Az emlőgyulladás, orvosi nevén masztitisz, az emlő szöveteinek gyulladásos megbetegedése, amely leggyakrabban a szoptató anyákat érinti. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a terhesség és a szoptatás időszaka fokozott trombóziskockázattal is járhat. Ez a cikk részletesen tárgyalja az emlőgyulladás tüneteit, okait, kezelését és megelőzését, valamint kitér a szoptatás alatti trombózis megnövekedett rizikójára és annak kezelési lehetőségeire.
Emlőgyulladás (masztitisz)
A masztitisz a szoptató anyák körében gyakran előforduló állapot. Különböző tanulmányok 2-33% közé teszik az előfordulását. Az előfordulási arány nagy változatossága különböző okoknak tudható be, így például a definícióbeli eltéréseknek vagy a szülés utáni utánkövetés különböző hosszának. A statisztikák szerint a masztitiszek 74-95%-a a szülés utáni első 12 héten belül jelentkezik, leggyakrabban a 2-3. héten.
Klinikai definíció és tünetek
A masztitisz klinikai definíciója szerint egy fájdalmas, forró, duzzadt, ék-alakú terület az emlőben, ami 38,5°C vagy annál magasabb lázzal, hidegrázással, influenza-szerű végtagfájdalommal és általános rossz közérzettel jár. Az emlőgyulladás jellemzően csak az egyik mellet érinti. Súlyosabb esetben a hónaljban található nyirokcsomók is megnagyobbodhatnak. Mind a fertőzéses, mind a nem fertőzéses masztitisz megjelenhet anélkül, hogy jelentősebb vörösséget, lázat vagy általános tüneteket okozna, máskor viszont kórházi kezelést és intravénás antibiotikumokat igénylő súlyos állapotként jelentkezik.
Fontos megjegyezni, hogy a masztitisz szó szerint az emlő gyulladását jelenti, ami nem feltétlenül jár együtt bakteriális fertőzéssel. A vörösség, a fájdalom és a forróság mind jelen lehet akkor is, amikor az emlő túltelítődött vagy egy tejcsatorna záródott el, ezek azonban nem szükségszerűen jelentik azt, hogy fertőzés is történt.
Okok és hajlamosító tényezők
Szoptató kismamáknál gyakran a tejcsatorna elzáródása okozza az emlő gyulladását. A tejcsatornában pangó tej a környező szövetekbe kerülhet és helyi gyulladásos reakciót vált ki. A tejpangás és minden olyan esemény, ami tejpangáshoz vezet határozottan fokozza a kockázatát annak, hogy mellgyulladás alakul ki. A fertőzéses masztitiszre ezeken felül hajlamosító tényező az emlőbimbó sérülése, bár a bimbósérülés nem feltétele a fertőzésnek, és önmagában nem is elegendő hozzá. Az emlőgyulladást bakteriális fertőzés is okozhatja. Ilyenkor a kórokozók a mellbimbó kisebb-nagyobb sérülésein keresztül jutnak be az emlő szövetei közé.
Fertőzéses masztitisz esetén az anyatejből leggyakrabban kitenyésző kórokozó a Staphylococcus aureus és a koaguláz-negatív staphylococcusok (KNS). Streptococcus fertőzésre kell gondolnunk akkor, ha a masztitisz kétoldali. Sajnos egyre gyakrabban kell gondolnunk a közösségben szerzett methicillin rezisztens S. aureus (MRSA) fertőzésre is.
Kezelés
Függetlenül attól, hogy a feltételezett etiológia fertőzéses vagy nem fertőzéses, a mellgyulladás kezelésének legfontosabb lépése a tejpangás megszüntetése és az emlő hatékony kiürítésének folyamatos biztosítása akár szoptatás, akár kézi fejés, akár mellszívó pumpa segítségével. Az anyát arra kell biztatni, hogy gyakrabban szoptasson - ha kizárólagosan szoptat, 24 óra alatt legalább 8-12 alkalommal - mindig az érintett mellel kezdve. Ha a fájdalom nagy, kezdheti a szoptatást a másik oldalon, majd a tejleadó reflex kiváltódásakor tegye át a csecsemőt az érintett emlőre. Érdemes a csecsemőt úgy mellre helyezni, hogy az álla az elzáródott terület felé forduljon, mert a csecsemő azt a területet üríti ki leginkább, amelyik az álla felé esik.
