A szoptatás hormonális szabályozása és élettani folyamatai

Az anyaság első hónapjai egyfajta érzelmi és fiziológiai hullámvasúthoz hasonlíthatóak, ahol a végtelen boldogság és a kimerültség gyakran kéz a kézben jár. Ebben az időszakban a női test elképesztő átalakuláson megy keresztül, hogy táplálja és óvja az új életet, miközben a háttérben egy láthatatlan, de annál erőteljesebb hormonális gépezet dolgozik. A szoptatás természetes folyamat, de sok édesanya találkozik bizonytalansággal vagy nehézségekkel a kezdeti időszakban. A tejtermelés támogatása nem elsősorban speciális ételek vagy "csodaszerek" kérdése, hanem az élettani működés megértéséé.

A tejtermelés élettana

A szülést követő 3-4. napon élettani esetben megindul az emlőkben a tejelválasztás. Kóros esetekben a folyamat zavart szenvedhet; ezt nevezzük tejelválasztási zavarnak. A tejtermelés sikeressége több tényező összehangolt működésén múlik. A tejtermelés hormonális szabályozás alatt áll, ugyanakkor erősen függ a mell mechanikai stimulációjától és az anya pszichés állapotától is.

A kulcsfontosságú hormonok: prolaktin és oxitocin

A tejtermelés alapját két kulcshormon adja: a prolaktin és az oxitocin.

• Prolaktin: A teljelválasztás a hipofízis (agyalapi mirigy) által termelt prolaktin hormon szabályozása alatt áll. Fő feladata a mellszövet stimulálása és a tejtermelés fenntartása. Szintje elsősorban a mell stimulációjára emelkedik. A szülésig a magas ösztrogén és progeszteron hormonszintek miatt gátolt. A szülés után rohamosan csökkenő hormonszintek már nem képesek ellensúlyozni a prolaktin serkentő hatását, így általában a szülést követő 3-4. napon beindul a tejelválasztás. A kiválasztott tejmennyiség a szülés utáni 5. napra napi 300 ml, a 10. napra már eléri a közel 500 ml-t. A prolaktinhiány a szoptatási nehézségek egyik oka lehet. Az éjszakai szoptatások alkalmával még több keletkezik ebből az “álmosító, nyugtató” hormonból, emiatt lehetséges, hogy bár többször kell kelni éjjelenként a babához, mégis jobban, mélyebben tudnak aludni a szoptató kismamák.
• Oxitocin: Az oxitocin a tejleadó reflexet irányítja, amely lehetővé teszi, hogy a termelődő tej kiürüljön a tejcsatornákból. Ezt gyakran nevezik „szeretethormonnak” vagy „bújós hormonnak”, mivel kulcsszerepet játszik a bizalom, a kötődés és a szociális interakciók kialakulásában. Ez a reflex rendkívül érzékeny az anya érzelmi állapotára: a stressz, a fájdalom vagy a kimerültség gátolhatja, míg a nyugodt, támogató környezet segíti működését. Szoptatás közben hatalmas mennyiségben szabadul fel. A csecsemőgondozási szakemberek előtt már régóta ismert, hogy a szoptatás közben megvalósuló közelség és bensőségesség erősíti az anyai ragaszkodást. Egy most megjelent tanulmány azonban azt is feltárta, hogy a csecsemő szopása megváltoztatja az anya agyának viselkedését. Ennek eredményeként az édesanya agyában a „szeretethormonnak” is nevezett oxitocin erőteljes kiáramlása következik be. Az oxitocin, amit bizalomhormonnak is neveznek, természetes módon termelődik a hypothalamusban - az agynak mandulanagyságú, testhőmérsékletet, szomjúságot, éhségérzetet és fáradtságot szabályozó részében. Ez a hormon részt vesz a szexuális vonzalom kialakulásában, elősegíti a bizalom érzését és csökkenti a félelmet.

A tejtermelés fenntartása

A tejtermelés fenntartása alapvetően a kereslet és kínálat elvén alapul: minél gyakrabban és hatékonyabban ürül a mell, annál több tej termelődik. Ha azonban a tej hosszabb ideig a mellben marad, egy természetes visszacsatolási mechanizmus lép működésbe. A tejben található úgynevezett „feedback inhibitor of lactation” nevű fehérje gátolja a további tejtermelést, amennyiben a mell nem ürül ki. Ez az élettani szabályozás biztosítja, hogy a termelődő tej mennyisége alkalmazkodjon a csecsemő igényeihez. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyakori szoptatás vagy - ha szükséges - a fejés kulcsfontosságú a megfelelő tejmennyiség fenntartásához.

