A vetélés a terhesség elvesztése a terhesség 20. hete előtt. A legtöbb vetélés a terhesség első trimeszterében történik. A vetélés orvosi kifejezését spontán abortusznak nevezik. Az összes terhesség közel 50%-a vetéléssel végződhet. A nők gyakran nem tudják, hogy terhesek, vagy ez a menstruáció kihagyása előtt következik be. Azonban az ismert terhességek közel 15-25%-a vetéléshez vezethet, és a terhességek több mint 80%-a az első három hónapos terhességben véget ér.
Vetéléssel végződik minden negyedik terhesség. Ez a hatalmas szám az összes terhességre vonatkozik. Az embriók kb. kétharmada ugyanis már azelőtt elhal, mielőtt a terhességet egyáltalán felismernénk. Az azonosított terhességekben a vetélés aránya hozzávetőleg 1%, amelynek fele pedig nem tisztázott eredetű.
A terhesség megtartásában nagyon fontos szerepe van az életkornak, hiszen ennek a növekedésével párhuzamosan a vetélés esélye is növekszik. A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt nevezzük spontán vetélésnek. Ha a terhesség első tizenkét hetében történik az esemény, korai vetélésről, ha a második trimeszterben - a terhesség 12. és 24. hete között - késői vetélésről beszélünk.
A fogamzás elmaradásának háttérében állhatnak még a méh veleszületett, vagy szerzett anatómia rendellenességei, hormonális zavarok, fertőzések, toxikus ártalmak, valamint immunológiai és genetikai defektusok is. A gyakoribb okok között szerepelnek genetikai-, hormonális-, anyagcserezavarok, a méh anatómiai eltérései, fertőzések, környezeti hatások, foglalkozási okok, trombóziskészség, és ide sorolhatók az immunbetegségek is.
A vetélés okai és kockázati tényezői
Mivel a spontán vetélések hátterében leggyakrabban kromoszóma-rendellenességek állnak, ezért a vetélés megelőzésére nem létezik biztos módszer. A terhesség első trimeszterében az összes vetélés közel 50%-a kromoszóma-rendellenességek miatt következik be. Alatt termékenyítés, amikor a petesejt és a spermium összeér, két kromoszómakészlet is egyesül. Ha azonban egy petesejtnek vagy spermiumnak több vagy kevesebb kromoszómája van a normálisnál, a magzatnak páratlan számú kromoszómája lehet. Ahogy a megtermékenyített petesejt magzattá fejlődik, sejtjei többször osztódnak és szaporodnak, és előfordulhatnak rendellenességek. A legtöbb kromoszómaprobléma véletlenül alakul ki.
Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a szexuális aktivitás, a testmozgás, feszültség vagy a fogamzásgátló tabletták hosszan tartó használata a vetélés okai. Bármi legyen is a helyzet, elengedhetetlen, hogy ne hibáztassuk magunkat a vetélésért.
Néha a vetélés akkor következik be, amikor az anyának legyengül a méhnyaka, amelyet méhnyak-elégtelenségnek neveznek. Néhány tünet általában megfigyelhető a méhnyak-elégtelenség okozta vetélés előtt. Ha azonban egy nő korábban méhnyak-elégtelenség miatt vetélésen esett át, az orvos a következő terhességet köröltéssel kezelheti.
A magzati antigének felét az apa génállománya határozza meg. Olyan esetekben beszélhetünk alloimmun mechanizmusról, amikor az egyébként szabályosan működő anyai immunrendszer az „idegennek felismert” magzati sejtek iránt túlságosan elutasító, vagy esetleg nem megfelelően működnek az ilyen támadó reakciók elhárítására hivatott szabályozó/gátló mechanizmusok. Vizsgálható a kilökődési folyamat egyik végrehajtó elemének, az anyai természetes ölősejteknek (NK-sejteknek) az aktivitása és aránya. Megbecsülhető, hogy az immunválasz kialakításában résztvevő sejtek „milyen nyelven beszélnek” (Th1/Th2 válasz egymáshoz viszonyított aktivitása), vagyis a köztük kialakuló kommunikáció inkább befogadó-tanuló, vagy támadó-elutasító választ szokott-e eredményezni. Ezek a vizsgálatok az anyai immunitás magzat irányában kifejtett, általános viselkedéséről adnak felvilágosítást.