A tej kiürítését segítheti, ha a szoptatás vagy fejés előtt, illetve alatt meleg borogatást teszünk az elzáródott területre. A meleg csökkenti a fájdalmat, és elősegíti a tejürülést. A szoptatások/fejések között hideg borogatást is tehetünk az emlőre pár percre. A hideg csökkenti a gyulladást, az ödémát és a fájdalmat. A tej ürülését segítheti a gyengéd masszázs is. A terápia kiegészítéseként az ágynyugalom, a megfelelő folyadékbevitel és az egészséges étrend nélkülözhetetlen.
Ha a masztitisz tünetei enyhék és 24 óránál rövidebb ideje állnak fenn, a konzervatív terápia (hatékony kiürítés, ágynyugalom stb.) elegendő lehet. Ha azonban a tünetek nem javulnak 12‑24 órán belül vagy rosszabbodnak, ha az anyának nagy fájdalmai, súlyos tünetei, magas láza és/vagy általános tünetei vannak, antibiotikus kezelést kell kezdeni függetlenül attól, hogy fertőzéses vagy nem fertőzéses eredetet tételezünk fel. A megfelelő kezelésre általában gyors és drámai javulás következik be. Az emlőgyulladás antibiotikumos kezelése mellett a szoptatás általában folytatható, mert a felírt antibiotikumok többnyire nincsenek káros hatással az újszülöttre. Gyógyszer szedése esetén kérdezze meg szülész-nőgyógyász kezelőorvosát, hogy szoptathat-e.
Lehetséges szövődmények
A mellgyulladás jól kezelhető megbetegedés, de a lehetséges szövődmények elkerülése érdekében, a tünetek jelentkezése után minél hamarabb forduljon szakorvoshoz. Nem megfelelően kezelt gyulladás esetén az emlőben tályog vagy sipoly is kialakulhat, ami sebészi feltárást is szükségessé tehet. A masztitiszes esetek nagyjából 3%-ában alakul ki tályog. Ha a szokásos kezelés ellenére az emlő egy körülírt területe kemény, vörös és érzékeny marad, akkor gondolnunk kell a tályogra. A diagnózist ultrahang vizsgálattal lehet megerősíteni. Az összegyűlt gennyet sebészi úton el kell távolítani: ez lehet megnyitás, kiöblítés és drenázs vagy vékonytűs aspiráció.
A későn kezdett vagy elégtelen (pl. túl rövid ideig tartó) kezelés visszatérő mellgyulladáshoz vezethet. Ettől függetlenül, ha a mellgyulladás visszatér, a további epizódok megelőzése céljából meg kell próbálni kideríteni, milyen okok húzódnak meg a háttérben. Leggyakrabban tejpangás, fertőzéses folyamatok és/vagy anyai kórállapotok állnak a visszatérő masztitisz hátterében, amelyek kölcsönösen összefügghetnek egymással. Legelőször mindig a tejpangás okait kell kizárni, mint például a nem megfelelő szoptatási gyakorlat, külső nyomás a mellen vagy a tejtúltermelés.
Mélyvénás trombózis, okok, jelek és tünetek, diagnózis és kezelés.
Trombózis és a szoptatás
A terhesség önmagában megnöveli a vérrög kialakulásának kockázatát, és a rizikó a szülés után is megmarad egy ideig. Szerencsére a trombózis mind a várandósság alatt, mind a szülést követően ritka, a kismamáknak azonban, különösen a kockázati csoportba tartozóknak érdemes körültekintőnek lenniük.
Miért nő a trombózis kockázata terhesség és szoptatás alatt?