Tejelválasztási zavarok

A tejelválasztás kóros esetekben zavart szenvedhet. Ezek a zavarok a tej mennyiségét és a tejcsorgás jellegét is érinthetik.

• Agalactia: Agalactiának nevezik azt, ha nincs tejelválasztás.
• Hypogalactia: Hypogalactia esetén a normál mennyiségű tejelválasztásnál kevesebb mennyiségű tej termelődik. Hypogalactia alakulhat ki az alábbi esetekben: a baba nem szopik eleget, amire a mellek kevesebb tej termelésével reagálnak; az anya nem tud elég gyakran szoptatni, így a kevesebb stimuláció kevesebb tejtermelődést eredményez. Egyes betegségek és állapotok is csökkenthetik a kiválasztott tejmennyiséget: újabb terhesség; bizonyos gyógyszerek; méhlepény (placenta) kapszulák fogyasztása; mell hypoplasia (a mellekben nincs elég mirigyszövet ahhoz, hogy elegendő tejet termeljen); korábbi mellműtét; policisztás ovárium szindróma; pajzsmirigy-alulműködés; visszamaradt méhlepény; szülés utáni vérzés, ami a prolaktinszint csökkenéséhez vezet; dohányzás, túlzott marihuána- vagy alkoholfogyasztás.
• Tejelválasztás késése: A tejelválasztás esetleges késése alakulhat ki, ha a csecsemő nem kezd el megfelelő időben szopni, illetve alkati okai is lehetnek. Ilyenkor fontos megnyugtatni az anyát, hogy megfelelő folyadékfogyasztás és étkezés mellett a tejelválasztás be fog indulni.
• Galactorrhoea: Galactorrhoea esetén az emlőkből tejcsorgás észlelhető olyan esetben, amikor nem áll fenn terhesség vagy szoptatás. Spontán vagy az emlő stimulálására is előfordulhat; gyakran valamely betegség tüneteként jelenik meg. Bárkinél kialakulhat, de gyakrabban fordul elő nők esetében, és leginkább a 20-35 éves korosztályban. Hátterében az esetek többségében a hipofízis prolaktint termelő jóindulatú daganatos elváltozása áll, de számos egyéb oka is ismert: gyógyszerek (fogamzásgátlók, vérnyomáscsökkentők, antidepresszánsok), az emlők túlzott stimulációja, pajzsmirigy-betegségek, krónikus veseelégtelenség, opioidhasználat, gerincvelősérülés. Kezelése a kiváltó októl függ; bizonyos gyógyszerek (bromocriptin) alkalmazása, illetve a tejelválasztást kiváltó gyógyszerek, állapotok megszüntetése a gyógymód.

Hormonális hatások az anyai szervezetre a szoptatás alatt

A szülés után az anyai szervezetben termelődő hormonok nem csak fizikális változásokat idéznek elő, hanem láthatatlanul kihatnak a közérzetre, a lelkiállapotra és a szexuális életre is.

Libidócsökkenés

A szoptatás ideje alatt a szervezet egyfajta „biológiai takaréklángra” kapcsol a reprodukció tekintetében, hiszen az elsődleges feladat az újszülött életben tartása és táplálása. Az evolúció bölcsessége folytán a hormonok úgy rendeződnek át, hogy az anya energiái ne egy újabb fogantatásra, hanem a már meglévő utód gondozására irányuljanak. Ezért sokan tapasztalják, hogy a szoptatás alatt az intimitás és a nemi vágy háttérbe szorul, ami teljesen természetes folyamat, mégis sokszor szorongást szül az anyákban és értetlenséget a partnerekben. Amíg a prolaktin szintje magas, az ösztrogénszint tartósan alacsony marad. Az ösztrogén felelős a női nemi szervek vérellátásáért, a hüvelyfal rugalmasságáért és a természetes nedvesedésért. Ez a fizikai állapot, amelyet vaginális atrófiának is neveznek, fájdalmassá teheti az együttléteket. Az oxitocin a párkapcsolati kötődést is erősítheti, a szoptatás alatt gyakran „telítődik” vele az anya szervezete. Az egész napos testközelség, a baba ringatása és szoptatása során felszabaduló oxitocin kielégíti az anya érintés utáni vágyát. Ez a jelenség a „szociális kielégültség”, ahol az anya érzelmi és fizikai tartályai tele vannak a gyermekkel való kapcsolódás révén. A partner felé irányuló vágy így nem azért csökken, mert a szerelem elmúlt volna, hanem mert a szervezet oxitocin-receptorai már foglaltak. Bár a tesztoszteront elsősorban férfihormonként ismerjük, a női libidó szempontjából is alapvető jelentőségű. Az alacsony tesztoszteron szint azt eredményezi, hogy a kismamák ritkábban gondolnak a szexre, és kevesebb belső késztetést éreznek az intimitásra.