Bizonyos esetekben az anyai immunitás speciálisan elutasító a magzati sejtek iránt, melyeket részben a partner genetikai állománya határoz meg. Specifikus immunvizsgálattal mód van ennek megítélésére.
Az antifoszfolipid szindróma esetei olykor felismeretlenül maradnak. Nem ritkán éppen az ismétlődő vetélés az első olyan klinikai jel, amelyik alapján felmerül a kórkép gyanúja. Ezekben az esetekben a beteg trombóziskészsége fokozott. Ez különösen abban az időszakban jelent veszélyt a magzatra, amikor az már nem diffúzió révén kapcsolódik az anyagcserébe, viszont komolynak mondható vérkeringés még nem alakult ki a méhlepényben. Ez jellemzően az első magzati hetek után, az első pár hónapban van így.
A női meddőség hátterében az esetek egy részében immunológiai eredet áll.
Az ismétlődő („habituális”) vetélésről akkor beszélünk, ha legalább 3 vetélés (36 éves kor felett legalább 2 vetélés) történik. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a klinikailag igazolt terhességek 25%-a, becslések szerint az összes terhesség 60%-a vetéléssel végződik. A vetélések felénél kromoszóma-rendellenesség mutatható ki. 30 éves nő esetében 10%, 40 év felett 50% a vetélés kockázata. A vetélések 5%-a ismétlődő. Két vagy annál több egymást követő vetélés után kivizsgálás és szükség esetén célzott kezelés indítható. Típusosan két vetélés után 33%, 3 után 45%, 4 után 55% a következő vetélés átlagos előfordulási valószínűsége.
Az ismétlődő (habitualis) vetélésnek számos rizikótényezője ismert, ezek egy része kiküszöbölhető, célzottan kezelhető megfelelő kivizsgálást követően. Alapvető az életmódváltás, a rendszeres testmozgás, az optimális tápanyag-összetételű diéta, a stresszcsökkentés, a dohányzás és az alkoholfogyasztás kerülése.
A D-vitamin elégtelen szintje gyakoribb habitualis vetélők között. Bár arra egyelőre nincs adat, hogy pótlása javítaná a terhesség kimenetelét, napi 2000-4000 NE szedésének negatív hatása nem ismert, ezért mindenképp javasolható mind várandósoknak, mind terhesség előtt.
A férfi partner kivizsgálása sokáig a spermiumanalízisre (hímivarsejtek számának, tulajdonságainak vizsgálata laborban leadott ondómintában) korlátozódott, az utóbbi években jelentek meg a DNS-fragmentációs tesztek. Magas DNS-fragmentációhoz kétszeres vetélési kockázat társul, hátterében többnyire oxidatív stressz áll, amihez a mozgásszegény életmód, az elhízás, a dohányzás, a stressz, ondóúti gyulladás, herevisszér-tágulat mind hozzájárulhat.
A hormonális ciklus rendezésével a párok 65-70%-ánál sikerül szülést elérni. Ez arra utal, hogy az ismétlődő vetélés oka többnyire a menstruációs ciklus (folliculo-lutealis funkció) hormonális zavara, amely az ovuláció hiánya révén meddőséghez, a méhlepény kialakulásának zavara révén vetéléshez, koraszüléshez, méhen belüli magzati sorvadáshoz vezet.
A legfrissebb kutatások arra utalnak, hogy a vetélés utáni 3 hónapon belüli újratervezés csökkenti a következő vetélés kockázatát. A kutatás során 514, előzőleg vetélésen átesett várandós terhességének a kimenetelét vizsgálták.
A vetélés utáni fizikai és lelki felépülés
Bár a vetélést követően is megmaradhatnak a terhességi tünetek, az azonban változó, hogy ki mennyi ideig tapasztalja ezeket. Sok tünetért a terhesség alatti hormonális változások felelősek. A vetélés után ezeknek a hormonszinteknek a terhesség előtti állapothoz való visszaállása nem egyik napról a másikra történik. A folyamatot egyébként befolyásolhatja a lelkiállapot is. Sőt. A terhesség elvesztésével járó teher akár még fel is erősítheti a tüneteket. Ha nem szűnnek meg, orvosi, pszichológusi segítségre is szükség lehet.
A terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése mögött abbamaradt vetélés is előfordulhat, ezért ilyenkor, hogy megnyugodjunk, az eseményt követően érdemes lehet elmenni egy kontroll nőgyógyászati vizsgálatra is.