Több oka is van annak, hogy a babavárás és a kicsi világra hozatala emeli a trombózis rizikóját. Az egyik, hogy a növekvő méh és benne a magzat nyomást helyez a medence vénáira és a környező fővénákra. A vér alvadási készségének fokozódása, ami veleszületett génhiba (Leiden-mutáció), egyes autoimmun betegségek, de a fogamzásgátló tabletták, a dohányzás, és a szövetszéteséssel járó betegségek kapcsán alakul ki, szintén rizikófaktor. A véráramlás lelassulása, vagy lokális turbulenciája: tartós ágyhoz kötöttség, sérült vagy operált végtag rögzítése, jelentős visszértágulat, szívelégtelenség, stb. kapcsán a véráramlás lassul, ami ma még ismeretlen mechanizmus útján segíti a véralvadást.
Tünetek
A terhességgel összefüggésben kialakult trombózis általában specifikus tüneteket mutat. A szülés előtt gyakoribb a vérrögképződés a végtagokban, amire elsősorban a lábban, esetleg a karban tapasztalt duzzanat, érzékenység, fájdalom, kipirosodás/elszíneződés, vagy meleg érzet utal. A szülés után gyakrabban fordul elő, hogy a vérrög leszakad, és eljut a tüdőbe, tüdőembóliát okozva. A mélyvénás trombózis van, hogy tünetek nélkül jelentkezik, ami megnöveli annak az esélyét, hogy a keletkezett vérrög a tüdőbe jutva embóliát okozzon.
A mélyvénás trombózis főbb tünetei:
- Az érintett végtag duzzadt, körfogata megnő, a betegek gyakran feszülésre panaszkodnak.
- A mélyvénás trombózisra jellemző, hogy a beteg panaszai vízszintes testhelyzetben csökkennek.
- A sípcsont élénél figyelmeztető kollaterális (oldalági) vénák válnak láthatóvá.
- A mélyvénák lefutásuk mentén fájdalom jelentkezik; az alsó végtag esetén a fájdalom gyakran a vádliban kezdődik és hasonlíthat az izomgörcsre, izomlázra.
- A végtag bőre cianotikus (kékes), fénylő, meleg.
Kezelés és megelőzés
A terhesség és a szülést követő hetek tehát magas kockázatú időszaknak számítanak a vérrögök kialakulása és így a trombózis, valamint akár a tüdőembólia szempontjából. Az aktivitás fenntartásával, illetve szükség esetén az injekciós véralvadásgátló kezeléssel a rizikó érdemben csökkenthető. Ma már az egészséges, normál terhességben kifejezetten ellenjavallt az ágynyugalom, a szülész-nőgyógyászok ajánlása szerint egészen a szülésig fontos megőrizni a kismamáknak az aktivitásukat, és a lehető leghamarabb fel kell kelniük az ágyból, és járniuk kell a szülés után. Ily módon lehet ugyanis a leginkább csökkenteni a vérrögképződés kockázatát.
Az LMWH - alacsony molekulatömegű heparin - alkalmazása terhesség és szoptatás alatt teljesen biztonságos. Az injekciós véralvadásgátló kezelés a fent említett esetekben a terhesség idején, valamint a szülést követően még minimum 6-12 hétig mindenképpen indokolt. A trombózis kockázatának felmérése a szakorvos feladata, neki kell döntenie a gyermekágyi időszakot követően a véralvadásgátló esetleges további szedéséről, valamint a gyógyszerek beállításáról.
A kezelés célja a véráramlás helyreállítása az érintett területen, és a vérrög növekedésének megakadályozása. A vérrög feloldásáról a szervezet saját vérrögoldó (fibrinolítikus) rendszere gondoskodik. Két-három hétig, amíg a már kialakult vérrög (trombus) nem szervül, szigorú ágynyugalom szükséges a trombus leszakadásának megelőzésére. Fontos a rendszeres mozgás, a dohányzás mellőzése és a túlsúly elkerülése, mivel ezek mind növelik a trombózis kockázatát.
tags: #szoptatas #miatt #megeroltetett #er #trombozis