össze. Az anyai és a gyermeki vérkeringés közti szűrő szerepét a méhlepény tölti be. A kétféle vér nem keveredik, de köztük anyagátadás zajlik (oxigén, tápanyagok, hulladékok cserélődnek). Az embrió fejlődése során a belső sejttömeg külső rétegéből, az ektodermából alakul majd ki a bőr, köröm, fogak szemlencse és az idegrendszer. Az endoderma elnevezésű belső réteg pedig az emésztőrendszert és a tüdőt alkotja majd. A harmadik hétre az embrió már 2 mm hosszú, elkülönülnek a csontjai, a feje is felismerhetővé válik, és megjelenik a szíve is, amely egy hónapos korára már szabályosan dobog. Öthetesen több mint 1 cm hosszú, és kezdenek megjelenni kéz- és lábujjai. Hathetesen kialakulnak a karok, lábszárak, könyökök, térdek, a nemi szervek és a gerinc is. Ekkor 2 cm hosszú és 11 gramm a súlya. Nyolchetesen már minden szerv megtalálható, kezdetleges formában, és a csontok kezdenek megszilárdulni. Vannak már izmai, és kezd mozogni, bár ezt az anya még nem érzékeli.
Embriófejlődés hétről hétre: IVF időzített utazás
A magzati szakasz: Növekedés és érés
A megtermékenyítés utáni harmadik hónaptól (körülbelül 8-9. hét) kezdődik a magzati szakasz, és a születésig tart, átlagosan mintegy 30 héten keresztül. Ekkorra már, ha eltérő szinten is, de kialakul az összes fontos szerv, és a csontszövetek is kezdenek megszilárdulni. A méhlepény is kialakul, és jelentősen megnő a méh. A magzati mozgások rendezettebbé válnak, a gyermek elkezdi a fejét és a kezét is mozgatni. A 16. hét vége felé már az anya is észlelni szokta ezeket a mozgásokat. Van egy rövid időszak a 17-18. hét körül, amikor csökken a magzati aktivitás. Ez az agy magasabb szintű részei kialakulásának ideje. A harmadik hónapban a magzat 9-10 cm hosszú és 55 gramm a súlya. Az ujjak végén ekkor kezdenek el nőni a körmök, a foghúsban képződnek a tejfogak.
A negyedik és ötödik hónapban az anya megérzi az első magzatmozgást. A szív és a vérkeringés önállóan kezd működni, az orvos már jól hallja a gyermek szívhangjait. A magzat szíve ekkor percenként kb. 120-at ver. Négy és fél hónapos korában 25 cm hosszú, súlya 225 gramm. Öthónapos korában 25 cm hosszú és 650 gramm a súlya, bőre ráncos és vörös, felszínét magzatmáz fedi. A 6. hónaptól kezdve ismét fokozódik a magzat mozgása, addigra az agy fejlettsége lehetővé teszi az összehangoltabb mozdulatokat. A fejlettebb magzatoknál már megfigyelhetők összetettebb mozgások is, mint például az ujjszopás vagy a testhelyzet változtatás. Hathónapos korban a magzat súlya 1 kg és 35 cm hosszú. Ettől a kortól kezdenek el kialakulni érzékszervei.
A 7. hónap felé a magzat tüdeje már képessé válik a légzésre, amihez az idegrendszere is elég fejlett. Ezért van, hogy a terhesség 7. hónapjában világra jövő koraszülött gyermekeknek jó esélye van az életben maradásra. Héthónapos korban körülbelül 40 cm hosszú és körülbelül 1750 gramm. Kialakult már az ujjhegyek rajzolata, vagyis az ujjlenyomat. A nyolcadik hónapban már álmodik, körülbelül 45 cm hosszú és 2 kg súlyú, ekkortól kezd kigömbölyödni, zsír rakódik le a bőr alatti kötőszövetekben. A 9. hónapban elsősorban a magzat súlya növekszik, és ekkor áll készen a megszületésre.
A méh fejlődési rendellenességei
A méh veleszületett rendellenességei a magzati fejlődés során alakulnak ki. Ezek a rendellenességek a kisebb eltérésektől kezdve, amelyeknek alig vagy egyáltalán nincs hatásuk a nő egészségére, egészen a jelentősebb rendellenességekig terjedhetnek, amelyek hatással lehetnek a termékenységre, a terhesség kimenetelére és a menstruációra. A méh fejlődési rendellenességeket szerkezetük és kialakulásuk alapján osztályozzák. A leggyakoribb típusok közé tartoznak:
- Szeptált méh: Amikor egy izom sövény két részre osztja a méhet. Ez a leggyakoribb típus, és a vetélés és koraszülés kockázatával jár.