Sokáig azt gondolták, hogy a vetélés után hagyni kell időt a méh és méhnyálkahártya regenerálódására és ezért néhány hónapig valamilyen fogamzásgátlási módszert javasoltak. Azonban több kutatás is igazolta, hogy nem szükséges a várakozás.
Egy spontán vetélést követően nincs szükség speciális kivizsgálásra. Nagy valószínűséggel véletlen esemény, ami nem fog megismétlődni. Más a helyzet, ha két vagy több vetélésről van szó az anamnézisben, ebben az esetben már indokolt a kivizsgálás.
Spontán vetélést követően előfordulhat, hogy a méh ürege nem ürül ki teljesen. Ez igaz lehet akkor is, ha műtétes úton kellett a vetélést befejezni. Nagyon ritkán marad vissza a terhességből szövetrészlet, leggyakrabban egyszerűen a nagyobb véralvadékok nem tudnak kiürülni, miután a méhszáj összezáródik. A vetélés után leggyakrabban 1-2 héten belül a vérzés jelentősen csökken, az első időszakban jelentkező alhasi görcsök is megszűnnek. Amennyiben ezek a tünetek elhúzódnak, bővebb vérzés, erősödő alhasi görcsök jelennek meg, mindenképpen javasolt az orvosi kontrollvizsgálat. Amennyiben igazolódik az, hogy nem ürült ki a méhüreg, akkor első körben gyógyszeresen lehet a folyamatot segíteni méhösszehúzó készítményekkel. Csak ritkán fordul elő az a helyzet, hogy műtétes beavatkozásra van szükség, mely során vénás bódításban a méh üregét vákuum segítségével kiürítik.
Az egyik oka a bő vérzésnek, mint ahogyan fent is említettük az inkomplett vetélés lehet. Ezen túl véralvadási rendellenességek is okozhatnak ilyen panaszokat, amikről esetleg a páciensnek még nem volt tudomása, de a méh nem megfelelő összehúzódása is bő vérzéshez vezethet. Egy vetélés utáni időszakban egy átlagos menstruációtól bővebb vérzés is jelentkezhet, azonban az a vérzés, ami során egy óra alatt egy betét átázik, vagy a már megszűnt vérzés néhány napon belül újra jelentkezik, szintén ellenőrzést igényel. Fontos tudni, hogy egy nőnek a méhéből igen nagymértékű vérzés léphet fel, és rövid idő alatt igen nagymennyiségű vért is veszíthet a beteg. Ezért mindig fontos erre figyelni, és erős panaszok esetén ügyeleti ellátást is igénybe kell venni.
Körülbelül a nők 3%-ánál alakul ki vetélést követően fertőzés. Ritkán inkomplett vetélés áll ennek a hátterében, de terhességből visszamaradt szövetrészletek nélkül is kialakulhat fertőzés, mind a spontán lezajlott, mind a műszeresen befejezett vetélést követően. Ennek jelei lehetnek az elhúzódó vérzés és alhasi görcsök, láz, hidegrázás, kellemetlen szagú hüvelyi váladékozás, vagy vérzés. A fertőzésnek nagyon komoly következményei is lehetnek, de megfelelő gyógyszeres kezeléssel általában hamar megszűnnek a panaszok, ezért is fontos ezekkel a panaszokkal időben orvoshoz fordulni.
Az Asherman-szindróma a műtétes úton befejezett vetéléseknek egy nagyon ritka komplikációja, néha a kezeletlen, vagy makacs vetélés utáni fertőzések is okozhatják. A betegség úgy alakul ki, hogy a méh üregeiben összenövések keletkeznek. Ezek az összenövések lehetnek pici, szinte pontszerű hegek csupán, de akár az egész méhüreget is kitölthetik, ennek megfelelően jelentkezhetnek a panaszok és a tünetek. Okozhat visszatérő vetélést, amikor maga a hegszövet gátolja a beágyazódást, de nagyobb összenövések hatására a méhnyálkahártya sem tud fejlődni a ciklus során, így kifejezetten kevés mennyiségű vérzés jelentkezik, adott esetben el is maradhatnak a menstruációk is. A betegségnek meddőség, vagy visszatérő vetélés lehet a következménye. A diagnosztizálás egy méhüregi tükrözéssel történik (HSC-hiszteroszkópia), amikor egy kamerás műszerrel a méhnyakon át a méhüreget át lehet tekinteni. Ennek a beavatkozásnak óriás előnye, hogy szükség szerint a talált elváltozásokat kezelni is lehet, a hegszövetet el lehet távolítani, az összenőtt területeket szét lehet választani. Nagy kiterjedésű összenövéseket szükség esetén többszöri műtéttel lehet csak szétválasztani, hogy a méhfal sérülésének az esélyét csökkentsük. A beavatkozással igen jó eredményeket lehet elérni, és a későbbiekben sikeresen vállalható terhesség.