Menstruációs ciklus és termékenység

Normális körülmények között a szoptatás alatt nincsen menstruáció, éppen azért, mert a prolaktin az FSH (tüszőérés-serkentő hormon) és az LH (sárgatestserkentő hormon) termelődését gátolja, emiatt nem érik tüsző a petefészekben, így nincsen tüszőrepedés sem, és a méhnyálkahártya sem válik le. Ez azonban nem egy mindenkire érvényes szabály. Nagyon sok szoptató anya tapasztalja, hogy bizony jelentkezik hosszabb-rövidebb vérzés a szoptatás alatt is. Ez azért lehetséges, mert náluk a prolaktin nem tudja teljesen meggátolni az agyalapi mirigyben a ciklust szabályozó hormonok termelődését. Így egy-egy petesejt megérhet, kiszabadulhat, és aztán a menstruációval távozhat. Sőt, a szoptatás alatt a menstruációs ciklus teljes hiánya esetén is teherbe lehet esni (az esély 6-8 százalék). A szülést követő korai időszakban azonban nem készült még fel a női szervezet egy újabb várandósságra, így ezekben a hónapokban tanácsos kerülni a teherbeesést. Ezért fontos, hogy válasszon megfelelő fogamzásgátló módszert a szoptató kismama is, ha szeretné elkerülni az újabb gyermekáldást. A legtöbb nőnél, akik kizárólag anyatejjel táplálják újszülöttjüket, a menstruáció elmarad. Ezt nevezik laktációs amenorrheának.

Hangulatváltozások és egyéb tünetek

A szülés után az anyai szervezetben termelődő hormonok nem csak fizikális változásokat idéznek elő, hanem láthatatlanul kihatnak a közérzetre, a lelkiállapotra is. Ilyesféle hormonális eredetre vezethető vissza például a gyermekágyi pszichózis, amely egy rendkívül súlyos tudatzavar. Bizarr viselkedéssel, szélsőséges hangulatingadozásokkal járhat együtt, és előre nem is jósolható meg, hogy ki hajlamos rá, és ki nem. De szerencsére meglehetősen ritka. Nagyjából ezer szülésre ha 6-8 ilyen eset jut. Ellenben a szülés utáni depresszió már sokkal gyakoribb. Nem tévesztendő össze a baby blues-zal, vagy más néven “szülés utáni szomorúsággal”, amely a kisbaba világra jötte után hirtelen megváltozott új élethelyzet szinte természetes velejárója. A szoptatás alatti hajhullást is szinte minden kismama megtapasztalja, és ennek a hátterében is hormonális változások állnak. A babavárás hónapjaiban rendkívül magas volt az ösztrogénszint az anyai szervezetben, és ennek köszönhetően dús lett a hajkorona. Kevesebb hajszál hullott ki. Szülés után viszont nem termelődik a petefészekben sem ösztrogén, sem progeszteron. Ellenben a mellékvesekéreg termel férfi nemi hormonokat és kortikoszteroidokat, amelyek miatt átmenetileg férfi nemi hormon túlsúly keletkezik az anyai szervezetben, és ezt-egyelőre- nem tudják kompenzálni a női nemi hormonok, ezért léphet fel a szülés utáni időszakban látványos hajveszteség. A szülés utáni hónapokban zajló hormonális változások valóban komolyan kihatnak testre-lélekre egyaránt, de ezek átmeneti jellegű, múlandó tünetek. Legkésőbb a szoptatás befejezésével minden visszatér a régi kerékvágásba.