- Kétszarvú méh (uterus bicornis): Amelyre jellemző, hogy a méh szív alakú, két különálló üreggel.
- Egyszarvú méh (uterus unicornis): Amikor a méhnek csak az egyik oldala fejlődik ki, ami egy kisebb, banán alakú méhet eredményez.
- Uterus didelphys: Két különálló méhüreg jelenléte, mindegyiknek saját méhnyakkal, és néha kettős hüvely.
- Arcualt méh (uterus arcuatus): Egy enyhe változat, amikor a méhnek a tetején enyhe bemélyedés van, de többnyire normális alakú.
Tünetek, amelyek előfordulhatnak:
- A vetélés és a koraszülés fokozott kockázata.
- Meddőség.
- Rendellenes vérzés vagy fájdalom.
- A terhesség alatti komplikációk, például a magzat rossz beilleszkedése.
Diagnózis és kezelés:
A méh rendellenességeit gyakran képalkotó vizsgálatokkal, például hüvelyi 3D ultrahanggal, MRI-vel vagy hiszteroszalpingográfiával diagnosztizálják. A kezelési stratégiák az eltérés típusától és az egyén tüneteitől vagy gyermekvállalási szándéktól függően változhatnak. Bizonyos esetekben a műtéti korrekció lehetséges, és jelentősen javíthatja az eredményeket, különösen a méhsövénnyel rendelkező nők esetében.
A születés
Az élet összes nagy változása közül a megszületés a legradikálisabb. Születés előtt a magzatvíz nedves, meleg környezetet biztosít, és a magzat folyamatos oxigén- és tápanyagellátást kap a köldökzsinóron keresztül. Ezzel szemben a méhből kibúvó újszülöttet köszöntő környezet száraz és hideg. Amikor a köldökzsinórt elvágják és elkötik, az automatikus oxigén- és tápanyagellátás hirtelen megszűnik. A tüdő első ízben kitágul, oxigént vesz fel és szén-dioxidot ad le, ami megváltoztatja a nyomásviszonyokat a csecsemő keringési rendszerében, és a véráramot az ellenkező irányba fordítja. A táplálék mostantól csak megszakításokkal érkezik, és a kisbabának meg kell érte dolgoznia: szopnia kell. És méhlepény sincs többé, hogy megvédje a kórokozóktól.
A születéssel befejeződik az ember méhen belüli, embrionális fejlődése, és kezdetét veszi a méhen kívüli, posztembrionális fejlődés, amely több szakaszra osztható: az újszülöttkorra, a csecsemőkorra, a kisgyermekkorra, a kölyökorra, a serdülőkorra, az ifjúkorra, a felnőttkorra és az öregkorra. A születéssel együtt járó társas és viselkedéses változások sem kisebbek, mint a biológiaiak, így az az emberi fejlődés első fő bio-szocio-pszichológiai átmenetét képezi. Az újszülött először találkozik más emberi lényekkel közvetlenül, és a szülők először vethetnek pillantást gyermekükre. Az újszülöttek és a szülők a születés pillanatától társas kapcsolatok építésébe kezdenek. Az újszülött külseje fontos szerepet játszik a reá adott szülői reakciókban.
A méhen kívüli fejlődés szakaszai
Újszülöttkor (az élet első 10 napja)
Az újszülöttkornak nevezett életszakasz az élet első tíz napja, amely a köldökcsonk leeséséig tart. Az újszülöttnek alkalmazkodnia kell a rendkívüli mértékben megváltozott külső körülményekhez. Anyagcseréje, szívverése élénk, légzése még nem teljesen szabályos. Hőszabályozása fejletlen, ezért melegen kell tartani. Sokat alszik, szinte csak a szoptatás idején ébred fel.
