A szoptatás és a gyermekek kognitív fejlődésének kapcsolata régóta foglalkoztatja a kutatókat. Az 1929 óta végzett számos tanulmány többsége arra a következtetésre jutott, hogy a szoptatott gyermekek intelligenciahányadosa (IQ) magasabb. Ezért is fontos vizsgálni az anyai IQ és egyéb tényezők szerepét ebben az összefüggésben.
A csecsemő agya születéskor a leginkább differenciálatlan szerv. A biológiai szempontból is kézenfekvő, hogy a humán tejjel táplált csecsemők optimális neurológiai fejlődést érnek el. A WHO nemrég közzétett növekedési görbéi és a hozzájuk kapcsolódó tanulmányok is alátámasztják ezt, ahol a szoptatást biológiai normaként fogadták el. Hat hónapig kizárólagosan szoptatott, majd megfelelő kiegészítő táplálékok mellett 2 éves korig vagy azon túl szoptatott gyerekek jelentős, mérhető és statisztikailag szignifikáns antromopometrikus különbségeket mutattak a mesterségesen táplált társaikhoz képest.
Az anyatej nem csupán táplálék, hanem egy komplex, élő biológiai rendszer, amely folyamatosan alkalmazkodik a csecsemő igényeihez. Összetétele dinamikus, változik a nap folyamán, a szoptatás kezdetétől a végéig, sőt, még a csecsemő életkorától és egészségi állapotától függően is. A gyermek idegrendszerének fejlődése az első években a legintenzívebb, és ehhez elengedhetetlenek bizonyos építőelemek. Itt lép színre a DHA (dokozhexaénsav), egy omega-3 zsírsav, amely az agy és a retina fő szerkezeti komponense. Az anyatej természetesen magas koncentrációban tartalmazza a DHA-t, ami közvetlenül beépül a csecsemő agyába. Ez különösen kritikus a terhesség utolsó harmadában és a születés utáni első hat hónapban. A kutatások azt mutatják, hogy a megfelelő DHA-bevitel hozzájárul a szinapszisok, vagyis az idegsejtek közötti kommunikációs pontok hatékonyabb kialakulásához. Egy 2018-as metaanalízis, amely a DHA-kiegészítés és a gyermekek kognitív teljesítményének összefüggését vizsgálta, megerősítette, hogy bár a direkt kiegészítés hatása vitatott, az anyatejben természetesen jelen lévő zsírsavak bevitele szignifikánsan összefügg a jobb vizuális és kognitív eredményekkel az első két életévben.
Az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb felfedezése az anyatejben található HMO-k (Human Milk Oligosaccharides) szerepe. Ezek harmadik leggyakoribb szilárd összetevői az anyatejnek, de a csecsemő nem képes megemészteni őket. A bélflóra egészsége, a mikrobiom, egyre inkább összefüggésbe hozható az agy fejlődésével és a mentális egészséggel - ezt hívjuk bél-agy tengelynek. Egyes HMO-k, mint például a 2’-fukozil-laktóz (2’FL), azonban közvetlenül is hatnak. Képesek kötődni az idegsejtek felületéhez, ezáltal modulálva a jelátvitelt.
A szoptatás során a baba anyatejen keresztül kapja meg azokat az antitesteket, amelyeket az anya immunrendszere termel. Ez nem csak azt jelenti, hogy a baba védettebb lesz a betegségekkel szemben, hanem azt is, hogy az anya immunrendszere folyamatosan alkalmazkodik a baba környezetéhez. A szoptatás nem csak a babának, hanem az anyának is számos egészségügyi előnyt biztosít. Kutatások kimutatták, hogy a szoptatás csökkenti a mellrák, a petefészekrák és a csontritkulás kockázatát. Sok anyuka aggódik a terhesség alatt felszedett plusz kilók miatt. A szoptatás természetes módon segít a súlycsökkentésben, mivel naponta körülbelül 500 kalóriát éget el.
A szoptatás során az anya és a baba közötti fizikai érintkezés és szemkontaktus erősíti a kettejük közötti kötődést. Ez az érzelmi kapcsolat biztonságérzetet nyújt a babának, és hozzájárul az érzelmi és szociális fejlődéséhez. A szoptatás során felszabaduló hormonok, mint az oxitocin („szeretet hormon”), kulcsszerepet játszanak az anya és a baba közötti kötődés (attachment) kialakításában. Amikor a baba biztonságban érzi magát, a kortizol (stresszhormon) szintje alacsonyabb. A krónikus stressz gátolja az agy fejlődését, különösen azokat a területeket, amelyek a tanulásért és a memóriáért felelősek (pl. a hippokampusz). A szoptatás alatt az anya folyamatosan beszél a babához, énekel, nézi őt. Egy 2017-es kutatás kimutatta, hogy azok az anyák, akik szoptatnak, hajlamosabbak több verbális és nonverbális interakcióra a babájukkal a táplálás ideje alatt, mint azok, akik palackból etetnek. Ez a fokozott stimuláció (beszéd, mimika, érintés) növeli a csecsemő ingereknek való kitettségét.