Szoptatás és fogamzásgátlás

Fontos észben tartani, hogy a szoptatás nem nyújt teljes védelmet a teherbeesés ellen (100 szoptató nő közül egy év alatt 11-12 esik teherbe). Már a terhesség utolsó trimeszterében fontos átbeszélni a fogamzásgátlási lehetőségeket a szülész orvossal, mivel a teherbeesés akár a szülés utáni első 6 hétben is bekövetkezhet.

Hormonális fogamzásgátlók

Ezek alkalmazása szoptatás alatt csak nagyon körültekintően és tudatosan ajánlott. Ugyanis a bevett hormonok minden esetben átjutnak a csecsemőbe, mégpedig feltételezhetően a vártnál magasabb keringési szintet eredményezve, mivel a még fejletlen máj nem tudja ugyanúgy lebontani, a veséjük kiválasztani, plazmakötő kapacitásuk pedig alacsonyabb, így az eredmény magasabb biológiailag aktív hormonszint. Hatása a tejtermelésre pedig abból ered, hogy miután a placenta megszületett, a progeszteron és ösztrogén szint hirtelen jelentősen lecsökken, ennek hatására a prolaktin szint emelkedik, ami a tejtermeléshez elengedhetetlen. A prolaktin szintje szülést követően hónapokig magas marad, viszont ha nem történik szoptatás hetek alatt lecsökken a normál szintre. Ha az első hat hétben hormont alkalmazunk, az tehát hatással van az optimális tejtermelésre. Továbbá édesanyák beszámolói alapján a szoptatás alatt hormont használó nők gyerekei nyűgösebbek voltak, ami a tej összetételében való változásra vezethető vissza.

Minipill (progeszteron tartalmú tabletta): Hormonális módszerek közül ez a legbiztonságosabb, ezért elsődleges választás. A WHO által 2466 szoptató nő bevonásával készült tanulmány szerint nincs negatív hatással a gyermek növekedésére és fejlődésére és nem okoz csökkenést a tej mennyiségében. Magasabb dózisú progeszteron azonban csökkenti, az anyatej laktóz és fehérje tartalmát. Mellékhatásai az anyára nézve: egy a Dél-Kaliforniai Egyetemen végzett kutatás azokat a nőket vizsgálta, akiknél terhességi diabetes alakult ki, majd minipill-t használtak a szoptatás alatt. Néhány nő érzékenyen reagál a progeszteron tablettára is ezért injekció alkalmazása előtt mindenképp javasolt a tablettával kezdeni, hiszen az injekció hatása 3 hónapig tart és nem lehet eltávolítani a szervezetből. Ha a minipill tabletta nincs negatív hatással a szoptatásra, lehet injekcióra váltani.

Kombinált fogamzásgátló tabletták: A WHO ajánlása szerint ezek a készítmények 6 hónappal szülés után kerülhetnek elsőnek bevezetésre, illetve ha a tejtermelés megfelelő és a csecsemő tápláltsága kielégítő. Egy Thaiföldön és Magyarországon 341 nő bevonásával készült vizsgálat kimutatta, hogy a kombinált tabletták az anyatej mennyiségének és energiatartalmának csökkenését okozzák. Ha a tej mennyisége csökkenni kezd javasolt abbahagyni a szedést. (A kombinált tablettákat korábban használták a tej elapasztására olyan nőknél, akik nem kívánták szoptatni gyermeküket). Továbbá megemeli a vérrögképződésre való kockázatot. A szülés után közvetlenül ugyanis sokkal nagyobb a trombózisra való hajlam, mint terhesség alatt. Ezért az Amerikai Nőgyógyászok Társasága nem javasolja kombinált tabletták használatát az első 3 hétben a szoptatás alatt, azonban ha más rizikófaktorok is fennállnak, akkor az első 6 hétben.

Nem hormonális fogamzásgátlók

• Méhen belüli eszközök (IUD): Nagy hatékonyságú és hosszú távú megoldást jelentenek. Korábban elterjedt, hogy az IUD-k kilökődésének nagyobb az esélye a szoptatás során tapasztalható méhizom összehúzódások miatt, illetve, hogy a réz tartalmú eszközök befolyásolják az anyatej réztartalmát. Kutatások bebizonyították, hogy egyik állítás sem állja meg a helyét.
• Spermicidek és barrier módszerek: Semmilyen hatással nincsenek a szoptatásra, viszont kevésbé hatásosak, mint a többi módszer.
• Sterilizáció: Végleges megoldást jelent, nem visszafordítható.