Csecsemőkor (az első életév végéig)
A csecsemőkor az első életév végéig tart, és ebben az időszakban a legnagyobb a növekedés és a fejlődés üteme. A csecsemő megtanulja a legfontosabb hely- és helyzetváltoztató mozgásokat, így a fogást, a felülést, a mászást és a járást. Megjelennek az első tejfogai, felismeri családtagjait, kezdi megérteni a beszédet, és maga is elkezd gagyogni. Az anyatejről áttér a szilárd táplálékra, alvásigénye a hónapok előrehaladtával fokozatosan csökken, de még így is eléri a napi 18-20 órát. Az agy idegsejtjei kezdik elérni a felnőtt méretet és sűrűséget, és az agy egészének növekedése lelassul. Az agykérgen belül, valamint az agykéreg és az agytörzs között fontos kapcsolatok mielinizálódnak.
Kisgyermekkor (a hetedik életév végéig)
A kisgyermekkor a hetedik életév végéig tart. A növekedés üteme lassul, a testarányok jellegzetesen megváltoznak, mivel a fej növekedése elmarad a törzshöz és a végtagokhoz viszonyítva. Az anyagcsere mértéke, a légzés- és pulzusszám valamelyest csökken, de még mindig meghaladja a felnőttekét. Kialakul a tejfogazat, és a korszak végén megindul a fogváltás is. Az alvásigény napi 12 órára csökken. Az értelmi képességekben és az önfegyelemben is nagyon nagy változások történnek. Megfelelő környezetben rohamosan nő a kisgyermek szókincse, fejlődik emlékezete és gondolkodási készsége. A gyerekek egyre nagyobb uralmat képesek izomcsoportjaik felett gyakorolni, ami lehetővé teszi, hogy járjanak, fussanak, ugorjának, és hogy olyan finom mozdulatokat hajtsanak végre, mint a kanállal evés és kis tárgyak megfogása. Az ürítési funkciók is akaratlagos szabályozás alá kerülnek. A kognitív képességek egy új készlete sok területen megmutatkozik: a problémamegoldásban, a játékban, a tárgyak kategorizációjában és a kommunikációban.
Kölyökkor (a serdülés koráig)
A kölyökkor a serdülés koráig tart, tehát lányoknál valamivel korábban fejeződik be, mint a fiúknál. A korszak közepétől ismét gyorsul a növekedés üteme, és ezzel együtt a fejlődő szervezet energiaigénye. Az energiaszükséglet 30%-kal meghaladja a felnőttekét, tehát nagyon fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű, főként fehérjékben és szénhidrátokban gazdag táplálék felvétele. A kölyökkort felfokozott mozgásigény jellemzi. Az alvással töltött órák száma átlagosan 10 órára csökken.
Serdülőkor (pubertás)
A serdülőkor (pubertás) hozza az ember életében a legviharosabb változásokat. A lányoknál 11-14, a fiúknál 13-15 éves korban kezdődik. A hormonális szabályozás átalakulásának köszönhetően bekövetkezik a nemi érés, megkezdődik a másodlagos nemi jellegek kifejlődése, a férfias, illetve a nőies testalkat kialakulása. Nemcsak a test változik szembetűnően, hanem a személyiség is. Gyökeresen megváltozik a gondolkodás, kialakul az igény az ok-okozati összefüggések feltárására. Fontos lépés a felnőtté válás felé, hogy nő a serdülők igénye a szabadságra és az önállóságra, erősödik az öntudatuk. Sokkal kritikusabban szemlélik környezetüket, kevésbé fogadják el szüleik és a felnőtt társadalom véleményét. Érzelmi életük gyakran kiegyensúlyozatlan, hangulatuk, kedélyállapotuk gyorsan változik. Szorosan kötődnek társaikhoz, és erős az igényük a velük való azonosulásra. Hajlamosak a szélsőséges magatartásra, a felnőttekkel való szembefordulásra.
Ifjúkor (a serdülőkor végétől a 20-25. életévig)
Az ifjúkor a serdülőkor végétől a 20-25. életévig tart. Ekkor alakulnak ki a felnőttekre jellemző végleges testméretek, befejeződik a növekedés.
Felnőttkor (a 60-65. életévig)
A felnőttkor a 60-65. életévig tart. Ebben az időszakban éri el az ember legnagyobb teljesítőképességét, mind fizikai, mind pedig szellemi téren. A hanyatlás a nőknél az 50. év körül, a változó korral kezdődik, a férfiakban valamivel később következik be.
Öregkor
Az öregkorra általános testi hanyatlás jellemző. A bőr ráncosodik, a csontok törékenyebbé válnak, az izmok tömege és ezzel együtt a testi erő csökken. A haj megőszül, romlik a látás és a hallás, csökken az ellenálló képesség a kórokozókkal szemben.