A vetélés utáni gyászreakció nagyon gyakori, hiszen minden kismama valamilyen formában veszteségként éli meg egy terhesség elvesztését, legyen az bármilyen korai is. A folyamat a vetélés feldolgozásának része, ezt az időt türelmesen ki kell várni a környezetnek is. Vannak olyan esetek, amikor a reakció nem a megszokott formában jelentkezik, elhúzódó és a páciens mindennapi életét befolyásolja, jelentősen rontja az életminőséget. Minden gyász, minden probléma feldolgozásának az időtartama, az intenzitása nagymértékű egyéni változatosságot mutat, hiszen minden ember máshogy éli meg, és fogadja el a történteket. Mindenképpen kiemelkedő figyelmet igényel, amikor a mindennapi élet vezetése akadályokba ütközik. Alvászavarok jelentkezhetnek, a hétköznapi teendőket képtelen a beteg ellátni, koncentrációzavarok, evészavarok, esetenként öngyilkossági gondolatok okoznak problémákat. A klinikai depresszió mellett gyakrabban fordulhatnak elő különféle szorongásos zavarok, akár poszt-traumás stressz szindróma is felléphet. Önmagát nehezen tudja bárki is diagnosztizálni a mentális zavarokkal, de amennyiben felmerül a gyanú, mindenképpen orvosi segítséget kell kérni, mert megfelelő terápiával, akár gyógyszeres kezeléssel a probléma megszüntethető, és a páciens a normális életviteléhez visszatérhet. Soha nem szabad szégyellni a pszichés nehézségeket, és érdemes mielőbb segítséget kérni a probléma megoldására. Ne felejtsük, az egészség része nemcsak a testi, hanem a pszichés egészség is, és ahol probléma adódik, azon segíteni kell.
A perinatális veszteség nemcsak lelki, hanem komoly testi trauma is. A testünkben keletkezik ugyanis a „hiba”, az mond „csődöt”, az válik az otthonosság és az öröm helyszínévé a trauma színterévé. A babavesztés azonban nemcsak a testünkkel való viszonyunkat színezi át - ami megtelik szégyennel és bűntudattal -, hanem a szexuális életünkre és a párkapcsolatunkra is komoly hatással van, mégis nagyon keveset beszélünk róla. A témát ugyanis kettős tabu, a perinatális gyászt és a szexet övező elhallgatás övezi.
A szexualitásnak három alapfunkciója van, és ezek közül csak az egyik a reprodukció. A másik, hogy a párkapcsolatot összetartsa, a harmadik pedig, hogy élvezetet okozzon. A testiség segíthet megnyílni, kapcsolódni. Az első néhány együttlét során volt, hogy együtt sírtunk a párommal, amiből aztán mély beszélgetés lett. Teljesen átírták a történtek az egymáshoz való viszonyunkat, nemcsak lelkileg, testileg is.
A gyász nem cölibátus. Így amellett, hogy a nehéz érzéseket is igyekezzünk a maguk teljességében megélni - ami a gyászfolyamat fontos része -, ne vonjuk meg magunktól a jót, az örömöt!
Az intim kapcsolódásnak nagyon fontos szerepe van egy kapcsolatban - nem csupán a babatervezés miatt. Egymás társának megmaradni egy ilyen helyzetben pedig iszonyúan küzdelmes. Abban pedig egyén- és történetfüggő, hogy a veszteség után mikor tér vissza a pár a szexuális élethez.
Az olyan pici, ám annál fontosabb gesztusok, mint az ölelés vagy a csók, mind közelebb vihetnek minket egymáshoz, és ahhoz, hogy fokozatosan visszatérjünk a szexualitáshoz. Ahogy természetesen az is, hogy az egész folyamat során a pár tagjai nyíltan kommunikáljanak a megéléseikről, érzéseikről.