A szoptatás és az intelligencia közötti kapcsolat vizsgálatában a legnagyobb akadályt a zavaró tényezők (confounding variables) jelentik. A legerősebb zavaró tényező az anyai IQ és az iskolai végzettség. Statisztikailag kimutatható, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező anyák nagyobb valószínűséggel szoptatnak, és hosszabb ideig. Amikor a kutatók statisztikailag „kiszűrik” az anyai IQ hatását, a szoptatásból eredő előny szinte mindig csökken. A szocioökonómiai státusz (SES) magában foglalja a jövedelmet, a lakókörnyezetet és a kulturális tőkét. Mivel a magasabb SES-sel rendelkező anyák gyakrabban szoptatnak, a kutatóknak nagyon precízen kell kontrollálniuk ezt a tényezőt.
A testvérpár analízis során megkeresték azokat a testvérpárokat, akik közül az egyiket szoptatták, a másikat nem, és a nem-szoptatott testvér PIAT pontszámát kivonták a szoptatottéból. Ha közel nullát kaptak, akkor egyértelmű, hogy a szoptatásnak semmilyen hatása nincs az IQ-ra. Az átlagos szoptatási időtartam 3 hónap volt. A szoptatás időtartama szerint csoportokra osztották a vizsgált személyeket (1-5 hét; 6-12 hét; 13-28 hét; ≥ 29 hét), és a nem szoptatottakkal hasonlították össze mindegyik csoportot. A pontszámokban mutatkozó átlagos különbség gyakorlatilag nulla. Megnézték a különbségeket a zavaró hatások tekintetében is, de ott is azt kapták, hogy ezek különbsége gyakorlatilag nulla, így a szerzők megállapítják, hogy a testvérpár analízis önmagában kizárja a zavaró hatásokat.
Az első táblázatban a potenciális zavaró tényezőket látjuk a szoptatottsági állapotra lebontva. A szoptatott gyerekek nagyobb születési súllyal jöttek a világra és valamivel előrébb voltak a születési sorban (bár itt a szerzők megállapítják, hogy ez a család méretének növekedésével lehet összefüggésben). 1 SD-nyi növekedés az anya IQ-jában több mint megkétszerezte a szoptatás esélyét.
A második táblázat a szoptatásnak az értelmi képességekre való hatását mutatja, mind korrigálatlanul, mind pedig az egyes zavaró hatásokra korrigálva. Ha a zavaró tényezőkre nem korrigáltak, úgy találták, hogy a szoptatás 4.1 - 4.7 pont előnyt jelent a gyerekeknek.
A szoptatás és az értelmi fejlődés közötti megfigyelt összefüggésért legnagyobb részben az anyai intelligencia felelős. Az otthoni környezet, az anya iskolai végzettsége, az anya életkora a gyermek születésekor, a születési sorrend, és a család anyagi helyzete mind független hatással bír.
Az örökbefogadott gyermekek szoptatásáról korábban úgy beszéltek, mint olyan valamiről, ami kedves dolog, de nincs szignifikáns előnye. A szoptatás azáltal segítheti a kötődés kialakulását, hogy biztosítja a rendszeres, intim interakciót az anya és a gyerek között, a szoptatás nyugtató, ellazító és fájdalomcsillapító hatását a gyerekre, és a stresszoldó és anyai érzékenységet fokozó hatást a anyára nézvést. Az örökbefogadó mamák képességét arra, hogy sikeresen relaktáljanak vagy beindítsák a tejtermelésüket, rendszeresen megkérdőjelezik az irodalomban, annak ellenére, hogy bizonyítékok vannak rá, hogy a legtöbb örökbefogadó anya fiziológiailag képes jelentős mennyiségű tejet termelni a gyermeke számára.
A szoptatás az emberi tejben található, és a szoptatás során a szopás, az érintés és a melegség révén felszabaduló oxitocin elősegíti a csecsemő szocio-emocionális működését azáltal, hogy fokozza a pozitív tendenciákat (közeledés), és csökkenti a negatív tendenciákat (visszahúzódás és szorongás). Ez valószínűleg hozzájárul a jobb szociális fejlődéshez és az antiszociális és atipikus szociális viselkedés csökkenéséhez.
Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. A tejtermelés a kereslet-kínálat elvén alapul, azaz annyi tej termelődik, mint amennyi ürül. Ahhoz azonban, hogy a megfelelő mennyiségű tej álljon a csecsemő rendelkezésére, lehetőséget kell adni neki, hogy kifejezhesse igényét.
A Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetében szakemberek azt a folyamatot vizsgálják, ahogyan a kisbaba egyre inkább és ügyesebben kezdi el használni a kommunikációs és érzelemfelismerő képességeit. A kutatás megállapította, hogy ha azt látja egy néhány éves gyerek, hogy valaki egy eszközt nem megfelelően használ, például ollóval vágja a banánt, és késsel próbál papírt vágni, akkor hajlamos ezt a fajta, a kulturális normáktól eltérő viselkedést más területekre is általánosítani. Bár a kutatás félúton jár, az már az eddigi vizsgálatokból is kiderült, hogy az agyban termelődő oxitocin hormon szerepe kulcsfontosságú lehet. Kimutatták ugyanis, hogy természetes kulcsingerekkel, vagyis simogatással, szemkontaktussal, testi kontaktussal serkenteni lehet az oxitocin agyi termelődését, ezzel pedig növekszik a kisgyermekek szociális befogadó készsége.
Amerikai kutatók szerint sokkal jobban fejleszthető a baba agya, ha sokat és értelmesen beszélünk hozzá, mintha értelmetlenül gügyögnénk neki. Több beszéddel ugyanis kiválóan fejleszthető a babák agya. A kicsik agyában a sok és helyes beszéd ugyanis segít kialakítani azokat a nyelvi és szókincsbeli készségeket, amelyekkel elkerülhető a verbális lemaradás. A fejlődésben a szociális háttér is meghatározó a kutatók szerint. A közepes vagy annál magasabb jövedelmű családokban növekedő gyermekek már az óvodakezdés előtt sokszorosan több szót hallanak, mint a szegényebb családok kicsinyei.
A legtöbb jól kontrollált tudományos vizsgálat szerint a szoptatott gyermekek átlagosan 2-4 IQ-ponttal magasabb eredményt érnek el a tápszerrel táplált társaikhoz képest, miután a zavaró tényezőket (pl. anyai IQ, SES) kiszűrték. A tudomány a „dose-response” kapcsolatot sugallja: a leghosszabb ideig szoptatott gyermekek (legalább 6-12 hónap) mutatják a legmagasabb kognitív előnyöket. A genetika a legnagyobb meghatározója a gyermek intelligenciájának. A kutatások azt mutatják, hogy a szoptatás hatása genetikailag modulált.
A szoptatás azonban nem csak a gyermekekre hat pozitívan, hanem az anyák számára is számos előnnyel jár. A laktáció során felszabaduló oxitocin hormon segít csökkenteni a stresszt és javítja a hangulatot. Ez a hormon kulcsszerepet játszik az anya-gyermek kötődés erősítésében is.
A szoptatás körüli diskurzus gyakran érzelmektől terhes, ami érthető is, hiszen a gyermekünk jövőjéről van szó. Azonban az érzelmek néha elhomályosítják a tényeket. A legtöbb kulturális és orvosi szervezet, köztük az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is, egyértelműen javasolja a kizárólagos anyatejes táplálást az első hat hónapban.
Bár a szoptatott babák az anyatejjel élő immunanyagokat szívnak magukba, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a tápszerek is tartalmaznak a baba szükségletének megfelelő mennyiségben ásványi anyagokat és vitaminokat, többek között D-vitamint is, mely hozzájárul immunrendszerük egészséges működéséhez. Ha bármilyen okból nem biztosítható a baba számára a kellő mennyiségű anyatej, átmeneti ideig vagy hosszú távon mindenképpen kiegészítő módszert kell alkalmazni, különben a baba nem fog megfelelően fejlődni, és éhezni fog. A korszerű és az életkori igényeknek megfelelően kifejlesztett tápszerek ugyan nem helyettesítik az anyatejet, de megfelelő alternatívát jelenthetnek, hiszen nagyon hasonló összetétellel rendelkeznek.
A szoptatás egy fantasztikus eszköz a gyermek optimális fejlődéséhez, de nem az egyetlen. A modern tudomány már nem elégszik meg azzal, hogy a szoptatást és az IQ-t pusztán külső tényezőkként vizsgálja. Egyre inkább a genetika és az epigenetika területén keresik a válaszokat.
A szoptatás és az intelligencia közötti kapcsolat nem egy „minden vagy semmi” kérdés. Ha a szoptatás lehetséges, a tudomány azt javasolja, hogy törekedjünk a WHO ajánlásának betartására: kizárólagos szoptatás az első hat hónapban, majd a hozzátáplálás mellett a szoptatás folytatása legalább egyéves korig. Ha a szoptatás nem megvalósítható, vagy csak rövid ideig tartott, a szülőknek nem kell aggódniuk a gyermekük jövője miatt.