Cikluskövetéses módszerek

Minden olyan módszert cikluskövetésnek nevezünk, amelyben a női test hormonváltozásokra reagáló jeleit kell minden nap megfigyelni és ezeket a biológiai jeleket táblázatban rögzíteni. Így kapunk képet a ciklus fázisairól, a termékeny vagy terméketlen időszakokról, a petesejtérés folyamatáról vagy éppen hiányáról, egyszóval a reproduktív szerveink működéséről. A ma Magyarországon elérhető cikluskövetéses módszerek (Billings, Creighton, FEMM, Sensiplan) abban különböznek, hogy milyen jeleket és naponta hány alkalommal kell megfigyelni. A női nemi ciklust alapvetően két agyi (FSH, LH) és két petefészek hormon (ösztrogén, progeszteron) szabályozza. Az FSH és az LH szintje a szoptatási időszak alatt a tejtermelést serkentő (prolaktin) hormon szintjével fordítottan arányos. Több tej, kevesebb peteérést serkentő hormon (FSH). A másik fontos tudnivaló, hogy ilyenkor a méhnyakban olyan vastag, zselészerű nyákdugó alakul ki, amely a várandósság hónapjai alatt is megvédte a babát a felszálló fertőzésektől. Amíg ez a nyákdugó elzárja a méhnyakat, addig a hímivarsejteknek esélyük sincsen bejutni a belső nemi szervekbe, tehát a foganás lehetősége duplán kizárt. A tejtermelés csökkenésével emelkedik az agyban termelődő FSH szintje, és ez beindítja a peteérés több napig tartó mechanizmusát. Az érlelődő petesejtet körülvevő burok ösztrogén hormont kezd el termelni, aminek hatására a méhnyakat elzáró nyákdugó elkezd feloldódni. A méhnyaknyák a hüvelyen lecsorogva napról napra más-más formában válik érzékelhetővé a szeméremtestnél. Ezt a termékenységet jelző változást könnyen megismerjük, főleg ha korábban akár hónapokig ugyan azt a változatlanságot tapasztaltuk a hüvelybemenetnél. Amikor az FSH hormon eléri a kritikus szintet, akkor már nincsen visszaút. A petesejt érése befejeződik, és az LH hormon segítségével kiszabadul. A szeméremtestnél a termékeny nyák hirtelen változása ezt jól érezhetően jelzi számodra. A petesejt érési folyamata megtorpanhat, ha a baba visszatér a szopizáshoz és a terméketlen állapot tovább folytatódik. A méhnyaki nyák változása ebben az esetben is folyamatosan és törvényszerűen leköveti a hormonok változását. Bár a legtöbb nőnél ez a hozzátáplálás mellett történik meg, a menstruáció visszatérése nem jelenti feltétlenül a tejtermelés leállását. Vannak nők, akiknél a gyermekágy után, a kizárólagos szoptatás mellett már visszatér a ciklus. A nap folyamán időnként a szeméremtestre kell fókuszálni és tudatosítani, hogy mit is érzel. Nem kell megérinteni a hüvelybemenetet, szemrevételezni a váladékot vagy belső vizsgálatot végezni. Sokszor éppen az a jellemzője ennek a terméketlen időszaknak, hogy nincsen látható vagy érezhető jel. Mivel ez egyedi minden nőnél, ezért javasolt egy képzett oktatóval konzultálni, amíg biztos nem vagy magadban. Az első két hétben kitapasztalod, hogy milyen érzet jellemzi nálad a terméketlen állapotot és utána gondtalanul átadhatjátok magatokat a szerelmeskedésnek mindaddig, míg változást nem tapasztalsz, vagy vissza nem tér a termékenységed. Az, hogy neked milyen érzeteid vannak a termékeny vagy a terméketlen időszakban, nagyon egyedi lehet. A tudás hatalom! A 4 egyszerű szabály alkalmazásával nem kell hónapokig önmegtartóztatásban élni.

tags: #szoptatas #hormon #szabalyozza