A társadalmi nyomás persze nem csupán azzal kapcsolatban nehezedhet a párra, hogyan gyászolnak, hanem azzal kapcsolatban is, mikor és hogyan „lépnek tovább”. „Mikor kezdtek el újra próbálkozni? Mikor jön a következő baba?” - gyakori kérdések, amiket az érintett pároknak szegeznek a környezetükben. Ilyen esetekben lényeges lenne a saját magunkkal való együttérzést erősíteni. „A legnagyobb teher most a mi vállunkat nyomja: testileg, valamint lelkileg is óriási traumán, veszteségen mentünk át, és épp gyászolunk - annál fontosabb jelenleg nem lehet, mint ebből gyógyulni.
Nem csak a veszteséggel kell megbirkózni, ami így is elképesztően nehéz, hanem azzal a rettegéssel is, hogy a dolog megismétlődhet. Ez sok párnak nem megy egyedül, és ezen nem is lehet csodálkozni. Mindemellett egy alapos kivizsgálás is szükséges, hiszen így felderíthetőek esetleg azok az okok, melyeken az orvosok képesek segíteni.
Kezelési lehetőségek és teendők
Ha az ismétlődő vetélések okai kiderülnek, akkor - ideális esetben - kezelésükkel csökkenthető vagy megakadályozható a következő vetélés.
A jelenleg ismeretlen eredetű ismétlődő vetélés egyetlen bizonyítottan hatásos kezelése a sárgatesthormon pótlása (lágy kapszula/hüvelykapszula) a ciklus második felében.
A peteérés hiánya esetén a legeredményesebb kezelés annak helyreállítása különféle gyógyszerek segítségével (clomifen-citrát, aromatátgátlók, gonadotropinok, prednizolon), amelyhez hozzájárul az anyagcsere és a testsúly rendezése a tervezett fogamzás előtt.
Amennyiben ilyen helyzet bizonyosodik be, az anyai immunválasz általános jellegű befolyásolásán (immunszupresszió) túl vannak más, kifejlesztés alatt álló megoldások.
A fentiek miatti veszélyeztetettség - megfelelő alvadásgátló, megelőző kezeléssel - minimalizálható, az ilyen irányban végzett szűrőtesztek az alapvizsgálatok részét képezik.
Fenntartó kezelésként a legkevésbé ártalmas és leggyorsabb hatású szereket, a szteroidokat alkalmazzák.
A hormonális ciklus rendezésével a párok 65-70%-ánál sikerül szülést elérni.
A spontán vetélések okait a legtöbb esetben nem sikerül felderíteni.
Ha egy pár úgy érzi, hogy időre van szükségük a vetélés után a következő terhességig, nyugodtan várjanak.
Gyászfeldolgozás: hogyan lesz könnyebb?
A vetélés talán még kegyetlenebb dolog, mint az, ha egyszerűen nem jön össze a baba. Az okok azonban sokszor nagyon is hasonlóak. A hátterében olyan betegségek is meghúzódhatnak, mint a PCOS, az IR, vagy éppen a magasvérnyomás, cukorbetegség. De az is előfordul, hogy a nő teljesen egészséges, legalábbis a vizsgálatok alapján, mégsem sikerül megtartania a magzatot. Az ilyen esetek közel felében egyszerűen arról van szó, hogy a test nem volt elég felkészült ahhoz, hogy kihordhasson egy másik életet. A tápanyagok, nyomelemek, ásványi anyagok és vitaminok hiánya sokszor nem jár semmilyen tünettel, vagy olyan eltéréseket produkál, melyeknek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget. Ezzel egészen addig nincs is gond, amíg a nő teste nem kerül egy olyan helyzetbe, amikor hirtelen megugrik a tápanyagigénye. Természetesen a szervezet elsődleges feladata az önfenntartás, vagyis energiát a várandósságra csak akkor fog fordítani, ha ez utóbbi tökéletesen biztosított.
Az újabb várandósság támogatására a szakemberek jelentős többsége javasol várandósvitamint, hiszen ezzel jól lehet segíteni a tápanyagraktárak feltöltését. Emellett természetesen a mozgás, és az egészséges táplálkozás ugyanolyan fontos! A készítmények esetében szem előtt kell tartani, hogy azok komplexek, és megfelelően tagoltak legyenek, hogy a trimeszterek eltérő igényeit a lehető legjobban képesek legyenek kiszolgálni.
Gyászfeldolgozás: hogyan lesz könnyebb?
A gyógyulási folyamat egyénenként változó, és a lelki támogatás, valamint a megfelelő orvosi gondozás elengedhetetlen.
